M/V ISARTAL
Ettől viszont Jan van kiakadva, látszik, hogy eszi a sárga irigység, sőt a barba szerint ma kimondottan dühös volt, hogy neki miért nincs ilyen "véletlen" szerencséje? Erre persze van kézenfekvő magyarázat: mert nem német. Mert nem tanult, mert nem volt harmincéves korában német hajón parancsnok, mert nem alapoz(hat)ta meg a jövőjét anyagilag, stb. stb. Egyszerűen érthetetlen, hogy valaki ennyire foglalkozzon más anyagi helyzetével! Mintha a pénz, a vagyon az élet meghatározó eleme lenne! Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, hogy engem nem lehet elkápráztatni azzal, ha valakinek teniszpályával borított fürdőmedence van a szupermodern palotája végéhez illesztve? Hogy egyáltalán nem tudok felnézni arra, akinek három jachtja, öt kocsija van, olyan, aminek a kerekére se lesz soha pénzem? Nagyon nehéz megérteni az embereket. Még akkor is, ha tudom, hogy a többség ilyen...
Sajnos igaza volt az időjárás-jelentésnek, a Doveri szoros óta viharban megyünk. Pedig most tolni kéne a hajót, és nem visszafogni, hát nem?
A barba sms-t kapott Mikolától, hogy nem érzi jól magát, mert "a Lys Chris nem az Isartal". Nem részletezte, és ezért el nem tudom képzelni, hogy mi baja lehet. Azt hiszem, hogy a probléma gyökere ott van, hogy ez a barba szerette őt már azért is, mert nem lengyel, ott meg semmi ilyesmi szóba se jöhet, csak az, hogy hogyan dolgozik.
Beszéltem az asszonykámmal, meg Nimróddal is. Szegény fiamnak megint benőtt a körme, így a másik lábán is kivágatta, most otthon van táppénzen. Valami gond van az internettel, kérdezte, mit csináljon?
- Semmit, hiszen már egy hét se kell, és otthon leszek, majd megnézem, mit lehet tenni - mondtam, és bizony hallatlanul jó érzés volt mondani, hogy "már egy hét se kell, és otthon leszek"!
Már unok, utálok mindent, semmi se érdekel, csak a hazautazás.
Május 25. csütörtök, úton, Angol-csatorna. Nagyon ravaszul alakulnak az árapályáramlások mostanában. Azaz, ha ár ellen megyünk, akkor 2,7-3 csomó a sebességünk, tehát jócskán dolgozik ellenünk, azonban, ha az "árral" haladunk, akkor csak tíz csomót tudunk menni, tehát nem igen visz... Ez csak azért dühítő, mert ugye most siet a hajó, mert hazamegyek...A tulaj azon gondolkozik, hogy Harlingenbe viszi a hajót hajógyárba, ugyanis az Amszterdam - Norvégia ballasztmenetbe útba esik, és amúgy is olcsó, és már van tapasztalat is, mert a Lys Chris javított itt.
Megint beletenyereltem valamibe
Milyen igaza van Kiss Jenőnek a Társadalom és nyelvhasználat című könyv szerzőjének, amikor azt írja, illetve idéz (249 old.): "Az újabb kor diszkriminációinak sorában van az anyanyelv alapján történő hátrányos megkülönböztetés is, szaknyelven szólva a lingvicizmus, amely olyan ideológiát és gyakorlatot jelent, amelyet a hatalom az anyagi erőforrások egyenlőtlen elosztásának a legitimitására, megvalósítására és újratermelésére használ a nyelv alapján meghatározott csoportok között (Skutnababb-Kangas meghatározása, l. Kontra: Regio 1992/1:214).
Ez szerintem a rasszizmusnak egy "nyelvészi szemüvegen" való megfogalmazása.
Ugyancsak Kiss Jenő írja (248.old): "Korunk nyelvi háborúi, konfliktusai a vallásháborúkra emlékeztetnek az irracionális elemekkel, az érzelmi túlfűtöttséggel, az erőszakossággal és manipulációkkal."
Azért írtam le ezen idézeteket, mert találtam a letöltött szövegeim között egyet, amitõl kinyílt a bicska a zsebemben. A fenti összefüggések ismeretében ez válasz egy "nyelvi háborús uszító" pamfletjére. Nem idézem, mert a szöveg túl hosszú. Ehelyett a honlapomon meg lehet találni a linket, amin keresztül a teljes szöveg elolvasható: Kosztolányi Dezső: A MAGYAR NYELV HELYE A FÖLDGOLYÓN. Nyílt levél Antoine Meillet úrhoz, a College de France tanárjához.
Kosztolányit szeretem és tisztelem, de nem szeretem a túlzásokat, és bizony indokolatlan és megmagyarázhatatlan túlzásba esik, amikor "úrnak" nevezi ezt az Antoine Meillet nevű patkányt.
Május 26. péntek, úton, Vizcaya. Szép, gyönyörűséges nap a mai. Megjött az utazási utasítás a Marlow-tól. Ezek szerint Alex hétfőn késő este érkezik, én meg kedden délelőtt indulok. Ezt megíméleztem az asszonykámnak, gondolom, nem érti, hogyan tudtam elküldeni. Az Inmarsat-C-vel í-mél is küldhető, persze normál áron, azaz ez az 550 bájtos í-mél ára 1 euró 80 cent. Most aztán hajrá van, mindent rendbe kell raknom hétfőig, és nagyjából be is kell csomagolnom valamint kitakarítanom, mert semmire nem lesz időm az átadás-átvétel miatt. És kedd este fél hátkor Pesten lehetek, ha minden jól megy!
Szép az élet, gyerekek!
Május 27. szombat, úton, Vizcaya. Elkészítettem a hó végét, Alexnak csak a két utolsó napot kell leadminisztrálnia a rádió-elszámolásban.
Délelőtt kisikáltam a fürdőt. Ennyi sok minden tud történni egy ilyen hét végén.
Illetve Jose szomorú, mert este hétkor játssza a zöldfoki válogatott az első hivatalos mérkőzését Portugália ellen. És ezt úgy tervezte, hogy Lisszabonban nézi. Nos itt, még hallgatni se tudja.
Este jött Vincent, riheg-röhög, kedvesen mosolyog, látszik, nagy zavarban van.
- Chief nem tudna egy DVD-t készíteni?
- Persze, hogy tudok.
- Csak hát nincs üres DVD lemezem.
- Megnézem, maradt-e még.
Újabb rihegés-röhögés, nadrággyűrögetés, és nagy nehezen kiböki, mintha a fogát húznák:
- Majd kifizetem...
Legyintek, mert mit kérjek érte? Egy eurót? Attól nekem jobb lesz? Hiszen a 25 üres lemez nekem két eurómba került, akkor most kérjem el 10 árát?
- Ugyan már, ha van, elkészítem ingyen is.
Vincent boldogan el.
Este Jan azt mondja vacsoránál:
- A barba mesélte, hogy capt. Król sms-t küldött neki, mi szerint Mikola nem érzi jól magát a Lys Chrisen.
- Az nem lehet, Jan! - mondom neki.
- Dehogynem, a captain így mondta! King George üzente, hogy nem érzi jól magát Mikola!
- Jan, gondolkozz: miért küldene egy parancsnok a másiknak egy sms-t a magántelefonjára, akit nem is ismer, azért mert a szakács nem érzi jól magát a hajóján? Egyszerűen félreértetted, amit a barba mondott.
- Nem, én értettem, amit mondott, így mondta!
És még mondja valaki, hogy nincs igaza a barbának, amikor azt mondja, hogy Jan nem sokat ért angolul! És a gyengeelméjű Sadlo kiválót adott neki!
Május 28. vasárnap, úton, a spanyol-portugál partok előtt. Volt üres lemezem, hát Vincent megkapta az áhított DVD lemezét.
Éjjel kérdem a kaftánt, miért mondta Jannak, hogy King George írta az sms-t? Hiszen mi tudjuk, hogy Mikolától jött (ugyanis én is olvastam).
- Ez az ember nem ért semmit angolul! Azt mondtam, hogy Mikola küldte, és kérdeztem, ismeri-e Król captaint, mert gondoltam, ő lehet az oka, hogy Mikola rosszul érzi magát. Azt se tudjuk, ki a parancsnok most a Lys Chrisen!
Hát ez a helyzet Jan angol tudásával.
Ja, és capt. Królt mindenki King George-nak hívja, mert a Jerzy Król lefordítva angolra György Király.
És kérem, már azt is elmondhatom, hogy ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi, akkor holnapután hazamegyek! Így, lazán: holnapután, nem "még 12 napom van hátra"...
Dühöng a vihar, ami azért felháborító nyár elején, május végén. Egy a hallatlan szerencséje, hogy hátulról jön, és nem tart vissza, mert ha fordítva lenne, akkor... akkor... akkor azt mondanám, hogy a kiskésit neki, és szomorú lennék.
Délelőtt utoljára kiáztattam a lábam, hogy délután elkezdhessem a csomagolást, mert a négyszögletes lavórom vinni akarom haza, mert pontosan belepasszol a bőröndbe, és bele tudok pakolni.
Azt mondja a portugál hírek, hogy Lisszabonban 37 fok van. Ilyenek ezek a hírek, errefelé, a hazafelé úton. A vihart elfújta a szél, olajtengeren megyünk, ami igen ildomos az út végén. És végre felgyorsultunk, 9 csomó felett "repülünk"!
Adminisztrálok, takarítok, mosok, készülök...
Este beállatosodtunk.
Először delfinek vettek körül, csak úgy pezsgett a víz. Sok videót és fényképet készítettem! Aztán vacsora után, úgy hét óra után galambok jöttek, és beköltöztek a kéménybe. Illetve a kéményt körülvevő lezárt részbe.
Május 29. hétfő, úton, Lisszabon. Hát ez a nap is eljött! Utolsó éjszakai őrség, utolsó délutáni őrség, utolsó érkezés és kikötés. Mindezt leírhatom, mert délelőtt megjött, hogy kifizették a jegyet, az ügynökséget felkérték, hogy intézzék a be- és kihajózást.
Hajnalban megszállt egy csomó bogár, lepke, mindenféle repülő szerkezet. A pillangóról sikerült készítenem pár képet.
Sokkal jobban jöttünk, a tegnapi nap átlaga 9,1 csomó, és ma is száguldottunk, így aztán nyolcra kikötöttünk.
Tegnap este egy vontatmányt utolértünk, de nem az én őrségemben. Még fél kilenckor feljöttem, hogy megnézzem, esetleg lefényképezzem, de messze voltak. Viszont látszott, hogy érdekes, mert a bárkán két hatalmas daru ágaskodott.
- Chief, ha megmutatja, hogyan kell kezelni a kamerát, készítek felvételt. Otthon van vagy négy készülékem, az első még a vállra helyezendő Grundig, VHS kazettával működött. Én jól tudok videózni, nagy gyakorlatom van. Ezen a feleségemmel mindig vitázunk, mert ő túl gyorsan mozgatja, nem hallgat rám, amikor tanítom, hogy három másodpercnél rövidebb snittet ne készítsen, és a többi... Így aztán örültem, hogy hozzáértő kezekbe kerül a kamera, és lesz a vontatmányról jó felvételem.
Hát nem lett.
Érthetetlen, hogy a "hozzáértők" is mennyire ugatják a videózást. Remélem a három percből tíz másodpercet ki tudok vágni, mert ugye több nem is kell.
Délután beszéltem az asszonnyal.
Nem kapta meg az í-mélt. Illetve megkapta, de nem nyitotta ki, így nem tudta, hogy tudhatná, mikor utazom.
Ugyanis a tárgy mezőbe azt írtam, hogy "hazamegyek". Pár hete kapott valami í-mélt egy hülye szektától, aminek a tárgya szintén ilyesmi volt ("hazamegyek hozzád" vagy mi). Így aztán azt gondolta, hogy a folytatása érkezett, ezért nem nyitotta meg, és még nem is orrolhatok rá.
Idáig írtam a Naplóm a hajón, ezt a részt már a budapesti gépen verem a szövegszerkesztőbe.
Úgy terveztem, hogy érkezés után kimegyek a városba, mert akartam venni Portóit ajándékba az otthoniaknak, de ép ésszel beláttam, hogy hamvába holt ötlet. Így aztán csomagoltam, takarítottam, és mire feleszméltem tíz óra volt, hát ha kimegyek, akkor vagy nem készülök el, vagy nem alszom az éjszaka.
Néha kinéztem, Alexet lesni, de csak nem jött. Végül éjfél után érkezett meg. Hallatlan örömmel köszöntöttem!
Éjjel fél kettőig téptük a szánkat, a barbától nem lehetett átadni és átvenni, mert állandóan a hajóival volt elfoglalva, meg a litvániai földjeivel, hát hamar otthagytam őket, és elmentem aludni.
Május 30. kedd, Lisszabon, London, Budapest. Az alvást csak próbáltam, mert olyan irdatlan hőség volt, hogy nem lehetett elszundítani se! Valamikor három körül köszöntött rám az álom, de hatkor már keltem. Fél hétkor találkoztam Alexszel, kilencre befejeztük az átadás átvételt.
A taxi, illetve az ügynökségi kocsi tízre jött, nagyon pontosan érkezett.
Lisszabonban pontos indulás, de előtte azért
Lefegyvereztek
Na, ezt megmagyarázom.
Amikor át kellett menni a biztonsági vizsgálaton, számomra újdonság volt, hogy a számítógépet ki kellett vennem a táskájából, és külön ment át a vizsgálaton. Értem, és persze elfogadom, hiszen bele lehet építeni egy bombát.
Tehát aszondja a szekurity:
- Vegye ki a laptopot.
Táska kinyit, hát a laptop tetején az összes hajózási bizonyítványom, és azok hegyibe ott gubbasztott egy, nem is tudom, első látásra mit gondoltak róla, mert azonnal lecsaptak rá. Egy rozsdamentes acélból készült, mintegy harminc centiméter hosszú tárgy volt nálam, amivel robbantani nehezen tudtam volna, és legfeljebb nyolc napon belül gyógyuló sérülést lehet vele okozni, ha mondjuk a pilóta fenekébe dugom.
Ugyanis amire lecsaptak, és elvitték, hogy alapos vizsgálatnak vessék alá, az rendőrileg szólva egy "harminc centi hosszú, rozsdamentes acélból készült, cipőkanálnak látszó tárgy" volt.
Nos, én ezt cipőkanálnak is használtam a hajón, és azért került a laptop tetejébe, mert előbb elpakoltam a számítógépem, és csak utána öltöztem, és amikor felhúztam a cipőcskémet, ez a táska volt csak nyitva, hát ide tettem.
Szóval a szekurity döntőbizottság úgy határozott, hogy nálam lehet.
Cserébe nem dugom a pilóta fenekébe.
A tranzitban vettem két üveg Portóit. Egy az apámé lesz, egyet mi iszunk meg.
Londonban izgalom.
Ugyanis ez a Heathrow olyan hatalmas és olyan marhán van megszervezve az átszállás, hogy attól tartottam, lekésem a csatlakozást Pestre. De kitaláltam, hogy a "fast track" használatával időben átjuthatok az irdatlan, sok emberből álló, csomagellenőrzésre várakozó tömeg megkerülésével.
Sikerült.
Akkor most becsukom a laptopot, mert indulunk.
Közben olyan irdatlan álmos vagyok, hogy alig tudom a szemem nyitva tartani.
Nézzéteka bilbaói videót!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
