Szó esett itt az orvosi alkalmasságról, ha még nem, majd most fog. Egy aprócska történet, még tengerész karrierem kezdetéről. A RAVA mellett, előtt, után, vagy már érvényes orvosival, de behajózás előtt ki kellett menni a Hajójavító üzemorvosi rendelőjébe "ciciátriai" (copyright Szalma István güv.) vizsgálatra. Volt ott egy gép, amin gombokat kellett nyomogatni, meg pedálokat meg ilyesmi, majd utána egy dottóre nénivel kellett beszélgetni. Négyen mentünk egy pénteki délutánon, mint legkisebb, én voltam az utolsó.
Ülök az igen csak fiatal és meglehetősen csinos doktornővel szemben és válaszolgatok a kérdésekre. Mindenféle pacákat ábrázoló képeket, ábrákat mutogatott, mit látok, gondolom a szokásos vizsgálati módszer. Meg furcsa kérdéseket tett fel, hogy mit csinálnék ilyen és olyan esetben. A végén a kezembe adott egy teljesen üres, fehér, A4-es lapot, hogy mondjam el mit látok rajta. Nézem a papírt összevont szemöldökkel, majd gyanakvó hangon megkérdeztem: fordítva adta a kezembe?
A doktornő felemelkedett a székéből és áthajolt az asztalon, hogy ránézhessen a lapra. Aztán kitépte a kezemből és felcsattant: azonnal menjen ki!
Kimentem, de a vér megfagyott az ereimben, mivel ha a kis tréfám miatt alkalmatlannak minősít, akkor nem mehetek a tengerre. Nem kicsit idegesen főttem a levemben vagy 15 percet, amikor visszahívott. Mint a mai nap bizonyítja, nem haragudott, sőt nevetett, hogy ilyen elmés választ senkitől sem kapott még.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy éppen akkor olvastam az Igazak című könyvet és a poént onnan vettem, majd meggondolatlan fejjel el is sütöttem.
