2004.

November 11. csütörtök, úton. Viszonylag tűrhető az idő, sőt, nyár van kérem: rövidnadrág, trikó, papucs zokni nélkül!

Videózom

Elkészültem a videóval. A kamerából beolvasott film a vágás után 4,9 gigabájt nagyságú volt, még akkor is, ha két részből áll. Csináltam belőle egy VCD-t (videó CD), és azon mindössze fél gigabájt! Jó, a minőséget nem javítja, de az eredeti felvétel megvan.
Ez valahogy úgy hangzott, hogy: sebaj, bármikor meg tudom ismételni, de azt hiszem, ez nem így van. Úgy gondolom a videózók zöme készít egy valag felvételt, azzal, hogy: Majd megvágom! És ez sohanapján történik. Erre a legjobb példa B. Cs. volt a Dinán, mert amit összevideózott, abból a másfél órás szalagból három perc film nem készíthető! Azt azért el lehet mondani, hogy a turisták, és videózó utazók 98%-a nem tud öt perc filmet készíteni. Elnézem a sok idiótát a frekventált idegenforgalmi helyeken, amint kaszálnak, zimmelnek-zummolnak, átlóznak a kamerával és tíz percig folyamatosan nyomják...
Siralmas volt például a révkalauz a Dardanellákban. Elkérte a kamerát, hogy készít felvételt úgy, hogy én is rajta legyek. Borzasztó volt, amit - hallatlan biztonsággal és fensőbbséges mosollyal - véghezvitt! A hasamról és a híd szélén levő keresőlámpáról készített felvételeket, úgy hogy a háttérben valami látszik... Hat percnyi anyagból tizenkét másodperc került a filmre. (Hát ezt ki kell vágni, vagy nem?!) Meg az izlandi filmen, amit Vlagyimir készített szívességből a HAV Andromedán, abból is ki kell vágni a hetven százalékát! Ezt az izlandi filmet meg kell ismételnem, mert egy "format c:"-nek esett áldozatul.
Van aki azt mondja: úgy kell videózni, hogy ne kelljen megvágni (apa, és igaza is van, mert neki nincs alkalma megvágni). De itt van egy nagy bibi: kevesen tudnak úgy videózni, hogy az a film valójában vágás nélkül élvezhető legyen. Apa tud. Jó én is tudok, de most nem rólam beszélünk.
Az én vágásaim inkább szerkesztések: felirat készítése, zene alávágása, és a hibák (amik óhatatlanul előadódnak, például bekapcsolva hagyom a gépet, és az igazán szép lábaimat öt percen keresztül filmezem, ahogy tapodják az aszfaltot...) kivágása. Azt hiszem, az amatőr filmeket nem lehet úgy készíteni és vágni, mint a profikat. Az ilyen úti filmeknél muszáj kompromisszumot kötni: vagy benne hagyom a newporti "szállítóhidat", amelyik függőkocsiban viszi át az autókat, és akkor a szomszédos építkezésen dolgozó rohadék légkalapács hangja is ott zavar, vagy nem tudom megmutatni, milyen érdekes műszaki alkotmány. Tartjuk a "menetrendet", szombaton érkezhetünk. Bár a portugál partok előtt sokkal rosszabb az idő, mint itt. Oda 5-ös, 7-es északkeleti szelet ad a meteorológia, de nem leszünk nagyon hátráltatva, hiszen hátulról, fél hátulról jön.

Délután Weöres verseket olvastam A Robogó szekerek azért eléggé más kategória, mint "a gézamalacosat tessék elénekelni!" vers! Tudod, a Bóbitában: szárnyat igéz a malacra... Egy vers, ami most kellőképp megfogott: Kínai templom. Ugyanis a Várkonyi könyvből elég sokat megtudtam a kínai írásról, nyelvről, nyomtatási formáról, és ebben a versben természetesen minden benne van, ami a kínait kínaivá teszi... Az oszlopba való szedés, olyan széles hasábba írva, mint a kínai könyv formátuma, és a szavak egymás alatt, és ezek mind "kínaiak", mert csak egyszótagú szó szerepel benne, természetesen ragozatlanul! Elképesztő! Íme:

Lelkiismeret furdalásom van, mert nem írom a könyvet. Pedig csak "be kéne fejezni". Hogy miért nem megy, nem tudom... Na, majd éjszaka írok!
Különös, a bizonyos örömök utáni vágyódás fájdalmaim egy része. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték

November 12. péntek, úton. Éjszaka nem írtam, sőt délután se, és este se, mert más dolgom akadt. Van ez így... A naplót is este pótolom.
Viszont 20 fok van, és ez is valami, a szél hátulról fúj, nekünk is lehet szerencsénk.
Estig nem kaptuk meg a következő utat, ez azt is jelenti, hogy majd csak hétfőn...
A barba nagy izgalomban várta az átutalási értesítést a Marlowtól: ha rajta van a listán, az azt jelenti, hogy nem intézkednek a váltása ügyében, majd csak decemberben megy haza. Kettőkor megjött, rajta volt, örült neki. Azt látom, hogy hosszabb távra (több behajózásra) tervez. Nem lenne rossz vele hajózni.
Van egy állandó kérdésem a lengyel szakácsok kapcsán: mért kell nekem minden sülthöz szétfőtt zöldbabot ennem? Még a rántott húst se tudja Jacek (de más lengyel szakács se) elképzelni jól agyonfőzött zöldség nélkül. Mert ha legalább nem hagyná a lobogó vízben negyven percet, vagy egy órát, de így aztán majdnem pép, a villával nem lehet felszúrni...
Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.- Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték


November 13. szombat, úton, Lisszabon. Éjszaka kinyomtattam a harmadik levelet. Remélem az asszonykám megkapta az előzőt! Ez most kissé hosszabb, a másodiknak pont a duplája, 12 oldal.
Délben a hídon tíz percenként néztem, hogy van-e vonal, pedig tudom, hogy fölösleges. Már nagyon várom a híreket: hogyan érkezett meg a Nimród.A vonal három körül jött meg. Próbáltam hívni a családot, de valami nem gömbölyű: mindenki foglalt volt. A T-mobilosról felhívtam őket, beszéltem Nimróddal, azzal búcsúztunk, hogy este hívom őket, de fél nyolckor meglepetés ért: egyik telefonról se tudtam beszélni, a Vodásról még az sms se ment el. Aztán amikor az asszony fizetett mindkét telefonra, kiderült, minden oké... Ez mondjuk hátránya a kártyás telefonnak. Hatkor kötöttünk ki. A barbával elkaptunk egy stivadort a parton, kikérdeztük, hogy mikor kezdünk, megnyugtatott, hogy csak hétfőn. Ma és holnap befejezik a munkát a hűtőhajón, amelyik mögöttünk áll, és az

Ice Flake

névre hallgat. Több mint egy hete itt állnak. Norvégiában raktak be fagyasztott halat Iljicsovszk (Ukrajna) részére. Lejöttek, egészen a Vizcayáig, ott természetesen derékba kapták a vihart. Küszködtek, jöttek, de persze egy hűtőhajónak van sebessége, nem úgy mint nekünk.
Aztán egy jókora hullám megbillentette őket.

Megdőltek vagy negyven fokot (ha húsz fok fölött van, akkor már az ember azt képzeli, hogy most aztán felborulunk, el tudom képzelni, hogy mit álltak ki lelkileg szegény tengerészek!), aztán átbillentek szép lassan a másik oldalra... és úgy maradtak! Kiderült, hogy a rakomány megcsúszott, nem volt semmi lehetőség arra, hogy helyreállítsák az úszáshelyzetet. Próbálkoztak némi ballasztolással, a darukat kihajtották a hajóoldalon kívülre, és valahogyan bejöttek Lisszabonba. Itt aztán egy hete dolgoznak rajtuk.
Az ész mércéje a humorérzék.- Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték








Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!

 

A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...