2010

Június 11. péntek, Gent, úton.

Reggel hiába vártam, hogy hatkor beinduljon a kirakás, a hatalmas darunak véres a torka, a darumotor nem indult be. Megpróbáltak áramot szerkeszteni valami parti csatlakozóról, de ez se jött össze, egyelőre. Ki tudja, meddig várunk, mert másikat nem hoznak. Jó lenne, ha ez a nap ezzel eltelne, és lenne még egy éjszakánk! De ez azért hiú ábránd. Később megtudtam, hogy ennek a böhömnek a motorját nem szabad kihűlni hagyni, és a darus úgy gondolta, hogy már nyár van, és nem tette rá éjszakára a fűtést. Jópofa. Amint letelt a szolgálatom, mentem lefeküdni, mert megint én hosszú napozom.

Gentből jövet a csatornán, egy forgóhíd előtt

A draft surveyor három felé jött, megcsináltuk, kiraktunk 10 tonnával többet, mint amennyit beraktunk.
Közben láttam az új fiút, a raktártetőn beszélgetett Szergejjel. Ez azt is jelentette, hogy Szergej, az ukrán, a Csmil, elment már tízkor. Remélem ez a fiú többet ér nála, mert ő volt a főlusta a hajón.
Ötkor indultunk, az őrségem végére értünk Stenbankhoz. Közben kicsit fűnyíróztam Zsenyával, mert sok borsót hányunk a falra, amikor magyarázunk neki, amikor tanítjuk. Megint nem készítette ki a térképeket a csatornához, érthetetlen egyáltalán, hogy érkezéskor miért tette el őket, hiszen azon kell vissza is jönnünk. Hiába mutattam, a naplót úgy írja, ahogyan neki tetszik. Képtelen megjegyezni, hogy a folyón megtett mérföldeket is be kell írnia a naplóba...
Aztán sokat dumáltam a csatorna révkalauzzal. Afféle beszédes pasas, mindegy miről, csak beszéljünk, hogy jobban teljen az idő. Beszéltünk a belga történelemről, hogyan alakították ki Napóleon waterlooi veresége után, és adták egy német főrendnek a koronát. Ezzel kapcsolatban igen érdekelne, hogyan származtatja a belga királyi ház a hatalmát, a koronáját Istentől.

Július 12. szombat, úton.

Na, ez a nap meghozta a "várva várt" rossz időt. Nekiálltunk rendesen billegni, ahogyan Texel után befordultunk északkeletnek, és megcéloztuk az Elba torkolatot. Pedig igazából az idő nem is volt túl rossz, 5-ös erősségű volt a szél, csak a hullámok a lehető legrosszabb irányból jöttek, így aztán a billegtünk rendesen. A kabinom tájkép csata után.
Zsenya sok-sok kísérlet után egészen profi lett ez elektronikus térkép telepítésében, és nekem is feltette a laptopomra. A délutáni őrségem kétharmada azzal telt, hogy a beállításokra magam próbáltam rájönni, és végül működik nekem is. De sajnos van valami gond, mert a hajó helyzetpontot hibával (4 kábel északra és 4 kábel keletre) teszi fel a képernyőre. Ezt még ki kell találnom, miként lehet megszüntetni, aztán nekem is lesz játékom az őrségre. Annyira belemerültem a program felélesztésébe, hogy későn jelentkeztem be a forgalomellenőrzésnek, de azért megtettem.
Igaz, eddig is van, a Bubble Brakert játszom a zsebszámítógépen, vagy hallgatok könyvet az mp4 lejátszón. Meghallgattam eddig (amikről még nem szóltam) A. Dumas: Korzikai testvérek és az Emlékeim című könyvét, Antoine de Saint Exupéry: Kis hercegét, és most Babitstól a Gólyakalifa utolsó fejezete van csak hátra. Ez utóbbi egészen fantasztikus olvasmány! Bevallom, nem szégyellem, hogy ez az első regény, amit tőle olvastam. Ezt vegyük is ki az előbbi könyvek közül, és akkor elmondhatom, hogy a legérdekesebb Dumas Emlékeim című könyve. És azt adja, amit a cím ígér, az emlékeit a korról, a családjáról, saját magáról. De hallatlanul érdekes és mozgalmas korban élt, és remek rajzát adja az 1800 as évek Franciaországának, Párizsának, a főváros művészeti életének. Érdekes volt rábukkanni egy-egy névre, amit a Liszt könyvben is olvastam.
Még felvettem a révkalauzt, aztán elmentem alukálni.

Július 13. vasárnap, Kieli-csatorna, Balti tenger, Mukran - horgonyon.

Hát jó sok jut erre a napra. Megnéztem a naplóban, hajnali egykor álltak be a brunsbütteli zsilipbe. Azt én őrségem úgy végződött, (a lehető legrosszabbul), hogy nyolckor volt a holtenaui, így mehettem ráhúzni egy órát, mert ennyibe tellett, amíg beálltunk és eljöttünk.
Közben kiderült, hogy foci világbajnokság van a földgolyó másik felén. Na, ez az, amire nem fogok emlékezni. Ezt onnan tudom, hogy a barba vett a zsilipben egy Newsweeket (lengyel kiadás), és belenéztem, és van benne olyan, hogy a meccsek menetrendje. És az is kiderült, hogy már játszottak is, és ma lesz a német-ausztrál mérkőzés. Hogy mi mindenből kimaradok! Az egyetlen pozitív hozadéka ennek a VB-nek (eddig) hogy kitaláltam, hogy mit jelent magyarul a "Wybrzerze Kosci Svoniej"! Mert van ilyen ország is, a meccsek között láttam. Törtem az agyam piszkosul, amikor hirtelen beugrott két szó: a nabrzezre rakpartot jelent, és lengyelül svoñ az elefánt. Innen már csak húsz forintos a kérdés. Igen, Ivory Coast, azaz Elefántcsontpart.
Reggeli után még meg szoktam írni az előző napi munkalapokat, meg az elvégzett munkát feljegyzem a hó végi jelentésbe, aztán egy kis mozi, de ma inkább lefeküdtem. A szokott tizenegy helyett 13:20-kor ébredtem, az ebédről lemaradtam, viszont jól kialudtam magam.
Ez a Vitold gyerek - hiszen még csak ötvenegy éves -, egyre jobban főz. Az már korábban is kiderült róla, hogy a piláfot (rizses hús) senki jobban nem főzte még hajón, beleértve a magyar szakácsokat is. Aztán a sülteket hallatlanul finomra, omlós, porhanyósra süti, sosem ég oda, sosem szárad ki, mindig a legjobb! Tegnap, a barba 50-ik születésnapja alkalmából ananászos sültet készített zöldséges pitével. Hogy az milyen finom! Ha én most angol lennék, azt írtam volna, hogy "vegetable pie", azaz zöldségtorta. Én ezt az angol szót szívemből gyűlölöm, még akkor is, ha gyerekes dolog egy szóra haragudni. Azért mert, a pie jelentése magyarul torta, és semmi köze sincs az apple pié-nak az almatortához, mert az almás lepény vagy pite. És amit eddig pie-ként láttam az mind pite, de semmi esetre sem torta. (Megmondom az őszintét: egyszerűen nem tudok visszaemlékezni, hogy a cukrászdai tortákra mi van kiírva - lehet azért, mert azok sose vonzottak, annyira se hogy megnézzem őket - így nem tudom, mi a neve azoknak. Azok is pie?)
Na, kérem, most megnéztem a szótárban, és csak a gyümölcstorta esetében torta, amúgy pástétom, pite a jelentése, így aztán a haragom egyszeriben elmúlt. Talán előbb meg kellett volna utánanéznem? (A gyümölcstorta alatt meg azt kell érteni, amit mi is készítünk, amikor egy kerek piskótalapra gyümölcs kerül és valami trutymó, zselatin, vagy puding, és ez se torta valójában, cukrászati értelemben.) Ha már lúd, legyen kövér: utánanéztem a tortának, ami angolul: tart, fancy-cake, cake. (Ja, a cake-re is haragszom, mert annak inkább keksz jelentésűnek kellene lenni... ami pedig biscuit, vagy cookie) Szóval láthatod, milyen népek ezek az angolszászok: képtelenek magyar módra, magyar logikával gondolkodni!

(Most egy kis önkritikát gyakorolok: ez is olyasféle viselkedés volt a részemről, amit oly sokszor kritizáltam fordítóknál, amikor hajózási szakkifejezéseknek nem néztek utána, s csacsiságokat írnak le (starboard - a hajó jobb oldala, és leírva láttam, hogy csillagoldal). Szóval én is utána nézhettem volna előbb is... önkritika vége)

Ennyit Vitold kapcsán.
Most Neu Mukranba megyünk, este tizenegy körül dobhatunk horgonyt, majd holnap reggel bemegyünk két órára, visszakapjuk a valamikor partra tett raktári válaszfalakat (bulkhead), kiadjuk a csövekhez használt támfákat, és megyünk is. Éspedig Szczecinbe, ahol szerdán kezdjük a berakást, ócskavasat viszünk Tornióba. Nem tévesztendő össze Torinóval! Utóbbi olasz, előbbi finn, és a Botteni-öbölben a legészakibb település! Északabbi, mint Kemi, ahol pedig az angolszászok Karácsony Apója (Santa Claus) lakik, aki nem tévesztendő össze Santa Nikolasszal, aki a Mikulás. Ja, ezt is a belga pilottal beszéltük meg.
Este tízkor dobtunk horgonyt Mukran előtt. Nem lesz hosszú az ittlétünk.
Közben rájöttem valamire. A barbával, mint említettem, sokat beszélgetünk, és van egy jellegzetes hibája az angolban. Ebben az az érdekes, hogy a lengyelek általában jól beszélnek angolul (aki beszél), és elég helyesen is, már ha az én tudásom elegendő ahhoz, hogy megítélhessem. Ő viszont nagyon sok határozott és határozatlan névelőt használ, természetesen ott is, ahol nem kéne. Eddig ezt nem vettem észre egy lengyelnél se, oroszoknál annál inkább. És ez nyilván abból ered, hogy náluk nincs kialakult automatizmus, hiszen a szláv nyelvekben nincs határozott névelő.

Június 14. hétfő, horgonyon, Mukran, úton, Swinoujscie, horgonyon.

A hajnali horgonyőrségre felhoztam a laptopot, és megnéztem egy mozit. Az ígért hét órával szemben csak nyolckor mehettünk be a kikötőbe, mert héttől előkészítik a dolgainkat, és csak akkor kössünk ki, volt az ukáz. Ennek van egy gazdasági oldala: ha csak két órát vagyunk a kikötőben, akkor fillérekből megússza a hajóbérlő, ha meghaladja a tartózkodás, akkor jóval többe kerül a rakpartilleték.
Kikötöttünk, kinyitottam a raktár hátulját, majd, negyed óra múlva meghozták a válaszfalakat. Beraktuk, kiadtuk a szemetünket, és mehettünk. Tíz óra negyvenhétkor hagytuk el a rakpartot, egy óra ötvenhét perc után. Benne voltunk a két órában. Volt három túlórám.

Ahogyan Mukranban beraktuk a bulkheadeket, azaz a mozgatható válaszfalakat.

Átjöttünk Swinoujscie elé, horgonyra kellett állnunk, mert még nem tudni, hol rakjuk be az ócskavasat. Amint meglesz a rakpart, kikötünk. Ezt persze a főnök várja a legizgatottabban, mert ő most hazajött. Először köt ki itthon, amióta külföldi hajókon dolgozik. Lengyel hajóval is csak egyszer volt.
A horgony jó. Nyugi van, és szép idő. Lent a pupán pecáznak, oszt semmit se fognak. Vajon mi lehet a foci VB-n?

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...