2004.
Szeptember 27. hétfő, úton. Ez mindig így van: ha lassan akarsz menni, akkor az istennek se tudsz, ha sietni kell, akkor meg mint a csiga. Most a reggel hatos érkezés érdekében éjfélkor lelassítottam. lassú menetben 9 csomót teljesítettünk, levettem egész lassúra, ezzel 8,7 volt a sebesség. Így kénytelen voltam egy kanyart csinálni, mert az utolsó órát teljes sebességgel akartam megtenni. Ez 14,2 csomó volt. Persze nincs mit csodálkozni, a tenger felmenőbe volt a Severnre, hát vitt minket magával.
Az ügynök kellemes hírt hozott: csak holnap kezdik a kirakást.
Nagyszerű! Akkor kimegyek! Mondom is a barbának, és fél délben nekivágtam.
Kifelé menni mindig kellemes, csak vissza ne kellene jönni.
Newport
Amilyen randa a kikötő, annyira kellemes a dél walesi kisváros. Első volt, hogy fodrászt szereztem magamnak. Kivártam a sorom, a kamerát betettem a táskába, és beültem a székbe. Elmagyaráztam a hölgyikének, hogy milyen fejet akarok, és megállt bennem az ütő: a táskám mellett ott ült egy fazon, aki látta, hogy beletettem a kamerát. Na, most egész idő alatt azon szurkoltam, nehogy vegye a táskám, és kisétáljon az ajtón. Ja, a fószer sötét bőrű, indiai volt. Elismerem, ez afféle ösztönös rasszizmus, ha egy fehér maffiózó ült volna mellé, attól nem féltettem volna. Biztosan ugyanaz a reakció, ami a finn vámosokat arra indította, hogy csak Emanuel kabinját forgassák fel. Mivel a kamera megvan, így látható, hogy az aggodalmam felesleges volt.
Lassan bandukoltam, semmi dolgom nem volt, csak a videózás és ha látok papírboltot, akkor oda bemegyek. És lám, milyen szerencsém volt, amikor végleg letettem arról, hogy találok egy üzletet, akkor megtaláltam. Vettem írógéppapírt, borítékot, két tollat, így most már tudok levelet írni.
Walesi emberek
Azt álmomban se gondoltam volna, hogy ennyi színes bőrű lakik errefelé. Minimum 50%-a a lakosoknak indiai és arab, persze van más is.
Én ennyi nagy seggű csajt utoljára Rióban láttam. Úgy saccolom, hogy 60-65 kilogramm az egy főre eső nagyseggsúly. És mindemellett a zöme testhez símúló göncbe préseli a tömény bájait. Hát nem mondom, néha igencsak én voltam zavarban helyettük. Úgy kell nekem. A pálmát az a fiatalasszony vitte el, aki emellett még kilencedik hónapban volt, és testhez feszülő nadrágban és pólóban kellette magát.
Láttam egy szerencsétlen pasast is. Azt hiszem, én nagyjából az egyharmada lehetek, olyan 330-350 kilóra saccoltam. Egy speciális motoros, négykerekű szerkentyűn görgött, biztos, hogy nem képes lábra állni. Mindene lefolyt a járműről, a tarkója olyan vastag volt, mint a derekam. Viszont nagyon határozottan közlekedett.
Milyen az idióta anyuka?
Elmondom:
Az idióta anyuka nagyjából huszonöt éves, kissé testes, hogy finom legyek, bundás szegélyű rózsaszín kabátot visel, piros hosszúnadrágot és fekete surranót. Nyilván azért öltözik így, mert bizony elmegy már a meleg ruha, és a surranóban nem fázik a lába, logikusnak tűnik, nem?
Az idióta anyuka nyitott gyerekkocsit tol.
A gyerekkocsiban az idióta anyuka gyereke ücsörög.
Az idióta anyuka szegény gyereke egy szál ujjatlan trikóban, rövidnadrágban és mezítláb fázik a gyerekkocsiban. A szája széle biztosan divatból kék szegénynek.
Megettem egy melós ebédet
Délben voltam kint, hát nagyon sok melóssal találkoztam, akik ebédelni mentek. Szobafestők, gépszerelők, mindenféle idősebb mesterek és a fiatalabb segédjeik. Szinte kivétel nélkül sült krumplit ettek. Egy zacskónyit, vagy egy papírtálcányit tartottak az egyik markukban, és a másikkal menet közben tömték a fejüket.
Na, gondoltam én is megkóstolom, mert az ebédet nem vártam meg, már elmúlt egy óra, és éhes is voltam. Találtam egy gyorsbüfét, ami burgonyaételekre specializálódott.
Kértem egy adag csipszet. Jól megpakolták a tálcát, ott volt a só, mindenki úgy sózta magának, ahogyan akarta. Volt ecet is, én nem öntöttem rá, mert milyen az, de az előttem levő idős hölgy úgy meglocsolta, hogy az illatát még én is éreztem mögötte. (Innen tudom, hogy ecet volt.)
Hát, mit mondjak? Olyan lágy, és málós-grízes volt, ráadásul jól átitatva az olajjal, egyszóval nem az, amit szeretek. Én sose dobok ki kaját, de most az egyharmadát a szemetesbe dobtam, még az is megfeküdte a gyomromat, a hajóra érkezve nem is ettem meg az ebédem, pedig Jacek félretette.
Valami olyasmit is láttam, ami a gyermekkoromat idézte. Akkoriban reklám nyista, illetve csak módjával. Így aztán vevőcsalogatónak kitalálták, többek között, a mozgó kirakati bábut. Ezt motor hajtotta, és bólogatott, vagy valami egyszerű műveletet csinált.
Hát egy cipőkelléküzlet kirakatban láttam egy ilyen figurát, amint szorgalmasan kalapálja a cipő sarkát...
A Newporti ökör
Van egy kis tér, ahol egy ökör bronzszobra látható. A talapzatra egy bronztáblán olvasható, hogy amikor megérkezett a kereszténység a világnak ebbe a sarkába, isteni sugallatra meg kellett keresni azt a helyet, ahol a fehér ökör él, és ott felépíteni a templomot. Nos a fehér ökröt megtalálták, és templomot emeltek azon a helyen... Viszont ahol áll, templom nincs, de van két szupermarket és egy bevásárlóközpont. Persze elmondhatjuk, hogy megérkezett a pénzisten és ezek a templomai...
Itthon aztán egész délután és este regenerálódtam. Jól elfáradtam, a visszaút 50 percig tartott. Azt hiszem, jó videót készítettem.
Szeptember 28. kedd, Newport. Reggel hétre ígérték a kirakás megkezdését, de nyolc előtt nem tudták beváltani az ígéretet, mert a szalagvágó a raktárban volt elfoglalva. Nem valami pompás szervezés, de ennek mi csak örülünk, mert biztosabb, hogy nem megyünk el ma este.
És persze nem is bíztattak semmi olyasmivel, hogy befejeznék ma. Esély az indulásra csak a holnap esti dagálynál lesz. Ez jó a brit folyami kikötőknél: az árapályhoz vagyunk kötve, és sokszor előfordul, hogy a rakodási művelet befejezése után van még 5-8 óránk egy kis pihenésre.
A másik, a berakó rakparton viszont 24 órás munkarendben dolgoznak, hát jól el leszek foglalva.
Kocsmaügyek
A két matróz kiment este a legközelebbi kocsmába. A tulaj minden este 10-kor tombolát rendez. A nyeremény 3x1 üveg bor. És a kedves közönség megvesz több mint 100 tombolajegyet, á 1 font, és reménykedik, hogy megnyerik. A bor finom, ezt mondta Vito, mert az egyiket ő nyerte meg. De azért a haszon se megvetendő, és az, hogy sok embert vonz a kocsmába, és addig, amíg elérkezik a 10 óra, addig is iszik a nagyérdemű.
Hadd csodálkozzam megint: a foreman feltette a szokásos "brit" kérdést.
- Chief, voltál inni az este?
Ez valami eszement dolog! Hogy az Istenbe lehet program az, hogy elmegyek a kocsmába és jól berúgok? Persze minden este. És ez a szórakozás egy valamirevaló férfiember számára! Őrület!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő többkötetes enciklopédia kötetenként is megrendelhető, megvehető.
Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
