HTML

Számlálóm:

Könyvvásárló

Csak be kell írnod a keresőbe az írót, vagy a címet...

Hajók, gépek, tengerészek

Egy tengerjáró főgépészéről írt cikk hatására több hozzászóló lelkesedett a témáért, és ez a blog ezért jött létre. Tehát: hajókról, motorokról, főgépekről, kütyükről, gépészekről, kápók történeteiről és efféléről szól ez a blog. A hajó nemcsak tengeren jár, hanem minden vízen, a hajót nemcsak többezer kW-os gép hajtja, de a speedboat is ez a kategória.

Friss topikok

Link Wire

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék

9/11 (1) adriai járat (1) ady (1) aka (1) államadósság (1) anekdota (2) aqaba (1) Aranykapu (1) Balázs Géza (1) Baltic Ice (1) bejrut (1) béla (1) Béla kaftán (10) béla kaftán (23) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) bizonyítványok (1) biztonság (2) black gang (1) Black Irish Band (1) blog (1) bodrog (1) bomb (1) bonzsúr indonézia (1) Bosuns Alphabet (1) bős nagymaros (1) braila (1) Brindisi (1) Brunsbüttel (1) budapest (1) buék (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) c (1) capstain shanty (1) chrys (1) Ciprus (1) Clavigo (7) Corvus J (1) costa concordia (11) costa crociere (1) Czakó Gábor (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) De Ruyter (1) distress (2) dsc (1) Dumbrody (1) duna (2) duna tengerjáró (1) Dunbrody (1) edmond (1) epirb (4) értékmentés (1) esküvő (2) evezés (7) fabiola (1) Fairport Convention (1) farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) félmilliomodik (2) fényképezőgép (1) Fluvius (1) fogászat (1) forróság (1) fotó (1) futball (1) garay (1) gdynia (1) genova (1) gépész (2) gépgyár (1) gépház (2) german sky (1) gmdss (4) Greenore (1) hajó (9) hajógyár (1) hajókatasztrófa (1) hajósbál (1) hajózás (3) Hans Albers (1) Három királyok (1) hibajavítás (1) honlap (1) hőség (1) huba (1) Humber (1) humber (66) humor (3) Husnes (1) inmarsat c (2) internet (1) Irish Rovers (1) ír népdal (1) isartal (4) javítás (1) JFK (1) johanna (1) kalóz (1) kalóztámadás (4) karácsony (3) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) keresés (1) Kıbrıs (1) kihajózás (1) kisbér (1) kk döntő (1) könyvkiadás (2) környezetszennyezés (1) Kossuth Rádió (1) Közelről (1) krakatau (1) kvargli (1) Labuan (1) láng (1) Legendás hajósok (1) Levi (1) lirycs (1) lys (1) Lys Carrier (2) Lyubov Orlova (1) M/S Székesfehérvár (1) Magyar Nemzet Magazin (1) mahart (14) Maláj (4) Malajzia (2) marina di carrara (8) Marseille (6) mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) milosz (1) minarik lászló (1) mini magyarország (1) MN Magazin (1) mob (1) moerdijk (1) moon (1) Mostaganem (1) Mr1 (1) ms (1) ms radnóti (1) MV Clipper Caraibes (12) mv humber (66) MV Isartal (1) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (13) MV Petra (38) MV Priwall (20) nagyszekelyistvan.hu (1) napló (233) Napló (1) nato (1) navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norb (1) norvégia (1) nosztalgia (1) novella (1) nyikolajev (1) nyugdíjas klub (1) óceáni (6) óceáni evezés (6) off (1) off hire (1) olvasás éjszakája (1) Oran (2) orosz (3) összeütközés (1) Padua (24) pancon 3 (27) Pelyhecske (1) Pierre (1) pireusz (4) Plomin (5) potyautas (3) president (15) privatizáció (1) rakonczay (8) rapid (1) réni (2) reni (1) rijeka (1) rotterdam (2) Santander (3) sart (1) Sauda (2) seremetyevo (1) sex (1) shanty (18) Sharpness (3) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) spanyolország (3) statisztika (1) stratégia (1) Strzemionego! (1) sunndalsöra (1) surabaya (2) Svelgen (3) Swarzanegger (1) szarkeverés (1) szavak a hullámok hátán (6) széchenyi (1) székesfehérvár (1) szeremley (1) szingapúr (4) szótár (3) sztori (37) szuezi csatorna (2) tata (1) tengeralatti kábel (1) tengerész (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (17) tengerésztörténet (6) tengerhajózás (5) tengeri körzet (1) térkép (1) terv (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Seekers (1) Tisztás (1) tricolor (1) trieszt (1) Trieszt (1) Tutajos (1) t com (1) új (1) újságcikk (1) union (1) Valencia (1) Van Damme (1) vasas (1) velence (1) venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (19) vicc (1) videó (4) video (3) virág (1) vitéz (1) Woody Guthrie (1) zátony (1) Napló (1) tengerésznóta (1) Címkefelhő

 

Hétfő, március 11. Semmi különös, megy a kirakás. A második pincért (el salvadori) hazaküldi a barba. Nem jár be a hajóra, nagyon fontos kurvázni valója van. Meg egyébként is dühösek rá a srácok. Harákolva köpköd a mosogatóba, belelóg az ujja a kajába, amikor kihozza, koszos, mocskos, ő is és a szalon is. A salvadoriak is dühösek rá, ő meg röhög mindenkin. Most orvoshoz ment, hogy ő nagyon beteg. Majd nézhet, amikor az új pincér megérkezik!
Sajnálom, hogy nem hoztam magammal a spanyol könyvemet. De azért nem tragédia, mert így is tudom fejleszteni a tudásomat. Van egy szótár a hajón, nekem a szótárprogramom, így azt töltöm fel szavakkal, és tanulok.
Most meséltem a barbának, hogy meghajtott a vacsora. Ő fejtette meg a rejtélyt: nem a kaja, hanem az előtte megivott sárgadinnyés tejturmix tette meg a hatását!
Pedro azzal jött vissza az orvostól, hogy meg kell operálni! Nagy disznó! Érzi, hogy kifelé áll a rúdja, hát az orvossal akarja hazaküldetni magát...
Kedd, március 12. A lobogó napjának ünnepe van Venezuelában. Azt, hogy ez mit jelent, nem tudták elmagyarázni... Raknak erősen, 14-én este elmehetünk az ügynökség szerint.
Pedro a második pincér megy haza.
Az egyik matróz (Luis) szerint a következő utunk ugyanez lesz, a Mississippiről hozunk kukoricát vagy szójalisztet. A barátnője mondta az este. Ma délelőtt szólt a barba, hogy valószínűleg visszajövünk, és kukoricát, vagy szójalisztet hozunk a Mississippiről. Milyen jó a lányok információs rendszere! Persze ez az információ nem a tulajdonostól származik, hanem az itteni ügynökségtől. Most aztán igazán kíváncsi vagyok…
Jött egy telex: Argentínába megyünk, a Paraná folyón valahol berakunk 20.000 tonna HSS-t, (csak tudnám, ez mi lehet?).
A parancsnok rákérdezett, mi az a HSS, és hogy hova visszük a rakományt? Tehát: ez szója, és Venezuelába szól. Hogy melyik kikötőbe, azt nem tudjuk.
Felhívtam Encsit, de előbb a kápó beszélt a feleségével. Ő már mindent tudott! Sőt! Beszélt M. L.-el, a hajó intendásával (ez olyan szerzet, aki a hajó ügyeit intézi a parton, repül kikötőről kikötőre, megnézi a hajókat, stb...) és tőle tudja, hogy Venezuela után Nolába megyünk, és onnan Konstancán javítunk!
Az asszony is mondott jó híreket, Ninó intézi a tengerészkönyvét, Szabolcs pedig bejutott a középiskolai szavalóverseny országos döntőjébe!!! Apja fia! (Pedig ebben teljesen Encsike, csak nehogy elbízza magát az asszony, ezért vállalom ezt is!) És milyen zsűri előtt!
Csütörtök, március 14. Holnap lehetünk kész. Tegnap délután azt mondta a foreman (a rakodómunkások vezetője) hogy „viernes tardes”, azaz péntek délután. Úgy legyen!
Hajnalban megjött az új második pincér, elment Pedro. De milyen nehezen!
Kezdődött ott, hogy nem akart semmilyen papírt aláírni. Azt mondja, neki jár a 13. havi bér. Nem vette (vagy nem akarta!) tudomásul, hogy a 12. ledolgozott hónap után jár csak. Gondolom, próbálkozott, mert csomó adóssága van a hajón. 200 dollár előleget vett fel, kifizette a kantint, és maradt neki 13,27 $, s ebből nem lehet az adósságait megadni. Alfonsónak 60 dollárral tartozott, Rafaelnek 40-nel, és így tovább. Amerikában összedobtak a srácok pénzt neki egy színes TV-re, egy fényképezőgépre, egy nagy ventillátorra, amit a barátnőjének vett. Most hogyan kapják vissza, nem tudom. Már a barbánál is voltak panaszkodni, hogy ilyenkor a parancsnok levonja a béréből a tartozást, de hát nincs miből! Így szerencsétlenek nem tudom mit tehetnek…
Nekem jutott az a felemelő feladat, hogy kirúgjam a hajóról. Ugyanis tegnap este kijelentette, hogy ő még 2 napot marad, és fogta magát, kiment a városba. Mi meg a barbával azon meditáltunk, mit teszünk, ha nem hajlandó elmenni. Végül abban maradtunk, hogy reggel hívjuk a rendőrséget. Nagyon ódzkodtam a feladattól, hogy gondok lesznek a kihajózásával.
Aztán reggel semmi probléma nem volt. Amit eddig nem volt hajlandó aláírni, a - szerinte - kevés pénzt felvenni, most reggel minden további nélkül megtette. Még ő idegeskedett, hogy mi van, miért nem jön a taxi a megbeszélt időben? Hála Istennek, simán elment.
Péntek, március 15. Vajon hogyan ünnepelnek otthon? Ma egy éve a Pancon 3-on voltam, s este pupabulival, ökörsütéssel ünnepeltünk. Azt hiszem itt senki se tudja, milyen nap is van ma!
Tegnap kivittem a levelet, feladtam, utána egy sört ittam a Marina Centerben, újabb csodanőt láttam. Luis barátnője villogott hasonló trikóban, mint amilyet leírtam, de természetesen hátán Luis nevét viselte. Hát mit mondjak? Az egyik gépész szerint Luisnak van a legjobb szerszáma a hajón, ha erre a lányra működésbe jön! Karcsú, mint egy széles toronyház… Legalább 190 centi magas, és 130 kiló. Luis kb. a hónaljáig ér! Szép pár lehetnek, kár, hogy nem láttam együtt őket!
Utána elmentem egy pizzára a coloniál negyedbe. Finom volt, és olcsó, nem volt másfél dollár, nem pénz érte, de ami fantasztikus, a lényegét kihagyják belőle, az oregánót. Pedig a lelkére kötöttem a pincérnek, hogy tegyenek rá, meg is ígérte, de aztán lemaradt. Valószínűleg itt nem ismerik...
Rettentő meleg volt. Égetett a nap de nagyon. Azért is szeretem a coloniál negyedet, mert a kedves kis éttermek a tengerparton vannak, ahol szél libbenti az asztalterítőt, leszárítja az izzadtságot, s jó hideg sört hoznak az elegáns pincérek…
Szombat, március 16.     

Pablo és az EPIRB bója...

Tizenhét napos menet elé nézünk. Ez a nap is jól kezdődött. Pablo alakított, akit úgy adott át M. Gy., hogy csak észmunkát nem kell adni neki, és akkor törtet mint a tank.
Úgy gondolom, a hajó lemosása nem egy professzornak való feladat, de ezt sikerült megcáfolnia. A híd jobb oldalán van az EPIRB bója. Ez adja szükség esetén az automatikus vészjeleket. Ha a hajó elsüllyed, és a bója négy méterre a víz alá kerül, egy automatikus kioldószerkezet elengedi, felúszik a víz felszínére, és vészjeleket kezd sugározni.
Tehát Pablo kezeli a maligát (slagot), s mossa a felső hidat, de veszettül. Imád mosni maligával, és rozsdát verni géppel. Sikerült is fentről kimosnia az ominózus bóját a tartójából. Olyan erővel verette a vízsugárral, hogy a kioldó elengedett, és a készülék tette a dolgát, elkezdte a vészjeleket sugározni, úgy kilenc óra körül…
Szerencsére az ügyeletes tiszt pár perc múlva észrevette, hogy ott villog szegény a fedélzeten. Felvette, behozta a hídra, de annyi esze nem volt, hogy fejjel lefelé fordítsa, így az adta tovább a jeleket. Hívta a barbát, az persze rohant a hídra, visszafordította, és ezzel kikapcsolta.
A parancsnok azt sütötte ki, hogy New Yorkba küld táviratot az AMVER központba, (itt kísérik figyelemmel a nyílt vízen levő hajók mozgását) és bejelenti, hogy a jelek nem valódi vészhelyzetet jelentenek. Lesz gond így is elég. Szervizbe kell küldeni a bóját, új önkioldót kell beszerezni…
Vasárnap, március 17. Elolvastam Dr. Bartalis Imre: Paraszti huncutságok avagy egy állatorvos naplótöredékei c. könyvét. A Littera Nova könyvkiadó gondozásában jelent meg. Nagyon tetszett. Szellemes, könnyed hangvételű könyv. Egy állatorvos szolgálata falun, a faluért, a parasztért. Érezni a szerző végtelen szeretetét a vasi parasztember iránt. Sok-sok ilyen könyv kellene, persze erre most nincs vevő, pedig az ilyen írások visszaadhatnák a magyarság önbecsülését. Azoknak kellene olvasni, akik nap mint nap szajkózzák az alattomos, rosszmájú: „á, a magyar az ilyen..., meg olyan...! Lop, lusta, nem szeret dolgozni!” szövegeket. Újra rangot kap a paraszt név... Szeretettel ír az egyszerű, de furfangos falusi emberről, aki megbecsüli azt, aki tiszteli az egyszerűségében. Aki sértődés nélkül elviseli a tréfálkozást, és magának is megengedi ugyanazt az istállójában izzadó, keményen dolgozó állatorvossal szemben... Aki felnéz a pantallós értelmiségire, ha az emberileg megérdemli. Akik tisztelik a tudást, és elvárják a segítséget, a szolgálatot.
Még sose láttam leírva ezt a fajta tájszólást, de jó volt olvasni. Az alakjai hús-vér emberek, akik élnek a lapokon. Az olvasó közöttük érzi magát. Érezni az istállószagot, a falusi utcák poros illatát... Mintha itt lennének körülöttem. Mennyivel többet ér ez a könyv ezer kötetnyi bestsellernél...
Hétfő, március 18. Délután a harmadik tiszt betett egy videót. Olyan amerikai baromságot, hogy ők hű..., meg ha...! Szóval egy akciófilmet. Otthagytam, kb. ezzel a felkiáltással:
- Játsszák az agyukat, és egy darumotort képtelenek tisztességesen megjavítani! - és ekkor belémhasított a felismerés: csak nem felejtettem ki a naplóból az első napi kalamajkát? Visszalapoztam, és lám, kimaradt! Tehát az alább következő eset az első kirakási napon történt Puerto Cabellóban:
Beindult a rakodás, felszerelték az egyes Thomson darura a markolókanalat, arra, melyet Isten tudja hányadszor javítottak már Amerikában. Este hat után kezdtek vele dolgozni, és kilenckor a szó szoros értelmében felrobbant! Természetesen a csúcsszuper módon megjavított, és elkalapált motor nem tudott akadálytalanul forogni a házában, és miszlikre hullott. Mindenféle égett alkatrészek potyogtak ki a motorházból amikor az elektrikus kinyitotta. A venezuelaiak is röhögtek, mert már a harmadik eset, hogy nem tudnak ezzel a daruval dolgozni, a New Orleans-ban megjavított motorral! Hát ennyit az amerikai technikáról, hozzáértésről.

Címkék: venezuela napló humber mv humber

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shipengine.blog.hu/api/trackback/id/tr893420480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tanácstalan · http://shipengine.blog.hu/ 2011.11.29. 12:41:28

És az amerikaiak az eltelt bő másfél évtized során semmit sem fejlődtek.

Seafalcon · http://szekelyistvan.hu 2011.11.29. 13:16:06

@Tanácstalan: Van tapasztalatod?
Én szerettem a tramp hajózást, de egy dolog nem nagyon akarózott: kikötni az államokban. Mész te még oda, oszt szívó ágon leszel! :)))