Hajók, gépek, tengerészek

2005. JÚLIUS

Július 13. szerda, úton. A barba panaszkodott, hogy két órát kellett várnia a pilotra. Igaza van, ez disznóság, visszatartani a hajót. Ha egyedül bemehetett Thamshavenbe, akkor innen is kimehetett volna. Mielőtt elment a vonal beszéltem az asszonnyal. Rossz híre volt, hogy Szabolcsnak lehet, hogy elmarad a tábor, és repülőjegyet nem lehet visszaváltani, csak abban az esetben, ha beteg. A fiam viszont azt mondta, hogy mindenképpen kijön, legfeljebb keres valami munkát. Ifjúsági szállásra van pénze. Hát, ha megkeres a hajón, akkor tőlem is kaphat némi apanázst, az anyanázst otthon kell megkapnia. Mindenesetre az ügynökség mobilszámát megadtam neki. Remélem, talpraesett lesz, és minden jól fog sikerülni!
Délután távirat Vasoullától: Lisszabonba jön Liebe és az új szakács: Klos. Gondolom nem rokona Klos kapitánynak. (Hú, ez rossz vicc volt.)
Ez tulajdonképpen semleges esemény lenne, ha nem várnám akkorra a fiamat. És ha parancsnokváltás van, akkor nem biztos, hogy el tudok szabadulni a hajóról (legalábbis a rakodási időben, és rossz esetben az éjjel egyig tart). Ha Dariusz lenne, akkor nem gond. Nem tudom, Liebe mit mond?
Na, majd meglátjuk. Ehhez az egészhez az is kell, hogy Szabolcs kiutazzon.

Július 14. csütörtök, úton. Kész ideg vagyok Szabolcs miatt, azért, hogy nem tudom, hogyan döntött, utazik-e vagy se? Alig várom az estét, amikor lesz vonal Dovernél.
Fél nyolckor még nem volt, így aztán negyed kilenckor kiültem a padra, s félre meg is jött. Az sms-t fogalmaztam, amikor jött vagy három.
Az egyik Péter Pántól, aki elküldte a Detert Luxot (Flóra szappan), mint tengerész szlenget. Már megvan, de azért jópofa, hogy jár neki is a kerék.
Amíg írtam, csengett a telefon, az asszonyka hívott. Szabolcsnak ígértek helyet egy másik táborban, Aveiróban. Vajon mit fognak dolgozni? Csak nem a kikötőben? Ebben a kikötőben jól éreztem magam, amikor a Paduával voltunk. Kuncz Gabival elbringáztunk Ilhavóba, több mint húsz kilométer. Az, hogy táborba megy, ha nem is Coimbrába, azért megnyugtató volt.
Este kiáztattam a lábam, hogy kivágjam a körmömet, de csak belevágni tudtam, nem jött ki a sarokból, attól tartok, be fog gyulladni.

Július 15. péntek, úton. Éjfélkor bekapcsoltam a telefont, három sms jött. Írtam Szabolcsnak, kérdeztem, hogyan tetszik Lisszabon és azt, hogy örülnék, ha sms-t írna többször, s szinte azonnal jött a válasz. Ezt írta:
"Rohadt jó minden, most aludtam vagy 3 órát… : de csak, mert alig aludtam és lejártam a lábam az Alfama-negyedben. Holnap Belem, talán Cascais is. Puszi: Sz."
Nem tudom, miért, de csak attól, hogy elolvastam, hogy hol járt a fiam, jól érzem magam. Egy picikét olyan, mintha együtt lennék vele. Hiszen otthon megkérdezhetem majd mit látott, és együtt idézhetjük fel Lisszabon szépségeit... Délben is volt vonal Jobourgnál, innen is küldtem egy sms-t, de hiába vártam, nem válaszolt. Biztosan volt jobb dolga is!

Július 16. szombat, úton. Feladta a nyomtatóm, eltörhetett a színes kazetta, mert ereszti a sárga festéket, meg a fekete nem ír, vajon bedugult? Így a következõ levél egyszerű lesz, mert azt találtam ki, hogy hozzácsapok egy fényképet, s azzal együtt nyomtatom ki. Ez akkor nem megy. Igaz, a fekete kazettát nem próbáltam, remélem ez jó.
Éjfélkor a körmöm már lüktetett. Nem tudom, mi lesz a későbbiekben, mert egyre rövidebbek a gyulladásmentes időszakok.
És hogy teljes legyen az öröm, hajnal három felé elkezdtem "érezni" a fogam, nem fáj, de az érzékenység mutatja, hogy folytatódik a gyulladás, vagy valami más, de biztos, hogy valami van, de nem az igazi!

Július 17. vasárnap, úton. Olvasom továbbra is a Kék Tükröt. Déva váráról ír apa, és idézi a török világutazót, Evlia Cselebit. A várban 1660-ban járt, és a törökországi Ván várához hasonlítja. A neve azért dőlt, mert a könyvben is így szerepel. (Most nem arról akarok beszélni, hogy én úgy írom, hogy Van, mert ez idézet, és Cselebi úr arab betűs írással írt, és azt kiejtés szerint kell magyarra áttenni. Bár hozzá kell tenni, hogy a töröknek van "a" hangja, lásd: Atilla, arkadas, ugyanaz az a hang, mint a miénk. De a mai, latin betűs török írás már egyszerűen: Van.)
Arra lennék kíváncsi, hogy ki mit tud Vanról? Mert nemcsak vár van Van néven, hanem egy tó is hallgat erre a névre, és nem hinném, hogy nagyot tévednék, ha azt mondanám, hogy a vár a tónál lehet. És ebben a tóban sárkányok laknak, ezt biztosan tudom, mert egy török kisfiú felvilágosított erről Aliagában. Nem hinném, hogy sokan emlékeznek az 1996-os naplómra, hát nézzük, mit hallottam akkor:

"A ténfergés közben megszólított egy kisfiú, 12 éves, és egy éve tanul angolul. Ehhez képest fantasztikusan jól beszélt. Leállt társalogni velem, amíg Lendvai Misi telefonált. Megkérdezte, tudom-e hol van a Van tó. Miután erre nemmel kellett felelnem, megmondta, hogy Törökország és Irán között. Ezután igen választékosan elmondta, hogy a Van tóban sok sárkány van, olyanok mint a krokodil, és a fejük tetején lévõ lyukon keresztül levegőt fújnak. Sok turista jár a tóhoz, hogy láthassák, de egész nap várnak a fényképezőgépükkel, és nem jönnek elő. Ő persze látta a sárkányokat, TV-ben.
Aztán megkért, hogy ne mondjam azt, hogy Turkey, ha Törökországról beszélek, hanem Türkiye, mert a turkey "pulykát" jelent, és ő szereti a hazáját. Erősen érdeklődött, hogy milyen nyelven beszélünk Madzsarisztánban? Nem sokat tudott rólunk, csak annyit, hogy aki madzsar, az arkadas (barát). Ezért aztán eljátszottam neki a zsebet. Mutattam, és mondtam:
- Zseb. - Erre ő lelkesen:
- Dzsebe. - Mire megmutattam, hogy ez a zseb az enyém:
- Zsebem.
- Dzsebem - volt a válasz. Betettem egy pénzt a zsebembe, és mondtam:
- Zsebemben van.
- Dzsebemde var - mondta lelkesen a barátjával.
- Alma.
- Elma - csodálkoztak kikerekedett szemmel. Ez után mutattam, hogy mennyi a sok, és mennyi a kicsi. Ők is mutatták, hogy ennyi a csok, annyi a kücsük. S ezután mondtam a mondatot:
- A zsebemben sok kicsi alma van.
- Dzsebemde csok kücsük elma var - fordították törökre gyerekes vihogások közepette. Aztán rámutattam a kezében levő baseball sapkára és mondtam:
- Sapka. - Ők lelkesen: - sapka.
- Kapu - folytattam.
- Kapi - nevettek.
- Csárda - soroltam a következõ közös szavunkat.
- Csardak - mondták, és izgatottan kezdtek hadarni maguk között, látszott, nagyon élvezik az ismeretlen nyelv számukra érthető szavait.
A "merre?" kérdést is értették, hiszen törökül "merde?". Így amikor kérdeztem, hogy: - Merre van a kapu? - le tudták fordítani: "merde var kapi?"! Ezek után szinte magától értetődőnek vették, hogy mi is szandált hordunk, csak kicsit másképp írjuk.
Ez után még érdekelte a kis barátomat, hogy van-e tengerpartja Madzsarisztánnak, hogy szép ország-e? És váratlanul megkérdezte, tudom-e hol van Mohács, mert ott nagyon fontos csata volt. Igen megilletődöttnek látszott, mikor mondtam, hogy én laktam ott - kis füllentés, de majdnem igaz, itt és most az a 15 km Kisnyárádtól nem számított.
A társalgásnak akkor lett vége, amikor taxiba szálltunk, hogy visszajöjjünk a hajóra. Egész este ment a kirakás."

És milyen érdekes: olvasom az Új Szót, amit a barba hozott le, hát a hírek között találtam egy törököt is: a Van tónál tömeges birkapusztulásról beszélt, már másodszor pár hónap leforgása alatt, a birkák a sziklákról a tóba zuhantak.
Déva után Vajdahunyad következett az útikönyvben.
Milyen érdekes: olvasok, és lassan azt veszem észre, hogy csak nézem a sorokat, látom őket, látom, hogy mit ír apa a vár elrendezéséről, de bennem a városligeti Vajdahunyad vára "kel életre". Azt látom, és ott vagyok, mint pesti kis srác, az ötvenes években. Mert akkoriban nagyon sokat jártam oda. A Mezőgazdasági Múzeumba nagyon szívesen mentem, hát persze, hiszen nem volt belépő! Természetesen nem a szocialista mezőgazdaság vonzott.
Hanem az alagsor!
Lecsattogtam mezítláb, klott gatyában, és a rekkenő nyárban beültem a mozi hűvösébe. Gyakori program volt ez, hiszen a mozi ingyen volt! Nem kellett fizetni, és egész nap vetítették a filmeket. Persze inkább így kellett volna írnom: INGYENMOZI! Nagybetűvel, mert akkoriban nem sokakat ért az a szerencse, hogy ingyen nézhettek volna filmet! És mit számított, hogy a nagyüzemi sertéstenyésztésről szólt a dokumentumfilm? Hiszen nem az számított, hanem az, hogy moziban vagyok, és ingyen! Ma, amikor napi száz film közül választhat a tévében az ember, nem is igen érthető az akkori lelkiállapot. Ahhoz akkor kellett élni!
És a mozi után felmentem a múzeumba is, és megnéztem a Laterna Magicát, ahol Kincsem vágtázott a fadobozban. Csak meg kellett nyomni egy csengőgombot, és egy lámpa megvilágította a körbe keringő fényképeket, és a résen kukucskáló előtt a vágtatás illúzióját keltette. És mivel állandóan gyorsult, minél tovább bámultam, annál gyorsabban rohant - helyben. (Ez is egy kis ingyen mozi volt.)

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚLIUS


Július 11. hétfõ, úton, Karmöy. Ma lenne Gyigyi (édesanyám) nyolcvanöt éves! Tíz éve halott.
Délelőtt majdnem elsírtam magam. Ébredés után ugyanúgy zsibbadt a bal kezem hüvelyk és gyűrűs ujja, mint a műtét előtt! Ehhez nincs mit se hozzátenni, se rágódni nem érdemes rajta.
Úgy mentünk, ahogy egy köszvényes hajóhoz illik, sántikálva, bicebócán, levéve a lapátszöget, alig hozva a hét és fél csomós sebességet, és még így is kerülőt kell tenni, hogy ne érkezzünk túl korán, csak az után, hogy megürül a rakpartunk. Ezen Dariusz persze ki van akadva.

Hova tegyem?
Mármint a barbát! Ugyanis egyre kevésbé tudok eligazodni rajta, azt hiszem, gyönyörű feladat lenne egy pszichiáter számára. Valamelyik nap beszélgettünk, és hirtelen felrántja a pólóját:
- Chifu, itt a lövés helye, amit a titkosszolgálatnál szereztem. Két embert saját kezűleg lőttem le! Húsz éve már, de soha többet, soha többé titkosszolgálat!
Na, most ha akarom, hiszem, ha akarom nem.
Nem hiszem, hisz a sebhely akár más is lehet, olyan halovány.
De hiszem, ha arra gondolok, hogy volt olyan gondolatom, hogy megkérdezem, mi a módja a haditengerészethez kerülni, hátha ráharap a témára, annyira oda (seregbe) illő a viselkedése, a mentalitása.
De nem hiszem, ha arra gondolok, hogy mennyire szélsőjobbos a szövege, mennyire "sajnálja" hogy Hitler nincs többé, mennyire kommunistaellenes a dumája és a titkosszolgálati tagság húsz éve bizony nem volt elképzelhető baloldali, hogy úgy ne mondjam, kommunista elkötelezettség nélkül. (Csak úgy zárójelben jegyzem meg: a lengyelekkel hajózva egyre kevésbé érzem azt, hogy minket jogosan vádolhatnának azzal, hogy antiszemiták lennénk.)
Mert ugye, akkor melyik az igaz emberi énje?
A katolikus?
Mert bizony úgy hányja magára a keresztet ebéd előtt és után, mint egy falusi vénasszony a vasárnapi litánián. Aztán a lánya elsőáldozása nagy családi ünnep volt, és több egyéb jelét adja a vallásosságának. De sajnos azt nem látom, hogy igaz keresztény lenne. Hogy a tízparancsolat számítana. Hisz ott szó van bizonyos felebarátainkról is, akiket emberszámba kellene venni. De neki a filippínó tengerész csak majom, akinek a családja fél kézzel lóg a fán a dzsungelben, és ezt még mutatja is...
(Zárójelben: könnyű nekem ítélnem, könnyű nekem liberális véleményt hangoztatnom - bár ezt én "csak" kereszényinek érzem -, hiszen én nem dolgoztam filippínó személyzettel. Mert más dolog az elveket hangoztatni, és más dolog együtt dolgozni velük, és idegileg kikészülni, mert annyira más a mentalitásuk, más az életszemléletük. Az igazi bűnös az, aki hatalmánál fogva akaratuk ellenére együvé kényszeríti a különböző nációkat.)

Érkezés
Ez egy nagy műsor! Sunndalsörában megmondták, a karmöyi rakpart nem lesz szabad hétfő délután négy óra előtt. Na, most figyelj: a révkalauzállomástól a rakpartig fél óra az út. Hogyan kell az érkezést időzíteni? Na? Egy frászt! Fél négyre, persze, ez mindenkinek logikus, tehát a barba tizennégy órát ad meg, és szigorúan tartjuk.
Bejelentkezés.
- Captain, háromkor lesz révkalauz, nem előbb!
És a barba mérges, és nem érti azt, amit egy gyereknek se kell magyarázni.
Persze én vagyok a hídon szolgálatban. Le akar adni egy faxot. Valahogyan begyömöszköli a papírt a készülékbe. Az szegény "félelmében" elkezd villogni, és a hibaüzenet: ellenőrizze a szkennert (ja, mert ez egy olyan masina, amelyik nem szereti, ha csapkodják, és ilyenkor direkt elmozdul benne az olvasófej).
- Mit ellenőrizzek rajta? Mit? Kurwa... - mondja és dühös.
Szelíden eltolom a masinától. Megkocogtattam a szkennert, csak érzem a kis kattanást, helyrebillent, villogás megszűnt.
- Lehet küldeni.
Dariusz tárcsáz, pitty-pitty, sikertelen. Tárcsáz, pitty-pitty, sikertelen.
- Kurwa... kurwa... - csapkod, mint a rosseb, és lemegy a kabinba.
- El vagyunk átkozva chifu - jön fel öt perc múlva. Felhív valakit, kiderült a tárcsázott szám egy darab egyessel rövidebb volt. És csodák csodája, a kurwa rögtön működik!
Aztán egy telefon, és újra dühöng. Ugyanis a hajó a helyünkön nem végzett, hát révkalauz csak ötkor. Az már csak hab a tortán, hogy az áramlat ellen megyünk, és a kikötéshez meg kell fordulni, onnan viszont már a vízzel együtt kell menni, és ez a lehető legrosszabb a manőver szempontjából. Nem is sikerül a kikötés. Tettünk egy tiszteletkört, és a másik irányból part mellé álltunk. Majd holnap, ha olajat veszünk, akkor meg kell fordulnunk, vagy shiftelünk.
Vacsora után felhívtam az asszonyt.
Jól érezték maguk apánál. Apának nagyon tetszett a levél-napló. Beszéltem Nimróddal is, végre rá tudtam venni, hogy a Google keresőben a képeknél keresse meg a sunndalsörai fotókat, hát csak hüledezett, hogy milyen gyönyörű hely! Fõleg, onnan a magasból, mert a hegyek tetejéről készült képek vannak kint.

Július 12. kedd, Karmöy, úton. Vége a családi születésnapoknak: 9-e volt Berci bácsi, az apósom, 10-e az aszszonyka, 11-én édesanyám született 1920-ban, és tegnap mondta el apa, hogy Faragó Jenő, a keresztapám pedig 12-én.
Hajnali négy tizenötkor keltem, fél ötkor shiftelés, vagy ötven métert előre, mert ötre jöttek az olajosok és bunkeroltunk. Fél nyolcra vége, shiftelés vissza. Utána folytatták a berakást. És még utána kitört a nyugi. A melósok a raktárban, a barba a pupán pecázott, és már jó előre megmondta, hogy vacsora után menjek aludni, nem kellek a rakodás végén és az induláshoz.
Jó pár ismeretlen van a munkások között, mind fiatal, és a fele lány, hát gondolom, nyári idénymunkára jöttek a kikötő(k)be, mert Sunndalsörában is voltak.
Délután miután kisütött a nap, pár medúza jött a pupához, és a tiszta vízben ott illegették magukat. Hoztam a fényképezőgépem, és készítettem pár felvételt, no és, le is videóztam őket. A fotókból kettő szuper jó lett! Valami hihetetlenül gyönyörű, selymes szálak kavarognak a remegő, átlátszó test körül. Megnéztem a szótárban, hogyan hívják angolul. A medusa természetesen ott van, aztán slobber, de egy hihetetlenül szellemes nevet is találtam: jellyfish, azaz zseléhal... A képet a honlapomra is kiteszem. Így is történt, vacsora után ágyba zuhantam, és csak a szokott időben ébredtem az őrség elõtt.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚLIUS


Július 7. csütörtök, Sunndalsöra, folytatás:

Csak el ne kiabáljam
A rendelő ajtaja nyitva, egy kedves asszonyság megkérdezte, mi járatban vagyok? Elmondtam, hogy fogorvos kellene, és tengerész vagyok, és az ügynökség...
- Igen, szóltak, hogy jön... - mondta, és beinvitált.
Na, gondoltam, most odavisz egy fogorvoshoz, de nem. Felvette az adataimat, közben egy aggastyán egy hölggyel beszélgetett, reméltem, nem ez lesz a fogorvos, mert a keze a bácsikának úgy remegett, hogy kiütöttem volna belőle egy injekciós tűt, ha azzal közelítene a számhoz! De nem. Mert ez a kissé tenyeres-talpas, nagydarab, de igen kedves nénike volt a fogász.
Megnézte a röntgent, elmagyarázta, hogy átfúrja a koronát, az ideget eltávolítja a foggyökér csatornából, és beletesz gyógyszert. Ennyit én is tudtam, és vártam, hogy mikor jön az érzéstelenítő tűvel. De nem, mert a fúrót vette kézbe, és elkezdte fúrni azon melegében a fogam.
Hát, mit mondjak? Szégyen ide, szégyen oda, úgy be voltam tojva, hogy az őrület. Ugyanis emlékeztem egy gyökérkezelésre, amikor a csillagokat láttam, amikor kiemelte az ideget a doki, pedig az érzéstelenítővel dolgozott. Úgy be voltam gazolva, hogy el nem tudom mondani, Markoltam a karfát, és vártam az istentelen, borzalmas, agyba markoló nyilallást, amikor telibe kapja az ideget.
- Tudja, azért kell ez a gyökérkezelés, mert az ideg a csatornában elhalt, és elkezdett odabent szépen rothadni, és ettől begyulladt.
Istenem! Egyből szép lett a világ! Ha az ideg el van rohadva, akkor nincs, ami nyilalljon! Megnyugodtam, és még magam bíztattam, hogy nyugodtan furkáljon, meg reszeljen, meg kapargasson és tágítsa a kis drótkájával. Éreztem, amikor a menetes vékony drót beleszaladt a gyökércsatornába. A doki néni bólintott, jól megturkálta, kihúzta a drótot, megszagolta, és elégedetten bólintott:
- Yes, smelling like hell... - azaz: büdös, mint a rosseb. Aztán vagy fél órát elszöszmötölt vele, tisztította, fertőtlenítette, végül beletett valami pasztát. - Ez a legerősebb szer, amit adni tudok, igaz, amikor elkezd dolgozni, pár napig fájni fog, de ezzel hónapokig kihúzhatja. Csak otthon kell, hogy elmenjen újra fogorvoshoz.
Legszívesebben összepusziltam volna azt a kedves kerek képét. Megúszhatom (ha minden rendesen alakul) a további fogászhoz járást és magyarázkodást a Marlow-nál.
Örömömben bementem egy szupermarketbe és vettem egy almalevet, s jól bedörgöltem. Meg két Russel Crowe filmet vásároltam DVD-n, a Gladiátorokat és a Kapitány és katona címűt. Ez utóbbi magyarul beszél (persze angol és norvég mellett), az előbbi magyar feliratos.
Átsétáltam a parkon, fotóztam egy kicsit, közben a jó frász jött rám, mert kiderült, valahol elvesztettem a belépő mágneskártyát, a nélkül meg, hogyan jövök be a kikötőbe? Visszamentem, és tíz lépés után megtaláltam, ott, ahol kivettem a fényképezőgépet az ingem zsebéből, kirántottam. A hajóra akkor értem, amikor a melósok elmentek, mert befejezték mára a berakást. Úgy látszik, ma jó napom van, minden jól alakult.

Július 8. péntek, Sunndalsöra. Berakás vége egy órakor. Utána végtelen nyugi. Indulás csak holnap délután, mert a karmöyi rakpart csak hétfő délután lesz szabad.
Manu és Artur nagyot pecáztak. Fogtak vagy hat darab 3-4 kiló körüli tőkehalat. Finom vacsorák lesznek belőlük. Gondoltam, videóra veszem, de csak azt a történelmi pillanatot örökítettem meg, amikor Artur kifogott egy jókora darab drótkötelet, Manu meg egy picike halat.
Dariusz egész nap be volt sózva. A felesége elmondta, hogy kinézte a lakásukat, az interneten megnézheti a barba is. Ki is ment a könyvtárba, de mindig annyit tökörészik, hogy naná, zárás után tíz perccel ért oda. Viszont nem nagyon volt attól feldobva, amit az asszony mondott. Háromszintes lakás egy sorházban. Kérdezte, mi a véleményem. Helyette elmondtam, hogyan járt Adi, O. Béla felesége Halmstadban, amikor a szocializmusból kiszabadult fiatalasszony megrészegülve a lehetőségektől szintén többszintes házat vetetett a férjével. És két év múlva már átkozta az egész épületet, mert nem győzte a sok hülye lépcsőzést, a takarítást, a porszívócipelést... Hülyeség a többszintes lakás. Legfeljebb kettő, de ha lehet, az se! Ez az én véleményem, mondtam, és a barba teljes mértékben osztotta.
- Chifu, mi se fiatalodunk, hanem öregszünk. És később sok lesz a lépcső... ki tudja, milyen öregségünk lesz? Azt hiszem, le fogom beszélni a feleségem.
Nyilván nem azért, amit én mondtam, hanem mert ő se volt feldobva az ötlettől, hogy egy keskeny toronyban kell majd laknia. Az ilyen lakás a sznoboknak való, meg a gazdag huszonéves házaspároknak.

Július 9. szombat, Sunndalsöra, úton. Nyugi egész nap. Délelőtt adminisztráltam.

Délután egy kis mozi
Hát az nem úgy jött össze, ahogyan szerettem volna. Ugyanis otthon még kaptam egy Power DVD programot, de nem tettem a gépemre, mert minek, hiszen van rajta. Nos, Mirek viszont feltette, és ment is neki. Volt két olyan lehetősége a programnak, ami miatt érdemesnek tűnt felpakolni. Feltettem, és agyonvágott minden DVD lejátszót! Na, így hogyan nézzem a filmeket? Kínlódtam, szerencsétlenkedtem, végül visszaraktam az eredeti programot, így aztán őrség után befejezhettem a Szakadék nézését (vagy Mélység? Nem tudom, hogyan ment otthon az Abyss címû film.).
Ma kezdődik a születésnapok lánca. Ma Berci nagypapára emlékezünk otthon, ma lenne 92 éves. Annyi éve halt meg, ahány éves Szabolcs. Őt még megvárta, és három hét múlva elment.

Július 10. vasárnap, úton. Isten éltesse az asszonykámat, ma van a születésnapja. Hogy szalad az idő, már húsz múlt...
Már másodszor olvasom apa Kék tükör című kötetét az utazás csodájáról. Nagyon tetszik (különben miért olvasnám másodszor, ráadásul ilyen rövid szünettel?). Úgy érzem, három részre osztható: az első és a harmadik része lendületes, érdekes, tele személyes élménnyel, a középső kissé bédekker ízű. Érdekes volt olvasni azokat a történeteket, amiket jól ismerek a beszélgetéseinkből. Ami a legjobb a kötetben, a fejezetekbe illesztett versek. Mennyivel más így olvasni őket, hogy ismerem a hátterét. Nem egyszer leírja apa a kötetben, hogy élményköltő. És bizony ezek az élményversek így élvezhetőek csak igazán! Hiszen ott a történet, ami kiváltja őket. A legjobban tetsző páros (élmény - vers) az Arany János vendége voltam és a vers: A nagyszalontai csonka-toronyban! Azt hiszem, így kellene sok versét megjelentetni. Az élmény és a vers nagyszerű együttest alkot!
Nagyon készültem, hogy beszélek Encsikével, hiszen ma van a születésnapja. Váltás után azonnal elküldtem a köszöntő sms-t, ezzel is jelezve, hogy van vonal. De hiába vártam, hogy megcsörrenjen a mobil, nem hívott. Persze lehet, hogy készülődtek Nimróddal, mert azt tudom, hogy apáékhoz hivatalosak ebédre. Aztán fél négy körül kaptam egy sms-t, hogy próbált hívni, de nincs vonal. Pedig volt. Maximális szignált jelzett a készülék. Nem értem, miért nem sikerült felhívnia. Vacsora után meg a kabinban nincs, ez természetes idekint a vízen.
Na, majd holnap!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚLIUS

Július 4. hétfő, úton. Csendes nyugis őrség a hajnali. Már látszik, hogy holnaptól nem lesz sötét éjszaka, aztán két nap, és végig világos lesz. Érdekességnek jó, de állandóan elviselni... Más a biológiai óránk, mint ezeknek az északi népeknek.
Ramaty az idő.
Hideg van, de rettenetesen, 12 fokra lement, de a baj a szél, és az, hogy ködszitálás van.

Július 5. kedd, úton. Hajnalban videót készítettem a Queen Elizabeth 2-ről! Itt ment el mellettünk 2 mérföldre, jobban nem tudtam megközelíteni, mert ugye ő 24 csomót tud, mi meg 11,5-re vagyunk képesek, ha visz egy kicsit az áramlat a lejtőn lefelé.
Rögtön bele is szerkesztettem a következő filmbe.
Csináltam hozzá szép stáblistát is, meg minden jópofa feliratot, kihasználva a Movie Maker lehetőségeit.
Délelőtt fél tizenegykor felcihelődtem a hídra, vittem a laptopot, és megmutattam Dariusznak a filmeket. Hallatlanul élvezte őket, és rögtön a lánya szemével nézte. Külön tetszett neki a második film zenéje, ami csupa tengerésznóta egy szólóhangszeren (pikulán vagy flótán, de lehet, hogy harmonikán eljátszva, ki tudja, hogy milyen hangszert pengetnek közben, nem igaz?) játszva.



Elment Vito, oda az udvariasság
Közben meglátta, hogy a magam CD-jének milyen borítót nyomtattam.
- Nekem nem lehetne, chief? - kérdezte.
Hát miért ne? Nyomtattam, neki is, meg a szakácsnak és Arturnak is, ha már megkapták a filmeket, legyen mibe beletenni. Mindenkinek betettem a kabinjába. Vito elment, nincs senki aki, szóljon Arturnak:
- Köszönd meg a chiefnek! - hát nem is köszönte meg...
Délután egy kis magyar nyelvórát tartottam a hídon Mireknek, először hangtan, példákkal megmutattam, hogy miért nehéz neki a magyar kiejtés, és nekünk miért nem az a lengyel. Hiszen a lengyel hangokat ki tudjuk ejteni (többé-kevésbé), legfeljebb nincs rá betűnk. Minden s, zs, cs, hangjuk megvan valamelyik szavunkban, csak mi nem érezzük a különbségeket, mert nálunk nincs jelentésmegkülönböztető szerepe ezeknek a sustorgásoknak. Jó, nincs több nyelvtan, mert nem vagyok benne biztos, hogy más számára is olyan érdekesek ezek, mint nekem.
Kávé után megjelent a barba.
- Nincs semmi üzenet? - kérdezte, mert a váltás miatt be van sózva.
- Nincs - mondom, és akkor csöng a mobil. Az ügynök Thamshavenből. Dariusz válaszol, bólogat, hümmög. Rákérdez a váltásra is, de semmit se tud róla a norvég, hát valószínű nem megy még haza, és ezt mindenképpen jó. A gond az, hogy nincs pilot Gripnél, és neki kell a hajót bevinni a kikötőbe.
Így holnap reggel négykor levált, és délig alhatok, mert ő viszi végig a hajót. Nem is ajánlottam fel, hogy segítek. Úgy is hiába lenne!
Viszont masszív gondok keletkeztek, és ezzel elvolt hatig. Térképet rendelt, meg minden. Útvonalat gondolt ki, megbeszéltük az érkezési manővert is, mert fent leszek a hídon, én leszek a pilot. Azt ígért, hogy a tíz százalékát megkapom, amit a Lys Line ad neki, amiért beviszi a hajót. Remélem, nem rúgják érte seggbe. (Beszúrás augusztusban: meg se köszönték neki, nem hogy bónuszt fizettek volna a norvégok!)
Beszéltem a családdal, Nimród elújságolta, hogy 20-án kimegy (vagy innen nézve inkább jön) Ballestrandba, augusztus végéig marad. Lehet, hogy András barátja is eljön, és akkor autóval mozgékonyak lesznek, el tudnának jönni valamelyik kikötőbe is.

Július 6. szerda, úton, Thamshaven, úton. Minden terv szerint ment. Négyre belőttem az érkezést, fél négyre kérte az ébresztőt a barba. Három óra húszkor nézem az órát, és azt mondtam magamnak, hogy akármi legyek, ha nem jön fel előbb. Két perc múlva megjelent Dariusz a kis bögre kávéjával.
- Kicsit előbb feljöttem chief, nem tudok aludni... - mondta, és biztos vagyok benne, hogy ez így is van. Így aztán három negyvenkor tűzés le a kabinba, orvosságok, naplóírás, és mindjárt megyek kérem alukálni. Tizenegy körül felmentem a hídra, már látni lehetett a rakpartot, megmutattam, hova állunk, és mentem előre manőverezni.
Kikötés, raktárnyitás, pontosan délben elkezdték a kirakást.
Az ügynök szerencsére tudott révkalauzt rendelni, így visszafelé nem a barba lesz végig a hídon. De ezt valahogy elfelejtette, mert különben elküldhetett volna aludni korábban, mondjuk hétkor. De nem, a franc essen bele, eszébe nem jutott volna, hogy minek ténfergek ott, amikor nincs különösebb szükség rám. Így aztán tíz előtt tíz perccel megkérdeztem, kellek-e a manőverhez. Persze nem kellettem. Mehetek aludni, mondta, és dühömben nem állítottam be a csörgést, majd akkor megyek, ha ébreszt (és bíztam benne, hogy elfelejt). Röhögni fogsz, mert így is történt. Éjfél után tíz perccel csöngetett rám, így fél órával tovább aludtam, mintha fél tízkor elmehettem volna...

Július 7. csütörtök, úton, Sunndalsöra. Egyre tértem annyira magamhoz, hogy jó voltam beszélgetőpartnernek, és megeredt a nyelvünk a pilottal.
Valóban nem volt pilot, nem sumákolt a Lys Line, azt mondja a fiatalember, hogy ilyenkor nyáron a sok-sok személyhajó miatt nem jut idejük másra, ráadásul ezekre két révkalauz kell. Jót dumáltunk, elmondtam neki, hogy júliusban a két fiam között fogok hajózni, mert Nimród július 20-án jön Ballestrandba, Norvégiába dolgozni, és Szabolcs 14-én érkezik Lisszabonba. A baj csak az, hogy 16-án utazik Coimbrába, mi meg 17-én érkezünk. Mindenesetre jópofa dolog...
Alig tudtam magam tartani hatig.
Hát nem kellett altatni.
Pont tízkor ébresztett a barba, ekkor érkeztünk. Kikötésre menet leszólt, hogy egyre megyek fogorvoshoz, a pilot kísér majd el.
Ezt nem értettem, de biztosan kiderül majd minden. Így is lett. Negyed kettőkor indult a révkalauz busza Kristiansundba, addig pihent egyet a hajón, kapott ebédet, és mivel a fogorvosi rendelő a buszpályaudvar mellett van, ezért elkísért és megmutatta, hol van. Hát kérem germán nyelvcsalád ide, angol rokonság oda, olyan kimondhatatlan idevalósiul a fogorvos, hogy nem hiszem, megtaláltam volna.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚNIUS

Június 30. csütörtök, Aviles, úton. Hétkor keltem, nagyon finomat aludtam. Nyolc harminckor kezdték el a berakást, és féltizenkettőkor már kész volt. Ez azért már hülyeség! Beraktunk 3450 tonna kvarcot! Elmondtam az asszonykámnak, csak hüledezett, és rögtön Triesztet emlegette, amikor 1200 tonnát három hétig raktunk ki! Indulás előtt aprócska gondok, ahogyan az már lenni szokott, csak azért, hogy Dariuszt bosszantsák: tegnap volt egy black-out, mindössze negyed másodperc, a világításon nem is lehetett észrevenni, de Mirek asztali számítógépe leállt, és hasonlóan az összes fontos navigációs műszer. A kedves csak az, hogy ezt Mirek nem mondta tegnap, hanem amikor pilot előtt fél órával feltópláltam a hídra, akkor derült ki. A robotkormányt szinkronizálni kellett a pörgettyűs tájolóval, az Inmarsattal bejelentkezni, a radar is elvesztette a kapcsolatot a tájolóval... Mire végeztem, illetve még nem végeztem, amikor Dariusz feljött a pilottal, hát kész ideg lett, de csak kicsit csapkodott, és amikor megmondtam neki, hogy minden sutty, akkor megnyugodott.
- If everything is sutty, than is OK (ha minden sutty, akkor oké) - mondta. Ugyanis mostanában a barbával

Suttyogunk...
Hogyan kell suttyogni? Hát úgy, hogy a mondatban legyen benne az, hogy sutty. Ilyen egyszerű.
Akkor most elmondom, hogyan kaptunk rá.
Őrségváltás. Beírtam a naplót, a két fedőlap alá nyúltam, összecsaptam, és azt mondtam, hogy:
- Sutty...
Na, most erre mi következett? Ki találja ki? Ha valaki arra vetemedne, hogy feltételezze a barbáról, hogy netán megkérdezte: - Ez valami káromkodás rám nézve? - annak bizony igaza van. Sajnos valami ilyesmi kérdezett.
- Dehogyis! - tiltakoztam.
- És mit jelent az, hogy sutty? - kérdezte, és láttam, hogy maga szó tetszik neki.
- Semmit.
- Akkor miért mondta?
- Mit?
- Hogy sutty!
- Hát, mert mondtam... mert szoktuk...
- Ez nem pejoratív?
- Nem. Egyáltalán nem az.
- Oké... - mondta, de láttam, hogy ezen morfondírozik. Hát hagytam, hadd morfondírozzon, van ideje elég, hat óra őrség áll előtte.
Éjfélkor, amikor felmentem, megpróbáltam elmagyarázni, hogy a suttyot mikor használjuk. Többé-kevésbé megértette, és azóta minden sutty. És ha sutty, akkor oké!
Hát akkor a mai nap: sutty!
Kettőkor már a Vizcayán lityegtünk, oldalszél van, nem erős, de kicsit mozgat.
Este negyed nyolckor a barba felhívott a hídra. El nem tudtam képzelni, mi a jó fene történhetett!
- Péter Pan a vonalban! - mondja vigyorogva, és a kezembe nyomta a beszélőt. Valóban, a Heljo jött velünk szemben, Lengyelországból mennek Avilesbe. Nem sokat dumáltunk, Péter jól van, augusztus végén megy haza. Az a hajó sokkal jobb állapotban van, mint a Lys Chris, jól érzi magát, ennyi.

Július

Július 1. péntek, úton. Éjszaka nagyon jól jött ez a kutya "dead men's alarm". Kettő után csak és kizárólag az álmossággal küzdöttem, és volt olyan, hogy a berregőre riadtam meg. Szerencsére egy hajót vagy vitorlást se lehetett a radaron 12 mérföldes körzetben látni. Lityegünk, és csak este tíz után fordulunk be Ushantnál.
Újra javítom a Naplóimat. Három napja kezdtem, az 1995-össel, ez, mint hajónapló kezdődik, mert a Presidentre való leutazáskor kezdtem bele a végtelenített írásba. Nem írom át, mert a napló csak akkor igaz, ha azok a gondolatok vannak benne, amik akkor éltek bennem. De bizonyos külalaki javításokat teszek, egységesítem a később kialakult forma szerint, helyesírási hibákat kijavítok.

Július 2. szombat, úton. Párás, ködös idő, de csak délután. Tudtam beszélni Encsikével. Szabolcs túl van az összes vizsgáján. Az asszonyka felolvasta azt a verset, amit "házi feladatként" írt, Penelopé címmel. Turczi a mamát jelölte meg témaként, és Szabolcs igazán remekelt. Annyira biztosan, hogy sikerült megríkatnia az anyját is, meg engem is. Penelopé a tengerészfeleség, és mama... Ki fogom tenni a verset a MATE honlapjára (kitettem!), azzal, hogy megemlékezés a tengerészfeleségekrõl, akikről valahogy mindig, mindenütt elfeledkeznek, pedig ahogy az első ember tengerre szállt, a parton ott volt egy asszony, aki várta, aki aggódott érte...
És a vers egyértelműen bizonyítja: nem szavakkal kell a gyerekeket nevelni, hanem példamutatással, mert a mi viselkedésünket fogja kopírozni, azt utánozza, mint etalont. És nincs annál nagyobb öröm és büszkeség, mint amikor a gyereked mondja: igaz életet élsz-éltél, jó példát mutattál, ő is így szeretne élni, ő is ilyen családot szeretne...
Megelőzött délután egy hajó. A Lys Line hajója, a neve: Lyshav, szép név, azt jelenti, hogy Fénytenger. A norvég lys fényt jelent, a hav tengert.
Újra begyulladt a nagyujjam körme. Meg vagyok én áldva az egészségemmel ebben az évben!

Július 3. vasárnap, úton. Dariusz készül haza. Nem tudni, megy-e, de készül. Persze a logika azt diktálja, hogy csak õ lehet az, akit leváltanak Thamshavenbõl. Ugyanis a Marlow elkérte az ügynökség címét váltásra hivatkozva. Nem hinném, hogy Marek menne haza, ahhoz neki előbb kérnie kellene, Liebe meg úgy látszik, elintézte, hogy jöhessen. Dariusz szerint elfogyott a pénz az építkezéshez, ezért siet vissza.

A 234345 számú potyautas
Délután egy potyautasunk volt. Ráadásul sportszerűtlen. Le is videóztam.
Egy postagalamb pihent meg a hídon. Be is jött, egy picit körülnézett, nem riadozott, amikor megközelítettem. Akkor jöttem rá, hogy emberközelben él, amikor a lábán megláttam a sorszámozott gyűrűt. Ha versenyen van, akkor csalt őkelme, mert vitette magát! Viszont egyáltalán nem látszott fáradtnak. Nagyon szép galamb volt. Mintegy fél órán keresztül láttam, ezalatt ott ténfergett a csónak, a híd és a szárny környékén, aztán amikor erőszakosan akartam fotózni, akkor megunta, felröppent a felsőhídra, és innen elvesztettem a kontaktust vele.

Ráfáztam
Ugyanis milyen boldog voltam, hogy találtam egy videókezelő programot, amivel be tudom olvasni a kameráról a mozit. Nos, kiderült, shareware a program, egy hónapig fut, aztán meg lehet venni. Na, most erre nincs igazán lehetőségem itten a tengeren.
Kínomban elkezdtem használni a Windowsban levõ Movie Maker programot, hát ez már sokkal jobb, mint amivel a Millennium operációs rendszerben kínlódtam, de még ez se az igazi, bár vannak egész jó funkciói. Ami meglepő, és nem az amerikai lélekre vall, hogy a feliratkészítőben nem ajánl fel olyan borzalmas giccses megoldásokat, mint a Sony Image Mixer programja.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚNIUS

Június 26. vasárnap, úton. Hajnali őrségben látom, hogy a Rheinfels tíz mérföldre van előttünk. Este hallottam, amikor bejelentkezett, és letettem volna az esküt, hogy magyar a tisztje, olyan jellegzetes volt az angol kiejtése.
Közbevetõleg jegyzem meg, hogy a napokban Vito behívott, mert úgymond Budapestről van szó a tévében. Egy film ment Frank Capáról, és rokonok, barátok, ismerősök beszéltek róla. És mindegy volt, hogy izraeli rokon, vagy párizsi ismerős volt, az angol kiejtésük annyira sajátos és jellegzetes volt, hogy tudtam: magyarok!
Szóval negyed egykor beszóltam a VHF rádióba:
- Egy, kettő, három... ki tudja folytatni? - mindig ezt mondom, mert ebből nem derül ki, hogy milyen nyelven beszélek, és mit akarok. Csak az tudja, aki érti. - Rheinfels vagyok - jött azonnal a válasz.
- Menjünk a 72-re. - mondtam, és a tengerészek most nyilván csóválják a fejüket, mert ilyenkor az a szokásos, hogy a "sapte - sapte" csatornát, azaz a 77-est használjuk. Nos ennyire formabontó vagyok, és az igazság az, hogy a 77-esen horvátok nyomták a sódert.
Eitner Miklós a tiszt a Rheinfelsen. Fabók Pali a barba, két ukrán mellett öten vannak magyarok.
Negyed háromig eldumáltunk. Elmondtam, hogy gyűjtöm a tengerész szavakat, és az interneten megnézheti őket, de hiába, mert nincs internete. Nocsak! Van ilyen?
Délután eseménytelen.

Június 27. hétfõ, úton, Lisszabon. Kár, hogy nem tettem el a papírt, de ha megtalálom, le fogom fényképezni, és közhírré teszem. Ugyanis éjfélkor egy oldalas litániát kaptam, hogy hány órakor mi a teendőm, kinek mit kell mondani. Egy mit sem sejtő laikus azt hihetné, hogy háborús haditervet kaptam, pedig semmi különös nem történt, mint Lisszabonba érkeztünk, ahogyan az már Isten tudja hányszor megtörtént velem. De most Dariusz a főnök, hát borrrzassztóannn komplikált és fontos dolog...
Oly annyira, hogy nem is tudott nyugodtan aludni, fél hatkor már a hídon volt. Minden úgy volt, ahogyan kitervelte, másodpercre ott voltunk, ahol lenni kellett.
A fordulópont 4,6 mérföldre volt, és a sebességünk 9,2 csomó, hát ez mindenképpen azt eredményezte, hogy reggel nulla-hat-nulla-nullakor a fordulóban voltunk, ahogyan azt meghagyta a papírkája végiben...
Arra persze nem volt esze, hogy öt negyvenkor azt mondja, hogy menjek és feküdjek le, csak 6 előtt öt perccel léphettem le. Ébresztés 7:30-kor. Manőver, nyolcra rakpart mellett voltunk.
- Chifi, menjen aludni... - volt az ukáz, és mentem is.
- Sorry chief - kopogott be kilenc nulla hétkor, kell a GMDSS bizonyítvány, az ügynök van itt.
Odaadtam.
- Aludjon csak nyugodtan, ebédre keljen... - bíztatott Dariusz. Öt perc múlva húztam a lóbőrt.
- Chief, húsz perc múlva itt a taxi! - jött be tízkor.
Felkeltem, mert fogorvoshoz megyek. Nem fáj a fogam, de nyomásérzékeny az állkapcsom, tehát valami van. Sunndalsörától egy doboz antibiotikumot beszedtem, pénteken fogyott el, azóta csak érzem, hogy van fogam, vagy az implantátum érzékeny, nem tudom...
Lisszabont keresztül-kasul beautóztuk, mire megtaláltuk a fogászati klinikát.
Öreg ház, öreg, de tiszta, és csempével borított, fakorlátos lépcsőház. Gondoltam, egy öregúr lábhajtányos fúrógéppel gyilkolja a tengerészeket olcsó pénzért...
Bemegyünk, csillogó villogó recepció, váró kényelmes fotelekkel, irdatlan méretű tévéből jön a kultúra a BIC csatornából (mondjuk a TV2 színvonala).
Hangszóró csilingel-bilingel és belebúgja a váróba:
- Mr. Isztvan... Mr. Isztvan... - és megjelenik egy kedves asszisztensnő, és ő is mondja:
- Mr. Isztvan please.
Utána szíveskedtem, vagy négy rendelő előtt elmentünk, csillog-villog, meg zümmög, meg zene meg fityfene mindegyikben.
Az én orvosom olyan negyven felé közeledik, koromfekete hajú, alacsony doki.
Elmondom, mi a bánatom, hogy az implantátum...
A székbe ültet, elfekteti, beöltözik: arcvédő maszkot vesz, gumikesztyűt húz, a steril csomagot feltépi, abból tükröt és exkavátort (ha jól mondom a kocogtató-szurkálóját) vesz elő, belenéz a számba, megkocogtat, megnyomogat, ahol kell, picit sziszegek.
- Panoráma röntgent készítünk, és meglátjuk -, mondja.
Felvétel elkészül, vissza a székbe, a doki telefonoz mobililag, én addig tévézek, mert ugye e nélkül nem képzelhető el egy fogorvosi rendelő, a készülék pont úgy van a plafon közelébe szerelve, hogy bármilyen helyzetből nézhesse a páciens. Nem rossz, jól el tudja terelni a figyelmet. És mivel éppen kandi kamera van, én is belefeledkezem.
Egy váróba bejön egy pasi, a fején egy nyestsapka. A sapkát leteszi az asztalra. A váróban rajta kívül még egy valaki. A pasas a sapkát az asztalkán hagyja, és bemegy a vécébe. A kis asztal mellett függöny van, kinyúl egy kéz, és a sapkát kicseréli egy élő nyestre. És ugye a különbözõ reakciók, amikor a váróban levő másik felfedezi, hogy a sapka él...
Kész a rögöny panorámakép.
Mutatja a doki, hogy az implantátum melletti fognak a gyökere mellett, amelyiken korona van, gyulladás van, és a gyökeret kezelni kell.
- Nem kell megijedni, a koronát átfúrjuk, és a lyukon át elvégezzük a kezelést. Ezt még három héten keresztül heti egyszer meg kell ismételni.
Ó az anyját! Most mit csináljak? Ugyanis az alapvető baj az, hogy nem igen tudom, mi a Marlow álláspontja a fogászati ügyekben. Azt tudom, hogy fogpótlást nem fizet, de ebben az esetben mi a helyzet? És milyen hülyeség az, hogy egy gyökérkezelést (amikor kiszedik az ideget) négyszer kell ismételni? Hacsak nem valami gyógyszert-vegyszert-kígyót-békát csöpögtetnek a lyukba... Végül is nem vállaltam, hogy a doki megcsinálja az első kezelést, kaptam egy kalap antibiotikumot és fájdalomcsillapítót, s majd meglátjuk...
Vissza a hajóra.
Elmondtam a barbának, viszonylag nyugodtan fogadta a hírt, majd megkérdezi a Marlow-t mondta, és ezzel az ügy nagyjából el volt boronálva.
Felhívtam az asszonyt, elmondtam, mi a helyzet, és megkértem, kérdezze ki a fogorvosomat, hogy mi a véleménye a dolgokról?
Illő volt már a rakodás után is nézni. Sajna este kész leszünk, mondták, hát ez gyors Lisszabon volt. Azt hittem, Vito elment, de kiderült, csak kint lebzsel a városban. Dariusznak megígérte, hogy háromra bent lesz a hajón, mert a barba ki akart menni, és a papírokat még nem vette át Vito. Ehhez képest, amikor négykor felhívta a barba, azt mondta, egy óra múlva a hajón lesz. És ez be is következett hatkor.
Közben beszállt Manu és megkezdte kilenc hónapos vendégszereplését. Hát ha nekem kilenc hónapot kellene a hajón lennem, az kész tragédia lenne.
Encsi később visszahívott, nem tudott a fogdoktorral beszélni. Abban egyeztünk meg, hogyha ezt a négyszeri kezelést a Marlow nem fizeti, akkor én vállalom a költségeket.
A kirakásnak háromnegyed nyolckor lett vége, fél kilenckor már ágyban voltam, de a fél tízes főgép indítást még hallottam. Utána már csak az ébresztőt, 23:40-kor.

Június 28. kedd, úton. Igyekszünk Avilesbe. Most nem kell lassítani, sőt már elviekben a következő út is megvan, illetve amit mindenki biztosra vett: Sunndalsöra a berakó, a többi kérdés nyitott, hogy megyünk-e Karmöybe, és Gaeta vagy Lisszabon a kirakó.
Úgy egyeztünk meg Dariuszsal, hogy nem jelent semmit Ciprusnak és nem is kérdez. A doktori jelentésen az van, hogy el kell mennem gyökérkezelésre. Beszedem azt antibiotikumot, és norvégban, Sunndalsörában kimegyek. Hátha az a fogorvos más kezelést javasol, nem kell négyszer kimennem gyökérkezelésre.

Június 29. szerda, úton, Aviles. Minden simán megy (eddig). Délután négykor érkezünk, ekkor draft survey, de berakás csak holnap reggel indul.
Telefon az asszonykámmal, ma vizsgázik Szabolcs, tegnap sikeresen letette a barokk magyar irodalom vizsgát. Állítólag ez könnyû vizsga, ilyeneket kell tudni, hogy ki írta és melyik versében azt, hogy "püttyenhallás vala" és "akkor már kelevéz lettem volt".
Komolyra fordítva a szót, Artúr úgy elküldte a jó "pic s ába" a barbát, hogy az csak nézett kifelé a fejébõl. A srác megunta, hogy állandóan túlmagyaráz mindent, futtatná, hajtaná ész nélkül a matrózokat, tíz perces munkáról beszél, amit hat óra alatt alig tudtak megcsinálni...
Kora este nem zuhantam az ágyba, mert megvártam, hogy Mirek befejezze a kiballasztolást. Utána leszondáztunk, minden üres, holnap lehet rakodni.
Közben, néha-néha láttam a barbát, szótlan volt és szomorú, mint aki magába van roskadva, kezdtem megsajnálni, feltéve, ha ennek nem én iszom meg majd a levét... Nagyon nem szeretnék postás lenni közte és a legénység között, és mindkét oldalról hallgatni, hogy: "chief, ugye igazam van?"!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚNIUS

Június 21. kedd, úton. Hát, nem az igazi nap volt, mert egész éjjel ködben mentünk, nyirkos, csúszós idõ volt. Délután meg csak nem akart melegedni, igaz, felment 14 fokra, de aztán passz, legyen ennyi is elég. Adminisztráltam, eltelt az őrség.

Június 22. szerda, úton. Csendes az idő, nyugodt a tenger és éjszaka mégis...

Tartozásom van a Jóisten felé
Az történt ugyanis, hogy lementem enni. Nem akartam kenyérrel hizlalni magam, hát az ebédről maradt gombalevest ettem pirított kockával. Finom volt, jól esett, alig pár kocka azért mégsem egy szelet kenyér... És az utolsó falatnál a kocka cigányútra ment.
Éreztem, bent van a légcsőben.
Nem is irritált túlzottan, próbáltam kiköhögni, de nem jött. És már rossz volt, fájt a "torkom", próbáltam öklendezni, de persze nem jött ki. Annyira erőlködtem, hogy egy kevés leves visszajött, reméltem, kimegy vele együtt, de nem.
És senki, aki megcsapkodja a hátam!
Rohanás fel a hídra, hogy felcsöngessem a barbát. (Persze ezt utólag látom, marhaság volt, mert ott voltam a fedélzeten, csak tíz méter a kabinja...) Közben fuldokoltam, és erőlködtem...
Már éppen rá akartam tenyerelni a riasztóra, amikor egy erős köhögés kihozta.
Lerogytam a székbe, és fél órán keresztül lihegtem, és törölgettem az izzadtságot a homlokomról.
Tartozom egy köszönettel a Jóistennek.
Délelőtt tízkor keltem, szép az idő, olajtenger, meg minden.
Este, vacsora után megyek a kabinba. Utánam lohol Arturo.
- Chief, tudna nekem is másolni egy CD-t? - kérdezi, ugyanis Vito adott egy Cesaria Evora CD-t, hogy másoljam le neki a népszerű zöldfoki-szigeteki énekes albumát.
- Persze... - mondom, mert ez nyilvánvaló. Ahol kettő készül (mert magamnak is készítek másolatot, ez csak természetes), ott a harmadik nem gond.
És mivel Vito erősen figyel, és mivel Vito apja helyett apja is Arturónak, kiszól a kabinból:
- Arturo, Por favor!
Arturo vigyorog, és szót fogad, és udvarias:
- Por favor chief, por favor...
- De nada... - mondom, hogy ha már portugálul beszélünk.

Június 23. csütörtök, úton. Egész nap olajtengeren mentünk. Megjött, hogy Vito Lisszabonból megy haza. Mi meg nem La Corunába megyünk kvarcért, hanem Avilesbe, de a kirakó változatlan.
Meg az is jött, hogy lassítsunk, és hétfő reggelre érkezzünk. Nem tudom, miért veszik el a nyugodt vasárnap délutánt, de ha ez az order, akkor ezt kell tenni. Na, nyilvánvaló, hogy ez megint bezavar, mert a barba már számol, és aggódik, hogyan fogunk olyan lassan menni? Hogy ez a szivar nem képes visszavenni a sebességből, az fantasztikus! Mindenféle számításokat végez, amivel azt akarja bizonyítani, hogy a hajóbérlő rosszul jár, persze ezt úgy teszi, hogy a nyilvánvaló tényről elfelejtkezik: ha lassítunk, radikálisan csökken a fogyasztás, jobban, mint a sebesség, tehát mindenképpen gazdaságos. Ez persze magától értetődő: mindenki úgy kalkulál, hogy neki legyen igaza. Csak azt ne magyarázná állandóan, hogy nem érti mi a jó a lassításban, mert rohadt nehéz megállni, hogy el ne magyarázzam, aminél a borsó falra hányása is sokkal produktívabb művelet lenne.
Más:
Azt mondja, (Dariusz) hogy állítólag Európában bevezetik, hogy szombat és vasárnap nem mozgatnak kikötőben hajókat. Persze én úgy gondolom, hogy ez csak a bevitelre vonatkozik, mert nyilván elmenni azt lehet. Ha igen, akkor az Európa nevű hölgy megint elmehet a "qrva" nénikéjébe. Mi meg kutyásodhatunk tovább... Kíváncsi vagyok, meddig lehet még rúgni a tengerészekbe? Vagy ezzel csak akarják kifejezni, hogy a megbecsülésünk német szintre kerül? Mert - az Isartalon írt naplómba benne kell lenni, hogy Teichgraber szerint - a tengerészek megbecsülésben csak a börtöntöltelékeket előzik meg a németeknél. Mondjuk, ahogy így visszatekintek, és felidézem a volt német kollégáim, nem is nagyon csodálkozom...
És arról nem is beszélve, hogy az utolsó tizenöt évben nemhogy egy cent fizetést nem emeltek, de 200 dollárral csökkent (az enyém). A rendeletek szigorodtak, a terhek hatványozottan nőttek, és a kényelmetlenségeket is csak fokozzák (mint ez a hétvégi tilalom a bemenetelre).
Hát ha van ami hülyeség, akkor az EU az!
Sajnos csak egy "nem" szavazatra vagyok jogosult, de azt biztosan mindenki megkapja, aki csak megnyikkan az Unió érdekében! Isten bizony, a Való Világban és a Megasztárban is csak az EU ellen fogok szavazni!

Június 24. péntek, úton. Éjfélkor kérdem Dariuszt, mi lesz a pupabulival, amit beígért erre az útra, mielõtt Vito elmegy? Ugyanis akkor akarom lezárni az útról készített videót, hogy még elkészíthessem a filmet, mielőtt Vito hazamegy. Mert igényt tart rá, vett is üres CD-t.
- Meglesz, chifi - mondja -, meglesz, csak erősen időjárásfüggő. Ha szép idő lesz, akkor ideki, oldalt a csónak előtt felállítunk egy asztalt, és nem barbeque-t csinálunk, hanem a Kowalski (ez a lengyelek "generál" neve a németeknél, és Liebe így hív minden lengyel szakácsot, ez kábé annyira kedves és intelligens tőle, mintha otthon Grünwaldnak hívna minden zsidót, nos ez a Kowalskizás Dariusz szájából mindenképpen más) majd megsüti grillen, és mi meg szépen megesszük. Ha nem lesz szép idő, akkor majd a szalonban ülünk mindannyian egy asztalhoz és megesszük a sülteket.
Szóval északnyugati szél kerekedett reggelre, nem vihar, de 4-es, 5-ös erősségű és a jobb oldalunkhoz csapja a kis hullámokat, a csónak alja csupa vízpermet, cúgos a hely de piszkosul, hát lőttek a grillvacsorának. Nem volt más lehetőség, mint a szalonban enni. Dariusz rendes volt, fél hatkor leváltott, ő addigra már megvacsorázott.
Nem azt mondom, hogy Marek remekelt. Volt egy szelet kihűlőben levõ hús, két szalonnába csavart kolbász (már kihűlt) és fonnyadt saláta, nyilván még délelőtt elkészítette. A barba intézett valamiféle koktélt, narancs, citrom és minden bizonnyal vodka. Nem volt megártós. Megvacsoráztam, beszélgettünk, kicsit videóztam, később behoztam a laptopot és azon zöldfoki-szigeteki muzsikát hallgattunk.
Ja, mégsem lett a kreol hivatalos nyelv idén január 1.-től, pedig az előző Naplómban erről írtam. A világ ettől nem dől össze, felénk semmiképp se.

Június 25. szombat, úton. Éjjel befejeztem a filmet, csak pár másodperc különbség van a két rész között, 26 perc hosszú mindegyik. Dariusz biztosan fog örülni, mert állandóan azzal nyaggatott, hogy delfineket videózzak, mert meg akarja mutatni a kislányának, hogyan ugrálnak ki a vízből. És az ütőkártyája az volt, hogy az ő őrségében nagyon sokat látott, amikor felfelé jöttünk a Vizcayán Olaszországból.
Hát akkor meg kellene keresnie azt a csapatot, gondoltam, de tegnap végre sikerült három kis élő torpedót lefilmeznem, amint a hajó mellett jöttek, és kérésemre nagyokat ugrottak.
Reggel hatkor beállítottam a CD írót, hogy kezdje el a kódolást, de hülye fejjel SVCD-t opciót választottam, és csinált is 1,1 gigabájtos filmet, amit nem lehet az én lehetõségeimmel felírni. Így újra kellett kezdenem a munkát, ez a kódolás rohadt hosszú folyamat. És amilyen peches vagyok, a következő menet végén, amikor már másfél órája ment a kódolás, a laptop egyszerűen kikapcsolt. Nem tudom, mi történhetett, mert csak az eredményt láttam.
Így felvittem őrségbe a gépet, és újra indítottam. Szépen lement, elkészült a fájl.
Vacsora után közvéleményt kutattam, ki kér a filmből. Senki nem mondta, hogy nem, így aztán hat CD-t írtam. Az elsőt Vito kapta, mivel "megy haza".
Valami filmet nézett Artúrral a kabinjában. Hamarosan hallottam, hogy megszólal Claydermann zenéje, s ebből tudtam, hogy az első részt nézik.
- Chief, nagyon jók a filmek! - mondták, amikor megnézték, és ebben bizony nem tévednek.
Azért ez nem rossz érzés ám!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚNIUS

Június 17. péntek. Sunndalsöra. Ocsmány, nedves reggelre ébredtünk, hideg is van, vége a nyárnak? A munka azért megy, még ha esőben is. Egyre befejezték a berakást. Nem lehetett videózni, pedig ezerrel olvad a hó a hegyeken, és sok-sok patak zuhan le a meredek sziklákon. Egy-két jelenet azért készült. Fél kettőkor elállt az eső, ezt jó jelnek vettem, és mondtam a barbának, kimegyek.
Magamhoz vettem a leveleket, meg a százast, amivel Péter tartozott a barbának, és kimentem. Abban reménykedtem, hogy a postán váltanak pénzt, és fizethetek dollárral, de nem. Így hatvan korona, azaz 10 dezső volt a három levél. (Ha azt írom, hogy 10 bug, akkor a fiatalok jobban értik, egyébként a dezső tengerészül dollárt jelent, míg a bug az amerikai szleng szerinti elnevezése.)
Kimenetelkor egy transzparenst láttam a faluvégét jelző táblánál: Wilkommen Sunndal Kultur Festival. És a szállodán láttam norvég, svéd, finn, észt és litván lobogókat. Nyilván ezek voltak a résztvevő országok. No, meg a kávéház teraszán két öregúr tangóharmonikázott, olyan kétoldali nyomógombossal az egyik, és normálissal a másik. És a helyi népek hallgatták, kávéztak, élvezték a nyarat. A gyerekek trikóban, sortban, a felnőttek rövid ujjú ingben, én meg nagykabátban, pulóverben. A hideg van és a meleg van teljesen relatív fogalmak. Úgy látszik, a magyar "rohadt hideg van" mondat vikingül úgy hangzik, hogy "vedd le a kabátot a gyerekről, nehogy beleizzadjon".
Ezenkívül sátrak voltak, s bennük giccsárusok, bóvliárusok, szalámi árusok.
Én meg nem hoztam ki a kamerát, mert már kétszer videóztam a városban.
Délután pihi, videózás, olvasás: Kampis György Az evolúció keresztútján, és a Darwin és A fajok eredete címû tanulmányát. Azért egy picit elaludtam olvasás közben, de ez inkább a sétának tudható be, mint az olvasmánynak. Bár, mondjuk az is igaz, hogy nem tudott ébren tartani.
Indulás csak holnap délután négy után (négykor jön a busz Kristiansundból a pilottal), hétfő reggel Karmöy. Az ügynök azt kérte, ne érkezzünk hatnál előbb, mert nem lesz senki a gyárban, nem lesz aki kikösse a hajót.
Így teszünk.
Délután szólt Dariusz, hogy kellene a Lisszabon - La Coruna és a La Coruna - Thamshaven távolság. Gyors számolás: indulás Karmöyből 20-án este, Lisszabon 26-án este, indul: 28 dél, La Coruna 29 este, indul 30-án 15.00, Thamshaven 8-án, Sunndalsöra 10-én, indul 12-én, Lisszabon 19-én, és a baj az, hogy Szabolcs 17-én kezd dolgozni Coimbrában, pedig 14-16 között Lisszabonban lesz! Éppen lekésem, hogy találkozzak a fiammal a portugál fővárosban! Pedig nagy dizsi lenne! És ha beszélünk telefonon, Magyarországon keresztül zajlik majd a duma, pedig 150 kilométerre leszünk egymástól...
Álmodik a nyomor...
Mintegy 1590 "ha" van a dologban! Meg egy ha-ha-ha! De ki tudja?

Június 18. szombat, Sunndalsöra, úton. Reggel mentőcsónak gyakorlattal kezdtünk, nem én mentem a csónakba, hanem Mirek, mert ő új, és gépész, és nekem fotózni kellett, hogy Dariusz szépen tudja dokumentálni a gyakorlatot. Azért videót is csináltam, hogy én is szépen tudjam dokumentálni a családnak.
Az ügynök délután háromkor telefonált, hogy a pilot nem négyre jön, hanem negyed ötre, és Kristiansundból a busz négykor érkezik Sunndalba. Fél négykor telefonált, hogy a pilot, mivel Aalesundból jön busszal, ezért nem negyed ötre, hanem ötre érkezik. A pilot nem telefonált, de háromnegyed négyre megérkezett Trondheimből. Indulás után a barba elkezdett aktívan aggódni, hogy most hogyan érkezünk? Túl gyorsak vagyunk, hát akkor menjünk gazdaságos sebességgel, és levette a kormányszöget 34-rõl 32-re. Ez azt eredményezte, hogy 11,6 csomó helyett 11,4-el mentünk, és ezzel a sebességgel vasárnap éjfélre meg is érkezhetünk, pedig a rakpart foglalt lesz.

Június 19. vasárnap, úton. Az aggódás továbbra is folyamatos, mert nehéz lesz ötre érkezni, ahogyan Dariusz kiszámolta, úgy megyünk, mint a recece... Ráadásul beszélt az ügynökkel, aki azt mondta, hogy hétre érkezzünk, mert addig nincs senki, a munkások ekkor kezdenek.
- Lusta dög a csaj! - volt a barba kommentárja. - Nem akar nekem mooringment rendelni.
- Hát az igaz, hogy reggel hétkor kezdenek - mondtam az eddigi tapasztalataimra hivatkozva.
- Chifu, ez egy gyár, itt éjjel nappal vannak! - tromfolt le.
Ja, ha ő jobban tudja, akkor jó. Pedig még sose volt itt. Én leszek az elektronyos vasmacska, ha még egyszer megpróbálok tanácsot adni, vagy elmondani valamit, amit nem tudhat.
Azt találta ki, hogy őt nem vágják át, és hétfő hajnalban 5:45-re érkezünk, akkor fél hétre ki vagyunk kötve, és milyen boldog lesz a Lys Line, látva, hogy milyen tökös csávó, mert hétkor kezdhetik, majd a berakást.

Június 20. hétfõ, úton, Karmöy, úton. Vidáman indult a nap. A barba őrségváltáskor előkörülményeskedte, hogy milyen trükköket vezessek be, hogy ne érkezzünk korábban, mint ahogy ő megadta. Kijelölte a "menekülő útvonalat", aminek megtételével kerülünk egy kicsit, meg minden (marhaság). Aztán amit nem mert Dariusz megtenni, azt megtettem én. Éjfélkor levettem a sebességet, 5 csomóval mentem három órát, és utána visszatettem a rendes lapátszögre. Csodák csodája, ötre ott voltunk, ahol rendelte, mindenféle kitérő nélkül.
Fel is ébresztettem, mert érkezni csak ő tud, hát meg se próbáltam lebeszélni.
És ébresztés után szólt a forgalomirányítás, hogy pilot csak negyed hétkor lesz, mert, nincs aki a gyárban hét előtt aki kikösse a hajót.
Dariusz persze szentségel:
- Milyen ökör módon van itt megszervezve minden!
Pedig csak tartani kellett volna magát az ügynök információjához. Persze mindent meg lehet oldani, a pilotcsónak vezetője elvette a köteleinket, így ki tudtunk kötni, de a munka csak fél nyolckor kezdődött. Nyolckor elmentem aludni. Be akartam állítani az ébresztőt, de csak addig jutottam, hogy a telefont bekapcsoltam, és úgy hagytam, hát persze arra ébredtem, hogy Encsike hívott. Nem sokat beszéltünk, mert megkértem, hogy majd délután beszélgessünk, de annyit elmondott, hogy betörtek a Visa és Master Card adatbázisába.
Nem hinném, hogy az én adataim érdekelték volna a bűnözőket. Sokkal inkább gondolom, hogy megvoltak a célba vett számlák, amiket lenyúltak.
Na, és van valami, ami miatt nyugodtan alszom. Ugyanis amióta Bilbaóban elvitték a kártyámat, kell a francnak.
Hülye, esőzuhogós nap volt, tele villámlással, meg elázással.
A délutáni műszakban volt két szimpatikus fiatalember, akik nagyon otthon voltak az alumíniumgyártásban, kiderült egyetemisták. Jót dumáltunk, megtudtam, hogy itt Karmöyben van a Európa leghosszabb gyárcsarnoka. Elején bemegy az alumina, a végén kijön az alumínium. És nincs füst, nincs sejtelmesen villogó kohó, hatalmas gyárkémény. Olyan, mintha egy konzervgyár lenne, csak az árulkodik, hogy a hosszú épület végéhez engedi le az áramvezetékeket a sok vastraverz, ami az áramot hozza az energiaigényes gyártáshoz.
Nyolc előtt elküldött aludni a barba. Így most zuhany után megírom a naplót, és utána szunya ezerrel.



Létrehoztam egy szavazást és megkérlek menj el, és add le a szavazatodat.
Főleg azokat kérem, akik először olvassák a naplóimat.
Arról van szó, hogy amikor elkezdtem a naplóimat posztolni, belevágtam a közepébe, és az eleje "lemaradt". Naplót 1994 óta írok a blogjaimban posztoltam őket folyamatosan, és amikor az Isartalhoz értem a 2002-es  naplóval, akkor jött az ötlet, hogy a héttenger.hu-n és a Fészbukon is megosszam. Tehát 1994-2002 hiányzik innen és most azon agyalok, hogy vissazugorja-e az első naplómhoz...
Ha nincs jó válasz számodra, nyugodtan adjál hozzá...
Ezen a linken szavazhatsz!
Köszönöm!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚNIUS

Június 15. szerda, horgonyon Frei szigetnél. Korábban ébredtem, mint szoktam, este tizenegykor felébresztett a fogam. Azt hiszem begyulladt megint az implantátum környéke, ugyanúgy, mint indulás előtt. Meg vagyok én áldva vele. Viszont találkoztam a barbával, amikor kávét csináltam. Kérdi, miért keltem fel, mondom a fogam miatt. Biztosan ki fog küldeni kérés nélkül is, és akkor iratok antibiotikumot a dokival, mert hülye érzés, de nem elkezdeni szedni azt, amit az otthoni fogorvos írt, azt "tartalékolom ínséges napokra". A fogfájás délre elmúlt.
Befejeztem a javításaimat, minden térkép, publikáció naprakész.
Vitóék stellungoztak, kívülről festették a fehéret, készítettem pár fotót, amivel bemutathatjuk a tulajnak, milyen jól dolgozunk.
Sajnos befejeztem a Nyelv és a nyelvek című könyvet. Az utolsó fejezettől nem voltam elalélva, az a filozófia álláspontját fejtegeti, néhány bekezdéstől eltekintve blabla, halandzsa, unalmas, érdektelen. De nem akarom én a filozofoszokat és az érdeklődőket megsérteni, nyilván akit érdekel, annak "izgalmas" mint nekem a nyelvészeti fejezetek. És az irodalomjegyzékből kinéztem magamnak pár olvasnivalót...
Azt olvastam, hogy kutatók keresik a nyelvtanulásért (az első, az anyanyelv megtanulásáért) felelős gént. Ez az embergyerek, és csak az ember vele született képessége, ugyanis az anyanyelv megtanulása automatizmus.

Június 16. csütörtök, Frei horgonyhely, úton, Sunndalsöra. Reggel hétre kikötöttünk, jót aludtam, fél háromig a decken ejtőztem, utána pihenés...
Csak telefonálni nem tudtam, mert egy thai hajó van itt, és a fülöp-szigeteki személyzete bent lakik a telefonfülkében.

Lanstyák úr cikke: nyelvészet vagy támadás?
Viszont olvasok, és ebből adódóan egy kicsit morgolódni fogok, mint a bolhás kutya. A nyelvekről szóló könyvet befejeztem, és elkezdtem Lanstyák István Nyelvművelői csacskaságok című írását. Érdeklődéssel olvastam, mint minden írást, ami a nyelvvel, annak állapotával, annak helyzetével, tisztaságával, tulajdonságaival foglalkozik. A cikk, hogy is mondjam, bizonyos nyelvművelők által elkövetett "csacskaságokat" mutat be és kommentál. Legtöbb efféle észrevételezni valót az Édes Anyanyelvünk folyóiratból vette, de máshonnan is szemezget.
Nem vagyok kompetens, hogy véleményezzem az írást, de egy valamit azért szóvá tennék. És hogy ne érjen az a vád, hogy csúsztatok, bemásolom azt a fél oldalt, ami sérti az erkölcsi érzékem, mert erről és nem nyelvészeti dologról van szó.
Arról szólnak a szemelvények, hogy vannak a cikkek nyelvhasználatában "megbélyegző", eleve negatív ítéletet sugalló szóhasználatok.
Balázs Gézától idéz.

Az idézet:
"47. A magyar nyelvstratégia szempontjából a másik kiemelten fontos nyelvváltozat, a határon túli magyar nyelvváltozatok helyzete. Ezekben is a szaknyelvek vannak a legnagyobb veszélyben, értékelendők a kétnyelvű helyzetek, s föltétlenül szorgalmazandó a helyi értékes változatok elfogadása mellett a közös norma népszerûsítése, terjesztése. (Balázs 2003b, 6.)

Az értékes jelző nélkül üdvözlendő lenne Balázs Géza megállapításának ez a részlete: "föltétlenül szorgalmazandó a helyi változatok elfogadása". S még inkább üdvözlendő lenne ilyen konkrétabb, személyesebb formában: "a helyi változatokat föltétlenül el kell fogadnunk és fogadtatnunk" (elvégre nyelvművelőink meggyőződése szerint, amint a 29. szemelvényből tudjuk, "[n]yelvünk szelleme és a közlés szabatossága inkább a konkrét vonatkoztatású, személyre utaló, ragozott igealakok használatát kívánja meg", még akkor is, ha az ige által kifejezett cselekvéshez a beszélõnek nem fűlik a foguk).
A helyi változatok előtt álló értékes jelző azonban azt sugallja (kiemelés tőlem), hogy vannak értéktelen helyi változatok is, amelyeket pedig nem szabad elfogadni. Nyilván a "kevert" változatok az értéktelenek, a viszonylag "tiszták" az értékesek. Ha ezt a szempontot a nyelvek esetében is érvényesítjük, akkor azokat a nyelveket, melyek történetük során nagyobb mértékben ki voltak téve más nyelvek hatásának, értéktelenebbeknek kell tekintenünk, mint az elszigeteltebben fejlődőket. Így például a germán nyelvcsaládon belül az értékes és megõrzendõ az izlandi mellett kevésbé kell értékesnek és megőrzendőnek tartanunk a németet, legkevésbé értékesnek pedig az angolt, amely aligha fér bele az "elfogadandó" nyelvek kategóriájába. Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem ez a gondolat a fajelméletre emlékeztet."
Idézet vége.
Számomra ez : "[n]yelvünk" értelmetlen, de mivel így volt írva, így másoltam.
Szóval ez a rész erősen sérti az erkölcsi érzékem. Onnan kezdve, hogy "azt sugallja" semmi, egy szó nem igaz, semmi ilyesmit nem mondott, de nem is sugallt Balázs Géza, ezek mind a szerző, Lanstyák István agyszüleménye, és a legutolsó mondat a korona, a fajelmélet emlegetése.
Nem értem, miért nem fűzi tovább a gondolatait, és nem fasisztázza le Balázs Gézát? Hiszen a gondolatmenete tiszta, a logikájából adódhatna ez is!
Lenstyák professzor úr, a Comenius Egyetem docensének a megnyilvánulását a cikkének 47. szemelvénye kapcsán inkább személyeskedésnek és gerinctelen támadásnak, mint szakmai fejtegetésnek értékelem. Ezzel viszont az egész cikkét értéktelenné tette, mert egy "személy ellen irányuló támadással nekem azt sikerült sugallnia", hogy a szakmai érvei nyilván ingatagok, hát innentől kezdve kétlem, hogy bármiben igaza lenne.
Viszont hasznos volt elolvasni a két részbõl álló cikket, ami a Fórum Társadalmi Szemlében jelent meg. Mert számomra ez is egyfajta adalék ahhoz, hogy a "tudomány" ki tud szolgálni bármiféle érdeket.
Ugyanis én olyan vagyok, hogy egyszer be lehet csapni (és ez a fenti idézettel következett be), és utána már mondhat akármit, hiteltelen Lenstyák úr, és kétkedve fogadom innen minden mondatát.

A telefonok istenének tréfája
Este sikerült telefonhoz jutnom. És jött a derült égből a villámcsapás: a kártya lejárt. A fene essen bele! És Encsike felhívott, 8 percen keresztül azon keseregtünk, hogy nem tudok telefonálni, és miért nem tudok, ha 45 napig érvényes, és nem tudok hol reklamálni, meg minden… és ezzel elfogyott a pénz a Voda kártyámról.
Na, ez viccnek is jó!
Csak nagyon rohadt volt megélni.
Tíz percen belül kaptam 15.000 forintot a kártyámra.
Közben a barbát is kikérdeztem, az ő kártyája is lejárt. Kibányásztam a szemétből az eldobott kártyát. Nincs rajta, hogy mennyi ideig érvényes, akkor ezt a 45 napot nem tudom, honnan vettem. Lehet, hogy Vito mondta, amikor megvette.
Most van a Brazília - Görögország meccs Lipcsébõl. Miért nem érdekel? Húsz perc múltán ott hagytam, érdektelen játszadozás... Pedig a vége 3-0 lett, ahogyan azt megjósoltam.

Elmaradtam a naplókkal, így most április 3-ig naponta jönnek a posztok!

Létrehoztam egy szavazást és megkérlek menj el, és add le a szavazatodat.
Főleg azokat kérem, akik először olvassák a naplóimat.
Arról van szó, hogy amikor elkezdtem a naplóimat posztolni, belevágtam a közepébe, és az eleje "lemaradt". Naplót 1994 óta írok a blogjaimban posztoltam őket folyamatosan, és amikor az Isartalhoz értem a 2002-es  naplóval, akkor jött az ötlet, hogy a héttenger.hu-n és a Fészbukon is megosszam. Tehát 1994-2002 hiányzik innen és most azon agyalok, hogy vissazugorja-e az első naplómhoz...
Ha nincs jó válasz számodra, nyugodtan adjál hozzá...
Ezen a linken szavazhatsz!
Köszönöm!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚNIUS

Június 17. péntek. Sunndalsöra. Ocsmány, nedves reggelre ébredtünk, hideg is van, vége a nyárnak? A munka azért megy, még ha esőben is. Egyre befejezték a berakást. Nem lehetett videózni, pedig ezerrel olvad a hó a hegyeken, és sok-sok patak zuhan le a meredek sziklákon. Egy-két jelenet azért készült. Fél kettőkor elállt az eső, ezt jó jelnek vettem, és mondtam a barbának, kimegyek.
Magamhoz vettem a leveleket, meg a százast, amivel Péter tartozott a barbának, és kimentem. Abban reménykedtem, hogy a postán váltanak pénzt, és fizethetek dollárral, de nem. Így hatvan korona, azaz 10 dezső volt a három levél. (Ha azt írom, hogy 10 bug, akkor a fiatalok jobban értik, egyébként a dezső tengerészül dollárt jelent, míg a bug az amerikai szleng szerinti elnevezése.)
Kimenetelkor egy transzparenst láttam a faluvégét jelző táblánál: Wilkommen Sunndal Kultur Festival. És a szállodán láttam norvég, svéd, finn, észt és litván lobogókat. Nyilván ezek voltak a résztvevő országok. No, meg a kávéház teraszán két öregúr tangóharmonikázott, olyan kétoldali nyomógombossal az egyik, és normálissal a másik. És a helyi népek hallgatták, kávéztak, élvezték a nyarat. A gyerekek trikóban, sortban, a felnőttek rövid ujjú ingben, én meg nagykabátban, pulóverben. A hideg van és a meleg van teljesen relatív fogalmak. Úgy látszik, a magyar "rohadt hideg van" mondat vikingül úgy hangzik, hogy "vedd le a kabátot a gyerekről, nehogy beleizzadjon".
Ezenkívül sátrak voltak, s bennük giccsárusok, bóvliárusok, szalámi árusok.
Én meg nem hoztam ki a kamerát, mert már kétszer videóztam a városban.
Délután pihi, videózás, olvasás: Kampis György Az evolúció keresztútján, és a Darwin és A fajok eredete című tanulmányát. Azért egy picit elaludtam olvasás közben, de ez inkább a sétának tudható be, mint az olvasmánynak. Bár, mondjuk az is igaz, hogy nem tudott ébren tartani.
Indulás csak holnap délután négy után (négykor jön a busz Kristiansundból a pilottal), hétfő reggel Karmöy. Az ügynök azt kérte, ne érkezzünk hatnál előbb, mert nem lesz senki a gyárban, nem lesz aki kikösse a hajót.
Így teszünk.
Délután szólt Dariusz, hogy kellene a Lisszabon - La Coruna és a La Coruna - Thamshaven távolság. Gyors számolás: indulás Karmöyből 20-án este, Lisszabon 26-án este, indul: 28 dél, La Coruna 29 este, indul 30-án 15.00, Thamshaven 8-án, Sunndalsöra 10-én, indul 12-én, Lisszabon 19-én, és a baj az, hogy Szabolcs 17-én kezd dolgozni Coimbrában, pedig 14-16 között Lisszabonban lesz! Éppen lekésem, hogy találkozzak a fiammal a portugál fővárosban! Pedig nagy dizsi lenne! És ha beszélünk telefonon, Magyarországon keresztül zajlik majd a duma, pedig 150 kilométerre leszünk egymástól...
Álmodik a nyomor...
Mintegy 1590 "ha" van a dologban! Meg egy ha-ha-ha! De ki tudja?

Június 18. szombat, Sunndalsöra, úton. Reggel mentőcsónak gyakorlattal kezdtünk, nem én mentem a csónakba, hanem Mirek, mert ő új, és gépész, és nekem fotózni kellett, hogy Dariusz szépen tudja dokumentálni a gyakorlatot. Azért videót is csináltam, hogy én is szépen tudjam dokumentálni a családnak.
Az ügynök délután háromkor telefonált, hogy a pilot nem négyre jön, hanem negyed ötre, és Kristiansundból a busz négykor érkezik Sunndalba. Fél négykor telefonált, hogy a pilot, mivel Aalesundból jön busszal, ezért nem negyed ötre, hanem ötre érkezik. A pilot nem telefonált, de háromnegyed négyre megérkezett Trondheimből. Indulás után a barba elkezdett aktívan aggódni, hogy most hogyan érkezünk? Túl gyorsak vagyunk, hát akkor menjünk gazdaságos sebességgel, és levette a kormányszöget 34-rõl 32-re. Ez azt eredményezte, hogy 11,6 csomó helyett 11,4-el mentünk, és ezzel a sebességgel vasárnap éjfélre meg is érkezhetünk, pedig a rakpart foglalt lesz.

Június 19. vasárnap, úton. Az aggódás továbbra is folyamatos, mert nehéz lesz ötre érkezni, ahogyan Dariusz kiszámolta, úgy megyünk, mint a recece... Ráadásul beszélt az ügynökkel, aki azt mondta, hogy hétre érkezzünk, mert addig nincs senki, a munkások ekkor kezdenek.
- Lusta dög a csaj! - volt a barba kommentárja. - Nem akar nekem mooringment rendelni.
- Hát az igaz, hogy reggel hétkor kezdenek - mondtam az eddigi tapasztalataimra hivatkozva.
- Chifu, ez egy gyár, itt éjjel nappal vannak! - tromfolt le.
Ja, ha ő jobban tudja, akkor jó. Pedig még sose volt itt. Én leszek az elektronyos vasmacska, ha még egyszer megpróbálok tanácsot adni, vagy elmondani valamit, amit nem tudhat.
Azt találta ki, hogy őt nem vágják át, és hétfő hajnalban 5:45-re érkezünk, akkor fél hétre ki vagyunk kötve, és milyen boldog lesz a Lys Line, látva, hogy milyen tökös csávó, mert hétkor kezdhetik, majd a berakást.

Június 20. hétfõ, úton, Karmöy, úton. Vidáman indult a nap. A barba őrségváltáskor előkörülményeskedte, hogy milyen trükköket vezessek be, hogy ne érkezzünk korábban, mint ahogy ő megadta. Kijelölte a "menekülő útvonalat", aminek megtételével kerülünk egy kicsit, meg minden (marhaság). Aztán amit nem mert Dariusz megtenni, azt megtettem én. Éjfélkor levettem a sebességet, 5 csomóval mentem három órát, és utána visszatettem a rendes lapátszögre. Csodák csodája, ötre ott voltunk, ahol rendelte, mindenféle kitérő nélkül.
Fel is ébresztettem, mert érkezni csak ő tud, hát meg se próbáltam lebeszélni.
És ébresztés után szólt a forgalomirányítás, hogy pilot csak negyed hétkor lesz, mert, nincs aki a gyárban hét előtt aki kikösse a hajót.
Dariusz persze szentségel:
- Milyen ökör módon van itt megszervezve minden!
Pedig csak tartani kellett volna magát az ügynök információjához. Persze mindent meg lehet oldani, a pilotcsónak vezetője elvette a köteleinket, így ki tudtunk kötni, de a munka csak fél nyolckor kezdődött. Nyolckor elmentem aludni. Be akartam állítani az ébresztőt, de csak addig jutottam, hogy a telefont bekapcsoltam, és úgy hagytam, hát persze arra ébredtem, hogy Encsike hívott. Nem sokat beszéltünk, mert megkértem, hogy majd délután beszélgessünk, de annyit elmondott, hogy betörtek a Visa és Master Card adatbázisába.
Nem hinném, hogy az én adataim érdekelték volna a bűnözőket. Sokkal inkább gondolom, hogy megvoltak a célba vett számlák, amiket lenyúltak.
Na, és van valami, ami miatt nyugodtan alszom. Ugyanis amióta Bilbaóban elvitték a kártyámat, kell a francnak.
Hülye, esőzuhogós nap volt, tele villámlással, meg elázással.
A délutáni műszakban volt két szimpatikus fiatalember, akik nagyon otthon voltak az alumíniumgyártásban, kiderült egyetemisták. Jót dumáltunk, megtudtam, hogy itt Karmöyben van a Európa leghosszabb gyárcsarnoka. Elején bemegy az alumina, a végén kijön az alumínium. És nincs füst, nincs sejtelmesen villogó kohó, hatalmas gyárkémény. Olyan, mintha egy konzervgyár lenne, csak az árulkodik, hogy a hosszú épület végéhez engedi le az áramvezetékeket a sok vastraverz, ami az áramot hozza az energiaigényes gyártáshoz.
Nyolc előtt elküldött aludni a barba. Így most zuhany után megírom a naplót, és utána szunya ezerrel.



Létrehoztam egy szavazást és megkérlek menj el, és add le a szavazatodat.
Főleg azokat kérem, akik először olvassák a naplóimat.
Arról van szó, hogy amikor elkezdtem a naplóimat posztolni, belevágtam a közepébe, és az eleje "lemaradt". Naplót 1994 óta írok a blogjaimban posztoltam őket folyamatosan, és amikor az Isartalhoz értem a 2002-es  naplóval, akkor jött az ötlet, hogy a héttenger.hu-n és a Fészbukon is megosszam. Tehát 1994-2002 hiányzik innen és most azon agyalok, hogy vissazugorja-e az első naplómhoz...
Ha nincs jó válasz számodra, nyugodtan adjál hozzá...
Ezen a linken szavazhatsz!
Köszönöm!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. JÚNIUS


Június 5. vasárnap, úton. Valójában semmi. Megyünk, a Vizcayán jó az idő, kész. Talán csak azt kell megemlíteni, hogy erősen hűl a levegő.

Június 6. hétfõ, úton. Az idő tovább hűl, napközben csak 15 fokig ment fel a hőmérő. Jobourgnál tudtam az asszonnyal beszélni.
Azt mondja Péter délután:
- Hogy te milyen jóízúen tudsz minden moslékot megenni! Ha nem hagytam volna ott ma a leves felét, akkor kedvem lett volna veled együtt enni...
(A moslékra "sz" betűvel kezdődő szót használt, 3 betű és "ar" betűre végződik.)
Na, szóval ránk kell nézni, mert ez meg is látszik rajtunk. Belőlem két Péter is kitelne, súlyra persze. Sajnálom, hogy elmegy, egész jól kijövünk egymással. Esténként mozi van, bejön, megnézünk egy DVD-t, megiszunk egy sört, vagy megiszunk egy whiskyt. Éppen a filmjeim végére értünk, illetve a kölcsönfilmeket is "elfogyasztottuk", amiket Vito és Arturo adott.
Délután a barba felhívta az ügynököt, annyit tudunk, hogy szerda reggel kezdik a kirakást és késő délután fejezik be.

Június 7. kedd, úton, Rotterdam. Délig semmi hír, ami a következő utat jelenti. Viszont kutya hideg van, az éjszakai őrség alatt fűtöttem, mint egy kazánmester, odakint 11 fok volt! Mint amikor Norvégiából indultunk! Sőt, a kabinba is befűtöttem hajnali hatkor. Aztán olyan lucskosan ébredtem 10-kor, hogy az csuda! Addigra a telefonvonal elment, hiába ígértem Encsinek, hogy felhívom.
Érkezéskor derült égből a pofon: a hajó a helyünkön nincs kész, horgonyra kell állnunk, éjfélkor lesz szabad a rakpart. Nekem ez annyiból jó, hogy nyolctól tízig aludtam, aztán felkeltem, beszéltem az asszonykámmal, és mire beértünk a az öbölbe volt féltizenkettő.
Gyerünk, álljunk be a helyünkre. De szép is lenne, de nem megy! Nincs elég hely, előttünk lash bárkák vannak, azoktól nem férünk be a sarokba. (A lash bárkák kocka alakú úszó dobozok, sokat beraknak a speciális szállítóhajóba, az átviszi az óceánon, a rendeltetési kikötő előtt kidobálja a vízre, és ott vontatók összeszedik és beviszik a kikötőbe.)
Szóval vissza kellett jönnünk, és a bárkákra álltunk.
Úgy engedték meg, hogy éjjel három felé jön egy hajó, az ránk fog kötni. Egyre kerültem ágyba.

Június 8. szerda, Rotterdam. Jó hosszú napnak néztünk elébe. Az ügynök fél hétre jött, a jó híre az volt, hogy nem lesz draft survey.
Hétkor manõverezni kellett, mert a lash bárkákban a ránk kötött hajó rakománya volt, így a bárkákat előre vitték, minket besuvasztottak a sarokba.
Közben megjött Mirek, az új lengyel gépész.
Közben megjött Mr. Lohmann és Mr. Scheepers, ketten a négy tulajdonos közül.
Közben megjött az elektrikus, akinek egy csomó javítani valója van a hajón.
Végeztünk a manőverrel.
Megjött a bunker, megjött a sztór, és bejelentették, hogy csak 11-kor kezdik a kirakást.
Később megjött a Germanischer Lloyd képviselője, aki a tűzjelző rendszert ellenőrzi a javítás után.
Háromkor elkezdték a kirakást, és már dög fáradt voltam. Megígérték, hogy éjfél előtt befejezik. Így van rá esély, hogy éjjel egy felé ágyba kerülhetek. Persze a kirakás után még lesz egy shiftelés, és csak utána pihike. Viszont pilot csak holnap reggel tízkor.
Nincs berakó, illetve nincs egyelőre betétút, ha nem jön más order, akkor megyünk Norvégiába, és 16-17-én lesz rakomány Lisszabonba. Ez igazán nem rossz!

Ki látott már ilyet?
Egy úszó börtön mellé vagyunk kikötve! A pontonra egy 500 fő befogadására alkalmas épületet tettek, a partra egy híd vezet, beburkolva szögesdróttal, egy lefedett udvarra vezet, ahol a kasznisok délelőtt és délután sétálnak, körbe-körbe, ahogyan azt a filmekből ismerjük.
Azt mondják, csak könnyebb bűnözők vannak itt, meg az illegális bevándorlók.
Közben lényegi változás: éjfélkor pilot.
Meg is érkezett, de nem indultunk, csak jó fél óra ácsorgás után, mert az egyik kormánygép nem működött. A barba persze a plafonon, amit meg tudok érteni. Hiszen alig pár órája ment el az elektrikus.

Június 9. csütörtök, Rotterdam. Azért folytatom így, mert még van elég sok minden, hát tartsuk be az időrendet, és ami ma történt, ne tegyük, tegnapra.
Fél óra ácsorgás után, ami egyáltalán nem hiányzott a lábamnak, átmentünk a Parkkadéra, az Európa Torony lábához, a belvárosi park rakpartjához. Itt ingyenes az ácsorgás, nem zavar el senki, hát milyen jó most nekünk.
Úgy fél kettő tájban készülődök a lefekvéshez, amikor Vito kopog:
- Port Security Officer várja chief...
Ó, hogy a franc egye meg.
Visszaöltözöm, kitámolygok a fedélzetre, kijön a barba:

- Chifu, hozza a Visitors és a Security naplót, és jöjjön a kabinomba. És írjon be a pilotnak akármilyen nevet, mert elfelejtettem megkérdezni tőle...
Aranyos. Nem tudja, hogy ezek a "dokumentumok" szigorúan titkos minősítésűek, és nem kérheti el senki! Na, mindegy. A pilot Mr. Altijd Kraak lett, jól hangzik, nem? És olyan hollandusinak tűnő név, akkor találtam ki kínomban...
És persze a Port Security Officer nem akart semmi mást, mint a saját DOS-át kitölteni (a Declaration Of Security, azaz a biztonsági nyilatkozatot).
Kitöltöttük, paroláztunk, fénymásolat, lefűztük, mosoly:
- Érezzék jól magukat captain - mondták, és eltűztek. Azóta itt érezzük magunkat jól.
Hét tízre állítottam be az ébresztőt.
Alig tudtam felkelni, sírni tudtam volna a fáradtságtól!
Azért sikerült. Másfél óra kivételével a hídon ücsörögtem, és nyalogattam a munka frontján szerzett tegnapi sebeim… A barba persze félóránként feljött aggódni egy sort, meg telefonyozott, meg telexezett... Persze semmi foganatja nem volt, nem szerzett a Lys Line rakományt (hál' Istennek).
Pétert sikerült elsóznia, a Seaserve este elvitte az állomásra, feltették a Hook van Holland - Moszkva vonatra, hogy Poznanban szálljon át, és reggel Szczecinben lesz, ahova holnap érkezik a hajója. Nem igazán sikerült napközben pihennem, így aztán négykor levonultam a kabinba, dögölni a szófán, majd nyolc körül lábfürdőt vettem, persze az se segített igazán. De azért egyre jobb. Tíz körül szándékozom lefeküdni, és reggelre remélem használható leszek.
Holnap dél körül megyünk el, Sunndalsörába, ez az utasítás fél öt körül érkezett.
Mondjuk nem is maradhatnánk sokkal tovább, mert holnap délután regatta indul a rakparttól, addigra el kell húzzuk a csíkot!
Ötkor megnéztük Golden Princess személyhajó indulását, és videót is készítettem róla. Gyönyörű jószág, hatalmas, 289 méter hosszú, 48 méter széles, előtte is, meg utána is egy vontató ment, és a tűzoltó sugárcsővel az égbe lőttek két-két vízsugarat. Azt gondolom, hogy afféle díszkíséret volt.
Korán akartam feküdni, de nem jött össze, mert elkezdtünk Mirekkel, az új gépésszel beszélgetni, és ez eltartott féltizenegyig. Jó dumagép, de meg is hallgatja az embert, azt hiszem, jól ki fogunk jönni egymással.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS


Június

Június 1. szerda, úton. Na, megint panaszkodom. Pedig azt mondtam, hogy nem teszem többet. Ez a sztori olyasmi kezd lenni, mint az asszonyka nagymamája, aki ha megírta a fiának, hogy "viszi már, viszi", akkor az apósomék tudták, hogy jött a begyűjtési-biztos elvtárs, és megint kisöpörte a parasztok portáját-padlását Erzsébeten, és vittek mindent, amihez csak hozzáfértek.
Szóval:

Keveri már, keveri...

Délután három távirat is jött. Az egyik pontosan őrségváltáskor. Ebben a hamburgi bérszámfejtők kérik a barbát, hogy ha küldi a munkaidőelszámolást, melyik fax számot használja, mert különben nem kapják meg, és késik az elszámolás.
Na, csak ez kellett! Elkezd tombolni, és üvölt, ahogy a torkán kifér, hogy milyen idióták ezek, nézzem meg, ő jó számra küldte az elszámolást, és ezekkel nem lehet együtt dolgozni, hát milyen Isten barmai ezek? Csak úgy tajtékzott... Hogy ő valamit rosszul csinálna? Na, nem! És fuck offozik, meg mutatja a gyűrűsujját, hogy hova dugják a németek...
Hiába próbáltam mondani, hogy mi van, ha ez egy körtávirat lesz, és minden hajó megkapja, mert nézze meg: személytelen a megfogalmazása, csak Dear Captain van, és nem névre szóló.
- Nem csifu, ez nekem szól, nézd meg, itt van: M/V Lys Chris.
Ez persze tény, de attól lehet általános üzenet.
Ezután a másik távirat kávé körül: Péter átszáll a Helióra, egy lengyel gépész jön az Isartalról, és Péter ha letelik a mandátuma akkor átszáll a Priwallra, írta Kremers Ciprusról. Ez tiszta sor. Ezen nincs mit nem érteni, nincs mit magyarázni.
- Atyaúristen! - szörnyülködik a barba - Hogyan fogom elmondani ezt Péter Pánnak? - mert így hívja amikor egymás közt vagyunk azóta, hogy Péter megkérte, ne hívja Mr. Péternek.
- Miért? - kérdezem, s azt hiszem, teljes joggal, mert mi van ebben elmondhatatlan? Na, mindegy. Felhívja Pétert.
- Nehéz beszélgetés előtt álunk... - mondja olyan tekintettel, hogy Péter azt hiszi, hogy most aztán... akár... szóval...
- Ugye tudja, vannak az életben olyan dolgok, amik nem tőlünk függnek? - kezdi körbecirkalmazni, Péter meg csak les kifelé a fejéből...
- Ha order jön, akkor tehetetlenek vagyunk...
Péter bólogat szorgalmasan, mert ez világos beszéd...
- Mert a személyzetisek sakkoznak az emberekkel - lopja tőlem a hasonlatot, mert ezt mondtam neki, hogy Kremers gyakran sakkozik az emberekkel.
Péter figyel, állatira résen van, hogy mi sül ki belőle, de azt hiszem, fogalma sincs.
- Ne higgye, hogy én elégedetlen lennék magával, erről szó sincs, de át kell szállnia a Helióra - böki ki végül nagyot sóhajtva, és elmondja, hogy mi van a táviratban.
Péter Pan továbbra is figyel és résen van, mert még mindig nem érti, hogy mi az a rettenetesen komplikált dolog, amiért felhívta a barba. Mert az egy dolog és oké, hogy átszáll, de mi ez a titokzatosság? E mögött kell lenni valaminek...
Amikor a barba lement, mondom, hogy nincs semmi, csak ez a gépészcserebere...
Persze Péter csak legyint.
És a harmadik távirat is hamarosan megjön, ez is Ciprusról, Vassoula írta, hogy egy parancsnok rossz fax számra küldte az elszámolást, és kérnek minden parancsnokot, hogy a jót használják, és megadta ugyanazt, amit Mrs. Aroksalasi(!) is Németországból.
Kikerekedik a szeme.
- Ugye! Ugye! - kiabálja teljes extázisban. - Nem én hibáztam! Én jó helyre küldtem a faxot!
És ugrál örömében, csapkodja az asztalt, virágos jókedve kerekedik, hogy no lám, más hibázott nem ő... - Ugye, mondtam, hogy körtávirat volt, nem személyesen nekünk szólt - mondom, de ezt valahogy kurvára nem akarja meghallani.
- Nem én hibáztam! Nem én! - örömködik üvöltve, és megcsókolja Vasoulla táviratát, én meg csak csodálkozom kifelé magamból, mert ilyet még az életben nem láttam.
Délután beszéltem a családdal, Nimródot előzetesen felköszöntettem, ki tudja, holnap hogyan érkezünk Gibraltárhoz?

Június 2. csütörtök, úton. Gibraltár hajnali ötkor, hát ez nem az az időpont, amikor felhívom az asszonyt. Reggel hatkor azzal szórakoztatott (ja: keveri már, keveri...) hogy a szakács milyen koszos, hogyan néz ki a kambúza, és hazaküldi, ha nem csinál záros határidőn belül rendet. (Persze igaza van, de ezt miért kell hajnalban túlórában hallgatnom, amikor már aludnom kellene?)
Tizenkettő előtt lerohant, és a kambúzában bemutatta, hogy koszos. Valóban az.
Délután a szakács a decken napozik.
Mutatom neki, hogy sika-mika, de ő csak vigyorog.
Három körül kétoldalas távirat jön a holland ügynökségtől, miszerint küldjük el a megadott szempontok szerinti adatokat, és itt jön a kétoldalas felsorolás. Jó ez nem fontos, nem ébresztem a barbát.
Négykor feljön.
Nézi a telexet, és elkezd dühöngeni:
- Csifu, ezt elküldtem induláskor Gaetából, most miért keresik rajtam? Na, várjanak csak! Majd megírom nekik! Mit képzelnek? Hiszen én elküldtem... Ezek tiszta hülyék, idióták, ezekkel nem lehet együttműködni... - pontosan úgy, ahogy tegnap kikelt magából a németekre.
És morog, mint a bolhás kutya miközben írja a telexet a hollandusoknak, hogy ő már 25-én el-küldte, és nézzék csak meg.
Még szidta egy kicsit a szakácsot is, meg beszélgettünk is, közben zörög a nyomtató, üzenet érkezik. Letépi, elolvassa. És felüvölt, de úgy, hogy majd kiestem a szélből ijedtemben.
- Yesss! Igen! Úgy van! Mr. Sekeli, itt van... hát itt van, ni! - kiabálja, és ugrál, csapkodja az asztalt, de ez frankón így van, úgy ugrált, mint egy gyerek, dobogott a padlón és egyre vörösödő fejjel kiabált: - Igen, igen... ez az! Hahaha! Nem én hibáztam, megtalálták a 25.-i táviratomat, ők tévedtek! Hát persze, ki más? - és puszilja a hülye papírt, mintha a kedvese lenne.
Szóval a hollandusok tévedésből küldték a két oldalt.
Lefűzi a táviratot a dossziéba.
Kimegy a hídról, de mielőtt lemenne a lépcsőn, mint Columbo, visszajön.
Leveszi a dossziét, újra elolvassa a táviratot, puszi a papírra, és közben:
- Csifu, ez olyan szép - mondja kihevült arccal - ők tévedtek, ők, és nem én! - táviratos dossziét becsuk, elrak, elmegy. De útközben vidáman csapkodja a levegőt, és amint felvillan az arca a lépcsőfordulóban látom az önelégült mosolyát, és az öklét, ahogyan rázza…
Ő örül, én meg valójában sajnálom szegény fejét.

Június 3. péntek, úton. Éjfél előtt, amikor az őrséghez készítettem a kávém, látom, hogy a kambúzában felfordulás, takarítás van folyamatba helyezve. Szóval Marek mégis csak beadta a derekát. A hídon Dariusz mosolyogva fogad:
- A szakács takarít! Egész héttől tízig a kambúzában szorgoskodott.
És dörgöli a kezét, örül, mint egy gyerek. Csak tudnám, minek? Az persze jó, hogy rávette Marekot a takarításra.

Június 4. szombat, úton. Két napja állandó ellenszélben megyünk. Ez annyit eredményez, hogy a sebesség lecsökkent 9 csomó körülire. Nyilván "késésben" vagyunk. Azért az idézőjel, mert ez relatív, mihez képest késünk, mert nincs menetrend. A kétnaponta leadott jelentésben Dariusz közli az érkezés időpontját, és ehhez "kötelező" hozzátenni a két betűt: wp, ami azt jelenti: weather permit, azaz ha az időjárás engedi. Tehát a rossz idő az mindig be van kalkulálva...
Nos, délután őrség átadás, már nem érhetünk oda 7-én 14.00-kor.
Mi az első kérdése? Eddig nem kérdezte, mert eddig "nem szorult a hurok". Nyilván az, amivel elháríthatja magától a felelősséget:
- Chifu, biztosan jól számolta ki a távolságot?
Azaz rögtön a másik emberben, a kollégában keresi a hibát. Ilyenkor rögtön előjön belőle, hogy nem bízik senkiben.
Persze ez csak afféle zsörtölődés, morgolódás, mert ki lehet vele jönni, nem rosszindulatú - az alaptermészetéből adódnak ezek az alakítások -, szóval soha rosszabb barba alatt ne szolgáljak!
Péter készül az átszállásra, adtam neki mindenféle programot meg CD írót, meg a filmet, amit készítettem, meg pdf könyveket, hadd vigye haza magával.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS


Május 28. szombat, úton, Porto Vesme. Nagy kérdések előtt állunk! Mikor érkezünk? Ez most valóban fennáll, nem gonoszkodás a barbával, mert az ügynökség szerint három hajót várnak vasárnap késő délután, és amelyik előbb érkezik, előbb rakodik. Szívem szerint a harmadik lennék, és elhorgonyozgatnék a festői öbölben, de ez nem rajtam múlik. De nem is Dariuszon!
Nos délutánra minden kiderült, horgonyra álltunk, és holnap tízkor manőver.

Május 29. vasárnap, Porto Vesme. Az éjjel nyugisan indult. Moziztam a hídon, amikor négy után pár perccel megjelenik nagy álmosan.

Az ellenség keze betette a lábát!

- Nem érzi ezt a büdöset?
- Milyen büdöset?
- Menjünk le, ott érezni.
Lementünk. Mondjuk a barba kabinja körül valóban volt egy pici stich, de semmi komoly, legalábbis az én szaglószervem számára. Megyünk le a lakótérbe.
Persze semmi büdös.
Viszont a kambúzában a fagyasztóláda nyitva van! Ez skanadallum! Ráadásul úgy, hogy a fogójára egy kötél van szerelve, azon egy kampó, és annál a kampónál fogva van egy lécre akasztva. Ebből a vak is láthatja, hogy nem magától nyílt ki, hanem valaki direkt kinyitotta!
Én azt hiszem, hogy a szakács.
- Ki nyitotta ki? - rohan oda a barba. Belenyúl, megtapogatja a húsokat, csont kemény. - Szétrúgom a szakács seggét! - mondja, és rohan Marek kabinjához.
Kicsit zavartan jön vissza.
- Azt mondja, nem ő hagyta nyitva... na, majd holnap kiderül... - motyogja, miközben a kabinjához ment. - Mert itt valaki szabotál! És aki szabotál, az haza fog menni!
Ez aranyos! Ki is lehet a szabotőr? Ő, meg a szakács nyilván nem. Akkor a két magyar és a két zöldfoki-szigeteki matróz közül lehet választani.
Ezt, azért mondja a nénikéjének, a meggondolatlan marhája! Hogy ez csak és kizárólag rosszat, és mindig a legrosszabbat tudja a másikról feltételezni!
Fél tizenegykor érkezés. Kikötéskor mondom Vitónak, hogyan is állunk. Nyilván felháborodott ő is, aztán elmondta Arturónak, ezt meg meghallotta a barba.
- Minek mondta el a matrózoknak? - támad nekem manőver után. - Azt én csak magunk között mondtam, hogy szabotázs...
Akkor én ezt nem értem. Nekem mondhatja, hogy szabotázs, engem is meggyanúsítva, és én nem mondhatom el másnak, ami böki a csőrömet?
Délután mosolyszünet volt.
Draft survey, rakodás, megint dratf survey, és ezzel el is telt a nap. Jól kifáradtam, pedig hagytam, hogy rohangáljon ő, mint pók a falon az utolsó száz tonna berakásakor, mert így ő állítja be a trimmet, és utóbb nincs duma, hogy ki cseszte el, ha nem tetszik neki. Addig én leszondáztam még egyszer az üres tankokat, mert azt marhára csípi, ha valamit négyszer ötször megcsinálunk, amit egyszer is elég.

Május 30. hétfő, Porto Vesme, úton. Tízre ígérték a rakománypapírokat, meg is jött velük az ügynök, de mint Gaetában, itt se lehetett indulni, mert egy francos papírt elfelejtett. Így negyedtizenkettőkor dobtuk el a köteleket.
Most jön nyolc nap fizikai pihenés, hogy lelkileg, pszichésen milyen megterhelés következik, az nem rajtam múlik. Este egy CD-n találtam egy avi editor programot, amivel megoldható, hogy a filmet a kameráról a laptopra beolvassam.

Május 31. kedd, úton. Hanyagolom a naplóírást. Ennek az az oka, hogy tegnap, ma, és holnap (holnapután pótolom) videót készítettem. A laptopon annyi program, kodek, meg fityfene van, hogy az Image Mixer feladta a harcot, és nincs kép. Magyarán nem tudom beolvasni vele a videokameráról a mozit. Ez egy nap szerencsétlenkedés, és magába foglalta a tegnapi napot. De szerencsém volt, találtam programot hozzá, és hogy milyen szerencsém volt, az azt mutatja, hogy az eredeti Sony szoftvert már nem is fogom használni beolvasásra, még ha "megjavulna" is. Ugyanis - apa tudja, milyen rossz nézni - az a program 15 "kocka" per másodperc sebességű filmet olvas be, és ez nem állítható. Az avi editorral 24 kép/sec minden gond nélkül alkalmazható. Cserébe olyan kényelmetlenség van, hogy a program nem vezérli a kamerát, de ez legyen a legnagyobb baj!
A szerkesztéshez, a vágáshoz a Sony programot használtam, zenét Claydermannt tettem hozzá, és kaptam egy 1,1 Gb nagyságú mozit.
Na, ehhez megint csak kerestem egy programot, amivel feliratozni tudom a filmet. Ez két teljes napba került, egy, a mai amíg kitanultam a csínját-bínját, és a holnap, amikor elkészítettem. A felirat azért kell (angol nyelvű), hogy Vito is tudja, miről beszélek a filmen.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS


Május 26. csütörtök, Gaeta. Ez egy aranyos kisváros, tisztára európai, de nem ám EU-s!

Gaeta
Itt még a jó értelemben vett Európáról van szó, ahol még nincs iszonyatos rohanás, ahol még kiülnek az emberek (akik ez esetben férfiak) a trattoriák teraszára kártyázni, és a kibicek szeme láttára vérre menő kártyacsatákat folytatnak. Ahol a halpiacon nemcsak vásárolnak, hanem receptet is cserélnek a háziasszonyok, a pici boltban nemcsak vásárolni lehet, hanem dumapartit tartanak a házbéli vevők, ahol a bélyeget eladó trafikos gyereke elkíséri a külföldit a legközelebbi postaládáig, ahol reggel nyolckor kezdik a munkát, és ötkor befejezik... Persze ez a kisváros is halálra van ítélve, mert majd rájönnek a hivatalnokok, hogy itt valami véletlen folytán nincsenek érvényben az életet megnyomorító, túlszabályozó, de a multiknak profitot hozó hülye rendeletek, és akkor majd az európai szabványnak áldozatul esnek a pici boltok, ahol nincs meg a megfelelő négyzetméter, a kis bottegák, ahol a higiénés körülmények miatt be kell majd csukni, és mondhatnám, sorolhatnám, de nem teszem, mert örültem, hogy találtam egy darab "békebeli" Itáliát. Csak az árak, azok mutatják, hogy az Unióban vagyunk, 2,20-ért adták a három decis sört, 4-5 eurót kóstál egy doboz cigi (milyen jó, hogy nem érint az ára!).
Szóval kint voltam Péterrel, sétáltunk, feladott egy levelet, videóztam, megittunk egy-egy sört, egy bodegában vettünk 5-5 üveggel, 6 decis palack, darabja 85 cent, hát miért üljön le az ember egy kocsmába is? Nem?
Bejöttünk, és moziztunk egyet. Megnéztük a Legényanya című filmet. Még az elején csengett a mobil, Encsi hívott, a Szent Jupátban voltak, már megrendelték a vacsorát. A két srác áfonyás vaddisznópörköltet kért. Eszter névnapját ünnepelték. Eszterét, aki a Hírhozó Csillag, mert a Herold hírnököt jelent, az Eszter pedig csillagot. Kapott tőlem gratulációt.
Mozi közben jön a barba:
- Kimegyek telefonálni. Ne felejtse el chief felkapcsolni a világítás, ha besötétedik.
- Nem felejtem el.
Barba el, de a folyosóról visszafordul:
- Biztosan nem felejti el?
- Biztosan.
- Mert ha gondolja, írja fel egy papírra és tűzze ki a polcra...
Pedig csupa jóindulatból csinálja. Eszébe se jut, hogy az emberek idegeire mehet vele. Azt hiszem, többet nem is foglalkozom vele, mert ő ilyen típus.
Holnap délután megyünk el.
Napközben befejeztem a javításokat, már az utolsó kiadványnál és az utolsó notisznál tartottam, amikor jön a barba, és adott három újat. Lendületből kijavítottam a könyveket, a világítótornyok holnapra maradnak, a térképek az útra.
Porto Vesmében állítólag auditor jön kikérdezni a személyzetet az ISM-ből.
Decemberben norvégok jöttek, kíváncsi vagyok, most vajon olasz lesz-e a kérdezőbiztos?

Május 27. péntek, Gaeta, úton. Gyönyörű volt a tegnap reggel, ugyanolyan a mai. Ragyog a nap, felhő sehol az égen, a félsziget csúcsán a várkastély napfényben fürdik, a jachtok árbocerdeje idelátszik, majd délelőtt indulnak ki a vízre. A kikötő még csendes, a két hajó lobogói alig rebbennek, szellő is alig van. Nyugalom, békesség, csend. Egy kávésbögrével a kezemben leülök a padra, bámulom a vizet, és jól érzem magam.

Mi terem a gaetai kiskertben?
Napközben állandóan szidtuk Dariuszsal a shipit.
Na, most gondom van: hogyan kell írni? Ugyanis a lengyel Dariusz-t Dáriusnak kell ejteni, de ha s-re végződik, akkor a -val, -vel rag is s-sé hasonul, tehát Dariusz + sal, és nem lehet kötőjellel írni, mert nem hangtalan, ki nem ejtett betűre végződik, ezért így írandó: Dariuszsal - gondolom én!
Hát akkor mi a legkézenfekvőbb? Megkerestem a Magyar helyesírás szabályait, és megnéztem. Íme a vonatkozó szabály:
"b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: Andriætyal, Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel, Marxszal stb."
És ezek szerint jól működik a nyelvérzékem, és Dariuszsal a helyes!
Akkor folytatom:
Ugyanis délelőttre ígérték a Porto Vesme térképeket, és csak nem akart megérkezni. Aztán amikor megjött, kimentette magát a pasas.
- Captain, nem tudtam bejönni a városba, mert az idevezető utat hat órára lezárták! Képzelje el, egy parasztasszony reggel kiment a kertjébe, hogy krumplit szedjen fel, és mit talált? Nem hiszik el! Egy kettőszázötven kilós bombát a II. Világháborúból. Persze azonnal lezárták az egész környéket, kilakoltatták őket, a szomszédokat, jöttek a tűzszerészek, és azok vitték el a gyilkos szerszámot.
Aranyos, nem?
Nemzedékek nőttek fel a bomba mellett és senkinek se lett semmi baja. Ahogy kiderült, hogy ott van, kiüt a "pánik", biztonsági cécó és minden a világon... Nem azt mondom, hogy nem szükséges! Nem kell félreérteni, csak azon gondolkodtam el, hogy milyen furcsa az élet. Ott a veszély, de mivel senki nem tud róla, ezért nincs is veszély. Csak akkor lesz, amikor megérkezik az információ. Hát mi a veszélyesebb? A bomba, vagy az információ? Azt hiszem, azoknak az újságíróknak, akik az információval "játszanak" bombát kellene inkább a kezükbe adni, azt robbantsák fel magukkal együtt.
Erre kicsit rímel a BBC reggeli híreiben olvasott "futó" hír, miszerint egy fülöp-szigeteki dzsungelben két japán katonát találtak, akik a II. Világháborúból maradtak ott...
Délután ötre kiraktak, pilot hatra. A három új notiszt is kipreparáltam, bevezettem a regiszterbe, kijavítottam az összes publikációt, és a térképeket az útra. Holnap, menetben be is fejezem, és akkor május 12-ig minden ki van javítva! Utána legalább háromhetes pihenő jön (már notisz ügyben).
Csodaszép a fekvése az óvárosnak. Kár, hogy nem volt erőm tegnap odáig elsétálni! Egy félsziget csücskén van, a tenger felől magas szirten, az öböl felé domboldalra épült. Teljesen körbehajóztuk, amikor kijöttünk. Nem mentem le addig, amíg ki nem értünk, és körbe nem videóztam az egészet!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS


Május 25. szerda úton, Gaeta. Szardínia mellett mentünk el.
Beleolvastam a kéziratba, javítgattam... Tetszik. Egyelőre, mert majd megint jön az agyalás, hogy mégse jó így...
Most az előbb megnéztem, a számítógépen 71 megabájtnyi anyag van, ami ahhoz kellett, hogy megírjam. Ebben vannak letöltött könyvek a MEK-ről, csak Lanciano városka honlapjáról 10 MB-ot töltöttem le, hogy jól megírhassam a regény egyik helyszínét. Hét megabájtnyi anyagom van a pszichológia, 5 MB az I. Világháborúról olaszul, aztán megint egy kalappal a húrelméletről, meg téridővel kapcsolatosan... szóval sok minden benne van a könyvben, sokszor csak egy villanásnyira mindössze. Élveztem az anyaggyűjtést is, meg a könyv megírását is.
Azon nem aggódom, hogy ezzel nem lesz mit csinálnom a hajón, mert ugye a Mocsárvirág befejezése miatt abbahagytam a szleng szótáram, azt folytatom, és annak kapcsán valószínűleg a Rekviemhez is hozzáírok, ami a Mahartos pályafutásomnak állít majd emléket, ha elkészül. Azt ugye az Isartalon kezdtem írni, egy időben a Mocsárvirággal, és éppen e miatt hagytam félbe. Illetve ez így nem igaz, ott akkor "merevedtem le", amikor a tiszti pályafutásomhoz értem, és nem tudtam mit írni. Illetve olyan érzésem volt: elértem a célom, tiszt lettem, már "kész" vagyok, mint tengerész, nincs mit írni arról, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó...
Délben fel a hídra, persze azzal fogad a barba, hogy horgonyra állunk. Ez így volt egészen az érkezésig, háromnegyed háromkor hív az ügynök, hogy bemegyünk. Ez azért nem hurrá, mert csak péntek délre volt beígérve a kikötés, és én szépen beosztottam a dolgomat addig, és most mikor csinálom meg?
Mindegy.
Négyre kikötve.

Nyugi, nyugi
Ügynök a hajón. Ez normális esetben nem nagy dolog, minden barbával megesik. Az ügynök elkéri a GMDSS bizonyítványom. Dariusz lejön értem. Előkeresem, felviszem.
Az ügynök egy csendes kis legénynek látszik, nem hinném, hogy harap. Dariusz:
- Chifu, csináljon egy fénymásolatot a bizonyítványáról.
Oké. A fénymásoló az ő kabinjában van, még sose másoltam vele, hát nem ismerem.
- There is paper inside? - kérdezem, hogy van-e benne valahol papír.
- No. Mr. Peter is not here... - jön a meglepő válasz, nyilván félreértette a papert. Beindítom a masinát, persze leáll, mert nincs papír.
- Moment - mondja a barba. Felugrik, elővesz egy csomag másolópapírt. Megpróbálja kinyitni. Nem megy, ideges. Ideadja. Megpróbálom a lerágott körmömmel, naná, hogy lassan tépem fel a celofán borítást. Kikapja a kezemből, ollót vesz elő, szurkálja de marhára, na, vagy ötödszörre feltépi. A papír fele a földre esik. A csomagolást ledobja, a papírt felszedi, de mindkét keze teli, hiába veszi fel újra a csomagolópapír hulladékot, nem tudja hova tenni. Kiveszem a kezéből. A másolópapírt lecsapja masinára, elő egy dobozt, amiben lefűzhető fóliatasakok vannak. Egyik kezében a doboz, másikban a másolópapír. Forog mint a tojógalamb. Ide teszi, nem jó! Oda teszi, nem jó! Odatartja nekem a dobozt.
- Vegye ki chief a tasakokat, és tegye... - és forgolódik, nem tudja hova tegyem, mutat ide, mutat oda, ideges, izzad, nem értjük, se én, se az ügynök...
Kikaptam a kezéből a tasakokat, bedobtam az ágyára. Végre!
Papír a dobozba, onnan a másolóba, és elkészítem a másolatot...
Közben Péternek bejött egy "kis" havaria, nem tudta a főgépet leállítani, aztán meg miután sikerült, nem lehet elindítani, úgy, ahogy kell. A baj valami olyasmi, hogy indítás után azonnal 750 fordulaton pörög, a kezdeti 450-et lazán kihagyja. Ez valami olyasmi, mintha a kocsit ötösben akarnánk elindítani, padlógázzal.
Na, most tessék elképzelni Dariuszt! Hát csak ez kellett neki!
Lohol fűhöz-fához, telefonál, kapkod, ideges.
Lemegy a gépházba.
Közben Encsi hív. Rákérdeztem Gergőre, az unokatesó fiára, aki érettségizik, és matekból újra kell írni a sikeres dolgozatot, mert Magyar Bálinték megváltoztatták azt, ami eddig jól működött, és a tételek nyilvánosságra kerültek.
Encsi mondja, hogy a miniszter próbálja az ellenzékre kenni. Mi erre a normális reagálás?
- Idióta... - mondom a telefonba, miközben megyek fel a deckre.
Erre, hopp! A barba előugrik a folyosó másik oldaláról, és nekem esik:
- Mit mondott? Idióta? Ki? Én?
Jaj Istenem, már csak ez hiányzott!
Van egy piros pontom.
Ezzel jelölöm a naptárban, a letelt hónapokat. Április 25-én érkeztem Gdyniába, így szalad az idő!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 19 csütörtök, úton. Nagy semmi különös. Hajnalban egy kicsit eláztam, mert lementem vécére, és visszafelé felcsapott egy hullám, s elkapott.
Péternek ma van a születésnapja. Ebédnél gratuláltam meg. Nem a legvidámabb a mai napja, mert ma temetik a nővérét.

Porto Vesme
Délután megjött a következő utunk. Porto Vesmébe, Szardínia szigetére megyünk és aluminátot viszünk Rotterdamba. Ugyanezt az utat csináltam a Dinával utoljára, amikor Rotterdamban kiszálltunk.
Ennek az útnak mindenki örül. Én nem vagyok oda tőle, mert bolondokháza lesz, de ha ez az ára annak, hogy még egy ugyanilyen útra tudjunk menni, azt mondom, megéri.
Mielőtt feltrombitáltam a barbát, megnéztem a térképeket, kiírtam amit meg kell rendelni, hogy oda tudjunk menni, megnéztem hány mérföld Gaetától, hány mérföld Rotterdamtól Vesme, és csak akkor hívtam a barbát.
Feljön.
- Éppen akkor hívott, Mr. Istvan, amikor az ébresztőórám csöngött. Négyre állítottam be, mert számításaim szerint akkor kell befordulni délnek.
Te jó ég! Ez a pasi az ablakból figyeli, hogy "be-e fordulok-e"? Ez kezd kicsit sok lenni!
Aztán előveszi a rádiónaplót, megnézte, hogy hánykor jelentkeztem be Finsiterre-nek. Úgy látszik megfelelt az "előre számításának", mert becsukta, de ekkor:
- És be is jelentkezett valóban?
Ez hülye.
Isten bizony!
Ennyire nem bízni a másikban! Akkor minek kellek a hídra? Adja ő az őrséget. Kezd sok lenni már abból, hogy csak magában bízik. És kiderült, hogy még nincs vége.
Megnézi az általam kiszámolt távolságokat.
- Biztosan ennyi? - és ezen már meg se lepődök.
- Persze, a Distance Table-t (Távolságok táblázata kikötők között) használtam hozzá.
- Nem jó. Használja az előző út listáját, az a biztos, mert azt én csináltam.
Ökör.
De ha akarja legyen. Kiírtam belőle, a két kiszámított távolság között mindössze 5 tengeri mérföld a különbség. Hát ha nehezen is, de elfogadta.
És nekiáll, számol, mint a güzü, összead, oszt, szoroz, kalkulálja, mikor érhetünk Rotterdamba.
Amikor negyedszer is leellenőrizte magát, elküldi a táviratot a hajóbérlőnek, 10-én lehetünk Rotterdamban. Megnyugszik a pasi, lemegy a kabinjába.
Tíz perc múlva jön föl nagy búsan.
- Elszúrtam, Mr. Istvan. A Rotterdam-Vesme távolsághoz hozzáadtam a Vesme-Gaeta távolságot... Másfél napot tévedtem... Akkor most: No comment!

Május 20. péntek, úton. Az őrséget végig dolgoztam, folytattam a térképeket, ma egy fél fiókkal végeztem, már csak fél fiók van hátra.
Péterrel délutánonként dumálunk, feljön a hídra. Ma többek között azt mondta, hogy egy ültő helyében elolvasta a kéziratot, mert egyszerűen nem lehetett abbahagyni az olvasást. Gördülékeny, olvasmányos, jó.
Ezen felbuzdulva, most azt hiszem, be fogom fejezni.
Ma elolvastam jó hatvan oldalt az eddig megírt 152-bõl. Javítottam, hozzáírtam, húztam.
És ez jó volt, mert rámutatott néhány dologra, amit nem vettem észre, sőt apa se. Ebből is látszik, hogy minden lektornak másra áll a szeme. Na, és én is kiszúrtam valamit, ami az olvasót bosszanthatja, ha jó a memóriája, mert ellentétes dolgokat írtam le egy í-mél kapcsán.
Valóban jó, igaza van Péternek. Pedig azért nem fejeztem be, mert azt hittem, hogy elszürkült a végére.

Május 21. szombat, úton. Hajnalban beszéltem Encsivel, negyed háromkor jött meg a vonal Sao Vincente-nél. Hamar befejeztük, mert este úgyis Gibraltár.
Sms hírek otthonról: Nimród elkészült a szakdolgozatával, az asszony szerint is jó, igényes munka.
Szabolcs mindenféle zh-kat és házi dolgozatokat ír.
Az adóbevallást mindkét gyerek kiizzadta határidőre (de azért azt hiszem, az anyjuk intézte el Lacinál a suliban, hogy megcsinálja az utolsó pillanatban).
Hogy miért nem lehetett velem elkészíttetni? Hiszen még ajánlkoztam is. Azt hiszem, egyszerű oka van. Még nem volt nyakunkon a határidő, még nem égett körmükre a feladat.
Én meg elolvastam a készülő könyvem kéziratát reggel hatra.
Délután befejeztem a térképek javítását, nagy kő esett le a szívemről, most minden térkép naprakész, a baj csak az, hogy most jön az ennél is utálatosabb, a világítótornyok jegyzéke és a többi kézikönyv. De ezeken csak 10 heti javítani van, míg a térképeken 24 hét elmaradás volt!
Este videóztunk Péterrel, a Sárkány csókját néztük meg. Közben telefon haza is. Nem a legjobb volt a vonal, egyszer el is ment, amikor hálózatot váltott a mobil.
A legmagasabb hőmérséklet (végre) 28 fok volt, így a tegnapi fűtés után ma beindult a légkondicionálás a lakótérben!
Az utóbbi napokban a térképjavítás után pihenésképpen leültem a székbe, és mindig elolvastam egy fejezetet a Magyar csillag Palermo egén című regényből. Így ma este fejeztem be.
Hallatlanul tetszett. Gördülékeny, olvasmányos, érdekes. És persze tanulságos is. És szomorú, mint minden, ahol egy jobb sorsra érdemes fiatalember meghal, még akkor is, ha azért, mert féllábúként nem akar élni. Bár azon érdemes lenne elgondolkozni egyszer, vajon komolyan gondolják-e, mert én bizony arra gondolok, hogy mind-mind a meggyógyulásban bíznak, s a halál gondolatát bizony elhessegetik maguktól!
Garibaldi frigyét Giovannával valahonnan ismertem, de nem ismertem rá a történetre. Lehet, hogy A királynő katonájából? Hiszen a regények összefonódnak, a szereplők itt is, ott is felbukkannak, és itt Türr az összekötőkapocs.
Ha most az anyósom lennék, akkor azt mondanám: ez az Ébner ugye ugyanaz az Ébner család… mármint Magdi unokatestvérem férje famíliája...

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 16. hétfő, úton. Nem akar az idő javulni. Ugyanolyan ramaty, mint Norvégiában volt. Illetve nem, mert ott, amikor 12 fok volt sütött a napocska, itt meg szemerkél az eső, fú a szél. És ilyen időben is találkozni vitorlázókkal! Hát nekem senki nem magyarázza meg, hogy ez kedvtelés! Szél, eső, hideg, spriccel a víz, ez minden csak nem szórakozás! Három ilyen, rettentően marhára nagyon sportemberrel is találkoztam ma a délutáni őrség alatt!
A mai vacsoráért Marekot is elküldtem volna vitorlázni...
Ököruszályt készített, és a marhája betette a tepsibe és jól összekokszolta. Száraz volt, meg minden csak finom nem. Pedig lehet belőle isteni kaját készíteni: egy kis zöldborsós, zöldséges mártás a párolt ökörfarokhoz, és az ember mind a tíz ujját megnyalja utána!
Éjszaka elkezdtem a tengerész szavaimhoz megírni a szöveget. És a szavakat is elkezdtem beírni. Eddig excel táblázatban gyűjtöttem, de most Word dokumentum lesz belőle. Izgat, hogy hány oldalnyi lesz? Szerintem olyan ötven-hetven lap körül.

Május 17. kedd, úton. Két koncert DVD-t néztem meg tegnap és ma. Egy Tina Turnert és egy Alcionét. Az előzőt majd mindenki ismeri, róla nem kell beszélni. Alcione legalább annyira jó, nem hasonlíthatóak össze, mert más a műfajuk. A brazil "mama" a szamba koronázatlan királynője. Mondjuk nem a táncnak, hanem a dalnak. Táncolni is biztosan tud, de termete miatt nem vihetné el ott is a pálmát, mert közel kilencven kilójával elég dagika. Viszont tüdeje van bőven! Az a fantasztikus, hogy milyen könnyedén énekel. Semmi erőlködés, semmi nyivákolás mint néhány csinált sztárnál, hanem azt csinál a torkával, amit akar, és amit a zene megkíván. Ahhoz, hogy élvezhető legyen amit előad, nem kellenek show elemek. Élveztem mindkét filmet, amit Vito adott.
Délután térképjavítás, ma 66 darabot javítottam ki. Nem semmi!
Öt után leültem kicsit, és folytattam apa második könyvét, a Magyar csillag Palermo egén címűt. Most csak annyit, hogy két említésre érdemes dolgot találtam:
Az a részem, aki ír, megemeli a kalapot az író előtt: igen, valahogy így kell arról írni, amiről fogalmunk sincs, pár szóban, az olvasó úgyse veszi észre. Az egészen biztosan nem, hacsak nem tengerész az illető. Mert ha igen, akkor azt dünnyögi magában, hogy: "szeretném látni én azt a tengerészkapitányt, aki tolatva (tengerészül: hátramenetben) megy embert kimenteni a vízből!".
A másik, hogy a nem Egedi, hanem Egadi szigetcsoport van Szicília északi partjainál. Ez persze mellékes, és nem von le semmit a könyv értékeiből!
Na, kibukik belőlem a botcsinálta nyelvész: azt mondjuk, hogy Szicília partjainál. Holott a magyar olyan nyelv, amelyik nagyon nem szereti a felesleges többes számokat... Szicília északi partjánál, ez az igazi, és mégis mindkettő(t) helyes(nek érzem), de az első mégis jobban tetszik...
Negyedóra alatt bekövetkezett délután, amire napok óta vártam.
Háromkor még videót is készítettem a hőmérőről azon panaszkodva, hogy az Angol-csatorna közepén ugyanolyan idő van mint a Norvégoknál volt, azaz 10 fok. És negyedóra múlva kiderült az ég, a hőmérő elkezdett emelkedni, és meg se állt 18 fokig. Este hatkor ezt írtam a naplóba!

Május 18. szerda, úton. Délutánra kezdett elromlani az idő, már ami a tenger állapotát illeti. Igaz, megfelelt az előrejelzésnek. Pár térképet lejavítottam, most nem volt nagy kedvem hozzá.
Viszont elkezdtem megírni a szótáramat, bevezetőt írtam hozzá, és egy olyan részt is, aminek a címe: "Hogyan kell mondani, és hogyan nem szabad?". Ebben szerepel a hajómotor, mint tiltott kategória. Ugyanis egy hajógép az egy igazi monstrum. Az gép, masina, de nem motor. Motorja a postásnak van, meg repülőmodellnek, hajón esetleg a mentőcsónaknak. Még a segédgépek is gépek és nem motorok. Csak akkor van helye a motor szónak, ha azt mondom: a hajó főgépe kétütemű motor. Egyébként benne van a zászló mint tiltott, meg a kapitány, aztán a tat, amit csak laikusok használnak, és a La Manche, mert mi az Angol-csatornában hajózunk.
Ja, és eddig 694 szót szedtem össze!
Délután feljött Péter.

Kineziológiáról
Elkezdte körüljárni a könyveket, amiket adtam neki (virtuálisak, a laptopomról valók). Sokat elolvasott, és egy izgatja a fantáziáját, mégpedig az Edgar Cayce-ról szóló.
- Efféle nincs több? - kérdezte. - Ami a lélekvándorlással foglalkozik?
Témánál voltunk. Elárasztottam Dethlefsennel, meg amit róla tudni kell, mert nem ismerte. Aztán elmondtam, hogy mint szakirodalommal foglalkoztam vele a legutóbbi könyvem kapcsán.
- Elolvashatom? - kérdezte. - Még akkor is, ha nincs befejezve?
Odaadtam neki, mert miért ne? Biztosan lesz okos észrevétele.
Ő kineziológiával foglalkozik, illetve egy hölgy mellett dolgozott, aki itthon terjesztette ezt a tudományt, és a 85 éves anyját kigyógyította a deréknyavajájából, amit az orvosok szerint műteni kell, de a korára való tekintettel nem vállalták.
- Éljen vele a néni... - mondták ki a kegyetlennek tűnő, de az ő szempontjukból logikus szentenciát.
És amikor az "oldás" után meggyógyult (pedig mozgásképtelen volt) úgy sírt, mint egy gyerek. (Ez nyilvánvaló, azt hiszem.)
Amit Péter elmondott a "rejtélyes" tudományról, nekem egyértelmű, hogy nincs semmi titokzatosság. Hipnoterápiáról van szó, és arról, hogy az agy mindent elraktároz, amit az élet során tapasztal, és azt (a traumát) a gyógyító előhozza. Csak a parancsközlés nem szóban történik, mint egy hipnoterapeutánál, hanem az izmok segítségével, ezért kineziológusnak hívják magukat. Egyszerűen más az interfész, ami a gyógyító parancsait közvetíti, és kész.

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 14. szombat, úton. Éjfélkor megbeszéltük, hogy a stabilitási számítást a Schiffko, német programmal készítem.
- Most ez miért lenne gond? - kérdeztem magamtól, csak arra nem gondoltam, hogyha a kinyomtatást is ezzel csinálom, akkor nem lehet hazudni a merülésnél. Márpedig túl vagyunk rakva némiképp! Akkor pedig valahol hazudni kell, leginkább az üzemanyagnál lehet, mert az van bőven, elég a visszaútra is, vagy harminc napi gázolaj van bennünk.
Az is baj ezzel a programmal, hogy a nyolcvanas évek végi számítástechnikai fejlettséget tükrözi, egy 286-as processzorra írt DOS alatt futó program (valószínűleg az 1.0-ás Clipperrel készülhetett, aminél én is korszerűbbet használtam amikor még írtam a programokat a MAHART Számítástechnikai Osztályán.) Szóval elavult, nehézkes kezelni, és természetesen nem lehet manipulálni a bemenő adatokat. És ami csúcs, zabálja a papírt. Beírok egy bemenő adatsort, erre a marhája kinyomtatja. Ha meg azt az opciót választom, hogy nincs printer, akkor meg nem tudok nyomtatni.
Firnyákos programozók készítették!
És ami az igazán baj, ez a hivatalos rakodási programunk.
No, majd csak rábeszélem Dariuszt arra, hogy ne szőrözzön annyira… Mert igazándiból az a baj vele, hogy egy született bürokrata, mindent katonásan és kockásan és csak az előírásoknak, de ami a nagyobb baj, a lehetséges jövőbeni elvárásoknak megfelelően akar csinálni.
- Mi lesz, ha egy surveyor nem fogad el mást, csak a Schiffko programot?
Erre csak azt tudom mondani, hogy semmi. Elfogadják. A hajó utóbbi öt évében nem használták az adatok kinyomtatására, és egy chiefet se fejeztek le (legjobb tudomásom szerint).
Marek szuper mákos zsömlét készített az eintopf mellé!

Május 15. vasárnap, úton. Fabrikálom a honlapomat. Megcsináltam ennek a naplónak az oldalát, innen apránként felviszem.
Kaptam Vitotól egy Tina Turner DVD-t, a londoni koncertjének a felvételét. Fantasztikus egy mamóka! Ma már négy után virradt. Ez azért elviselhetőbb! Ne gondold, hogy a félórás éjszakát könnyű megszokni! Azért nem zavart különösebben, mert lehajtottam a páncélablakot és besötétítettem. De az hülye egy érzés, hogy kinézel, olyan világos van, mint délután, aztán már tizenegy is elmúlt. Egy idő után már nem vagy képes megsaccolni, mennyi az idő. Megbolondul a természet adta időérzéked.

Szerencsénk volt
Az Ekofisk olajmezőhöz délután, három után érkeztünk (Beszúrás 2024-ből: az olajmezőre telepítve van egy mobil adó-vevő, vagy mi a franc, és ezért a körzetében lehet mobilálni...). Amint bekapcsoltam a mobilt, azonnal csöngetett, prittyegett, tudtam, Encsitől kapom az üzenetet. Úgy látszik, ő is, mint én, még a tegnapelőtt bűvöletében van, mert felidézte a 29 évvel ezelõtt történteket, amikor megismerkedtünk.
A fiaim is nosztalgiáztak, a Margit körút mindkettő emlékezetében élénken él.
Telefonálás közben lementem Dariuszhoz, szóltam, hogy jó vonal van. Hálásan köszönte, mert így egy kicsit ő is otthon tudott lenni, mert nagy családi ünnepük van, az egyik lánya (azt hiszem a kisebb) ma volt elsőáldozó. Azon megjegyzem csodálkoztam, hogy ő azon csodálkozott, hogy van telefonvonal az Északi tenger kellős közepén. Hiszen ezelőtt norvég cégnél dolgozott. Persze lehet, hogy nem esett nekik útjukba annyiszor az Ekofisk. Írtam CD-t a két matróznak. Manu, aki most otthon van, még a múltkor szerzett két CD-t zöld-foki szigeteki zenével. Vito kérdezte, hogy fel tudnám-e nekik írni CD-re?
Megnéztem, benne volt mindkettő a laptopban, hát miért ne? Nem igaz? A négy CD-t megírni fél óra se volt, és ha örömet tud az ember szerezni a másiknak, akkor miért ne tegye?
Odaadtam Vitónak, aki vigyorogva köszönte meg, miközben eltette őket.
Délután fejtágítást tartottam a hídon. Amikor vége volt, hallom, hogy Vito, mint gondos papa a fiának, kreolul mondja Arturónak:
- Köszönd meg a chiefnek a CD-ket.
- Chief, köszönöm a CD-ket! - mondta a fiatalabbik matróz szófogadóan. Nyilván nem gondolták, hogy értettem, amit egymás között beszéltek.
Szeretem őket, jól kijövünk, jó dolgos matrózok, ketten abszolút karbantartják a hajót minden gond nélkül. Este elkértem Arturo hajvágóját, és levágtam a sörényem. Most van 3,8 milliméternyi hajam. Mire hazamegyek, pont jó hosszúságú lesz! És nem is nagyon egyenetlen!

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 12. csütörtök, Sunndalsöra. Kicsit fárasztó nap volt, de ez nem a munkának köszönhető, hanem annak, hogy megint kimentem. Tízkor a barba húzott ki, addig én felhívtam apát, és ebéd után én voltam a soros.
Lemértem, nekem a városközpontig pontosan fél órát kell gyalogolni, normáliséknak ehhez kb. a felére van szükség.
Első utam a fotós boltba vezetett. Mondom a főnök úrnak, hogy USB kábel kell a Fujimhoz. Hiába keresett szegény, nem talált, már kezdtem elszontyolodni, amikor felderült a képe, és előbányászott egy XD kártyaolvasót. Mivel a gép XD kártyát használ, ez pont olyasmi valami, amit kerestem. Ötven dollárból kaptam vissza húsz koronát.
Első örömömben bementem a szomszéd üzletbe, és vettem két DVD filmet, mindkettőt magyar hanggal, mert azt hiszem, mi sem természetesebb, minthogy Norvégiában a filmeket angol, norvég és magyar hanggal árulják. Ennek Nimród fog örülni, mert jó a norvég nyelvtudásának fejlesztése céljából (hú de jól kimagyar fejeztem).

Mire jó a lyukas korona?
Innen a könyvtárba mentem.
Most figyelj: ez a kisváros jó ha ötezer lakosú. Olyan könyvtára van, hogy az ezer nyelven (de norvégul és angolul biztosan) beszél. Elegáns, internet, meg recepciós pult no és a bejáratnál egy bölény (kitömött) és minden amit akarsz: hatalmas üvegfalak, gyönyörű festmények és fotók, és rengeteg könyv.
A recepciós hölgyet - lehetett olyan nyugdíj határán, (a kánya rúgja meg, én is ott vagyok!) -, meg akartam kérdezni beszél-e angolul, de nem volt pofám hozzá. Egyszerűen lerítt róla hogy igen. Szóval csak kérdeztem.
- A kikötőben azt mondták, hogy itt van nyilvános internet.
- Igen. Ha elég tizenöt perc, és csak í-mélezni akar, akkor ingyenes. A többi gép foglalt - mutatta, és valóban, három, -- hogy is mondjam csak --, szóval afronorvég ült az asztal körül. Ez engem nem zavart.
- Pompás, hiszen pont erre van szükségem. - mondtam. Gyerünk a géphez, gyorsan letöltöttem R. Tamás levelét amit a fiam átküldött a gmail-es címemre, a bibi akkor ütötte fel az ő kis fejét, amikor lemezre akartam írni. A floppyegység nyilván nem volt jó, mert csak azt volt hajlandó mondani, hogy tegyek be egy lemezt, holott már régen bent volt, beljebb meg nem ment.
- Baj van asszonyom, nem tudom lemezre írni az í-mélt. Nem lehet kinyomtatni?
- Dehogynem! - mondta a kedves hölgy. - Ott a nyomtatónk - és hátra mutatott az irodába.
Hamarosan hozta a három oldalt.
- Hat korona... - mondta a világ legtermészetesebb hangján, én pedig süllyedezni kezdtem a föld alá, mert nem volt annyi pénzem se. Gyorsan előkaptam a tárcámból egy egy dollárost.
- Ez hat korona harminc... ha elfogadja... norvég pénzem csak két korona van - mondtam és előkaptam a két egy koronást.
Kedves mosoly.
- Akkor két koronába kerül!
Így most nincs egy lyukas norvég koronám se, pedig kettő is volt. (Mert az egy koronás közepén egy lyuk van, mint hajdan a mi két filléresünkön, amivel én még fizettem!!)
Egyébként belenéztem az í-méljeimbe, két érdekeset találtam:
Valaki a honlapomról írt, valami ilyesmit:
"Tisztelt uram, a keresőbe beírtam azt a szót, hogy "zagyik" és az ön honlapját adta ki, az alábbi szöveggel: "Én nem Isten léte ellen vagyok, hanem az efféle idealista-materialista-ezoterikus zagyik ellen.". A kérdésem az, hogy a zagyiknak mi a jelentése?"
Szóval valami effélét kérdezett.
Buta voltam, hogy nem válaszoltam, de azt hiszem, túlléptem volna a tizenöt percet.
A másik pedig B. Ákostól jött, aki egy személyes találkozót szeretett volna velem, mert úgy határozott, hogy Írországban akar a tengerész akadémián tanulni. Ő már régebben megkeresett azzal, hogy tengerésztiszt szeretne lenni, hogyan kezdjen hozzá?
Valami nem gömbölyű a telefonkártya körül, mert marhára fogynak a percek róla. Nem baj, mindenképpen megéri az árát.

Május 13. péntek, Sunndalsöra. Korán, kilenckor telefonáltam haza, mert megváltozott a menetrend. A pilot egyre jött. Fél tizenegykor kész volt a berakás, csak azért indulunk ilyen "későn", mert háromnegyed egykor érkezik a busz Kristiansundból.
Otthon vacakol a komputer. Megint "elment" az internet. Ez havonta egyszer előfordult, akkor mindent lekapcsoltam, mindent kihúztam, majd vissza, s ha még mindig gond volt, akkor megismételtem. Elismerem, ez nem a legszakszerűbb elintézési módja az ilyen hibák kijavításának, de eddig bejött. Most viszont azt ajánlottam, hogy hívják el K. Pistát, aki mégiscsak ért hozzá. Ez azóta van, hogy vettem egy routert.
Az út eseménytelennek tűnt az olajozóhelyig, de aztán Freie szigeténél horgonyt kellett dobni, mert nem volt szabad rakpart a töltőállomásoknál. Fél nyolckor így is kikötöttünk, és mehettem pihenni. Fél kilenckor már ágyban voltam.
Elalvás előtt még felidéztem a huszonkilenc évvel ezelőtti történéseket: Zuglóban szabad pártnap volt (és a párton kívülieknek az iskolából kötelező volt elmenni) és utána Encsi eljött a Fáskörbe, hogy megismerjük egymást...

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 11. szerda, Sunndalsöra. Délelőtt mászkáltam a kikötőben. Vittem a kamerát, és levideóztam mindent. Aztán lejött a barba a partra, néztünk egy merülést. Visszafelé sétáltunkban majdnem letartóztattak. Jön a foreman:
- Captain, magán nincs sisak, ez kihágás! Az igaz, hogy a chifen van, de õ meg videózott, ami tilos, most mit csináljunk?
Persze most a barba járt úgy, mint én Antwerpenben, amikor bevertem a fejem. Mindig viseli ő is a sisakot, csak most nem. Nyilván nem csinált a foreman ügyet belőle, és én is megúsztam egy felfüggesztett ejnye-bejnyével, de a jövőben tartsam szem előtt, hogy tilos filmezni.
Teljesen a szemem előtt fogom tartani, és nem fogok videózni, ígértem.
Örömmel láthatjuk, hogy itt azért van éberség kérem… Erre még Bokor Gyuri is azt mondaná: - Ez igen!

Holnap könyvtárba megyek
Nem azért, mert kölcsönözni akarnék könyvet. De délután felmentem a foremanhoz, és kikérdeztem, honnan tudnék internetezni.
- Nekünk van, de nem a maga részére! - kedveskedett. - Azt hiszem, a könyvtárban van ingyenes internet, bárki igénybe veheti... - mondta, hogy lássam, azért nem neheztel!
Szépen megköszöntem, és megígértem, holnap kimegyek, ma azért nem, mert pihentetem a lábam a tegnapi strapa után.
Ma is csak délután háromig raktak.
Nem csak mi tartunk gyakorlatokat, a gyár is. Ma fél órát állt a munka, mert "mentőcsónakgyakorlatot" tartottak a melósok.

Elefántgyár vagyunk
A délelőtt azért nem volt ám olyan sima...
Ugyanis ballasztolás van, és az firnyákos feladat, így gondolom, ezt nem bízhatja Dariusz kettőnkre, ezért negyedóránként tárgyaltuk meg, hogyan is állunk, melyiket szívja Péter, aztán hogy a trimm nem elég, álljunk le, de ha a rakodás következtében megint megfelelő lesz a trimm, akkor ne felejtsük el folytatni, és főleg szondázzuk le a tankokat, hogy tudjuk mennyi van benne, és nem maradhat sok, mert akkor... de maradhat összesen mondjuk öt tonna, mert az...
Kezd tele lenni a hócipőm a barba állandó jobbantudásával, az állandó aggódásával, az állandó felelősségével, az állandó túlbiztosítással, és főleg az elefántjaival, mert annyi elefánt rohangál már a hajón, hogy alig látunk ki tőle, pedig nemrég még csak bolhák voltak.
A szegény pasi egy óriási, két lábon járó gyomorgörcs.
Mindentől majrézik, mindenért aggódik, csupa vibrálás, mindenkinek az idegeire megy pedig alapjában véve jóindulatú...

Telefon
A telefon az jó dolog. Csak a baj az, hogy kell hozzá egy telefonkártya. És azt tegnap nem tudtam venni. Viszont ma Vito hozott. Ugye ez száz korona., ha euróban számolom akkor tizenegy, ha dollárban akkor picit több, mint tizenhat. És amikor beütöttem a számot, akkor azt mondja a bájos női hang:
- Fourhundred and twenty minutes - azaz négyszázhúsz percem van, amit lebeszélhetek. Ez nem is tűnik soknak, de ha átszámolom, akkor már hét óra, és kinek van annyi szája?
Ebből mintegy ötven perc került lebeszélésre, sajnos nem több, mert a barba kilencre jött telefonozni, hát abba kellett hagynom.
Próbáltam hívni a hugámat, de Zalaegerszeg nem Magyarország, így azt nem kapcsolta. De Péter szerint Mezőkövesd se, mert azt se lehetett hívni. Ezek szerint csak Pest és a három mobil hálózat tartozik kis hazánkhoz Norvégban...

Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 8. vasárnap, úton. Jó ramaty lett az idő. Félpofáról jön, a hajó csavarja magát, a reggeli őrség végére tengeribeteg lettem, a kabinba érve ledobáltam a ruháim, nem néztem mit hova, és az ágyba zuhantam.
Viszont tizenegy előtt megriadtam, hát felkeltem, zuhany, borotválkozás, és beírtam a komputerbe az éjszakai őrség alatt összegyűjtött tengerész szavaimat. A délutániban is ezzel foglalkoztam, mert annyira lityegünk, hogy másra nem volt lehetőségem...
Ma összeszedtem vagy 60 szót! Ezzel túlléptem a hatszázat! És K. Péter azt mondja, hogy negyvenegy neki is összejött (abból pár biztos benne van abban, amit már beírtam, mert amit mondott, azt felvettem (tütyő, sirkeci, stb…) Most vettem fel az arab eredetű szavainkat, a sufti - nézd, az eszma - hé, figyelj!, vagy hé, öreg! és a suftiment - spicli, ügynök, figyelő.
Egy napot késünk, ha késének lehet nevezni a barba túlzottan optimista előre számítása szerinti hétfő délutáni érkezést.

Május 9. hétfő, úton. Alig volt éjszaka. Az őrségváltáskor éjfélkor még nem volt sötét, egyre lett éjszaka, fél háromkor már virradt, s háromkor világos volt. Hiába no, északra hajózunk. Azt hiszem, a Kossuthot emiatt se lehetett reggel fogni. A fél ötös hírek úgy ahogy jöttek, de a többit már nem lehetett hallani, Kuvaitot, vagy melyik arab adót, viszont nagyon tisztán és harsányan, hogy a fene egye meg, remélem ebből nem lesz diplomáciai bonyodalom...
Nappalra elcsendesedett a tenger is, szép, napos időnk van, a hőmérséklet is két fokot emelkedett, így most 12 C volt délben.

Május 10. kedd, úton, Sunndalsöra. Éjfélkor nem tudtam a barbát rábeszélni, hogy menjen aludni. Nyilván nem tudja a révkalauz beszállításának felelősségét átruházni egy holmi elsőtisztre. Azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy felajánlottam a munkamegosztást. Ha neki ez jó...
Így aztán, sarkosan, katonásan eljárva fel tudtuk venni a pilotot Gripnél, ez nyilván csak azért sikerülhetett, mert Dariusz nem feküdt le, hanem személyesen megvárta.
Utána viszont elment aludni, de meghagyta, bármi van, keltsem fel.
Kár, hogy nem volt semmi, mert Isten bizony szívesen kirúgtam volna az ágyikóból.
Viszont a pilottal jól eldumáltunk.
Kérdezte, hogyan érzem magam, mint EU-s állampolgár. Erre nyilván az ember az igazat válaszolja, hogy: szarul.
- Megértem chief... - mondta. - Ez egész semmi másra nem jó, mint hogy a gazdagok még gazdagabbak lehessenek.
- Ezt én úgy fogalmaznám, hogy fehér négerekre és piacokra van szüksége a nemzetközi tőkének, ezért bővítenek. - válaszoltam, és ezután még szidtuk egy kicsit a globalizációt, sajnálkoztunk a nemzeti értékek lerombolásán, a hagyományok eltűnésén
Háromnegyed hatra el is felejtettük a manővert. Hatkor már aludtam.
Délben viszont attól rökönyödtem meg, hogy raknak. Ugyanis erről egyáltalán nem volt szó. Úgy szólt az információ, hogy csütörtök reggel kezdik, és pénteken négykor indulunk.
De aztán nem lett nagyobb dolgozás felmutatva, mert vagy háromszáz tonna berakása után a melósok szépen leléptek, igaz az eső is szépen esett, de ez máskor nem szokta az ittenieket zavarni.
Ami még nem történt meg velem:

Kimentem Sunndalsörába
A lényeg, hogy végre ki tudok menni a városba. Voltam itt jó párszor, de a kerítés túloldalára sose sikerült kerülnöm.
Vito elmagyarázta, hogy ha kimegyek, menjek egyenesen, amíg egy hídhoz érek, ott forduljak balra, elhagyok egy iskolát, majd lesz egy Mix üzlet, ott árulják a nemzetközi telefonkártyát.
Ez egyszerű.
Péterrel kimentünk.
A kikötő után csak egyenesen, vártuk, hogy mikor érkezünk a hídhoz. Hát azt nem találtuk, viszont Sunndalból sikerült kimenni, a városjelző tábla elhagyása után úgy döntöttünk, hogy üzlet legközelebb a következő faluban lesz csak, ha erre folytatjuk. Akkor forduljunk vissza.
Vissza a központba. Ott a főutak kereszteződésénél láttunk egy hidat, menjünk arra, bár ehhez 90 fokban be kellett fordulni, ezt semmiképp se lehet "egyenes menésnek" nevezni. Át a hídon, balra el, takaros utca, battyogunk, battyogunk. Egy lakóparkon mentünk keresztül, elhagytuk a lakott település vége táblát...
Visszafordul az okos tengerész.
Na, majd a hajón jól elküldöm Vitót a jó büdös fenébe, de a minimum, hogy rajzoltatok egy térképet vele.
Bődületesen elfáradt a lábam...
Hm, a térkép azt mutatta, hogy mintegy 150 méterre voltunk az üzlettől, amikor visszafordultunk.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 7. szombat, úton. A hajnali őrségben jól elfáradtam. Éjjel egytől reggel ötig a térképeket javítottam, ez pedig 4 órányi ácsorgást jelent, ami a vacak lábamnak meglehetős terhelés.
Így most a naplóírást felfüggesztjük és megyek alukálni.
Hogy ne legyen aszimmetrikus a napom, a délutáni őrséget is ezzel töltöttem, így aztán meglehetősen elfáradt a lábam este hatra.

Muszáj valamit elmesélnem:
Mindenki tudja, hogyan tud a gondolat csapongni, és milyen, időben és térben mérhetetlenül messzi eseményeket, történéseket képes egy tizedmásodpercbe sűríteni. Tehát ebédelek, és ma, lévén szombat eintopfot tett az asztalra Marek. És hozzá az elmaradhatatlan mákos zsemle. Nagyon csábító, ahogyan aranysárgán illesztik magukat a tálon, érezni a frissen sült péksütemény illatát... Erős vagyok, nem veszek belőle.
Azt mondom magamnak, van itt fekete kenyér, én azt eszem, ha kell (mert nem hizlal)... A gondolat hazaszáguld, már az óbudai szupermarketben állok a kenyeres gondoláknál, ahol ez a típusú német fekete kenyérből negyven deka 280 forintot kóstál, tehát nem engedem meg magamnak otthon... A gondolat visszaszáguld az ebédhez: ha már ilyen drága kenyeret ehetek itt... újabb ugrás, de most 1990 március 11-ére, pontosan 15.30-ra:

Kihajózási ebéd

Tehát a fenti dátum, és Rotterdamban vagyunk. Hazamegy az M/S Dina teljes személyzete, mert az olasz tulaj lengyeleket hoz a magyarok helyett. Illetve nem, mert parancsnoknak J. János jön vissza, aki innen ment haza még az ősz elején.
Március 10-én átadás átvétel, és mindenki kiszáll. Igen ám, de repülőjegy csak 12-re van, hát szállodába megyünk. Na, ez csodás, szeretem az ilyet, bent lenni egy világváros központjában, és egy teljes napom van a mászkálásra, a nézelődésre, a szájat tátásra...
Szobatársam F. Feri volt, az elsőtiszt (de lehet, hogy én voltam Feri szobatársa, majd kell kérdezni, ő hogyan emlékszik…), én a Dinán második tiszt voltam.
Érkezéskor tájékoztatás: teljes ellátást kapunk a hotelben, de ebédre nincsenek felkészülve, az étterem csak este ötkor nyit, ebédelni holnap a bárban lehet, 15.00 után, de csak hidegtálak vannak. Na és, miért lenne baj, az a fő, hogy ehessünk valamit, nem?
Az esti étkezés hamar eljött, mi későn keveredtünk le, az alábbi párbeszéd zajlott le a pincérrel, miután leültünk:
Azt tudni kell, hogy csak a szállóvendégek részére főznek, és csak két menüt.
Pincér: - Jó estét, a mai menü hal á lá akármi és marhasült á lá bármi… mit hozhatok?
Miután megbeszéltük, hogy marhát kérünk, a chief mondja:
- Marhát kérünk á lá bármi módon...
Mire a pincnök: - Sajnálom, elfogyott, már csak hal van á lá akármi módon.
Akkor meg minek kérdez a marhája!
Na, de nem ez a lényeg. Másnap városnézés, még egy korai ebédre is beültünk Ferivel egy csillogó-villogó indonéz önkiszolgáló étterembe, de mivel nem kíméltük magunkat a mászkálásban, már igencsak ránk fért a szállodai hidegtál is. Mire lementünk a bárba, addigra már többen ebédeltek a kihajózók közül, szépen körbe ülve a bárpultot.
És milyen a tengerész? Ha látja, hogy a másik jót eszik, akkor csak rábök a szomszéd tányérjára, és azt mondja a kedves hollandus bárkisasszonynak:
- Én is olyat kérek.
A kis hölgy mosolyog.
F. Feri is bök: - Nekem is ugyanazt.
A hölgy mosolyogva tálal. Azért ez nem semmi: lazac és kaviár, pirítós meg kék sajt, szalámi és prágai sonka, ízléses, finom, és elég... Eszünk, közben mások is érkeznek.
- Jó amit esztek?
- Persze...
- Mi is azt kérünk.
A hölgy vigyorogva hozza, és jó étvágyat kíván.
Mind a tizenkilencen ugyanazt a hidegtálat kértük. Az egyik matróz (Sas őrmesternek hívtuk a hajón) fejtette meg a hölgy vigyorgásának okát.
- Én jöttem elsőnek -- meséli -- Leülök. Kérdi a csaj, hogy mit hozzon? Mondom neki, teljesen mindegy, de a legdrágábbat adja, mert az olasz tulaj fizeti...
Ettünk tizenkilenc 45 guldenes hidegtálat.
Ennyi.
Ez a történet ugrott be arra, hogy ha ehetem a hajón drága fekete kenyeret, akkor miért egyek "olcsó" zsömlét? Amiről este (amikor mégiscsak elcsábultam) kiderült, hogy belül szalonnás, vastag, nehéz a tésztája. Arra jó volt, hogy a jövő szombaton nem úgy nézem majd, hogy milyen kár, hogy nem ehetek belőle...

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 5. csütörtök, Antverpen. Szép napos reggelre ébredtünk. Az éjszaka nem a legjobb volt, mert háromkor bejelzett a tűzjelző rendszer, most a változatosság kedvéért a gépházban. Milyen jó, hogy "megcsinálták" Lengyelországban, mert amíg nem nyúltak hozzá, jó volt, és nem adott hamis riasztásokat. Egész nap nyugi.
Javítom a térképeket: az útra, azaz Sunndalsöráig, és utána le Lisszabonig megcsináltam, ez még istenes, de majd jönnek a nem használt térképek, mindegyiken összegyűlt a javítanivaló, mert senki nem foglalkozott vele. Az aranyos az egészben az, hogy a barba azt mondja:
- Ha kikötőben vagyunk, Mr. Sekeli csak a publikációkkal foglalkozzon, mert el lett hanyagolva.
Ebben igaza van. Van egy 5 millió forintos kérdésem:
- Ugyan ki tehet róla, hogy nincsenek javítva?
A lehetséges válaszok: A. Gipsz Jakab; B. Weisz Gizi; C. Én; D. Ő, aki előttem volt első tiszt.
Azt mondják, holnap szeles, esős idő várható.
Próbálkozom a flash programozással, irtó nehéz így magányosan, mindenféle vezetés nélkül. De azért már rájöttem néhány dologra, egy primitív kis filmet, néhány alapfunkció felhasználásával már el is készítettem...

Május 6. péntek, Antverpen, úton. Reggel nyolcra ígérték magukat, és meg is jöttek. Amikor megláttam a mobil darut, kezdtem igazat adni a fickónak a free shopban, hogy délre kész lesz a kirakás. Idegördült mind a huszonnégy kerekén, megmutatta a popsiján levő feliratot, miszerint 23 méteres sugarú körben 100 tonna a teherbírása, azon felül csak ötven. Hát most mit mondjak?
Semmit.
Délre úgy kiraktak, mint a pinty! Négy óra 3500 tonnához!
Kis bibi volt a ballasztolás körül Dariusz szerint, mert amire kiraktak addigra nem teltek meg a tankok. De ez olyan dolog, hogy ha óránként hatvan tonna a kapacitás, akkor ha a fejem tetejére állok is, egy 210 tonnás tankot nem lehet egy óra alatt feltölteni. Ez meg állandóan ott rohangált, és leste, hogy túlfolyik-e már? Hát persze, hogy nem… Szegény feje, azt hiszem, hamar gyomorfekélyes lesz, ha így folytatja az idegeskedést a hajó miatt (és főleg olyan dolgok miatt, amire nincs befolyással).

Jaj nekünk!
Na, aztán sikerült neki egy pöttyet belemásznia a lelkivilágomba. Ugye ő most negyvenhárom éves. Ez tény, erről senki se tehet, kivéve a Jóistent, aki erőben egészségben megtartotta. Nos Péterrel beszélget a folyosón amikor arra megyek, kiderült éppen arról megy a duma, hogy minket hogyan szólítson.
- Captain, ha nekem azt mondja, hogy Mr. Péter, akkor én magát Sirnek fogom szólítani.
- De én nem vagyok angol! - vigyorgott jókedvűen.
- Mi meg nem vagyunk misterek... - mondom. - Szólítson Péternek és Istvánnak.
- Jó, jó - szabadkozik -, de én 1962-es születésű vagyok, maguk meg 1948-asok, és csak úgy tegeződni az nekem kényelmetlen!
Magyarán jól lebácsizott minket egy negyvenhárom éves pasi.
Hát ne rúgja meg a macska?!
Milyen világban élünk, mi? Tessék tudomásul venni, hogy még idős se vagyok! Az majd hatvan fölött lesz az ember!
Na, azért!
Megjött, hogy Gaetába megyünk, ez Olaszország nyugati partján levő kikötő Fiumicino és Nápoly között. Jó lesz, mert így több mint 10 napos menet elé nézünk. És ha még azt is hozzáveszem, hogy a sunndalsörai rakomány csak szerda reggel lesz kész, és hétfő délutántól kedd estig horgonyon leszünk, akkor minden perfekt!
Tíz körül meghozták a cuccot a Sunny Európától, a memóriakártyára 818 darab 2 megapixeles képet tudok tárolni, ez több, mint elég a hat hónapra! Délre jól elfáradtam, de kicsit le tudtam ülni ebéd után, ami szerencse volt, mert háromkor indultunk. Ráadásul úgy, hogy háromkor dobj el mindent!, és utána negyed hatig szerencsétlenkedés, ácsorgás, várakozás zsilipre, zsilipelés, és végül indulás a Scheldén.
Így aztán nem csoda, ha hétkor már dög fáradt voltam.

Én vagyok az "ez"
A délutáni őrségből még jutott háromnegyed óra. Valószínűleg nem úgy nézhettem ki, mint egy ötórai teára induló angol gentleman, mert a pilot rám nézett, és megkérdezte a barbát:
- Ez a személyzethez tartozik?
Nem azt kérdezte, hogy "he", azaz ő, hanem "this", azaz ez...
- Persze, ő a chief - lelkendezett a barba. - Jó ember, még saját honlapja is van!
Ne ez újdonság. Mármint az, hogy azért vagyok jó ember, mert van honlapom. Viszont ezek után a pilot is megenyhült irányomban, főleg amikor az is kiderült, hogy ráadásul még én is fejlesztem! Ezután elmentem egy ellenőrző sétára a deckre, és a fejem fogva jöttem vissza. Sikerült jól bevernem egy kiálló vasba a raktárkeret mellett.
Ja, egész nap védősisakban voltam, csak most vettem le, és lusta voltam érte visszamenni! Ilyen az én szerencsém!

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. MÁJUS

Május 1. vasárnap, úton. Milyen érdekes: nekem május elseje sose volt, és sose lesz ünnep, mert mindent látok benne, csak azt nem, ami valójában kéne legyen: a munka ünnepét. Örök életre elvették ennek a napnak a szépségét, az emelkedettségét a szocializmusban a kötelező felvonulással.

Most beszéljünk a komputerről
bár ez nem vers... és érteni a humort ebben csak az érti, aki olvasta Nimród fiam "verseit" hétéves korából.
Péter felfedezte, hogy van egy kiselejtezett komputer a hajón. Hiába mondtam neki, hogy nem jó, ezzel a pasival nem lehet értelmesen beszélni, mert fogja magát és a gépet és megcsinálta, csak azért, hogy ne nekem legyen igazam...
Így most van neki egy komputere.
Igaz, hogy Windows Millenium van rajta, ami a még a Microsofttól is egy kalap szar, de mit lehet tenni? Szegény gépész Microsofttal főz, nem igaz? Azért adtam neki egy Open Office-t, meg egy Total Commandert, hogy tudja használni is a masinát, ne csak nézni. Nyomtatóval nem szolgálhatok (az kell nekem). Egyébként azt mondja, hogy a monitorkábel csatlakozójában három érintkezõ deformálva volt, ezért nem volt kép, azaz a monitor nem volt csatlakoztatva, hanem csak "bevandáldugva"... És az elment színek is csak beállítás kérdése volt.
Neki!
Ja, azt is elmesélte, hogy pár évig számítástechnikát tanított, így persze könnyű meghardverni a hibákat, meg jó az a gép és efféle dumákat elereszteni...
Odaadtam a szlengszótáram, erre azzal jön, hogy bandázs... Ja, ezt is használták, valószínûleg a gépészek... meg, hogy tütyõ (török), na ez felháborító, ennek a szónak az én agyamból kellett volna kipattanni! Meg olyan beszédet is mondott, hogy Mérihauz, na de erre már én mondtam, hogy Hagyma tér!
Olajtengeren hajózunk. A magasnyomás még mindig magas.

Május 2. hétfő, úton. Alakítgatom a honlapom. A flash-sel egyelőre semmire se jutottam, de azért kitaláltam mást, készítek egy korszerűbb menürendszert hozzá.
Délutánra beködölt, az orrunkig se láttunk.
Beszéltem a családdal, egészen 0 forintig. Így lenulláztuk a számlám. Kezd fájni a nagyujjam körme a jobb lábamon. Érzem, amint megint benő a húsba… A franc, aki megeszi. Elolvastam a

Kétfelé folynak a vizek
című regényt. Érdekes látni, hogyan megy egy alkudozás Bethlen Gábor és Ferdinánd között a koronáért, egy békekötés keretén belül, hogyan srófolják az aláírás és a korona árát...
(Ahelyett, hogy elővennék a mobilt, jegyzőkönyvet szerkesztenek, leveleket írnak, lovas futárokat szalajtanak, és azután várakoznak... A két küldöttség együtt, az érsek úr pincéjében, óriásit zabálnak Európa - az akkori világ - legnagyobb boroshordója árnyékában.)
Valóban érdekes amit a habánokról vagy más néven az anabaptistákról, a bemerítkezőkről, a felnőtt korban keresztelkedőkről olvashatunk... Róluk sok érdekes dolgot lehet megtudni, például a habán szó etimológiáját: ők azt mondták: Haus haben, de Nikolsburgban a csehek ezt elferdítették úgy, hogy nekik könnyebb legyen kimondani, és a habenből habán lett.
A könyv elején megjelenik két olasz művész, kedvesek, könnyedek, igazi latinos temperamentummal, szeretni való figurák...

Május 3. kedd, úton. Olajtenger, sűrű köd, hideg, majd napsütés, délben 9 fok, délután ötkor 19, szóval dühöng a szeszélyes, no nem április, de tavasz. Bár Németországban tegnap nyár volt, sose mértek még Potsdamban május első napján 32,4 fokot! Dariusz egész úton az érkezés körül aggódott. Nem akar az első útján rosszul bemutatkozni a hajóbérlőnek, mint parancsnok. Ezt elhiszem, elfogadom. De azt nem, hogy elsőtisztként nem látta, hogyan mennek a dolgok, és fél óra ide, húsz perc oda nem oszt, nem szoroz. Ő pedig erősen. Állandóan oszt, szoroz, és aggódik, hogy szerda hajnali ötre megérkezünk-e a pilotállomásra vagy sem? Kész ideg a pasi. Nem nagyon hiszem, hogy túl sok parancsnoki gyakorlata lenne, ahhoz képest túlontúl precíz. Még semmit se csinál rutinból...
Elsőtisztként, úgy látom, kissé laza volt, mert amióta eljöttem, egyetlen notice to mariners nincs bevezetve a nyilvántartásba, és nem is dolgozott fel egyet se, így most lesz két hónapig munkám, hogy belerogyhatok délutánonként a térképjavításba. Kíváncsi vagyok, mikorra érem magam utol vele.

Amikor a hülye megússza...
A délutáni õrségben végig köd, pára és rossz láthatóság volt. Négykor egy bizonyos M/V Midjur nevű hajót elkezdtek hívni a 16-os VHF csatornán.
Midjur nem válaszol.
Egy őrhajó volt, aki hívta, mert szeizmikus kutatásokat végeztek, és egy vontatóhajó egy 3,5 mérföld hosszú (6,5 km.) kábelt vontatott. Az őrhajó a kábel végénél volt. Ha most én vagyok a Midjur hídján, gondolhatom, hogy két hajó között van 3,5 mérföld, akkor biztonságosan elmehetek köztük. Azt hiszem, a chief fogta magát, és lement a hídról az őrség átvétele után, hisz biztonságos az út.
Öt előtt tíz perccel már a vontató is és az őrhajó is percenként hívta:
- Midjur, Midjur, Midjur, itt az őrhajó, azonnal változtasson útirányt, veszélybe rohan... - mondta az őrhajó ügyeletese.
- Midjur, Midjur, Midjur, itt a kábelvontató hajó, változtasson útirányt veszélybe rohan, átvágja a kábelem és tönkreteszi a saját hajócsvarját...
És Midjur hallgat, nem csinál semmit, a chief nyilván valahol kaszinózik... És az ilyen felelőtlen tengerész (vajon megérdemli a tengerész nevet?) megússza. Öt előtt tíz perccel válaszol a hívásra, persze erős orosz akcentussal (hát az orosz és az ukránt nem tudom megkülönböztetni, de végül is mindegy) és elfordul (gondolom a kutatók legnagyobb megkönnyebbülésére).

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2005. ÁPRILIS

Április 29. péntek, Muuga, úton. Nyugiban ment éjjel a rakodás. Reggel hatkor elmentem alunni, hát nem kellett ringatni.

Fogós, ravasz matekpélda...
Délben azt mondja a barba:
- Mr. Sekeli, két sort teszünk hátra, és négyet előre, és kész a berakás.
Hát ezen nincs mit nem érteni. Sőt, feljött a raktárból a rakományellenőr, és mondja:
- Elől kicsit gondban leszünk, összesen van hatvan darab, ha négy sorba akarjuk rakni, akkor 15-öt kellene egy sorba tenni az eddigi 12 helyett.
- Rendben rakjanak... - mondja a barba, és nyilván igaza van, ha előre hatvan darabot kell rakni.
Utána mentőcsónak gyakorlat. Beültünk a csónakba, letettük a vízre, és mivel a motor nem volt rajta, így szépen visszahúztuk. A gyakorlat után megyek a rakományellenőr srác után.
Felderül a pofija:
- Egyeztessünk megint...
- Jó - mondom, mert semmi jónak nem vagyok az elrontója.
- Hátra van a berakásból két tétel, az egyik negyven darab, a másik negyvenegy, az összesen hatvanegy... - oldja meg a kölök a komplikált matekfeladatot.
Hát istenem, biztosan liberális iskolába járt szegény, nyilván nem tehet róla, a szülei megették a propagandát és ők küldték oda, ahol tilos gyakorolni és a pedagógus kezéből kiveszik a fegyelmezés minden lehetőségét, még a buktatást is, a gyereknek meg alapvető joga, hogy ne figyeljen az órán...
Nos, mivel a mi elavult, porosz típusú iskolánkban a 41+40 még nyolcvanegy volt, javaslatot teszek a korrekcióra.
A fiatalember arca elkomorul, elő a számológépet, s már az első számítás engem igazol.
- Akkor most mi lesz?
- Hát lecsúsztál az idei matek Nobel díjról - gondoltam, de azt mondtam: - Semmi gond. Berakjuk a negyven darabot, és a második tétel berakása előtt nézek egy merülést, és utána megmondom, hova menjen a második lot.
Matekzsenikém bólogat, látszik rajta, nagy kő esett le a szívéről...
Tulajdonképpen arra lennék kíváncsi, hogy ha ezt eljátssza a főnökének, hogyan mosakodik ki? Mert valószínű, hogy hárman is várnak a helyére, és a munkaadók magasról tesznek a liberális iskolaszemléletre...
Szóval a rakodás végére efféle buktatók jöttek, de sikerült beraknunk a hajót, meglett az egylábnyi fartrimm, meghozták a rakománypapírokat is, amikor megjöttek a tollas fiúk. Igen, mert a világnak ebben a sarkában a vámot tollnak hívják, s átvizsgálták a hajót, össze is szedtek valakitől egy üveg Smirnoff vodkát, s mint a csempészés bűnjelét lefoglalták. Hogy kié volt és mi lett a sorsa, arról nem rendelkezem információkkal, s csúsztatni nem akarok.
Hétkor révkalauz, indulás. Nyolckor alvás...

Április 30. szombat, úton. Éjszaka adminisztráció, meg kinyomtattam a fényképeket, amit a rakodásról csináltam...

Amilyen lökött vagyok
tegnap délután megrökönyödve láttam, hogy nem hoztam magammal azt a kábelt, amivel a digitális fényképezőgépet a laptophoz tudom csatlakoztatni, anélkül meg mit ér? Mit tudok ilyenkor csinálni azon kívül, hogy a fejem intenzíven a falba veregetem? Semmit. Beletörődök a megváltozhatatlanba, és nyilván nem veszek egy új fényképezőgépet e miatt...
De mivel Vitót se olyan fából faragták, hogy neki ne legyen az, ami másnak van, így hát hozzá tudtam fordulni fényképezőgép ügyben. Ugyanis egy hónapja vett egy masinát magának, és azt elkérte a barba, hogy csinálhassunk pár képet.

Délben meglepetés
Ha meglepetés az, hogy nincs meglepetés, mert az ebéd a szokásos eintopf, szokásosan finom, és ízletes, és a szokásos mákos zsömle hozzá, hogy a franc essen az összes lengyel szakácsba, akik ilyesmivel tudnak cukkolni.
Ugye az természetese, hogy együtt ebédelünk K. Péterrel. Ha két magyar összejött, akkor ennyire tartsunk össze is.
Nos, neki kissé rosszabb a helyzete, mint nekem, mert ő más ellátást kap.
Ugyanis én ettem két tányér finom eintopfot, ő evett egy tányér "mi ez, valami babgulyás?"-t. Az enyémben egy kevéske majoránna is volt, neki meg valami furcsa volt a babgulyásban, talán majoránna. Arról nem beszélve, hogy én ettem meg az õ kolbászjárandóságát is bár ezt ő ajánlotta fel. A duma közben arról folyik, hogyan van, volt a Priwallon, mert ugye én kétszer három hónapot, ő pedig kétszer hetet hajózott rajta, így van beszédtéma, ez természetes.
Délután feljött a hídra is, azonnal kaptam tőle egy tengerész szót: a brejzlit, ami igen közhasznú volt, hiszen: műszaki cuccot, műszaki árút, főleg hifi audiót jelent. (Beszúrás 2023-ból: akkor még készült a Szavak a hullámok hátán című szótáram, és ehhez kaptam Pétertől ezt a szót!)

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...