2010

Június 8. kedd, úton, Kieli-csatorna, Elba.

Egy holland személyhajóval találkoztunk

Reggel az őrségem végén minden nap jönnek a matrózok, és kiadom a munkát. Azért ez csak leírva ilyen egyszerű, mert hetekbe tellett, amíg ezt képesek voltak megtanulni. Ebben az a feneség, hogy sok esetben a barba felülírja az én utasításaimat, pedig előtte meg szoktuk beszélni, mit fognak dolgozni. De ma nem ez történt.
- A fedélzetek hátsó kijárati ajtaját csináljátok. - adtam ki a munkát. Ez a következőt jelenti: kiveszik a gumit az ajtókeretből (ezeknek vízzárónak kell lenni, mert a szabadba nyílnak), utána a leverik róla a rozsdát, lealapozzák, erre jön egy réteg vörös alapozó, majd egy réteg szürke, végül egy réteg fehér. (Igazándiból a vörös nem kellene, de ez a barba heppje, hát legyen a kedve szerint.) Ugye ezt a munkát normálisék úgy csinálják, hogy a két emberből egy veri a rozsdát (flexre kúpos drótkorongot tesznek, és ezzel dolgoznak, hát semmi kunszt, semmi megerőltető). A másik meg utána megy és alapozza. Ezzel szemben a mieink szépen sorra veszik az ajtókat, egy ajtót készre csinálnak, azután jön a másik. Így viszont három nap a négy ajtót megcsinálni, holott egy napos munka se lenne. És hiába beszél az ember, lepereg róluk. Én meg idegeskedem, de nem haladnak.

Ugyanilyen függőhíd van Bilbaóban is

A barba szokatlanul korán jött ebédelni, alig múlt öt perccel dél. Általában vagy húsz percet "fejtágítja" Zsenyát, de most nem tette. Megebédeltünk. - Chief, jöjjön velem a hídra. Tanúnak kell.
Na, ez mi a jó fityfene lehet, törtem a fejem. Kiderült. Fent elővette a második tisztet. Ugyanis a fiú azt csinálta, hogy a térkép aljára"ráadminisztrálta" a javítást, de térképre nem vitte fel. Magyarán beírta, hogy ki van javítva, de az egyik térképen hiányzott az új bója, ami a hajózó útba esett, a másikon nem ragasztotta fel az új térképblokkot a Schelde torkolatról. Lehet bármit mondani, lehet kifogást keresni, de magyarázat nincs. Ez lelkiismeretlenség, amit egy öreg tiszt se engedhet meg magának, nemhogy egy kezdő. Ő ahhoz még fiatal, és hiányzik a tudása, a gyakorlata, hogy megtehesse azt, amit én, hogy tudja, melyik az a javítás, amit nem kell felvinnie a térképre (például egy 50 méteres mélységet nem javítok át 65-re, mert értelmetlenség). Így aztán Zsenya megkapta az utolsó figyelmeztetést. Én voltam a tanú, hogy figyelmeztette a barba.

Csúcsforgalom a csatornában

Azt hiszem, hogy ennyi bajom van az orosz nyelvű beosztottjaimmal most az Isten büntetése. Ugyanis tavasszal a Blogtéren vitába szálltam egy bizonyos Hanter nevű bloggerrel, és azt találtam írni egy hozzászólásomban, hogy az oroszok se rosszabbak más népnél, jó tengerészek és jó munkások. Most szívom a jóságukat, hogy a rosseb aki megeszi. Lehet, hogy a Johannén voltak a kivételek? Vagy csak nem jutott el hozzám a gond, mert Valerij kezelte őket, nem én.
Délután négyre értünk a zsiliphez, így mind a hat órám a csatornában telt. Az 55-ös kilométernél révkalauz csere volt. Akkor jött egy beszédes fiatalember, akinek 37 éve van a nyugdíjig, a korhatár 65 év, tehát az annyi mint annyi: huszonnyolc éves. Talán a legfiatalabb révkalauz itt a csatornában, áprilisban kezdett. A lengyel-német határ közeléből származik, hát ismeri az NDK-s viszonyokat, és az egyik jó barátja a rostoki Line Dancer Klubban táncol, ahol Achim barátom is. Sokat dumáltunk, jól letelt az őrség.

Június 9. szerda, úton.

Ez egyszerűen elképesztő! Negyvenedik napja vagyok a tengeren, és nem volt rossz idő. Nem azt mondom, hogy bánom, de ez számomra újabb bizonyítéka annak, hogy klímaváltozás kellős közepén vagyunk. Ma is olajtengeren jöttem végig a hajnali és az esti őrségben is.
Ebédnél sokat dumáltunk a barbával. Elmesélt egy esetet, amiből az derül ki, hogy más tengerész élete nem olyan nyugodt és "eseménytelen" a tengeren, mint az enyém volt.
Dán parancsnokkal hajóztak, fát szállítottak az Északi tengeren. A farakomány könnyű, mindig megpakolják a fedélzetet is. Ilyenkor aztán jól kell kiszámolni a stabilitást, hogy a hajó fel ne boruljon. A számolás eredménye megadja, milyen magasra lehet a rakományt a fedélzeten felhalmozni. Én ezt már tökéletesen elfelejtettem, de azt biztosan tudom, hogy a főiskolán a zh-m jeles volt a témakörben.
No, ott hajóznak, és jött a rossz idő. Ő volt szolgálatban, akkor első tiszt volt. Egyre erősebb volt a vihar, ami persze oldalról jött és berolláztatta a hajót. Az szépen dülöngélt, de mindig visszaállt. Amíg egyszer jött egy rövid hullám, és a bedűlt hajót - mielőtt felegyenesedett volna - még egyszer megküldte, és az csak dűlt, dűlt, és nem akart visszabillenni. Megállt vagy 50 fokos szögben megdőlve. Ő a hídon volt, nem érezte annak a veszélyét, hogy a hajó felfordulhat, kimászott a fedélzetre, és elvágta a rakomány rögzítő köteleit. A fa a tengerbe esett, de ez sem segített. Nem álltak vissza. Akkor vészhívó frekvencián kértek segítséget, és teljes négy órát kellett várniuk a viharban az akkorra már teljesen az oldalára dőlt hajón, mire megjött a helikopter. Őket kimentették, Stavangerbe vitték a legénységet, majd haza. A hajó persze órák múlva elsüllyedt, mert a ballaszttankok a szellőzőnyíláson keresztül szép lassan feltöltődtek.
Este is feljött a hídra, mert egyrészt érdekelte, hogy mikor érkezünk Stenbankhoz, másrészt mert beszélgethetnékje volt. Most azt derítettük ki, hogy mindkettőnknek azonos a főbaja. Ő szed valami porcba való kenőanyagot termelő kapszulát, én meg a porc regenerálót. Felhozott egy egészségügyi magazint is, ahol nagy képes beszámoló volt az ízületekről. Az egész téma onnan eredt, hogy megkérdeztem, vajon drágák-e a gyógyszerek Lengyelországban, mert a németeknél háromszor annyiba kerül a Dona (ez itt a reklám helye), mint otthon. Kétszáznegyven kapszuláért 65 €-t fizettem! De kellett, mert az otthoni orvos félrevezetett, azt mondta, napi két kapszulát kell szedni, holott 3x2 az adag, így a 80 darab már nem negyven napra elegendő!
Este tízkor úgy jöttem le, hogy még két óra, hogy beszálljon a révkalauz. Zsenyának maradt a Maas approach keresztezése. Ez néha semmiség, néha tengerészt próbáló feledet, ha sok a jövő-menő hajó. A barba maradt a második tiszttel a hídon.

Június 10. csütörtök, úton, Gent.

Négykor éppen beálltak a zsilipbe, amikor felmentem a hídra. Az ifjúságot küldte a főnök manőverezni. Fél hétre part mellett voltunk, utána csak tengés-lengés, mert a kirakást csak délután kettőkor jöttek elkezdeni. Az ígéret az, hogy holnap fejezik be. Ez nagyon szép szó, de meglátjuk, hogy "be-e tartják-e"?
Lesz egy kiváló váltásunk. Szergej Csmil hazamegy tízkor, de a váltója csak utána érkezik. Vajon beérkezik-e a hajóra indulásig? Illetve ez nem kérdés, mert nélküle nem indulhatunk, mert a hajónak akkor nincs meg a minimális személyzete. Majd kiderül holnap minden.
A főnök három napja adott egy kimutatást (üresen) Zsenyának, hogy töltse ki. A biztonsági felszereléseket kell benne felsorolni, és megadni a típust, a gyártót, és még néhány jellemző adatot. Máig nem készült el vele, a barbának kezd az összes hócipője tele lenni.
Érkezés után, kilenckor, draft survey, majd vártunk a kirakás megkezdésére.
Felhívtam az édesapámat délelőtt, megmondtam, hogy most ne számítson levélre, mert komplikáltak a körülmények, nincs módomban tizenhat oldalakat kinyomtatni (ráadásul háromszor, mert három helyre menne a levél). Encsikének már előbb megmondtam.
Most olyan helyen vagyunk, hogy aki akar, az mehet világgá. Azért világgá, mert a város valahol a világ végén van. A kaftánnak szerencséje volt, mert a rendőrség kivitte őt a város központjába, így csak vissza kellett vagy hat kilométert gyalogolnia. (És még panaszkodik a térdére... ilyenek ezek a mai fiatalok!)
Zsenya is kiment, meg a másik Szergej, meg Szása. Negyed egykor értek be. Én fél tizenkettőtől már fűnyíróztam a második tiszttel, és forraltam mindenféle bosszút, amikor negyed egykor megérkezett. Ennyi késésért szólni se érdemes. Bár a fiú neveltetése körül bajok lehetnek, ha természetesnek veszi, hogy elkésik, és még csak nem is kér elnézést.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...