2004.
December 16. csütörtök, úton, Montrose. Lehet, hogy elkiabáltam az érkezést. Ilyet még nem láttam: a hatórányi őrség alatt a barométer 23 hPa-t esett. Irdatlan nagy kaki kerekedhet belőle...
Hát lett is, délutánra, de viszonylag gyorsan elrobogott felettünk.
Kitört a balhé
Megyek ebédelni, várom, hogy Jacek adja a levest, hát berobog a konyhába a barba, és valamit tárgyal mérgesen Jacekkal, aztán meglát, és tőlem is kérdezi:
- Miért nem jelentették, hogy Fronczak alkoholista?
Na, jól van...
Persze igaza van.
Az történt, hogy Vitalino felment hozzá, és kijelentette, ha Fabian visszajön akkor ő kiszáll, és nem jön vissza. Persze kikérdezte a barba, Vito meg mindent elmondott. Így aztán számomra se maradt más, nyilván beszámoltam arról, hogy mi minden történt.
Azonnal telefon Ciprusra, Krémers kérte, hogy írjak egy jelentést, és annyit mondott csak, hogy legközelebb jelentsem azonnal. Remélem, nem lesz legközelebb. Azt hiszem, ezt én már sose tudom elfogadni, hogy nekem jogom van jelenteni a parancsnokot, anélkül, hogy ne engem rúgnának ki... ez teljesen belém ivódott a Mahartnál, ott a legalávalóbb, részeges disznót se lehetett jelenteni, mert később ő állt bosszút.
Természetesen nem lett semmi következménye egy ilyen jelentésnek, ha volt is. Azt hiszem erre a mi nemzedékünk nem alkalmas. (Persze nem mindenkiről van szó a nemzedékünkben, hanem csak az olyan lelki alkatú marhákról, mint én is vagyok.) Ezt csak a fiatalok tudják elfogadni, úgy, hogy higgyenek is az igazukban.
Azt hiszem, Fabiant váratlanul éri majd a dolog, mert teljesen magabiztosan ment el, azzal, hogy az Isartalra száll be.
Aztán, hogy tetézzem, megcsináltam életem egyik legnagyobb marhaságát, majdnem elütöttem egy halászhajót. Most is remeg mindenem... Teljesen belefeledkeztem a következő útvonal elkészítésébe, és arra eszméltem, hogy Jacek van a hídon, és szól, hogy összeütközünk. Volt még időm kitérni. Persze azt a leteremtést, amit a barbától kaptam, nem teszem a kirakatba! Irtóra bánt a dolog. Ötvenhat évesen megtörtént először.
Vacsoráztam, amikor egy helikopter szállta meg a hajót, ledobtak egy katonát, akit később felvettek, és elköszöntek. Mentési gyakorlat volt, a szokásos, a szokatlan az volt, hogy még sose láttam sötétben.
Két dolgot kell megszoknunk, különben az élet elviselhetetlen: az idők durvaságát és az igazságtalan emberiséget. Chamfort
December 17. péntek, úton, Montrose. Teljesen elmaradtam a naplómmal. Hajnali kettőkor kikötöttünk, de a pilot már akkor mondta, hogy a másik két hajó, amelyiket utánunk hozzák be, előttünk van, és mi csak akkor kezdjük a kirakást, ha az egyik elmegy holnap.
Az a holnap már ma este megtörtént, sőt, egy órát dolgoztak velünk is, aztán pilot, és átálltunk a kirakó rakpartra.
A lengyel barbáról
Megírtam a jelentésem, a barba elküldte a sajátjával együtt. A jelentésben csak annyit írtam le, amennyit bizonyítani lehet, semmi olyasmit, hogy ezt hallottam, vagy azt. Végül is nem feketíteni akarom, hanem elmondani mi történt.
Megírtam, hogy Brémában én vittem ki a hajót a révkalauzzal, ezt a német bizonyítja. Hogy augusztus 12-én délben a kabinban aludt, és majdnem elütöttük a Greenwich világítóhajót, megadva a hajó helyzetét, ami benne van a hajónaplóban. Aztán a la corunai indulás után részeg volt, és nem tudta írni a naplót, és a november 1-i éjféli pozíciót adtam meg, amikor a fúrótornyok közé robogtunk ezerrel.
És leírtam a kezelését, mert a gyógyszer hiányzik a gyógyszertárból.
Aztán később sokkal cifrább dolgokat is megtudtam. A barba kikérdezte a legénységet, hogy mennyi lazacot ettünk, mert van róla számla. Persze semmit. Aztán felsorolta, hogy mennyi és miféle minőségi ital tűnt el, ezt nyilván elropogtatta Fabian.
És közben arra is rájöttem, hogy megint csak hülye vagyok, akit könnyű bevezetni az erdőbe, a hiszékenységem már-már eget verő ostobaságig fokozódik, hiszen még azt is leírtam róla, hogy milyen rendes tőle, hogy jár bevásárolni a hajónak...
Csak most, hogy Liebe a barba tűnik fel, hogy mennyivel jobb és több a kaja, mint amikor a lengyel volt. Később Vito elmondta, hogy nem mert aludni, csak akkor, amikor én voltam szolgálatban. November elsején tíz után valami reflektort vett észre, felrohant a hídra. Fronczak aludt, egy hajó közeledett, reflektorozott, villogott, persze a lengyelnek hiába. Vito áttette kézi kormányzásra az automatát, elfordult, sikerült 100 méterre elmenni a német hajó mellett.
Erről nem is tudtam.
Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy keresni fogja-e a kapcsolatot velem, mert megvan a telefonszámom is, meg az (egyik) í-mél címem is.
Orvosnál
Ebéd utánra jött az ügynök értem, orvoshoz mentünk, mert tele van a hócipőm a kezem miatt. Nagyon kellemes, modern orvosi rendelőben voltunk, hamar sorra kerültem, a doki szimpatikus 35 körüli férfi, és jól beszélt angolul (ez vicc volt, ha valaki nem vette volna észre!).
Elmondtam a panaszom, azonnal azt mondta, amit tudtam, hogy mi a baja, hogy az elmeszesedő ínszalag leszorítja a idegeket, meg kell műtéti úton tisztítani az ínt, és kész.
Így aztán azt írta a jelentésre, hogy (Carpal tunnel syndrom) és munkára alkalmatlan vagyok, kórházi kezelés kell, és a leváltásom szükséges. A legfőbb baj az, hogy alig tudom magam kipihenni. Nem merem várni az éjszakai szolgálatot.
Mitől hangos Nagy Britannia?
A rádió minden híradáskor elmondja a hírt: napi egymillió cigarettát csempésznek az Egyesült Királyságba. Ezzel kapcsolatos a másik hír is: mérgezett cigarettától betegednek megy egyre többen (L&M-et szívók) ezek mind zárjegy nélküliek voltak, és Kínában valamint Oroszországban gyártották őket, s csempészés útján kerültek be az országba.
Mindezt a barba mondta, és később én is hallottam a BBC hírei között.
- Hiszem, ha akarom - mondtam a barbának. - Ha a csempészett cigaretta keresletét akarják leszorítani, akkor olyan álhírt kell beadniuk a népnek, amelyik hihető is.
Persze ez csak afféle elmefuttatás.
Aztán délután megjelent a black gang. Ketten voltak, tehetségükhöz mérten átkutattak minket, nem találtak semmit. Ez egyikük elmondta, hogy őfelsége vámosai bajban vannak, nincs elég ember, és most "taktikát" váltanak: területi kutatást végeznek. Megszállnak egy területet, ott minden hajót átkutatnak. Minden hajóról, tengerészről kimutatást vezetnek, aki legalább négyszer-ötször átesik egy ilyen vizsgálaton, és tisztának találtatott, azt békén hagyják utána...
Liebe megkérdezte a BBC hírével kapcsolatban.
- Nem kell túl komolyan venni - legyintett az idősebbik. - De azért elég hatásos eszköznek látszik...
Este kimentünk egy kis sétára a barbával. A Tescóba mentünk, vettem egy üveg Bull Blood nevű vörösbort. A barba szúrta ki, hogy ott az üveg nyakán a magyar címer. Szóval egy üveg Egri Bikavér 3,20 fontot kóstál, (1400 Ft. körül). Finom volt. A hajón meg is ittuk, egy palack portugál bor kíséretében (a magyar jobb).
Ha az ostobák tudnák, mennyit szenvedünk miattuk, bizonyára szánakoznának rajtunk. Rivarol
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
