2004.
December 30. csütörtök, úton. Korán, fél tízkor ébredtem a fránya kezem miatt. Kimentem kávézni, azzal fogadtak, hogy lengyel tiszt jön váltani. Na, ez az, amire szükségem van. Innen már eléggé biztosnak látszik a hazamenetel Lisszabonból.
Az átadás-átvételre felkészültem, az adminisztrációm naprakész, így nincs más hátra, mint előre.
Hajnalban hívott az asszony, nem sokkal az után, hogy bedöngettek az sms-ei, hajnali öt negyvenkor.
Éppen akkor igyekeztem kipihenni a halászok okozta bosszúságot, mert két idióta vadbarom közrefogott, és egyszerre befordultak egymás felé, én meg csak simigáltam az égnek meredő hajamat, már amit Vito meghagyott belőle. Végül lassítás, meg kilencven fokos elfordulás kisegített a szorult helyzetemből, de valahogy ez a találkozás nem hozott lelkileg közelebb a halászokhoz, nem tudtam legalább egy picit megszeretni őket.
Olyanokat is mondtam, hogy a macska rúgja meg, és még olyanabbakat...
A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája. Oscar Wilde
December 31. péntek, úton. Éjszaka filmeket néztem, délután a radarhoz szögeztem magam, mert ocsmány volt a láthatóság.
Ennyi.
Ez az év utolsó napja.
Most lefekszem egy hétköznapi vacsora után, éjfélkor felmegyek a hídra, és kész.
Azaz nem... Fél tízkor arra ébredtem, hogy fáj a kezem, hát felkeltem, és zuhany után kimentem a szalonba. Ott a két matróz és Jacek „dorbézolt”. Már a második doboz sörnél tartottak, és valami ócska amerikai videót bámultak. Edi, mint az az oroszokról köztudomású, nem ivott semmit, csak az éjféli pezsgőből egy kortyot a koccintás kedvéért. Éjfél előtt fel a hídra, finom olasz spumantét bontottunk (egy üveg maradt, ezt vagy nem találta meg Fabian, vagy nem szereti, mert nem zabálta fel).
Mindaddig, amíg nem beszélünk valamiről, meg se történt. Csak azzal lesz valóvá, hogy kimondjuk. Oscar Wilde
2005. JANUÁR
Január 1. szombat, úton. A pezsgő hamar elfogyott, így aztán mindenki levonult, de előtte a barba megnyomta a dudát, hadd szóljon, csak úgy, magunknak.
Ja, fogadkozás nincs.
Pedig le kéne fogynom...
Január 2. vasárnap, úton. Kezdődnek az "utolsók": ma volt az utolsó délutáni, éjjel az utolsó éjszakai szolgálat lesz, és ez így folytatódik holnap.
Éjszaka elkezdtem olvasni a könyvet (amit még nem fejeztem be, ugyebár, mert nagyon elkezdtem utálni amit írtam...). Nem is olyan rossz... Lehet, hogy mégis befejezem. Persze kell a család kritikája is, mert az asszonynak igen jó meglátásai vannak, és Szabolcs fiam véleményére is sokat adok. Nimród nem jöhet szóba, mert ő magasról tojik minden efféle irodalmi huncutságra...
Készülődés
Lassan el kell kezdenem mosni, meg csomagolni... de a mosást nem előre hozni, mert ahhoz, hogy a mosógépet bekapcsoljam, eléggé dülöngélünk, és nem lehet a centrifugáláskor kitenni efféle megpróbáltatásnak. A kabinom pedig olyan kicsi, hogy ha bepakolom a bőröndöm, akkor vagy a bőrönd vagy én vagyok a kabinban. Így egyelőre marad az elméleti csomagolás...
Január 3. hétfő, úton, Lisszabon. Délre érkeztünk a révkalauz-állomásra, egyre kikötöttünk. Az ügynökség értesített, hogy csak hatkor kezdenek kirakni, ez azt is jelenti, hogy csak negyedikén végzünk, és Setubalba is csak későn érkezhetünk. Így még ott lesz a hajó, amikor én már nem.
Ez volt a terv.
Aztán négykor telefon Oslóból, a livornói út törölve, La Corunába megy a hajó, így a barba felhívta Vasoullát, hogy tegye át a jegyem 4-re.
Az új elsőtiszt, Andrzej Zdrojowski hatkor érkezett, pontosan úgy, ahogy számoltam. Fél hétkor már az átadás-átvételben voltunk nyakig.
Közben telefon haza, meg a rakodás ellenőrzése, aztán tovább a magyarázat.
Hát Andrzej nem egy komputerfenomén, nem tudom, hogyan fogja átvészelni a kezdeti nehézségeket, mert a barba durva tud lenni, mint a pokróc, ha valami nem az elképzelése szerint megy. Igaz, öt perc múlva elfelejti, de azért az emberben nyomot hagy, ezért aztán nem is akarok ide visszajönni.
Tízig bírta, akkor elment lefeküdni. Én maradtam, mert a rakodás ugye megy, hát így kihasználatlan maradt két és fél óra.
Január 4. kedd, Lisszabon, Párizs, Budapest. Éjfél után cseng a mobil. Az asszony hívott. Megörült, hogy már fent vagyok. Felvilágosítottam, hogy még és nem már, mert éjfél múlt. Azt mondja, ne hülyéskedjek, hát látja az órát, hat múlt öt perccel. Később, amikor Szabolcsnak panaszkodott, hogy meglottyantam agyilag, a fiam megfordította a vekkert, és láthatta, hogy fél tizenkettő van...
Korán keltem, folytattuk az átadást-átvételt, majd dél körül aláírtuk a naplót, s már mehettem is folytatni a csomagolást.
Az ügynökségi kocsi kettőkor érkezett, beszállás, integetés, és befejeztem a pályafutásomat a Lys Chrisen.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
