Napló az M/V Pancon 3 hajótól
1994.11.14-1995.06.02
Február 23. csütörtök. Marina di Carrara. Délelőtt folytattuk a Ram-Nek felragasztását és habbal fújtuk ki a csatlakozási pontokat.
(Érdekes, le sem írtam, mikor kezdtük el ezt a munkát. Pedig fontos mozzanatai voltak, egyelőre nem kommentálom, meglátom, később mit írtam róla.)
Este San Remo a tévében. Kicsit unalmas, de azután egy pasas kimászott az erkélyről és a korlát szélére ült (gondolom ő is unta), rendőrök, rendőrnők hívták, másszon vissza, de nem ment, hiába kérték. Végül a műsorvezető, Pippo Baudo felment, ő behozta az erkélyre, a műsor mehet tovább, reklámnak se rossz.
Február 24. péntek, Marina di Carrara. Hajnalban elromlott az idő, alacsony nyomású front érkezett, két-háromméteres hullámok jöttek, a hajó rollázott, a víz feljárt a raktártetőkre, őrséget kellett tartanunk.
Reggel a hídról figyeltük, hogy a felragasztott Ram-Nek szalagok hogyan dolgoznak, és egy-egy nagyobb billenésnél hosszában felszakadtak, más meg lejött. Mr. C. teljesen magába roskadt, hogy íme: hiába költöttek, az olcsó mégsem az igazi megoldás.
De baj van az Inmarsat készülékkel is, telefon Londonnak, ott azt mondták, hogy hardver probléma lehet. Ha jól belegondolok, nem is hülyeség, mert az Angol-csatornában a viharban kiszakadt a helyéből a számítógépház a képernyővel együtt és lezuhant a földre.
Ebédre fekete leves: távirat a S. nevű skót gengsztertől, miszerint Mr. C. és Mr. F. hagyja el a hajót, a surveyor elfogadta az ideiglenes raktár vízmentesítést a Ram-Nekkel, és ha kész a rádió valamint az idő engedi induljunk el Port Said felé, ott jön surveyor (ugyanis ott bárkit meg lehet venni).
Az idő erősödik, most 7-es erősségű a szél. Az egyes segédgép roncs, a kettesnek eltört a kuplungtárcsája, a hármas megy (egyelőre, de ez nagyon ideiglenes állapot). De a főgépüzemhez két segédgép kell, eggyel istenkísértés elindulni. Főgépet járatni és horgonyt húzni együtt lehetetlen. Ilyen időben, amikor a hajó ennyire bólogat a szembeszélben lehetetlen felhúzni a horgonyt a főgép segítsége nélkül. A többi hajó rég elment menedékhelyre a La Spezia előtti öbölbe. Mi nem tudunk. Pedig a Kikötőkapitányság is szólt, hogy átmehetünk. De mi erre is képtelenek vagyunk. Ha megcsúszunk, le kell dobni a bal horgonyt is (ezt sose használjuk, mert szinte lehetetlenség felhúzni, minden szem megugrik a dobon, mert a diója van kikopva). Most a főgép menetkész (de minek?), a hídon őrséget adunk és imádkozunk, hogy ne erősödjön az idő. A Navtex időjárás-jelentés 9-es időt jósol és ez be is fog jönni, ahogy a TV-ben látott műholdképet néztük.
Később távirat érkezett, hogy Mr. F-nek megvan a repülőjegye, és Mr. C. a partról „koordinálja”az eseményeket. (Azért egy ilyen távirathoz pofa kell ám!) Ez nagyjából azt jelenti: meneküljetek, ezek a hülye magyarok meg majd elviszik a hajót.
Persze ez odébb lesz, meg kell várni a rossz idő végét, be kell hozni a rádiót és beszerelni, és a parancsnoknak el kell indulni. Géza azt mondta, hogy 90%-ban megérett az elhatározása, hogy nem indul el ezzel a hajóval a Távol-keletre, inkább haza megy! Akkor én is!
Február 25. szombat, Marina di Carrara. A vihar alábbhagyott. Három helyen teljes hosszában lejött a ragasztás, csinálhatjuk újra. Dolgozunk a semmiért, a raktártetők erőteljesen mozognak, hiába ragasztjuk fel, újra elenged majd.
Csónak jött Mr. C-ért és Mr. F-ért, és megjött a rádiókészülék is. A szerelő egy óra múlva elment, kéken-zölden, négyszer összehányta magát és a rádióhelyiség mellett a hidat is, olyan tengeribeteg lett a mozgástól. Pedig mára egészen enyhült...
Van két burmai gépészünk, Htun Sein és Hla Htay. Csuda pofák, ahogyan esznek. Hla Htay nem eszik disznót és marhahúst, nem vallási okokból, egyszerűen nem szereti. Mikor rakott tészta volt uborkasalátával, ő diós tésztát kapott. Az uborkasalátával összekeverte, és jól letolta, még repetázott is! Hja, kérem, a magyaros ízek!
Htun Sein késsel és villával eszik, szépen. A villával rátolja a rizst a késre,és azzal teszi a szájába. Mire Indonéziába érünk, és egy kicsit ügyetlen lesz, akkor körbe fog érni a szája.
Mikor beszálltak, a zöldséglevest sós uborkával és paprikával ették, de erről már leszoktak, miután látják, mi nem úgy esszük.
Ők egy hónapos szerződéssel jöttek, és mindjárt letelik nekik is a kettő!
Február 26. vasárnap, Marina di Carrara. Távirat S-től, hogyha a kuplungot nem nem tudjuk itt megjavítani (ki beszélt arról, hogy meg tudnánk?), akkor menjünk Pireuszba hajógyárba. Ez úgy gondolja, hogy egy segédgéppel menjünk át? Legfeljebb dead slow-val mehetnénk, az 3 csomós sebesség, Piréig két hét lenne az út. Ez az S. egy őrült gengszter! De ezt már írtam, ám nem elégszer. Délután átjöttünk La Spezia elé, mert jön az újabb rossz idő.
Vacsora: a lusta szakács fasírtja (tatár beafsteak).
Február 27. hétfő, Marina di Carrara. Túlszárnyaltuk Rotterdamot! Már többet voltunk itt, mint ott, és itt még mennyi van hátra, ki tudja! Nem gondoltam volna, amikor megjöttünk, de azt hiszem, senki nem erre számított!
Délelőtt raktártető gondozás, délben vissza Marina di Carrara elé.
Délután szerelők jöttek, és kész a rádiótelefon!
Február 28. kedd, Marina di Carrara. P. Feri nagy várakozással ült az új rádiótelefonhoz reggel, de hiába. Nem volt képes − rádiós létére − életet lehelni a készülékbe. Mi a megoldás? Szerelőt kell hívni! Röhej! Átok ül ezen a hajón!
Viszont a nadrágjaim sokkal kényelmesebbek lettek, már nem szorítanak hasban. Kevesebbet eszem, kenyeret régóta nem. Esténként felteszem a lambada kazettámat, amit még Brazíliában vettem fel az ottani rádiókból, és ugrálok rá mintegy másfél órát − táncot mímelve −, de néha ebben a zene nagyon tud zavarni. Ehhez a következőképpen öltözöm: három trikó, egy ing, farmer, és a tetejébe egy tréningruha, majd felveszem a vízhatlan kabátot. Így az ugrálás alatt mindent teleizzadok, de utána pillekönnyűnek érzem magam, és órákon át dög szomjas vagyok!
Délután surveyor, a raktárt elfogadta. Mr. C. megdicsért az elvégzett munkáért, de sajnos a bukszáját elfelejtette a ceremóniára elhozni. A rádióhoz és a segédgéphez holnap visszajönnek, de az már nem rám tartozik.
Folytatom...
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
Este tévé. Nagyon készülnek a San Remoi Dalfesztiválra, egy beharangozó műsort adtak, a régi énekesek karneváli hangulatot teremtettek a színpadon és persze a régi slágereket énekelték. Az utolsó szám a meghalt Domenico Modugno Volare című slágere volt. (Most törhetem a fejem, hogy vajon miért tartottam akkor fontosnak leírni, hogy Modugno meghalt. Talán éppen akkoriban, és hír friss volt. Majd otthon megguglizom, és kiderítem.)
Nyolckor megjelent a kikötőkapitányság teljes díszben, és abbeli reményét fejezte ki, hogy hamarosan kész leszünk. A barba vázolta nekik a helyzetet.
A hídon az ügyeletes tiszt és matróz meg próbál a lábán megállni, mindent szépen elzéfesztelnek (biztonságba helyeznek), és kitámasztják magukat, s úgy várják az idő múlását, és azzal együtt a váltást, de legfőképpen a sűrített levegő sziszegését a gépházból, ami azt jelentené, hogy indítják a főgépet, s hamarosan megszűnik ez a borzalom. Az idő az persze múlik, mert az végzi a dolgát, s ebben semmi nem akadályozhatja. Tudjuk: odalent a gépészek is végzik a dolgukat, de annak eredménye még nem látható. Nem tudom pontosan, mi volt a hiba, de az rémlik, hogy egy hengerfejjel akadt gond. (Sajnos ekkor még nem vezettem naplót, most látszik, hogy milyen kár, nem előbb kezdtem hozzá! Ezt mindenki szívelje meg, aki nem ír még naplót, mert úgy jár majd, mint én most!) Tessék belegondolni: van egy baromi nagy kétütemű motor. Nyolc méter hosszú, két és fél méter magas, egy hengert úgy tisztítanak (kormolnak), hogy a gépész beleáll, és lekaparja a belső falát! Szóval ennek a masinának mekkora a
De nekem, és pár társamnak sikerült kijutnom!
Bevontattak a szalamiszi öbölbe (történelmi helyszín!), ahol a leállított hajók állnak egymásra kötve, és arra várva, hogy jön egy jó bolond, amelyik használt hajót akar venni. Elmentünk egy sor ilyen ócska, vénséges csotrogány előtt, majd egy elsüllyedt hajó előtt, amelyik fel volt fordulva, és az aljára kikötőhorgok voltak hegesztve, manőverezni kezdtünk. megfordultunk, seggünket az elsüllyedt felé fordítottuk.
gy hatalmas áruház, itt is bóklászunk, szóval elvagyunk, mint a befőtt. És ez megy hét végén is. Klassz.
Aztán sok eszmecsere végén beígérték a hajógyárból (Brailán hatalmas hajógyár működik) Románia legjobb elektrikusát. Eljött, vizsgálódott, nem csinált semmit és elment, de közölte, hogy szarból nem lehet várat építeni.
Nem volt ellenemre, hogy itt, a szultánok városa biztonságos szélárnyékában várakozzunk, hiszen még itt, a partközelben is olyan erős volt az északi szél, hogy csak úgy „porzott” a víz! És ami a gyönyörű, hogy ebben a hülye erős és hideg szélben vitorlásverseny nézői lehettünk, az egyik forduló bójája nagyjából harminc méterre volt tőlünk.
Minket más fából faragtak. Az alapvető gond, hogy a ballaszttankok fele használhatatlan, és üresen ez kész tragédia, mert nincs megfelelő merülésünk. Mi történik ilyenkor, amikor üres, és szembe kell venni a hullámokat? Nos, a hajó ha felmegy egy hullámhegyre, akkor az orra ugyebár felemelkedik. És megy felfelé, szépen, a következő hullámhegy, ha a hullámok rövidek, meg jön alá. És a Fekete-tenger pont erről híres: mivel sekély tenger, nem tudnak hosszú hullámok (szinusz hullámok) kialakulni, a két hullámhegy távolsága igen rövid. Tehát ott tartunk, hogy a hajó orra kiemelkedik, a test átbillen, és ilyenkor az orr, szinte lezuhan. Igen ám, de ott a következő hullámhegy már alatta, amibe belevág. Ilyenkor fröccsen a víz, a mérges hullám elborítja az árbócot is, beteríti a felépítményt. De ez lenne kisebbik baj. De a hajó ilyenkor egy pillanatra megáll, mint az ökölvívó feje, amikor beleszalad a nag ütésbe. Neki az agya lötykölődik össze, a hajón meg elindul minden, ami nincs lerögzítve. Potyog minden a polcról, az asztalról, a szakács megpróbálja elkapni a levest a levegőben, az összes lekvár egy kupacban, a sarokban, a kövön…
A búvárok is elvégezték a dolgukat, aláírás, és el. Illetve előtte nagyon elmondták, hogy szar ez a hajó, csigás az alja, isten tudja, mikor lehetett hajógyárban. Ők bizony nem tudtak csodát tenni.
A hívójel egy 4-5 betű és számkombináció, ami beazonosítja a hajót, a név nem mérvadó, abból lehet több is egyszerre üzemben, de hívójel alapján egyértelmű.
– Az Inmarsat C nem működik.
A fedélzetmestert utasítottam, hogy a csomagokat csak tegyék le, és essenek neki a hajó „átnevezésének”, azaz le kell festeni a régi nevet: Pelcarrier, és helyébe írják ki szép, kövér betűkkel az újat: Pancon 3.
– Pistikém, ez borzalom! – mondta P. Feri, a rádiós kambúzer. – Ilyen szart a jóisten se látott! Ez a hajó semmilyen nemzetközi előírásnak nem felel meg! Nincs egy működő
– Dobd le a bal horgonyt!
Felcihelődtünk, a csomagokkal kitámolyogtunk, valóban ott várt az ügynök.
Hajnali fél kettőkor dobtunk horgonyt a gyár előtt a fjordban. Itt horgonyoz a Wilson Mersin, utánuk fogunk következni. Ma reggel bement egy hajó, azt is ki kell várni. Remélem holnap is nyugis napunk lesz még.
Fél ötkor felébresztett Zsenya, kérdése volt, jogos az ébresztő, nem haragudtam, bár újra elaludni nem tudtam. De azt azonnal láttam, hogy ebből nem lesz kora reggeli indulás. Van egy hülye rendelkezésük, amíg a buldózer dolgozik a rakománnyal, nem lehet lemenni söpörni. És abból is láttam, hogy nem igyekeznek a kirakással, hogy előbb a daru összekaparta amit tudott, és utána tették be a masinát. Így annak nem sok dolga akadt. Na, mindegy, révkalauz délben, a manőver már nem az enyém volt.
A légi járművek nagyjából úgy működnek, mint egy sugárhajtású vadászgép. (Ne kérdezz, olvasd el a könyvet, akkor választ kapsz.) Nos, amikor ezek a gépek feltűnnek, akkor belőlük kilép az "ÚR", vagy angyalok, vagy a Seregek Ura, tehát a szemlélő azt látja, hogy mindig onnan jön elő. Tehát az Úr ebben lakozik. Mutatok is egy képet erről a repülőről, persze olyat, amit mi tudunk ma előállítani:
Akkor most mutatok egy másik képet. Ezt bizonyára mindenki felismeri, ez egy vidéki, szép templom.
Meg kell mondjam, ezt jól kitalálta Sloszár úr. Azt mondja, íme a bizonyíték, hogy az emberiség emlékezete megőrizte a találkozások emlékét, és ebből alakult ki a templomépítészet. Tetszik. Frappáns. És fenemód logikus. Csak egy a bibi, hogy nem biztos, hogy igaz.