
Napló az M/V Pancon 3 hajótól
1994.11.14-1995.06.02

Március 13. hétfő, úton, Szuezi-öböl. Átálltunk újra négy órázásra, most megint a saját, 04-08-as őrségem adom. Hűvös idő van, délután kellemesebb. Visszanéztem a csatornában készített videót, tűrhető.
Óraállítás, UTC+2-ben vagyunk.
Március 14. kedd, úton, Vörös-tenger. A hajnali őrségváltáskor azzal fogadott K. Pista a második tiszt, hogy negyven perc késéssel jött a hídra, 00:40.kor, mert nem ébresztette a barba (ugye ő adta a 20:00-24:00 őrséget, és a lejárte előtt kellett volna ébreszteni a váltóját). A naplóban és a térképen is hiányzott a 23.00-ás és az éjféli helyzetpont, tehát valószínűleg este tíz után lement csicsikálni.
Felelősségteljes, komoly, megbízható parancsnokunk van, aki öregbítí a lobogónk hírnevét.
04.00-kor 18 C.
16:00-kor 26 C.
Március 15. szerda, úton, Vörös-tenger. Herman Wouk: Kívül-belül című könyvét. Jó, de kissé propaganda ízű, amerikás bestseller, olvasmányos. Elkezdtem viszont Karinthy Ferenc Naplóját. Itt fennforog egy kis gubanc: mivel a három kötetes könyv Ferié, ezért ő olvassa az első kötetet, a második valakinél kölcsönbe van, én meg a harmadikkal kezdem. Fantasztikusan élvezem! Nagyon közel áll hozzám az értékrendje, a képzőművészetről alkotott véleménye, immár nem érzem magam „műveletlennek” vagy bunkónak, hogy nem tudom élvezni a „modern” − az ő szavaival: lila baromságok −, művészetét.
Este barbeque, garden party, pupabuli, ahogy tetszik. Egy vashordó kettévágva, a szájnál a két fél összehegesztve, hogy egy hosszú vályút formázzon, ebben izzik majd a faszén, egy rácson mindenki maga süti a csirkét, a pácolt tarját, a mititét. Szolgálatban lévén le- leszaladtam, hogy videózzak egy sort, majd vissza a hídra. Fél hétkor a barba leváltott, lementem megsütni a magam kis pecsenyéjét, H. Peti videózta, majd egy tál saláta kíséretében bekebeleztem. Utána vissza a hídra,, majd nyolckor az őrség után egy kis repeta, egy szelet hús mindössze. Bekebeleztem két sört a kellemes hűvösben (24 C), és jól éreztem magam. Mondjuk Veresen jobb lett volna, de ne legyünk telhetetlenek..
Utána visszanéztük a videót, jaj de vörös vagyok, holnap kerülni fogom a napot!
04.00: 26 C
16:00 28 C
Március 16. csütörtök, úton, Vörös-tenger. Megfordult a szél, szembe kapjuk, kicsit korai. Este öt után megvolt az első megállás: eltört a főgép hűtővíz csővezetéke. Persze nem tegnap, amikor olajtenger volt, hanem ma, így vacsora közben majd felborultunk a veszett billegésben (maximum két láb magasak a hullámok!).
04.00: 26 C
16.00: 32 C
Március 17. péntek, úton, Vörös-tenger. Hajnalban, 04.00: 27 C, mert ez a nap leghidegebb szakasza.
12.00: 32 C, de ugyanennyi 16.00.kor is. Na, ez a vörös tenger, így március közepén!
Március 18. szombat, úton, Vörös-tenger. Hajnalban 29, délben 34 fok, most ez a legnagyobb szenzáció. Közben szembe szél, ami elvileg azt jelenti, hogy hűvösebb lesz tőle a hajón, de nem. És ez a dög a 6-7-es időben tekeri magát, riszálja a farát mint egy olcsó kurva, hogy ne legyen nyugtunk.
Március 19. vasárnap, úton, Vörös-tenger. Sándor, József, Benedek, zsákban hoztak meleget és szeleket.
Délután a Bab el Mandeb. Ez sokkal keskenyebb, mint a Gibraltári szoros. Átértünk, és ezzel elhagytuk a Vörös-tengert.
Március 20. hétfő, úton, Adeni-öböl. Ma annyi történt, hogy jól bezabáltam zsíros kenyérből!
Március 21. kedd, úton, Adeni-öböl. Edzés, napozás, szolgálat. Már huszonöt órás késésben vagyunk az eredetileg megadott érkezéshez képest.
Szuez óta a sebességünk 7-8 csomó között van. Igazi konténerszállító hajó vagyunk...
Az őrség unalmas. A matróz a hídon, itt meg semmi forgalom, hát bementem a rádióba, és a komputeren elkezdtem írni valamit. Egy novellát akartam, megírtam, amikor Encsi kikötői látogatáson volt Triesztben. Nem is rossz, gondoltam írás közben, és valami nagyon furcsa érzés lett úrrá rajtam. A novella vége azzal zárult, hogy két feleség és egy tízéves forma kislány halomba roskadva a rakparton nézik, ahogy az Atalantic Star − a novellában megírt hajó −, eltávolodik, és egyre kisebb lesz. A valóságban, ezután a harmadik gépész kislánya (mert mindennek van valóságalapja) megjegyezte:
− Ha én ezt az iskolában elmesélem...
De nem ez történt a novellában! Ezt kérdezte:
− Anya, Marika néni miért maradt a hajón, hova megy?
És innen egyértelmű volt, hogy tovább kell írni. Talán egy regény lesz belőle?
Ez így működik? Másnál is? Mert én nem akartam így írni, ezt a történet akarta. Furcsa, nagyon különös érzés...
Vajon minden könyv így születik?
(Beszúrás 2010-ből: ez volt az a nap, amikor elkezdtem írni.)
Folytatom...
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Március 11. szombat, úton, horgonyon Port Said előtt.
Nyolckor megjelent a kikötőkapitányság teljes díszben, és abbeli reményét fejezte ki, hogy hamarosan kész leszünk. A barba vázolta nekik a helyzetet.
A hídon az ügyeletes tiszt és matróz meg próbál a lábán megállni, mindent szépen elzéfesztelnek (biztonságba helyeznek), és kitámasztják magukat, s úgy várják az idő múlását, és azzal együtt a váltást, de legfőképpen a sűrített levegő sziszegését a gépházból, ami azt jelentené, hogy indítják a főgépet, s hamarosan megszűnik ez a borzalom. Az idő az persze múlik, mert az végzi a dolgát, s ebben semmi nem akadályozhatja. Tudjuk: odalent a gépészek is végzik a dolgukat, de annak eredménye még nem látható. Nem tudom pontosan, mi volt a hiba, de az rémlik, hogy egy hengerfejjel akadt gond. (Sajnos ekkor még nem vezettem naplót, most látszik, hogy milyen kár, nem előbb kezdtem hozzá! Ezt mindenki szívelje meg, aki nem ír még naplót, mert úgy jár majd, mint én most!) Tessék belegondolni: van egy baromi nagy kétütemű motor. Nyolc méter hosszú, két és fél méter magas, egy hengert úgy tisztítanak (kormolnak), hogy a gépész beleáll, és lekaparja a belső falát! Szóval ennek a masinának mekkora a
De nekem, és pár társamnak sikerült kijutnom!
Bevontattak a szalamiszi öbölbe (történelmi helyszín!), ahol a leállított hajók állnak egymásra kötve, és arra várva, hogy jön egy jó bolond, amelyik használt hajót akar venni. Elmentünk egy sor ilyen ócska, vénséges csotrogány előtt, majd egy elsüllyedt hajó előtt, amelyik fel volt fordulva, és az aljára kikötőhorgok voltak hegesztve, manőverezni kezdtünk. megfordultunk, seggünket az elsüllyedt felé fordítottuk.
gy hatalmas áruház, itt is bóklászunk, szóval elvagyunk, mint a befőtt. És ez megy hét végén is. Klassz.
Aztán sok eszmecsere végén beígérték a hajógyárból (Brailán hatalmas hajógyár működik) Románia legjobb elektrikusát. Eljött, vizsgálódott, nem csinált semmit és elment, de közölte, hogy szarból nem lehet várat építeni.
Nem volt ellenemre, hogy itt, a szultánok városa biztonságos szélárnyékában várakozzunk, hiszen még itt, a partközelben is olyan erős volt az északi szél, hogy csak úgy „porzott” a víz! És ami a gyönyörű, hogy ebben a hülye erős és hideg szélben vitorlásverseny nézői lehettünk, az egyik forduló bójája nagyjából harminc méterre volt tőlünk.
Minket más fából faragtak. Az alapvető gond, hogy a ballaszttankok fele használhatatlan, és üresen ez kész tragédia, mert nincs megfelelő merülésünk. Mi történik ilyenkor, amikor üres, és szembe kell venni a hullámokat? Nos, a hajó ha felmegy egy hullámhegyre, akkor az orra ugyebár felemelkedik. És megy felfelé, szépen, a következő hullámhegy, ha a hullámok rövidek, meg jön alá. És a Fekete-tenger pont erről híres: mivel sekély tenger, nem tudnak hosszú hullámok (szinusz hullámok) kialakulni, a két hullámhegy távolsága igen rövid. Tehát ott tartunk, hogy a hajó orra kiemelkedik, a test átbillen, és ilyenkor az orr, szinte lezuhan. Igen ám, de ott a következő hullámhegy már alatta, amibe belevág. Ilyenkor fröccsen a víz, a mérges hullám elborítja az árbócot is, beteríti a felépítményt. De ez lenne kisebbik baj. De a hajó ilyenkor egy pillanatra megáll, mint az ökölvívó feje, amikor beleszalad a nag ütésbe. Neki az agya lötykölődik össze, a hajón meg elindul minden, ami nincs lerögzítve. Potyog minden a polcról, az asztalról, a szakács megpróbálja elkapni a levest a levegőben, az összes lekvár egy kupacban, a sarokban, a kövön…
A búvárok is elvégezték a dolgukat, aláírás, és el. Illetve előtte nagyon elmondták, hogy szar ez a hajó, csigás az alja, isten tudja, mikor lehetett hajógyárban. Ők bizony nem tudtak csodát tenni.
A hívójel egy 4-5 betű és számkombináció, ami beazonosítja a hajót, a név nem mérvadó, abból lehet több is egyszerre üzemben, de hívójel alapján egyértelmű.
– Az Inmarsat C nem működik.
A fedélzetmestert utasítottam, hogy a csomagokat csak tegyék le, és essenek neki a hajó „átnevezésének”, azaz le kell festeni a régi nevet: Pelcarrier, és helyébe írják ki szép, kövér betűkkel az újat: Pancon 3.
– Pistikém, ez borzalom! – mondta P. Feri, a rádiós kambúzer. – Ilyen szart a jóisten se látott! Ez a hajó semmilyen nemzetközi előírásnak nem felel meg! Nincs egy működő
– Dobd le a bal horgonyt!
Felcihelődtünk, a csomagokkal kitámolyogtunk, valóban ott várt az ügynök.





















