Nagyon sok ismerősöm, sőt, ismeretlen emberek kérdezgettek már: mi is a véleményem a Phillips kapitány című filmről. Ilyenkor röviden kifakadok, mert mi tudjuk, valójában mi történt 2009- ben és nem tekintjük "hősnek" - illetve én nem tekintem annak - a címszereplőt. Két éve összefutottam a Maersk Alabama egykori fedélzetmesterével, és az ő irányából is megerősítést nyertek azok a dolgok, amelyeket a hajózás berkein belül különféle jelentések alapján már elképzeltem magamnak. Ami nem szerepel sehol, az az, hogy Phillips egyrészt kicsikét sok alkoholt fogyasztott, másrészt pedig a váltóját várta a következő kikötőben és már a repülőjegye is megvolt, a hazautazás két héttel megcsúszott. Tehát sietett. Alább egy link egy amerikai ügyvédi oldalról (angol tudás szükséges hozzá), a Maersk-et beperelte a személyzet, mert tudott arról, hogy "utat rövidítenek" a kalózos mezőre. Természetesen a személyzet tagjai közül már egy sem Maersk alkalmazott, sokakkal pedig titoktartási egyezséget kötöttek - no nem a cég, hanem a filmstúdió. Mert így nem vájkál tovább az egységsugarú mozinéző, hogy mi is takar "az egy igaz történet alapján" kitétel. Én a filmből csak 30 percet voltam képes megnézni.
A kommentekhez annyit: amikor valaki elszerződik egy hajóra, nem azt vállalja, hogy a társaság, vagy a parancsnok tudatosan kockáztatja az életét. Bízik a feletteseiben, hogy azok betartják a szabályokat és nem növelik ennek a szakmának a már eleve meglévő kockázatát. Nem katonának és nem harcolni szerződtek.
Illetve az a jelent, amikor a személyzet visszamegy a kapitányért, nem azért van, mert hősnek tartják. Hanem mert minden IGAZI tengerészbe az első perctől belenevelik, hogy a tengeren mentjük az életet, főleg ha az egy hajóstársunké. És sokszor ezt még akkor is végrehajtják, ha a saját életüket kell kockára tenni. Nem szeretetből, nem tiszteletből, hanem mert ezt nevelték belénk: vízben (tűzben) embert nem hagyunk.
