M/V ISARTAL
Március 8. szerda, úton, a Nemzetközi Nőnapon. Isten éltesse a hölgyeket! És ne csak ezen a napon! Semmi hírünk a kirakás menetrendjéről, így csak megyünk bele a vakvilágba, péntek reggel hatkor érkez(het)ünk.
Március 9. csütörtök, úton. José nagy napja volt a tegnapi: a Benfica kiverte a Liverpoolt a BL-ből. És Josét nem érdekli más, csak a Benfica. Ez persze nem így igaz, hanem úgy, ahogyan ő maga szokta mondani:
- Chief, ha otthon vagyok, sose nézek tévét, kivéve a híreket, és a labdarúgást. És ha a Benfica játszik, azért minden követ megmozgatok, hogy láthassam.
De a mai nap mindenkinek a napja! Ugyanis az ügynökség értesített, hogy pénteken csak délután mehetünk part mellé a magas vízzel, és így csak hétfőn fejezik be a kirakást. Tehát a hét vége a miénk Bilbaóban! Ennél jobb hír nem is kell! Most majd óvatosan kell kimennem, vigyázva arra a kis 44-es piskóta tappancsaimra.
Mivel a part mellett jövünk, ezért volt vonal, tudtam az asszonnyal beszélni. Szegény érzi a melegfrontot. Mondta, hogy keresett egy hölgy a Rádióból, aki látta a honlapom, és ha hazajövök, hívjam majd fel, és szeretettel várnak a Petőfi Rádióban. Hát, ha várnak, akkor megyek!
Március 10. péntek, úton, Bilbao. (Ez persze úgy Bilbao, ahogyan Kistarcsa Budapest, mert Zorrotzában vagyunk.) Ennek az útnak is vége lett. És ez így megy, monoton egymásutánban, s csak az a lényeges, hogy hány nap van még a hazamenetelig, és egyáltalán nem izgat, melyik lesz a következő kikötő. Lehet, hogy ezzel a hajóval nem is jutok el olyan helyre, ahol még nem voltam. Kikötés után elkezdett az eső zuhogni, és kilátás sincs arra, hogy elálljon. Így aztán nagyon nem bántam, hogy nem kellett kimennem a hajónak kaját vásárolni. Ugyanis a barba ide tartalékolta a pénzt, mondván Spanyolország a mennyország, itt aztán olyan olcsóság, van, hogy na!
Na, szóval nem.
Drágább, mint Olaszország, pedig az se nem piskóta! Ugyanez vár ám ránk is, ha bevezetik az eurót, aztán sírhat a sok vékonypénzű, hogy nem ezt ígérték! Addigra én is nyugdíjas leszek, bőven benne a nyugdíjas években, így aztán... na, ne siránkozzunk, hanem dicsérjük a kormányt, hogy csúszik a bevezetés határideje.
De enni kell, hát muszáj volt megpakolni a kosarakat az egy eurónál is drágább krumplival, meg a sok mindenféle és szükséges kajával.
Addig, amíg ők vásároltak, kimostam. Három eresztésre sikerült is, hiszen Livorno előtt se lehetett már használni a mosómasinkát, és így aztán feléltem az összes kék-, fekete-, és fehérneműt. A barba holnap akar venni, remélem, itt sikerül, nem úgy, mint Livornóban. A szememhez az ügynök orvost ígért mára, de nem jött össze (mert kórházban ügyel), így holnap tízkor lesz szerencsém megismerni.
Este tizenegyig téptük a szánkat a szalonban. Jan vett "vörösbort", azért az idézőjel, mert a bort csak idézi, valami ocsmány borzadály volt papírdobozban. Vesztemre kértem egy kicsit, hát kaptam egy nagy bögrével... Csak a tisztesség kedvéért ittam meg. Azért ez a spanyol "bor" a nyomába se ér bármelyik magyar asztali bornak!
Március 11. szombat, Zorrotza. Ami spanyolul Zorroza, ugyanis a "tz"-s név az eredeti baszk, lévén itt Baszkföldön vagyunk. Nem húztam fel a mobilon a vekkert, de így is hatkor ébredtem. Gyorsan kisikáltam a fürdőt, hátha a doki tiszteletét akarja tenni benne egy kézmosásra...
Szép ramaty időnk volt egész nap. Nem hittem, hogy eljön az orvos, de féltizenegykor megjelent. Megnézte a szemem sarkát, elcsodálkozott a fotókon, amiket készítettem, és felírt egy szemkenőcsöt. Közben telefonozott is, és ettől kezdve erős elhatározásom kerekedett, hogy a kezére ütök, ha a szememhez nyúlna. Igen, mert duma közben a mutatóujjával szépen letisztogatta az edzőcipője orrát.
Az, hogy egész nap zuhogott nem zavarta a barbát abban, hogy kimenjen vásárlandani. Vett a hajónak egy mosógépet, egy mikrohullámú sütőt, egy elektronyos vízmelegítőt és egy DVD lejátszót. Este azt hallgattam, hogy melyiken mennyit spórolt a vállalatnak. Utána a szakáccsal és Romekkel még kétszer fordultak, na nem mosógépért, hanem élelmiszert vettek.
Én, meg amíg a frontot tartottam, szépen kipucoltam a kabinomat, kimostam a mindenemet, de még a téli anorákot is (kétszer), hogy a norvég időjárás ne tudjon meglepni. Ennek a házőrzésnek az lesz a következménye, hogy holnap, amikorra is az időjárás-jelentésben szép időt jóslottak, kimegyek Bilbaóba. Az ürügy az, hogy í-mélben fényképet küldjek a szemorvosnak a szemem sarkának az állapotáról, de amúgy videózni akarok, mert két, vagy három éve, amikor itt voltam (úgy, hogy ki tudtam menni), nem volt alkalmam.
Március 12. vasárnap, Zorroza - Bilbao. Tíz körül indultam neki a városnak. Előbb Zorrozában kerestem internetet, de mindenütt azt a választ kaptam: - Vasárnap zárva... talán Bibaóban. Akkor gyerünk Bilbaóba. Eltökélt szándékom volt, hogy előbb internet, és csak utána más. A buszon vettem észre, hogy a mobilom a töltőn hagytam. Telefonkártyát kell vennem, mert az asszony biztosan keres, és nem tudja elképzelni, hol lehetek!
A tizennyolcas busz a Guggenheim múzeum előtt állt meg, hát nem lehetett kihagyni, nem lehetett nem leszállni, és videóra venni. És ami a fő, a híres posztmodern építészeti remek mellett találtam egy turista információs irodát, nyitva!
Egy kedves kislány volt szolgálatban, de nem sokat tudott segíteni.
- A könyvtárakban van ingyenes internet... - mondta sajnálkozva -, de azok vasárnap zárva vannak.
- Én fizetőst keresek - mondtam.
- Ó, az itt van szemben, a gyorsbüfében.
Már indultam volna, amikor még megkérdezte: - Hova való az úr?
- Magyar vagyok - válaszoltam, és bekerültem egy nagy könyvbe.
Gyerünk át a szendvicsfalóba, hát tele van terminállal, de nincs egyikhez se floppy egység, nem tudom a képeket elküldeni az orvosnak. Hát visszamentem.
- Nem sikerült? - kérdezte a kislány. - Akkor próbálja meg a szomszéd utcában, ajánlotta az egyik kolléganője, vagy a vasútállomás első emeletén.
Kaptam térképet, bejelöltek rajta mindent.
- Még mindig magyar vagyok... - mondtam búcsúzóul.
A szomszéd utcában az üzlet persze zárva. Gyerünk az állomásra. Közben találtam egy irdatlan magasra nyúló karú autódarut közel az állomáshoz az egyik építkezésen. Bementem a vasút csarnokába, de azt hittem eltévesztettem az épületet, mert táncolók sokaságába botlottam a nagy csarnokban. De nem csalás, nem ámítás, a népek ott lejtették a tangót, meg a spanyol táncokat, szépen keringtek körbe-körbe. Videóra való látvány!
Az internet café persze vasárnap zárva.
Feladtam.
Telefonkártya volt, így felhívtam az asszonyt, és sikerült megnyugtatnom, hogy nem vesztem el.
Gyerünk egy kis városnézésre. A környéket ismertem, átmentem a folyón, be az első szálloda recepciójára: - Internetet keresek... - mondtam, mert úgy látszik, mégse adtam fel...
Megmondták, hogy a posta után találok.
Nyilván vasárnap zárva, gondoltam, de azért elbandukoltam. És kérem, láss csodát, nyitva, négy számítógéppel, és az egyik szabad. Rögtön beültem, elküldtem az í-méleket és a fotókat (az asszonynak is küldtem magamról), neteztem egy kicsit.
Azt hiszem a gmail-es postaládám törölték, ez egyszerűen őrület, hogy nincs elfogadható ingyenes szolgáltatás sehol... Pedig most gondosan ügyeltem arra, hogy legalább minden második hónapban belépjek. És tessék!
Internet után séta, majd vissza az állomásra, próbáltam az asszonyt hívni, de nem sikerült, biztos valami gubanc lehetett a nemzetközi vonalban... Ezután be a hajóra, a hat tízes vonatot értem el, fél hétkor már vacsoráztam.
Most sikerült kitennem a videót, amit ekkor készítettem! Nézzétek!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
