Nem vesztem el, csak...
Szóval április elején voltunk Mosonmagyaróváron négy napra gyógyfürdőben. Utána, a sors így hozta, hamarosan indultunk Erdélybe, majd Bukarestbe Húsvétra. De a sors nem nagyon akarta, hogy írhassak a blogjaimba. Ugyanis az internet - szokás szerint - döglődött. Be is jelentettem a T-Comnál, ami egyébként a világ leggagyibb szolgáltatója.
Ellenőrzés. Persze szokás szerint alapból engem néztek hülyének.
- Be van kapcsolva? Ellenőrizte?
- Az anyád... - Ezután kijöttek. Matat, kutat, ellenőriz.
- Légkábelt kell cserélni az oszlopokon - mondta a pasi. - Találtam egy másik érpárt, arra kötöttem, ezért aztán internet biztosan lesz. - búcsúzott.
Elment. Se telefon, se internet.
- Uram, a javításhoz nem kell a házba bemenni, ön mehet nyugodtan külföldre, ha hazajött, ki lészen a hiba javítva. Hazajöttem, nem lett a hiba kijavítva. Telefon a qrva menürendszernek.
- Hát anyagbeszerzésnél áll a dolog... - mondta a kislánka a helpdesknél.
Két nap múlva: - Már kiadták a szerelőknek.
Másnap: - nem tudjuk hol áll a javítás... ki van adva...
- Hol lehet reklamálni? - megkaptam az ügyfélszolgálat ímélcímét. Hát ha szolgáltatni nem is tudnak, ahhoz rendkívül értenek, hogy senkit ne lehessen elérni, mindenkit elrejtsenek az ügyfél jogos felháborodása elől.
Pénteken már üvöltöttem a szerencsétlen ügyfélszolgálatos fiúval.
Tegnap, hétfőn megjöttek.
- Kicsréltük az összes búrát a vonalon - mondta a pasas, bár nem értettem, hogy miről beszél. - Most már kell lenni internetnek.
Persze nem volt.
Jeladó a vonalam végére, megtalálták az oszlopon a megfelelő érpárt, átkötés. Kész, van internet.
Persze akkor sincs!
Ezután vonalvizsgálat a lakásban. A DSL doboz fordítva lett az előző szerelő által bekötve.
Van internet.
Van telefon.
Ilyen egyszerű az élet a T-Comnál.
