HTML

Számlálóm:

Könyvvásárló

Csak be kell írnod a keresőbe az írót, vagy a címet...

Hajók, gépek, tengerészek

Egy tengerjáró főgépészéről írt cikk hatására több hozzászóló lelkesedett a témáért, és ez a blog ezért jött létre. Tehát: hajókról, motorokról, főgépekről, kütyükről, gépészekről, kápók történeteiről és efféléről szól ez a blog. A hajó nemcsak tengeren jár, hanem minden vízen, a hajót nemcsak többezer kW-os gép hajtja, de a speedboat is ez a kategória.

Friss topikok

Link Wire

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék

9/11 (1) adriai járat (1) ady (1) aka (1) államadósság (1) anekdota (2) aqaba (1) Aranykapu (1) Balázs Géza (1) Baltic Ice (1) bejrut (1) béla (1) Béla kaftán (10) béla kaftán (23) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) bizonyítványok (1) biztonság (2) black gang (1) Black Irish Band (1) blog (1) bodrog (1) bomb (1) bonzsúr indonézia (1) Bosuns Alphabet (1) bős nagymaros (1) braila (1) Brindisi (1) Brunsbüttel (1) budapest (1) buék (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) c (1) capstain shanty (1) chrys (1) Ciprus (1) Clavigo (7) Corvus J (1) costa concordia (11) costa crociere (1) Czakó Gábor (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) De Ruyter (1) distress (2) dsc (1) Dumbrody (1) duna (2) duna tengerjáró (1) Dunbrody (1) edmond (1) epirb (4) értékmentés (1) esküvő (2) evezés (7) fabiola (1) Fairport Convention (1) farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) félmilliomodik (2) fényképezőgép (1) Fluvius (1) fogászat (1) forróság (1) fotó (1) futball (1) garay (1) gdynia (1) genova (1) gépész (2) gépgyár (1) gépház (2) german sky (1) gmdss (4) hajó (9) hajógyár (1) hajókatasztrófa (1) hajósbál (1) hajózás (3) Három királyok (1) hibajavítás (1) honlap (1) hőség (1) huba (1) Humber (1) humber (66) humor (3) inmarsat c (2) internet (1) isartal (4) javítás (1) JFK (1) johanna (1) kalóz (1) kalóztámadás (4) karácsony (3) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) keresés (1) Kıbrıs (1) kihajózás (1) kisbér (1) kk döntő (1) könyvkiadás (2) környezetszennyezés (1) Kossuth Rádió (1) Közelről (1) krakatau (1) kvargli (1) Labuan (1) láng (1) Legendás hajósok (1) Levi (1) lirycs (1) lys (1) Lys Carrier (2) Lyubov Orlova (1) M/S Székesfehérvár (1) Magyar Nemzet Magazin (1) mahart (14) Maláj (4) Malajzia (2) marina di carrara (8) Marseille (6) mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) milosz (1) minarik lászló (1) mini magyarország (1) MN Magazin (1) mob (1) moerdijk (1) moon (1) Mostaganem (1) Mr1 (1) ms (1) ms radnóti (1) MV Clipper Caraibes (12) mv humber (66) MV Isartal (1) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (11) MV Petra (38) MV Priwall (20) nagyszekelyistvan.hu (1) napló (231) Napló (1) nato (1) navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norb (1) norvégia (1) nosztalgia (1) novella (1) nyikolajev (1) nyugdíjas klub (1) óceáni (6) óceáni evezés (6) off (1) off hire (1) olvasás éjszakája (1) Oran (2) orosz (3) összeütközés (1) Padua (24) pancon 3 (27) Pelyhecske (1) Pierre (1) pireusz (4) Plomin (5) potyautas (3) president (15) privatizáció (1) rakonczay (8) rapid (1) reni (1) réni (2) rijeka (1) rotterdam (2) Santander (3) sart (1) Sauda (2) seremetyevo (1) sex (1) shanty (12) Sharpness (3) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (3) statisztika (1) stratégia (1) Strzemionego! (1) sunndalsöra (1) surabaya (2) Svelgen (3) Swarzanegger (1) szarkeverés (1) szavak a hullámok hátán (6) széchenyi (1) székesfehérvár (1) szeremley (1) szingapúr (4) szótár (3) sztori (37) szuezi csatorna (2) tata (1) tengeralatti kábel (1) tengerész (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (11) tengerésztörténet (6) tengerhajózás (5) tengeri körzet (1) térkép (1) terv (1) The Dubliners (1) The Midshipmen Glee Club (1) The Seekers (1) Tisztás (1) tricolor (1) Trieszt (1) trieszt (1) Tutajos (1) t com (1) új (1) újságcikk (1) union (1) Valencia (1) Van Damme (1) vasas (1) velence (1) venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (19) vicc (1) video (3) videó (4) virág (1) vitéz (1) Woody Guthrie (1) zátony (1) Napló (1) tengerésznóta (1) Címkefelhő

Május 14. vasárnap, Pasir Gudang horgonyhely. Tegnap délután Szinga előtt horgonyoztunk. (Azért nem tegnap írom, mert dög fáradt voltam.) Csónakot rendeltünk, hogy ki tudjunk menni. Tíz perc múlva hívta a cég a barbát.

Maguk mit keresnek Szingapúr előtt?

– Ez volt az utasítás.

– Azonnal szedjék fel a horgonyt, és menjenek Pasir Gudang elé. Mától csak ott horgonyozhatnak!

Püff neki! Hogy milyen kedves a cég! Onnan aztán nincs kimenetel sehova! Kikötéskor meg mindenki dolgozik, hát sehova se lehet menni! Csókultatom a kis kacsójukat! Sóher banda.

Tehát átmentünk.

Bolond nap, tegnap délután 14.00-tól: SNG – PG – SNG, ma reggel nyolckor horgony. Pihenőnapunk van.

 

Május 15. hétfő, Pasir Gudang. Ma kezdem meg a hetedik hónapomat! Mást nincs erőm írni…

 

Május 19. péntek, Pasir Gudang. A szokásos napok. Semmi különös, ma kész lett a laptop, de holnap és vasárnap nincsen nyitva a szerviz.

Kicsit furcsák a matrózok és a bosun (fedélzetmester). Beosztják maguknak a munkaidőt, és igen kurtára szabják. Igaz, rettentő meleg van, de furcsa, hogy a délelőtti kávé után már nem dolgoznak. A főnök úr nem csinál belőle gondot, akkor én vajon miért kekeckedjem?

Ma bajban vannak: elfogyott a rizs, nincs mit enniük. Kíváncsi vagyok a további étrendre.

Kiderült egy félreértés: Aung Kyaw Hein matróz nem is matróz, hanem kadét. Nem azért nem kelt fel a múltkor, hanem azért, mert előző este tíztől reggel hatig szolgálatban volt a hídon. Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem mondta senki? A barba nyilván eltette a panaszkodásomat az elfekvő ügyek dossziéba, de nekem is igazat adott szóban. Nem baj, kit érdekel ilyesmi?

Levél továbbra sem jön otthonról, nagyon-nagyon rossz.

 

Május 20. szombat, Szinga. Ma beszéltem Encsikével telefonon. Azt mondja, hogy sírós a hangulata, megkapta az első három levelet, és úgy tűnik neki, hogy nekem nem hiányzik az otthon, a család, élem az életem vidáman nélkülük.

Hát jobb lenne, ha panaszkodnék, hogy halálra aggódja magát? Nehezítsem meg az egyedüllétét? Inkább csak arról írok, ami jó. A bosszúságokat megtartom magamnak…

 

Május 23. kedd, Szingapúr. Kikötöttünk Szingában. Mr. Peter Q. bejött a hajóra, és megkérdezte, hogy nagy baj lenne, ha hazamennénk Imóval?

Hát bajnak nem baj…

 

Eddig a kézzel írott napló. Tehát most már csak az emlékezetemre kell hagyatkoznom megint, ugyanúgy, ahogyan az elején.

 

 

 

 

A tulaj megpendítette, hogy hazamegyünk. Felhívtam Encsikét, nagyon boldog volt.

– Akkor egy hét múlva láthatjuk egymást?

– Talán. Ki tudja.

Nos, a tulaj csinált egy kisebb botrányt a kaja ürügyén:

Mint említettem, minden elfogyott a kambúza üres. Nem mondom, jól éltünk, mint a királyok: finom leveseket főzött a szakács, és utána mindig volt kétféle második fogás, valami sült és tésztaféle raguval.

A botrány pedig akkor tört ki, amikor a barba kérte a következő hónapi ellátmányt.

– De hát megkapták, parancsnok! – így Mr. Q.

– Elfogyott minden!

– Lehetetlen! Három hónapra való élelmiszert kaptak, amikor beszálltak!

– Az nem lehet! Hiszen épp hogy elég volt egy hónapra? Mennyi a napi kajapénz?

– Két dollár ötven!

– De ennyi USA dollárból nem lehet kihozni a napi élelmezést! – lamentált a barba.

– Nem, captain, nem USA dollár, hanem szingapúri! – mondta mérgesen a tulaj.

Na, éppen jókor megyek haza! Lesz itt olyan koplalás, hogy mindenki lefogy vagy tíz kilót!

Azért az élet ment tovább, még pár napos konténerezés, és elérkezett:

 

Mivel emlékezetből írom, nem részletezem a napokat, de az lényeges, május 29-én, hétfőn szálltunk ki a hajóról.

Hát kérem, elérkezett az utolsó nap! A csomagok készen vannak, mehetünk a szállodába. Ki is vittek, a jegyet megígérték, hogy holnap délután megkapjuk. Mindenesetre kaptunk egy telefonszámot is, ahol lehet érdeklődni. A búcsú nem úgy sikeredett, mint azt gondoltuk, mert a tulaj jelentős bónuszt ígért arra az esetre, ha maradunk a hajón, és valahogy elfelejtették átadni…

Szálloda. A szoba lényegtelen, a lényeg, hogy van két szabadnapunk!

Az első nap kimentünk Sentosa szigetére.

Hát kérem szépen, ez valami szuper… van benne szuper giccs, van benne szuper klassz, van benne… minden, ami a szingapúri szem szájnak ingere.

Úgy mentünk ki, ahogyan soha többé nem teszem: kötélvasúton, a tengerszoros fölött libegtünk, borzalmas érzés volt. De muszáj volt, mert videózni kellett, és ezért sok mindenre hajlandó vagyok, ilyenekre is, ami ellen az életösztönöm vadul tiltakozik normális körülmények között. Túléltem. Körbementünk az egysínű kisvasúttal. Megnéztük a víz alatti világot az akváriumban, csuda érdekes úgy sétálni, hogy a víz körbevesz jobbról, balról, felülről. Volt egy park, ahol mindenféle dél-amerikai meg mindenféle esőerdős bálvány volt, giccsparádé a javából. Ami tetszett igazán, az a vízorgona bemutató volt. Jó sokat kellett várni, de megérte. Szólt a zene, sprickolt a szökőkutak arzenálja…

Megnéztem a mostani Sentosa honlapot, hát nagyon más dolgok vannak, mint valaha. Arról nem beszélve, hogy akkor a bejáratnál volt belépő, most meg mindennek külön pénztárja van, s horribilis belépők. Most biztosan nem mennék el.

Este természetesen felhívtam az asszonykámat.

– Már Moszkvában vagy? – kérdezte, és éreztem a hangján, hogy ideges lett.

– Dehogy is, még a szállodából hívlak, holnap indulunk.

– Holnap? – Képedt el szegényke.

– De az ügynökségen azt mondták, hogy ma jössz!

– Lehet, de én csak egy tényt tudok nektek mondani, hogy itt vagyok Szingában, a szállodában és holnap este indulunk csak.

Nem igazán értettem, hogy ki és mit kavart meg?

Másnap bementünk a Pancon központba, és megreklamáltuk a beígért bónuszt. A tulaj nagyon készséges volt, nekem adott egy jó vastag borítékot, Imónak egy vékonyabbat, elmentünk. Amikor kinyitottam, tele volt őt és kétdollárosokkal, így kaptam kettőszázat. Franc a fülükbe, nem erről szólt a megbeszélés!

Délután volt pár idegesítő óránk, mert nem kaptuk meg időben a repülőjegyeket. Végül minden összejött, kivittek a reptérre.

Ott egy kis malőr volt, mert minden pénzem elszedték a rohadék reptériek, ugyanis tele voltam túlsúllyal, ami testvérek között is negyven kiló volt. Fizettem érte vagy 400 $-t. Aztán beszálltunk a szovjet gyártmányú AN kitudjahányasba, ami dög nagy röpülő, és egész laposan emelkedik. Az előnye az volt, hogy szinte üresen indult. Az előttem levő ülés támláját lehajtottam, az én ülésemet kitoltam, így sikerült egy hatalmas ágyat fabrikálnom.

Delhiben leszálltunk, de ezt nem tudom megerősíteni, mert átaludtam. Mire felébredtem, már bőven az orosz anyácska belsejében voltunk, hamarosan Seremetyevó és leszállás.

Aztán kiszállás, egy bazi nagy kör alakú csarnok volt, az emeleti folyosón kellett körbemenni, mert már nagyon üvöltözték, hogy a budapesti gép két utasát várják, akik Szingapúrból érkeznek… Ami röhej: a szomszédos ajtón volt a beszállás, de ehhez nekünk körbe kellett rohanni az egész épületet.

Aztán felszállás.

Aztán leszállás.

Aztán vámvizsgálat. Naná, hogy lekapcsoltak. Naná, hogy lebuktam a laptopommal. Hetvenezer vámot kellett fizetnem. Ne, kérem, én ezért nem üzleteltem sosem, mert ha valami nem törvényeset akartam volna csinálni, az kilométerekről üvölt rólam. A biznicelést nem nekem találták ki.

Végre kimehettem.

Az asszonykám sírva borult a vállamra.

 

Most muszáj megkérnem, hogy írja le ő is a hazajövetelem, mert én csak jöttem, de a kaland az övé volt!

 

 

.

Címkék: napló szingapúr seremetyevo pancon 3

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shipengine.blog.hu/api/trackback/id/tr523108648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fishermansfriend 2011.07.29. 07:57:19

Kemény menet lehetett, beleolvastam megint az első részbe, november elején, új hajóra, két hét Pireusz - Szinga. Szilveszter már otthon. Hát persze...

Seafalcon · http://szekelyistvan.hu 2011.07.29. 08:45:27

@fishermansfriend: Túléltük, mondhatnám, pedig az igazság az, hogy valahol élveztem. Mindig volt mit csinálni, állandó kihívások, nem szokványos megoldások, és a legénység jó volt, ez fontos!

Magyar[HUN] 2011.07.31. 17:13:00

Huh. Jó hosszú történet volt,rengeteg fordulattal,élménnyel. Nekem tetszett :)

Seafalcon · http://szekelyistvan.hu 2011.07.31. 17:44:49

@Magyar[HUN]: örülök, olvass tovább, most majd időrendben közlöm, tehát jön az MV Presidentről szóló napló!

hungarisztan 2014.03.10. 00:35:49

Halihó, pár napja bukkantam a blogodra. Valami idióta bocsátkozott veled elég durva hangnemű vitába a hajózásról a Karmageddon blogon, valaki onnan javasolta az idiótának, hogy olvasson bele a blogodba. Jelentem, az idióta nem én voltam :o), de azért beleolvastam a blogodba én is – és itt ragadtam. Elkezdtem elölről, most jutottam idáig, az éjszakai alvásból lopom rá az időt, de megéri, mert nagyon jó! :o)

Nekem is végig az járt a fejemben, mint @fishermansfriendnek, nevezetesen hogy ó, karácsonyra már otthon lesztek, „most” meg május... Azért akármennyire is csodálom azt az életet, amit csináltál, azért ez elég kemény.

Egyet mondj már meg légyszi: miért barba a kapitány? És ki a kápó (ennek a megnevezésnek ugye vannak elég csúnya konnotációi) és miért? Ezek a rangok/beosztások magyar szlengek, vagy angol?
(Jól átvágtalak, mert nem is egyet kérdeztem...) :o)

No, vissza is térek a folytatáshoz, még több mint 3 évet kell bepótolnom, hogy utolérjem a jelenidőt (a gyerek meg 6-kor felsír)! :o)

Tanácstalan · http://shipengine.blog.hu/ 2014.03.10. 01:12:43

@hungarisztan: A blog tulajdonképpeni gazdája Seafalcon, aki a nyugalmazott kapitány békés napjait éli és állítólag remek pálinkája van. Továbbá könyvei.

Nekem csak megengedte, hogy időnként "belehomokozzak" a blogba. A Karageddon blogon engem kóstolt meg a T. olvtárs, amiért nem haragszom, csak a stílus nem volt szép.

A barba és a kápó az olasz nyelvből lettek átvéve, mi magyar tengerészek rengeteg olasz eredetű szakszót használunk. Még én is, pedig én igazán fiatal vagyok.

Seafalcon · http://szekelyistvan.hu 2014.03.10. 06:44:30

@hungarisztan: Igazán örülök, hogy tetszik a blog. Valóban Tanácstalan társszerző, de nagyon jókat ír ő is!
Én zömmel a hajón írott naplóimat nyomom itt, de vannak egyéb írások is.
Ha érdekel a hajózás, akkor bolt.hettenger.hu, van két könyv, amit ajánlani tudok:
Hajós legendák - legendás hajósok, ebben hajósok, tengerészek sztoriznak (80% belvízi, 20% tengerész), valamint a Szavak a hullámok hátán, ami a tengerész, hajós beszélt nyelv szavait magyarázza meg (egy szózár)
A barba szó a chioggiai olasz nyelvjárásban nemcsak szakállt jelent, hanem "tiszteletre méltó idős férfi"-t is. És ugye a hajón a parancsnok az, aki a legidősebb (nem vonatkozik ez Tanácstalanra, aki tiszteletre méltó ugyan, de szemtelenül fiatal!)
A capo jelentése főnök az olaszban, és ugye mi magyarok az Adrián tanultuk a hajózás művészetét. Számomra a legsilányabb fordító az, aki a cheef engineert a hajón főmérnöknek fordítja, amikor az kápó, de legfeljebb főgépész.

Seafalcon · http://szekelyistvan.hu 2014.03.10. 06:47:25

@Seafalcon: A szózár jelen esetben szótár... :-)

Tanácstalan · http://shipengine.blog.hu/ 2014.03.10. 06:52:39

@Seafalcon: Vaan már ősz szál a szakállamban (is). Tényleg, önkéntelenül az után növesztettem szakállt, hogy négycsíkos lettem.

A gépüzemvezető miért nem jó?

Seafalcon · http://szekelyistvan.hu 2014.03.10. 06:54:57

@Tanácstalan: a főmérnök a nem jó... te szakállszőrszálhasgató! Amit mi használunk azok a jók.

[Moha] 2014.03.10. 08:19:08

@Tanácstalan: A gépüzemvezető a "hivatalos" magyar elnevezés de ezt Seafalcon valamiért nem szereti. :D

hungarisztan 2014.03.10. 16:41:24

@Tanácstalan: @Seafalcon: Köszönöm a válaszokat! Megmondom őszintén, eddig nem figyeltem, ki a szerző – de ha úgy tetszik, ez annak a fokmérője, hogy mindketten egyaránt jókat írtok! :o)

Gyanítottam, hogy a Tanácstalan és a Seafalcon két külön személyt takar, de csak arra emlékeztem, hogy a Karmageddonról jöttem ide, mert ott belekötöttek a kompetens hozzászólóba, valaki meg azt írta, hogy bővebb infóért nézzük meg ezt a blogot, arra nem fordítottam elegendő figyelmet, hogy ott kibe kötöttek bele, és itt ki ír éppen.

Úgy látom, a törzsgárda Mohával teljes – neki viszont a totalcaros cikkét olvastam anno decibel (meg most újra, mikor elkezdtem ezt a blogot).

Nagyon szép szakmátok van/volt, de próbára teszi a családot – nem lennék meglepve, ha rengeteg lenne a válás...
Van egy holland hajós barátom, amikor ő megházasodott, abbahagyta a rendszeres hajózást, elment inkább a Smit nevű salvage/rescue céghez, így hajókkal foglalkozik most is, de helyszínre „csak” akkor kell mennie, ha valahol a világban gebasz van. (Ami persze a cég profiljából eredően még mindig elég gyakori külszolgálatot jelent, és hát a mentőakciók sem pár naposak szoktak lenni, de azért mégis lazább, haza-haza tud ugrani, nem kell 100%-ban távol lennie hónapokig.)
Nem tudom, az asszonyaitok, gyerekeitek hogyan bírták/bírják, hogy mindig úton vagytok – az enyém ahhoz sem adja hozzájárulását, hogy elmenjek kamionozni, pedig ott csak napokra, max. 1-2 hétre lennék távol... (Bár tény, hogy most, hogy van kisbabánk, ennyit sem szeretnék kihagyni a fejlődéséből.)

Tanácstalan · http://shipengine.blog.hu/ 2014.03.10. 16:56:26

@hungarisztan: Hát, nem tudom, milyen a válások aránya. Én novemberben Ünnepelte a 15. évfordulót. Ezek szerint jól bírja az asszony. A gyerekek már más tészta. Szerencsére a beosztással jár az is, hogy kibírja a családi kassza, hogy annyit legyek otthon, mint a hajón. A legutóbbi szabi 5 hónap volt, kereken. Nagyon élveztük. És ha otthon vagyok, akkor 24 órát velük lehetek, nem hajnali 6-kor indulok dolgozni és este 8-kor esek haza. :)

Seafalcon · http://szekelyistvan.hu 2014.03.11. 06:29:02

@hungarisztan: Az asszony, a család kibírta. Idén lesz a 38-ik házassági évfordulónk.
Nincs több válás, mint a szárazföldön. Aki átlépi a vízválasztót, (általában öt év hajózás) az vehető csak számításba ilyen téren, és ekkorra már a család is tudja mire számíthat, és általában vállalják.
Csak hogy Tanácstalant cukkoljam: én már negyedik éve vagyok itthon, és napi 24 óra a családé... :-)
Élvezem a nyugdíjat!