HTML

Számlálóm:

Könyvvásárló

Csak be kell írnod a keresőbe az írót, vagy a címet...

Hajók, gépek, tengerészek

Egy tengerjáró főgépészéről írt cikk hatására több hozzászóló lelkesedett a témáért, és ez a blog ezért jött létre. Tehát: hajókról, motorokról, főgépekről, kütyükről, gépészekről, kápók történeteiről és efféléről szól ez a blog. A hajó nemcsak tengeren jár, hanem minden vízen, a hajót nemcsak többezer kW-os gép hajtja, de a speedboat is ez a kategória.

Friss topikok

Link Wire

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék

9/11 (1) adriai járat (1) ady (1) aka (1) államadósság (1) anekdota (2) aqaba (1) Aranykapu (1) Balázs Géza (1) Baltic Ice (1) bejrut (1) béla (1) Béla kaftán (10) béla kaftán (23) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) bizonyítványok (1) biztonság (2) black gang (1) Black Irish Band (1) blog (1) bodrog (1) bomb (1) bonzsúr indonézia (1) Bosuns Alphabet (1) bős nagymaros (1) braila (1) Brindisi (1) Brunsbüttel (1) budapest (1) buék (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) c (1) capstain shanty (1) chrys (1) Ciprus (1) Clavigo (7) Corvus J (1) costa concordia (11) costa crociere (1) Czakó Gábor (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) De Ruyter (1) distress (2) dsc (1) Dumbrody (1) duna (2) duna tengerjáró (1) Dunbrody (1) edmond (1) epirb (4) értékmentés (1) esküvő (2) evezés (7) fabiola (1) Fairport Convention (1) farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) félmilliomodik (2) fényképezőgép (1) Fluvius (1) fogászat (1) forróság (1) fotó (1) futball (1) garay (1) gdynia (1) genova (1) gépész (2) gépgyár (1) gépház (2) german sky (1) gmdss (4) hajó (9) hajógyár (1) hajókatasztrófa (1) hajósbál (1) hajózás (3) Három királyok (1) hibajavítás (1) honlap (1) hőség (1) huba (1) Humber (1) humber (66) humor (3) inmarsat c (2) internet (1) isartal (4) javítás (1) JFK (1) johanna (1) kalóz (1) kalóztámadás (4) karácsony (3) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) keresés (1) Kıbrıs (1) kihajózás (1) kisbér (1) kk döntő (1) könyvkiadás (2) környezetszennyezés (1) Kossuth Rádió (1) Közelről (1) krakatau (1) kvargli (1) Labuan (1) láng (1) Legendás hajósok (1) Levi (1) lirycs (1) lys (1) Lys Carrier (2) Lyubov Orlova (1) M/S Székesfehérvár (1) Magyar Nemzet Magazin (1) mahart (14) Maláj (4) Malajzia (2) marina di carrara (8) Marseille (6) mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) milosz (1) minarik lászló (1) mini magyarország (1) MN Magazin (1) mob (1) moerdijk (1) moon (1) Mostaganem (1) Mr1 (1) ms (1) ms radnóti (1) MV Clipper Caraibes (12) mv humber (66) MV Isartal (1) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (11) MV Petra (38) MV Priwall (20) nagyszekelyistvan.hu (1) napló (231) Napló (1) nato (1) navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norb (1) norvégia (1) nosztalgia (1) novella (1) nyikolajev (1) nyugdíjas klub (1) óceáni (6) óceáni evezés (6) off (1) off hire (1) olvasás éjszakája (1) Oran (2) orosz (3) összeütközés (1) Padua (24) pancon 3 (27) Pelyhecske (1) Pierre (1) pireusz (4) Plomin (5) potyautas (3) president (15) privatizáció (1) rakonczay (8) rapid (1) reni (1) réni (2) rijeka (1) rotterdam (2) Santander (3) sart (1) Sauda (2) seremetyevo (1) sex (1) shanty (12) Sharpness (3) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (3) statisztika (1) stratégia (1) Strzemionego! (1) sunndalsöra (1) surabaya (2) Svelgen (3) Swarzanegger (1) szarkeverés (1) szavak a hullámok hátán (6) széchenyi (1) székesfehérvár (1) szeremley (1) szingapúr (4) szótár (3) sztori (37) szuezi csatorna (2) tata (1) tengeralatti kábel (1) tengerész (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (11) tengerésztörténet (6) tengerhajózás (5) tengeri körzet (1) térkép (1) terv (1) The Dubliners (1) The Midshipmen Glee Club (1) The Seekers (1) Tisztás (1) tricolor (1) Trieszt (1) trieszt (1) Tutajos (1) t com (1) új (1) újságcikk (1) union (1) Valencia (1) Van Damme (1) vasas (1) velence (1) venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (19) vicc (1) video (3) videó (4) virág (1) vitéz (1) Woody Guthrie (1) zátony (1) Napló (1) tengerésznóta (1) Címkefelhő

 

Humber
1996 február 19.- 1997. március 23.


Február 19. hétfő. Este apával beszéltem. Meglepődött, hogy itthon vagyok. Hogy gondolta, tán elmegyek úgy, hogy ne hívjam fel...? Mindenesetre elmondtam, hogy megjött Balázs Tibor levele, és milyen jókat (a könyvről) és milyen rosszakat (a megjelenés esélyéről) írt.
Február 20. kedd HMS telefon: pénteken indulok 11.40-kor Amszterdamba, 15 óra valamikor tovább Memphisbe, majd onnan New Orleansba!
Február 25. vasárnap.   

Megérkeztem a Humberre...

Hogy is volt? Pénteken gépre ültünk. Encsike szerencsére ki tudott kísérni. Az egyik anyanapját áldozta fel. A másik a hazajövetelemre tettetett félre.
Amszterdamba villámgyorsan megérkeztünk. Azt ígértem Enicinek, hogy hozok neki egy rádiót. Azonnal megvettem a reptéren. Szuper! Testhezálló, kicsi, sztereó, a kazettás magnója is az. Aiwa. Már biztos, hogy Encsike kap majd egy másikat, és ez lesz az enyém, a hajóra hordozós, mert könnyű, kicsi, miegymás...
Milyen jó, hogy a dohányzásról leszoktam. Ahogy az amerikai gépre felszálltunk, attól kezdve csak a nolai (New Orleans-t hívják így, „amerikaiul”) repteret elhagyva lehetett rágyújtani! Irtó hosszú, és nagyon fárasztó volt a kilenc és fél óra Amszterdam és Memphis között.
A hajó nem part mellett várta, hogy beszálljunk, hanem horgonyon állt. Borzasztó nehéz volt felcipelni a csomagjaimat! A bőröndöm 30 kg!
Másnap átadás átvétel, és délben elmentek a hazautazók. Boldogok voltak!
A hajó egy öreg rozsdatemető, 1972-ben épült, nagyon elhanyagolt. Két salvadori, két hondurasi, két magyar matróz van, és a fedélzetmester.
Az jó, hogy hamarosan, azaz május környékén huszonöt éves javításra megy a hajó. Vagy Konstancára, vagy a Távol-Keletre. Ez persze nem rossz! A legjobb Konstanca lenne, mert akkor Encsike lejöhetne, és lent is maradhatna úton!
A parancsnok szerint ezen a hajón az az idegesítő, hogy nem tudjuk, mi romlik el aznap. Ehhez adalék: tegnap felszakadt az egyik darumotor fékje a talapzatról. Vissza kellett hegeszteni. Ma: megtelt a bal lánckamra vízzel, a fore-peak ballaszttank lyukadt ki, és átfolyt a víz. A lyukat behegesztették.
A legénység: főleg magyarok. A matrózokat már említettem. A gépben egy indiai, két hondurasi, egy magyar s egy salvadori gépész teljesít szolgálatot... A két pincér is salvadori. Ezek közül az indiai beszél angolul, és a salvadori első pincér. A koszt jó! Finom rozslisztes kenyeret csinál a szakács! Sok a zöldség is, zöldhagyma, paprika, paradicsom, retek... És vitamindús körömpörkölt is akad, meg báránysült...
Hatalmas hajó!
A kabinom kicsi! A Präsidenten nagyobb volt, és ami a röhej, nincs egy szófám, ahova le tudnék dőlni egy kicsit... Akárcsak a német hajón! Ez japán építésű, és mint ilyen 110 voltos. Azt hittem, szívszélhűdést kapok, hogyan fogom használni a komputert, hogyan a videót, hisz a töltő...! És milyen rendesek a japánok, koreaiak! Mindkét szerkezet 110-240 volt közötti bármilyen feszültségről működtethető!
Sajnos a kabin nemcsak kicsi, de eddigi pályafutásom alatt a legmocskosabb is volt, amit átvettem! Még az arab első tiszt is tisztább kabint hagyott hátra, mint az előző chief. Ma egész nap a fürdőmet sikáltam, fertőtlenítettem. Most is szívesebben lennék a zuhanyzóban, mert ott legalább tisztaság van, míg a kabinban minden ragad, ami nem az íróasztal körül van! Ugyanis itt már rendet tudtam csinálni!
Február 26. hétfő. Eltört a fékpofa kitámasztó a kettes daru jobb oldali motorján. A hegesztők nekieshetnek. Nagyon jó szakemberek! Amit tegnap csináltak a lánckamrában, azzal több hasznot hajtottak a tulajnak, mint négyük két hónapi keresete! És vidáman, fütyölve dolgoznak. Jópofa fickók!

Amerika, hajónézetből...

Délre pilot ígérte magát. Négyre végeztünk a manőverrel, a Mississippin két horgonyon állunk. Ennyit a berakásról New Orleans-ban. Ezek szerint ez spórolós kikötő lesz!  Most eszembe jut, hogy mit mondott apa: New Orleans nagyon szép, „francia” város. Hát, majd ha erre járok, megtudom (turistaként!). De biztosan nem jövök erre, mert minek?
Miért van az, hogy eddig egy tengerészt leszámítva, senki se tudja elviselni az amerikaiakat, Amerikát, utálnak az USA-ban kikötni?
Sok a külvárosi lerobbant épület, bádogváros, szeméthalmaz, szegénység (biztosan nem magyar mércével mérve), mocsok, kosz, ócskaság, ha nem a belváros felé mész. Tengelytörő utakért nem kell Európába jönni... Sajnos a reptérről a kikötőbe vezető úton ezt lehetett tapasztalni! Mást meg nem láttam… A felhőkarcolók világával nem a tengerészeknek dicsekednek. Azok elérhetetlen távolságra vannak a kikötőktől. Reménytelenebb odajutni innen, mint Európából átruccanni. Egész egyszerűen: nincs hova kimenni... Hova is menjen a tengerész? A hajó, jelen esetben ez a szerencsétlen Humber megáll a Mississippin, (mellesleg a Dunához kézcsókra járulhatna, mint a hatalmas testvéréhez, ha a szélességét nézzük) és ha jön is egy csónak hatvan dollárért, akkor hova lehet menni? Shopping centerbe, hogy szép magyar kifejezéssel éljek. De minek? Ott csak a pénz megy! Enni sem lehet! A Mc Donald'sba járjanak az amik! Nekik való... Egy valamirevaló étterem nem a mi zsebünkhöz mért árakkal dolgozik, és főleg nem arrafelé vannak, ahova mi eljutunk... Máshova nem lehet kimenni. Tehát érdemes? Nem, hacsak nincs valami fontos vásárolni valója az embernek, és nem számít, mi mennyibe kerül. (Mert borzasztóan drága minden, ha rá kell számítani a borsos árú taxit...)
Akkor már sokkal többet várok Puerto Cabellótól, a venezuelai várostól, ahol nagy a bűnözés, lerobbant, ócska kisváros, de emberléptékűek az emberek, a város is, és milyen jókat lehet kajálni! Legalábbis így mondják!
Február 27. kedd.

Amerika tengerész szemszögből...

Tegnap este elkezdték a berakást. Hogy ne csak szidjam a „happy end” országát, és a tökös szupermenek lakóhelyét: fantasztikus szerkezettel rakodunk. Horgonyon állunk, idejött egy úszódokk, ránk kötött, és jobbra-balra huzigálja magát, mi csak nézzük. Aláúszik két uszály, abból kimarkolják a szójalisztet egy garatba, és az elevátor befújja a hajóba. Csúcs szerkezet, és hatékony! Ma estére készen leszünk, 18.450 tonnát rakunk be, mintegy 30-35 óra alatt.
Tegnap néhányan kimentek. Tévedtem: kocsmából sok van, oda lehet menni, és jól berúgni...
Délelőtt bent volt a Coast Guard, azaz a Parti Őrség. Nagyon nemszeretem banda. Irtózatos kekecek, aktakukacok, mindenbe belekötnek, szőrszálhasogatók, a rugalmasság teljesen hiányzik belőlük. Valószínűleg ott képzik ki őket is, ahol a szovjet hatóságokat valaha... A hozzáállásuk a dolgokhoz:
- A hajó amerikai tulajdonosé, tehát logikus, hogy mindennel fel van szerelve, ha bármi hiányzik, az a személyzet bűne, a tulajdonost szó nem érheti! Mert amerikai! És ez egy abszolút logikus érv. Nekik!
Édes Jó Istenem...! Nekünk miért csak ez jut Amerikából!
Én, kérem szépen, igazán nem akarom szidni ezeket a népeket, mert a lakosság döntő hányada semmivel se rosszabb bármely más népnél, de az felettébb bosszantó, hogy a propagandájuk szupermeneknek próbálja beállítani őket, és szomorúan azt kell tapasztalnunk, hogy a munkához való szocialista hozzáállást se mi találtuk ki...! Még ezt is elveszik tőlünk...
Ugyanis van egy darumotor a hajón. Illetve néha volt, néha nem volt. Szóval az történt, hogy elromlott, s ez egy tisztességes darumotornál mindig előfordulhat. Tehát logikus, hogy kivitték javítani a csúcsország csúcsműhelyébe, s átadták a csúcsmelósoknak, hogy javítsák ki. Természetesen csúcsidő alatt visszahozták, s nini! Nem működött a csúcsjavított motor. (Gondolom a mi áramunk volt a hülye!) Tehát újra elvitték, visszahozták, s nem kell rosszmájúnak lenni, mert igenis beindult. Hiába mutatta az elektrikus, hogy csúcsék rosszul kötötték be, csak mosolyogtak, s megnyugtatták, hogy ezt amerikai módra javították meg! Hát semmi baj se volt vele, amíg dolgozni nem kellett a daruval, mert az első emelésnél leégett (de a csúcsmáz a pofájukról nem). Így most amikor beszálltam, akkor vártuk, hogy a harmadik javítás után behozzák. Behozták…
Most már az elektrikus nekem is megmutatta, hogy a motor nem illeszkedett pontosan a házába, amikor vissza akarták tenni, így csúcstechnológiával elkalapálták azt a peremet a motorházban, ami nem engedte be a motort a helyére. Így most egyszerű magyar technikával az elektrikus szétszedte, és egy rossz bekötést is kijavítva összerakta. Igaz nem csúcstechnikával, de így legalább most jó! (Reméljük!) Legközelebb talán a NASÁ-hoz kell kivitetni, mert azok valóban csúcstechnikával rendelkeznek.
Eddig jutottam a naplómban, amikor átmásolom és levélként hazarepül, hogy hírt vigyen a jósoromról Amerikában!
Február 28. szerda. Az első menetnap. Hajnalban a Mississippin, délután már a tengeren. Eső, köd, és sima víz fogadott.
Február 29. csütörtök. Hóvégézem. Itt is kell túlóralap. A nem magyarok túlórapénzt kapnak. Hát nem keresik túl magukat!
Pablo Sanchez, hondurasi matróz. Úgy adták át, hogy sötét, mint az éjszaka, de ha nem agytornát adok neki, akkor úgy dolgozik, mint a gép. Luis Rosales, salvadori kormányos matróz. A legjobb, a legeszesebb az összes között. Ha festeni kell, akkor az ő kezébe adják az ecsetet, mert szépen dolgozik. Rafael Orellana, matróz, Hondurasból jött a hajóra. Dumagép. Kérés nélkül mesél a családról, mindenről, az nem zavarja, hogy egy magyar esetleg nem érti. Mondjuk én értem kissé, de ez nem általános... Jól érzi magát, már lejárt a szerződése, de nem megy haza. Juan Carlos Flores, második hajós matróz, a legfiatalabb a csapatból, talán tizenkilenc éves lehet, ő is el salvadori. Négyszáz dollár a fizetésük, kettő tíz a túlórapénz, havi 150-160 túlórát teljesítenek, ezzel 700 dollár körül jön ki a keresetük. Egyéves a szerződésük. Jó melósok, és tisztelettudók.
Délután rájöttem, hogy az előző chief jól kiszúrt velem. Nem vezette folyamatosan az adminisztrációt, és így most a nyakamba szakadt egy csomó munka. A baj az, hogy ő ezt könnyedén megcsinálhatta volna, mert folyamatában látta az elvégzett munkákat.
Szombat, március 2. Szépen megyünk Venezuela felé. A matrózok nagyon várják, mert széplány ügyben érdekeltek. Állítólag, s ebben miért kételkedjek, amikor utolsó alkalommal eljöttek Cabelloból, akkor a lányok tűzijátékkal búcsúztatták a hajót! Az el salvadori és hondurasi legénység tarol köztük, hisz nincsenek nyelvi problémáik. Majd mindnek van szíve hölgye, s többen állítják, hogy atyai örömök elé néznek! Mit szólhat a vad költekezéshez a nem is olyan messze levő, s két-három porontyot is nevelő, s férjváró feleség?

Címkék: napló humber mv humber

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://shipengine.blog.hu/api/trackback/id/tr43388911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.