2001. június 26. kedd, úton.
Indulás hajnali kettőkor... Beszélgettem a pilottal a fent említett problémáról. Elővezettem az ötletemet, amit este találtam ki:
Miután egy hangárba kel bemenni, és az ajtaja 13,5 méter magas, e miatt van a magassági korlátozás, a következőképpen kellene eljárni: a hajó nem megy be teljesen a hangárba. A felépítmény előtt mintegy öt méterrel megállunk. Az első raktártetők kinyithatók, részlegesen a hátsók is. A rakomány kétharmada kirakható, a többit villástargonca előrehordaná.
A révkalauz azt mondta, hogy az ötlet teljesen jó, mert a hasonló méretű hajók így rakodnak a hulli hangárban...
Ezek szerint nem én találtam fel a spanyolviaszkot, de az én agyamból is kipattant az ötlet, s ez nem megvetetendő...
Azt hiszem, Gáti Laci kicsit ódzkodik ettől a megoldástól, félti a hajót.
Ha már szóba került:
Szívesen hajózom vele, nagyon jól érzem magam a hajón, és ez csak és kizárólag neki köszönhető. Nem hajtja túl az embereket, az az elve, hogy ha parancsnok is, a rakodás többé kevésbé az övé, én a hídon dolgozzam... Persze ennek ellentmondani látszik, hogy a cementberakásnál veregettem a vállamat, de az csak az utolsó két óra volt, amikor az úszáshelyzetet kellett beállítani.
Június 27. szerda.
Átszeltük az Északi-tengert, célirányosan, keresztül mindenen, ami most a térkép szerint egy csomó fúrótornyot jelent. Ám ami a térképen egy rakás, az a valóságban szépen el vagyon rendezve, így nem volt semmi gond.
Hál' Istennek, ma már megérkezünk... Hát, nem lehet mondani, hogy kevés kikötőnk van havonta. Kezd már fárasztó lenni!
Felmentünk Bremerhavenig, és várakoztunk, majd délután beszállt a másik révkalauz, aki Brémáig vitt.
Eddig nem tudtam, most megismertem a környéket: Bremerhaven és Bréma két teljesen különböző város, harminc mérföld a távolság. Kicsit hülye elnevezés, de a németeknél még ilyen is előfordulhat.
A révkalauz, aki a "két" Bréma között hozta a hajót, mint kiderült, a rostocki barátom, Achim évfolyamtársa volt az akadémián. Kicsi a világ...
Hatalmas felhőszakadásban jöttünk ki a zsilipből, és utána egész este esett az eső.
Ledőltem egy kicsit, mert éjszakai ügyeletet tartunk, mert 24 órában dolgoznak, bármikor jöhetnek.
Itt a MV Parcival, szintén Marlow hajó, biztos vannak rajta magyarok (is), de nem tudunk átmenni, mert a túloldalon áll, és úgy tűnik, az egy sziget, és a közelben nincs híd.
Június 28. csütörtök, úton, Bréma.
Milyen igazunk volt, az ügyelettel. Fél négykor állítottak be, hogy akkor elkezdik a hajót...
Egyem a kis szívüket!
Jól teleraktak acélgurigával, azt meg kell adni, hogy hallatlanul precízen dolgoznak, az alátét deszkákat (dönecs magyar tengerészül, dunnage angolul) még méretre szabták, majd össze is szögezték.
Délelőtt megérkezett Herr Meyer, jött látott, rohangált, intézkedett, és eltűzött, nem volt egy perce se arra, hogy a Wotanról beszéljünk. Beszéltem az asszonnyal, Szabolcs jövő héten minden nap felvételizik, a szóbelik jönnek.
Megígérték, hogy hajnali fél kettőkor indulunk.
Ez igazán felemelő érzés, hogy megint nem kell aludni...
Június 29. péntek, Bréma.
Már azt hittem, hogy át kell írni a Genesist, a Teremtést, valahogy így:
És Isten teremtette az Eget és a Földet,
s látá, hogy ez jó.
És éjfélkor teremtette a manővert,
és látá, hogy ez nem kóser,
de lusta volt változtatni rajta...
Reggel fél kilenckor jött a révkalauz, délután kint voltunk, gyönyörcsendes tenger fogadott, ami azért is jó, mert a vassal igencsak mozognánk.
Június 30. szombat, úton, Humber.
Semmi különös, jövünk, mint a veszedelem. Este a Humber, a pilot beszáll, naná, hogy éjfélkor volt a zsilip, és hajnali egy, mire kikötöttünk.
Gondolom, az asszony próbált hívni, de vonal híján ez nem megy...
A hangárban pedig megint nem lesz...
Július 1. vasárnap, Hull.
Az angolok urak! Már délben megmondták, hogy nem fejezik be estére, így lesz egy nyugodt éjszakánk.
Délután sikeresen kijöttünk a hangárból, de ehhez le kellett szerelni a mágneses tájolót, és a kémény toldalékot.
Í-mélt küldtem Szabolcsnak, megírtam, hogy drukkolok neki jövő héten, azonnal megjött a válasz, tehát "tanul" az interneten...
Este rendeltünk buszt a tengerészklubból, szívesen mentem ki, mert a prospektus szerint 4 komputer is van internet csatlakozással. A klub a buszt negyed nyolcra ígérte. Nyolckor gyalog elindultunk, de negyed úton visszafordultunk, túl messze lett volna gyalog.
Ez nem az a hagyományos angol kiszolgálás, amihez itt szokva vagyunk!
Este a naplómmal foglalkoztam.
