Október 15. szerda, úton, Égei-tenger.

Azt hiszem, rajtam kívül most mindenki erősen aggódik a hajón. És ennek az oka Lys Line. Ugyanis ezek az ukrán fiúk itt szeretnek hajózni, a Fekete tengeren, meg a Földközin, ahol, nincsenek nagy hidegek. Most, hogy az új hajóbérlő leírta, hogy Skandináviából lesz a fuvar a Földközire és a Feketére, most rettenetesen félnek, hogy befagy majd az összes lyukuk és eltörik a hajuk meg a bajszuk, olyan kemény télbe viszi őket a norvég. Pedig nem. Az atlanti partokon télen sincs túl hideg, hogy attól ennyire kelljen félni. Mert most kell rendelnem téli overallt, kesztyűket, cipőket, meg fityfenét. Nem baj, majd ha fent, a hegyekben rakodunk jó lesz.
Ami a barba szívét jobban megviseli, az a jéghajózás... mondom, egy nagy rakat aggodalom a hajó (rajtam kívül). Hiába mondom, hogy nincs gond, egy szál se, de ő ismeri a Balti tengert, ott kurva hideg van télidőben, én viszont tudom, hogy a Lys Line körzete Göteborg, Malmö, és Norvégia, ez pedig közel sem a balti vizek.
Aztán az se okozott nagy örömet a főnök esetében, hogy átnevezik a hajót, amint ez már szokás, ha hajóbérlőt váltanak (és a név utal a hajóbérlőre, a mi nevünkben a C az a Carisbrooke-ot jelenti). Az új név persze nem lesz nagy változás, csak a Johanna lesz skandinávosítva, és a C töröltetik belőlünk. Az új név: Johanne. Ez persze elég ahhoz, hogy egy csomó munkát adjon: az összes hajóokmányt át kell íratni. A hajón, a mentőfelszereléseken át kell festeni a nevet, minden iratot újra fejlécezni... Persze, ez se megoldhatatlan feladat. Volt benne részem amikor a Pelcerriert átvettük és Pancon 3 nevet kapott, aztán amikor a Paduából Niklas lett, és végül az RMS Andromeda is hajóbérlő váltás miatt kapta a Hav Andromeda nevet.
Még mindig nem tudjuk, hova megyünk. Ma éjjel már nem Haifát írtam a naplóba, hanem "UK for order" a célállomás, azaz egy "később megnevezendő kikötő az Egyesült Királyságban". Most már nem kell titkolnunk a valódi útirányt, így kérte a hajóbérlő, hogy amíg áthaladunk Törökországon, addig mondjuk azt, hogy Izrael a rendeltetési hely.

Október 16. csütörtök, úton, Földközi-tenger, Málta 2-es horgonyhely.

Nyugis nap, szép idő, minden, ami ilyenkor kell: napsütés, majdnem szélcsend, meleg, ma már 26 fok volt árnyékban!
Ma megkezdtem a harcot a tulajdonossal. Persze ez nem vérre megy, csak pénzre. Nekem azt "mondja" költsem a pénzét, de ha költeném, nem akarja... magyarán összeállítom a rendelést. Ilyenkor az ember azt mondja magában: kell 15 darab rézzel kivert, lapos, szegecselt bizgentyű. Mivel tudom, hogy a parancsnok is szőrös szívű (hivatalból, mert amúgy persze nem), ezért írok 20 darabot, mert öt darabot biztosan levesz a rendelésből. De mivel tudom, hogy a tulaj is levesz belőle, ezért a biztonság kedvéért ráteszek még tízet, ez már harminc. Aztán tudom, hogy ő is tudja, hogy tudom, hogy meghúzza a rendelést, ezért biztosan a felét adja csak, ami a megrendelőn szerepel, ezért még megtoldom egy pöttyet, ez már negyven. Aztán két lehetséges eset van: pro primo, ha megérkezik a rendelés, akkor találunk 10 darabot. Mindenki meg lesz elégedve, a tulaj is, meg mi is, mert valójában csak öt darabra van szükségünk, hát lesz tartalék is, amit a német hajótulajdonosok nagyon rühellnek a hajón. Pro secundo: egy szál se érkezik, viszont van negyven darab alumíniummal borított, domború, hegesztett bizbasz, és megint két eset lehetséges:
- csak ez volt, amit kértünk nem kaptak, ezt küldték, bár semmire nem tudjuk használni, mert ötévente egy darab kell belőle.
- a shipi nem tud angolul, és marhaságot hozott, de azt nagy magabiztossággal, és három napig hajszolta, amíg összejött az igényelt mennyiség, és hiába visz haza mindenki egy darabot, mert a háztartásban még jól jöhet, csak nyolcan vagyunk, 32 a nyakunkon marad.
Szóval írom a rendelést, és csak csodálkozom, hogy ezek az ukrán fiúk milyen magabiztossággal gondolják, hogy az ISSA katalógus azért van, hogy összeírjanak mindent, amit szem-szájuk megkíván.
Az őrségem végére megérkeztünk Málta alá, fél hétre ledobtuk a horgonyt a 2-es olajvételező körzetben - ez egy horgonyzásra kijelölt terület -, és várjuk az olajozós bárkát, hogy megtankoljunk.
Este az akai fotóimat rendezgettem, készítek belőlük tematikus sorozatokat, jó szórakozás. És a máltai képeket is nézegetem, és felidézem a tavalyi októberelésünket a szigeten.

Október 17. péntek, Málta 2-es horgonyhely, úton.

Kicsit később keltett a barba, mert pont éjfélkor érkezett a Santa Elena, az olajos hajó. Hát, nem egy 3-ik évezredbeli modernség... úgy kellett a dög nehéz gumitömlőt a raktártetőn végighurcolni, aztán a csatlakoztatás se egy kattintás volt, de Vologya és Ruszlán ügyesek, fél kettőkor már kaptuk a nehézolajt. Egy óra tíz perc alatt nyomták belénk a 85 tonnát, és háromkor már húztuk a horgonyt, és gyerünk! Elhajóztunk La Valletta előtt, alig derengett valami az erődből. Bugibbát jól ki lehetett venni, mert dombra épült, aztán a Mellieha öböl következett, de abból nem sok látszott, és máris Gozó szigetére húztunk rá. Másfél mérföldre mentem el a partok mellett. Aztán a nyílt víz, és irány, na hova is? Még mindig azt írom a naplóba, hogy UK, for order.
Délben megyek fel a hídra, hát kérem, nyakig járunk a kakiban...
Két okból is kifolyólag: 1. A barba fejtágítást tartott a legénységnek az Ukrán Nemzeti Bank intézkedéseiről a lakossági számlákat illetően, és a kérdés az volt, utaljon-e a Marlow, vagy se. Gondolom, világszerte omlik összefelé a szarból épített vár, amit a bankemberek emeltek nekünk csak a hasznot tartották meg maguknak. Biztosat nem tudok, mert híreim nincsenek, mindössze annyi, hogy Izland válságban, a pénz értéke nulla, és mi lehetünk a következők... Ez csak egy fél mondat volt beszélgetés közben...
A másik ok, amiért balhé van, hogy felvettünk 45 tonna LSFO-t, azaz üzemanyagot, a megrendelt 85 tonna helyett. A hajóbérlő tombol, a barba dühöng, és szidja, mint a bokrot, azt a két idiótát, akik már persze hazamentek, de itt hagyták az eszelős ötletük eredményét... Szóval az előző barba, a neve nem érdekes, hajóztam már vele, csinált egy nagyszerű húzást: megspórolt üzemanyagot, több mint huszonöt tonnát! A vadmarhája! Azt hiszi, hogy ugyanazt lehet csinálni, mint a szocializmusban? Akkor szokás volt a "megtakarítás" és ezt el tudták akkoriban adni. Akkor így hívták azt, hogy meglopták a hajó üzemeltetőjét. Nos ez az orosz, most is ezt tette, és felajánlotta a tulajnak, hogy eladja neki, és átadják egy másik hajónak. De hát ez nem szokás a civilizált országokban, hát itt maradt a hajón. És ahogyan az lenni szokott, a hajóbérlő a saját nyilvántartása szerint rendelte az olajt, ami aztán jól nem fért belénk, mert mindenfelé ez az átkozott "megtakarítás" volt bespájzolva. Ja, erről az átadás átvételkor nem tájékoztatta Valerijt, csak később mondta el Misa a gépész, aki közben ki lett rúgva, és hazament.
És persze Valerij nem hajlandó magyarázkodni, elmondta, amit tudott, és megírta, kérdezzék az előző barbát, őt meg hagyják aludni. Hiába is jött két ímél, nem keltettem, majd este hatkor ráér.

Október 18. szombat, úton, Földközi-tenger.

Gyönyörűséges időnk van, hétágra süt a nap, plusz huszonnyolc fok, csak a páratartalom magas, és ezt nem igazán szeretem.
Akkor folytatom, az előző barbát. A legénység teljesen ki volt rá akadva, Valerij megmutatta a levelet, amit elküldtek a tulajdonosnak és a Marlow-nak. Leírták benne, hogy szolgálati időben lent sétafikál a raktártetőn, közben a híd felügyelet nélkül van, és nem öt percre. Aztán arrogáns és durva hangon beszél a legénységgel, és érezteti velük, hogy ez a nemzetiségük miatt van. Ehhez a barba azt is hozzátette, hogy Törökországban elment pecázni az ügynökkel, a hajó motorcsónakját használták. Egyedül jött meg, a csónakot valahol a parton hagyta, a matrózok mentek érte másnap, a motor rossz volt, úgy kellett beevezniük. A csónakmotort azóta se lehet használni, most Vova próbál varázsolni bele valamennyi lelket. Persze az átadás átvételkor mélyen hallgatott a disznóságairól, így Valerij csak később tudott meg mindent, apránként.
Amit nem értek, hogy amikor vele voltam, akkor teljesen normális volt. Ruszlán, a matróz (mert így hívják a mostani olajozót is) mondta is a többieknek, hogy valami történhetett vele, mert teljesen más volt az előző szerződése alkalmával.
Más:
Ugye a személyzet nyolc főből áll, és most van a hajón hat laptop. Első alkalom, hogy a matrózoknál is látok. Persze ez egyre gyakoribb lesz, ahogy az árak csökkennek, és ahogy egyre fiatalabbak lesz a legénység (vagy csak én látom így?). Ljosa, a legfiatalabb matróz, ő akadémiát végzet, immár három éve, de nem tud hajót kapni, mint kezdő tiszt. Értelmes, okos, és fenemód jól beszél angolul. Így ő a tolmács, főleg akkor, amikor Makszimmal kel beszélnem, mert ő aztán csak nézni tud angolul, azt se valami értelmesen. Jurij a kettő között van de közelebb Makszimhoz. Ezért is döntöttem úgy, hogy belevetem magam az orosz tanulásába. Makszim persze intelligens, mert látja, hogy nem értem, és azt is, hogy igyekszem velük minél többet beszélni oroszul, hát amikor velem beszél, nem hadar, lassan mondja, tagoltan beszél, nem esik abba a hibába, ami miatt sose mondtam hajón, hogy tudok egy kicsit, mert akkor azonnal hadarni kezdtek, és meg voltam lőve, mert nem értettem semmit...
Szóval a hat laptopból három a földszinten van, és össze akartak hozni egy helyi hálózatot, hogy tudjanak játszani valami gyönyörűséges, az intelligenciát erősen próbára tevő, lövöldözõs játékot. Mivel nem nagyon jött össze, Ljosa tőlem kért segítséget. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint segíteni, bár azt tudni kell, hogy szinte semmit se tudok a témáról, mert nem dolgoztam helyi hálózaton. A legnagyobb meglepetésemre, amit mondtam, jó volt, és sikerült összehozniuk. Azóta boldogan játszanak.
Ami most a bajom, hogy a barbával nem megy az orosz beszéd. Mert ha nem tudok valamit, azonnal angolra váltok, és ő is, ha látja, hogy nem értem, amit mond. Viszont a fiúkkal nincs gond, velük lehet gyakorolni. Szása viszonylag pötyög angolul, és kérdez is, ha valamit nem tud. Az volt az aranyos, amikor valamit magyaráztam neki oroszul, Ljosa épp akkor jött be, és meglepve mondta:
- Chief, már annyira megy az orosz, hogy angolt tanít a mi nyelvünkön?
Pedig csak annyit magyaráztam Szásának, hogy az "I have order" nem azt jelenti, hogy ja zakazal (megrendeltem), hanem azt, hogy u minyja zakaz (van rendelésem)...
Még nem tudjuk, hova megyünk.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...