Valamelyik nap csupa lucskosan ébredtem. Borzasztó álmom volt. Egy modern, orrfelépítményes hajón voltam, és igazán rohadt viharban voltunk. Éppen a hídra kellett mennem, hogy átvegyem az őrséget. Már fent voltam, de gondoltam egyet, és felmentem a felépítményen levő árbocra, a tetején levő kis szerelőállásra. És akkor jött egy hatalmas hullám, ami a hajó alá görgött, a farát megemelte, és a hajó függőlegesen belefúródott a vízbe, természetesen nem volt mese, elsüllyedt. Az álom folytatódott, de nem részletezem.

Mert tegyük fel a kérdést, ha ilyen azonnali elsüllyedés történne, mi a helyzet? Mi az esélye a legénységnek a megmenekülésre. Aki ébren van, és a szabadban tartózkodik, mint nekem az árbocon, van esélye. Mondjuk a hídon levő váltásra váró tiszt és az őrséges matróz is ki tudott ugrani. Miben bízhatnak, hiszen nincs hajó!

De van a hajón mentőtutaj, és van egy kicsi ketyere, az EPIRB, amiben bízhat. Mindkettő egy hydrostatic release nevű szerkentyűvel van a hajóhoz erősítve. Ezt magyarul hívhatjuk nyomásérzékeny kioldónak. Balra az EPIRB, jobbra a kioldót látod. Ez a kis vágóeszköz úgy van beállítva, hogyha 4 méterre a víz alá kerül, a víznyomás kioldja a vágót, ami elvágja a rögzítőkötelet, és a mentőtutaj felúszik a víz felszínére, és ugyanígy az EPIRB is, amelyik azonnal sugározni kezdi a jeleit. Ilyenkor célszerű azonnal az EPIRB-et keresni, és azt magunkkal vinni a mentőtutajba. Ha velünk van, akkor nincs más dolgunk, mint megvárni, hogy kimentsenek.

Ez az EPIRB (Electronic Position Indicating Radio Beacon), mint a neve is mutatja, egy olyan ketyere, aminek a jeleit a műhold veszi, és a kis bója pozícióját továbbítja a vevőegységbe a felkutatási és mentési központba. A Doppler effektus elvén számítja ki a komputer a kis bizbasz helyzetét, amit az folyamatosan nyom, tehát a sodródásról is információt kap a mentőegység. Az ilyen típusú riasztást hívja a GMDSS rendszer másodlagos riasztásnak, és minden, a SOLAS (Safety of Life at Sea - Életbiztonság a tengeren) hatálya alá eső hajóra kötelező beszerezni (vitorlás és jacht nem esik a SOLAS hatálya alá.) De ugye egy normális tulajdonos, ha félti a szaros életét, akkor beszerzi.

Nos, ez a válasz arra, hogy mi a helyzet, ha gyorsan süllyed el a hajó. És ugye belátható, hogy az EPIRB nem a hajó, hanem a saját helyzetét közvetíti, ezért célszerű azonnal megkeresni, és magunkhoz venni. (Olyan esetben, amikor a hajót elhagyni kényszerülünk, akkor az ügyeletes tiszt magával kell, hogy vigye a mentőcsónakba, vagy a -tutajba). Beszéltünk a mentőtutajról is, bár nem foglalkozik vele a GMDSS, ejtsünk pár szót erről is.

Elsüllyedés után ez is ugyanúgy felúszik, és közben felfújódik a kis (megfelelően méretezett) sátor. A hajókra a személyzet létszámától függően tesznek tutajokat (kötelezően, évenkénti ellenőrzéssel). A tutaj kezelése nem is egyszerű feladat, ezt a túléléstechnikai tanfolyamon tanuljuk meg kezelni. Itt oktatják, hogyan kell a tengerbe ugrani (a mentőmellényt a melleden átkarolva, függőlegesen vízbe érni), hogyan kell a szél által esetleg felfordított tutajt átfordítani, abba beszállni, ami ugyancsak tengerészt próbáló feladat! Hogyan kell a tutajban viselkedni (cipővel tilos bemenni), hol vannak a felszerelési tárgyak (bicska, lámpa, horgászfelszerelés, gyógyszerdoboz, stb). Persze, az, hogy megtalálod-e a tutajt, az EPIRB bóját, mind szerencse kérdése is viharban, mert a szél fúj, minden sodródik, kérdés, tudsz-e úgy úszni a veszett hullámokban, hogy megmenthető legyél.

Bízzunk benne, hogy igen.

És hidd el, az MRCC (Maritime Rescue Coordinating Center - Tengeri felkutatást koordináló központ) mindent meg fog tenni a csúcstechnikájával, hogy megmentsen. De CSAK életet mentenek! technikát nem, ezért az elsüllyedt hajó nem is érdekel senkit, ha nem jelent veszélyt a hajózásra, vagy egyéb fontos okból.

Folytatom, ha nem unalmas...