Mikor voltam először ilyen vizsgálaton, akkor az előző este haverokkal szalonnát sütöttünk. Ők már mindannyian túl voltak ezen és az elfogyasztott szesz hatására jöttek a "hasznosabbnál hasznosabb" tanácsokkal. Valaki közülük megjegyezte, hogy majd fognak egy olyan képet is mutatni, amin "nagy csöcsű, álló farkú bennszülöttek" ülnek a tűz körül. Ezen egészen addig jót mosolyogtam, míg másnak meg nem az első képet! :D
Utána már csak azt kellett kitalálnom, hogyan leplezem a belőlem kirobbanni készülő röhögést. Illetve keresni valami szalonképes megoldást a pacákra.

A pilótáknál is van ilyen vizsgálat, csak ott stressztűréssel is sokkolják még a delikvenseket. Van olyan pszichiáter, akinek semmi más dolga nincs, mint hogy felhergelje a hozzá betérőket. Rajzoltat valami félig megrajzolt ábrákra, és azonmód elkezd nagyon bunkón fikázni kezdve attól, hogy hogyan tartom a ceruzát, meg hogy jártam-e én valaha rajzórára (hozzáteszem: nem vagyok profi grafikus, de az átlagnál jobban rajzolok, mára részben szakmám is, igaz, csak a számítógépes grafika). Aztán ezekből mindenféle fals következtetéseket von le az ember vélt személyiségére, meg a felmenőire és örökölt/hozott tulajdonságaira vonatkozóan – namármost az ember a sima kurvaanyázást pilótaérett korára már jó eséllyel rezignált mosollyal kezelni tudja, de ha a tét az, hogy alkalmas lesz-e és mindenféle igazságtalan (és alkalmatlanság megállapítása fele orientálódó) észrevételeket tesz az az illető, akinek a kezében olyan hatalom van, hogy elvághatja az ember pályafutását (repalkalmasságin bármelyik részen bukik az ember, akkor az egészet bukja), akkor ott már nem olyan nyugis az ember, és hajlamos rá, hogy egy-egy durva és igazságtalan sértegetésen felkapja a vizet. Én – csakúgy mint a józanul gondolkodó társaim – relatíve hamar lederiváltam, hogy mire megy ki a játék (képzett pszichológus ugyanis ennyire genya nem lehet, hacsak nem nyomós szakmai oka van rá), de volt olyan srác, aki ordítva vágta rá az ajtót. A lelkivilágának bizonyára jót tett, de nem is lett belőle pilóta...
Hozzá kell tenni, a pszichológus nagyon jól hozta a szerepét, iszonyatosan bunkó módon gázolt bele az emberek lelkivilágába. Mindenki úgy jött ki tőle, hogy gyűlölte, és egyetértettünk a folyosón abban, hogy ez bizonyára egy ilyen baszatlan picsa nő, mert az nem létezik, hogy valaki ezt felvett szerepként meg tudja játszani. Pedig dehogynem – a nap végén épp ő értékelt mindenkit, egy csupa mosoly, bűbáj nőci volt, jókat kuncogott rajta, mikor felróttuk neki, hogy a vizsgálati szobában milyen bunkó volt. Mondta, hogy tudja, és hogy a méltatlankodásunkat elismerésnek veszi, mert azt jelzi, hogy jól csinálta a dolgát! :o)

Hát a fene a dolgát... nem egy egyszerű kenyér ez sem, én nem tudnám csinálni, hogy szándékosan alázzak meg kiszolgáltatott embereket, de hát valakinek ezt is meg kell csinálni – nem lenne jó senkinek, ha olyanok ülnének a nagyvasak bal és jobb egyes székeibe, mint az, aki rácsapja az ajtót bárkire, aki picit is felhúzza őt.