2005. JÚNIUS
Június 21. kedd, úton. Hát, nem az igazi nap volt, mert egész éjjel ködben mentünk, nyirkos, csúszós idõ volt. Délután meg csak nem akart melegedni, igaz, felment 14 fokra, de aztán passz, legyen ennyi is elég. Adminisztráltam, eltelt az őrség.
Június 22. szerda, úton. Csendes az idő, nyugodt a tenger és éjszaka mégis...
Tartozásom van a Jóisten felé
Az történt ugyanis, hogy lementem enni. Nem akartam kenyérrel hizlalni magam, hát az ebédről maradt gombalevest ettem pirított kockával. Finom volt, jól esett, alig pár kocka azért mégsem egy szelet kenyér... És az utolsó falatnál a kocka cigányútra ment.
Éreztem, bent van a légcsőben.
Nem is irritált túlzottan, próbáltam kiköhögni, de nem jött. És már rossz volt, fájt a "torkom", próbáltam öklendezni, de persze nem jött ki. Annyira erőlködtem, hogy egy kevés leves visszajött, reméltem, kimegy vele együtt, de nem.
És senki, aki megcsapkodja a hátam!
Rohanás fel a hídra, hogy felcsöngessem a barbát. (Persze ezt utólag látom, marhaság volt, mert ott voltam a fedélzeten, csak tíz méter a kabinja...) Közben fuldokoltam, és erőlködtem...
Már éppen rá akartam tenyerelni a riasztóra, amikor egy erős köhögés kihozta.
Lerogytam a székbe, és fél órán keresztül lihegtem, és törölgettem az izzadtságot a homlokomról.
Tartozom egy köszönettel a Jóistennek.
Délelőtt tízkor keltem, szép az idő, olajtenger, meg minden.
Este, vacsora után megyek a kabinba. Utánam lohol Arturo.
- Chief, tudna nekem is másolni egy CD-t? - kérdezi, ugyanis Vito adott egy Cesaria Evora CD-t, hogy másoljam le neki a népszerű zöldfoki-szigeteki énekes albumát.
- Persze... - mondom, mert ez nyilvánvaló. Ahol kettő készül (mert magamnak is készítek másolatot, ez csak természetes), ott a harmadik nem gond.
És mivel Vito erősen figyel, és mivel Vito apja helyett apja is Arturónak, kiszól a kabinból:
- Arturo, Por favor!
Arturo vigyorog, és szót fogad, és udvarias:
- Por favor chief, por favor...
- De nada... - mondom, hogy ha már portugálul beszélünk.
Június 23. csütörtök, úton. Egész nap olajtengeren mentünk. Megjött, hogy Vito Lisszabonból megy haza. Mi meg nem La Corunába megyünk kvarcért, hanem Avilesbe, de a kirakó változatlan.
Meg az is jött, hogy lassítsunk, és hétfő reggelre érkezzünk. Nem tudom, miért veszik el a nyugodt vasárnap délutánt, de ha ez az order, akkor ezt kell tenni. Na, nyilvánvaló, hogy ez megint bezavar, mert a barba már számol, és aggódik, hogyan fogunk olyan lassan menni? Hogy ez a szivar nem képes visszavenni a sebességből, az fantasztikus! Mindenféle számításokat végez, amivel azt akarja bizonyítani, hogy a hajóbérlő rosszul jár, persze ezt úgy teszi, hogy a nyilvánvaló tényről elfelejtkezik: ha lassítunk, radikálisan csökken a fogyasztás, jobban, mint a sebesség, tehát mindenképpen gazdaságos. Ez persze magától értetődő: mindenki úgy kalkulál, hogy neki legyen igaza. Csak azt ne magyarázná állandóan, hogy nem érti mi a jó a lassításban, mert rohadt nehéz megállni, hogy el ne magyarázzam, aminél a borsó falra hányása is sokkal produktívabb művelet lenne.
Más:
Azt mondja, (Dariusz) hogy állítólag Európában bevezetik, hogy szombat és vasárnap nem mozgatnak kikötőben hajókat. Persze én úgy gondolom, hogy ez csak a bevitelre vonatkozik, mert nyilván elmenni azt lehet. Ha igen, akkor az Európa nevű hölgy megint elmehet a "qrva" nénikéjébe. Mi meg kutyásodhatunk tovább... Kíváncsi vagyok, meddig lehet még rúgni a tengerészekbe? Vagy ezzel csak akarják kifejezni, hogy a megbecsülésünk német szintre kerül? Mert - az Isartalon írt naplómba benne kell lenni, hogy Teichgraber szerint - a tengerészek megbecsülésben csak a börtöntöltelékeket előzik meg a németeknél. Mondjuk, ahogy így visszatekintek, és felidézem a volt német kollégáim, nem is nagyon csodálkozom...
És arról nem is beszélve, hogy az utolsó tizenöt évben nemhogy egy cent fizetést nem emeltek, de 200 dollárral csökkent (az enyém). A rendeletek szigorodtak, a terhek hatványozottan nőttek, és a kényelmetlenségeket is csak fokozzák (mint ez a hétvégi tilalom a bemenetelre).
Hát ha van ami hülyeség, akkor az EU az!
Sajnos csak egy "nem" szavazatra vagyok jogosult, de azt biztosan mindenki megkapja, aki csak megnyikkan az Unió érdekében! Isten bizony, a Való Világban és a Megasztárban is csak az EU ellen fogok szavazni!
Június 24. péntek, úton. Éjfélkor kérdem Dariuszt, mi lesz a pupabulival, amit beígért erre az útra, mielõtt Vito elmegy? Ugyanis akkor akarom lezárni az útról készített videót, hogy még elkészíthessem a filmet, mielőtt Vito hazamegy. Mert igényt tart rá, vett is üres CD-t.
- Meglesz, chifi - mondja -, meglesz, csak erősen időjárásfüggő. Ha szép idő lesz, akkor ideki, oldalt a csónak előtt felállítunk egy asztalt, és nem barbeque-t csinálunk, hanem a Kowalski (ez a lengyelek "generál" neve a németeknél, és Liebe így hív minden lengyel szakácsot, ez kábé annyira kedves és intelligens tőle, mintha otthon Grünwaldnak hívna minden zsidót, nos ez a Kowalskizás Dariusz szájából mindenképpen más) majd megsüti grillen, és mi meg szépen megesszük. Ha nem lesz szép idő, akkor majd a szalonban ülünk mindannyian egy asztalhoz és megesszük a sülteket.
Szóval északnyugati szél kerekedett reggelre, nem vihar, de 4-es, 5-ös erősségű és a jobb oldalunkhoz csapja a kis hullámokat, a csónak alja csupa vízpermet, cúgos a hely de piszkosul, hát lőttek a grillvacsorának. Nem volt más lehetőség, mint a szalonban enni. Dariusz rendes volt, fél hatkor leváltott, ő addigra már megvacsorázott.
Nem azt mondom, hogy Marek remekelt. Volt egy szelet kihűlőben levõ hús, két szalonnába csavart kolbász (már kihűlt) és fonnyadt saláta, nyilván még délelőtt elkészítette. A barba intézett valamiféle koktélt, narancs, citrom és minden bizonnyal vodka. Nem volt megártós. Megvacsoráztam, beszélgettünk, kicsit videóztam, később behoztam a laptopot és azon zöldfoki-szigeteki muzsikát hallgattunk.
Ja, mégsem lett a kreol hivatalos nyelv idén január 1.-től, pedig az előző Naplómban erről írtam. A világ ettől nem dől össze, felénk semmiképp se.
Június 25. szombat, úton. Éjjel befejeztem a filmet, csak pár másodperc különbség van a két rész között, 26 perc hosszú mindegyik. Dariusz biztosan fog örülni, mert állandóan azzal nyaggatott, hogy delfineket videózzak, mert meg akarja mutatni a kislányának, hogyan ugrálnak ki a vízből. És az ütőkártyája az volt, hogy az ő őrségében nagyon sokat látott, amikor felfelé jöttünk a Vizcayán Olaszországból.
Hát akkor meg kellene keresnie azt a csapatot, gondoltam, de tegnap végre sikerült három kis élő torpedót lefilmeznem, amint a hajó mellett jöttek, és kérésemre nagyokat ugrottak.
Reggel hatkor beállítottam a CD írót, hogy kezdje el a kódolást, de hülye fejjel SVCD-t opciót választottam, és csinált is 1,1 gigabájtos filmet, amit nem lehet az én lehetõségeimmel felírni. Így újra kellett kezdenem a munkát, ez a kódolás rohadt hosszú folyamat. És amilyen peches vagyok, a következő menet végén, amikor már másfél órája ment a kódolás, a laptop egyszerűen kikapcsolt. Nem tudom, mi történhetett, mert csak az eredményt láttam.
Így felvittem őrségbe a gépet, és újra indítottam. Szépen lement, elkészült a fájl.
Vacsora után közvéleményt kutattam, ki kér a filmből. Senki nem mondta, hogy nem, így aztán hat CD-t írtam. Az elsőt Vito kapta, mivel "megy haza".
Valami filmet nézett Artúrral a kabinjában. Hamarosan hallottam, hogy megszólal Claydermann zenéje, s ebből tudtam, hogy az első részt nézik.
- Chief, nagyon jók a filmek! - mondták, amikor megnézték, és ebben bizony nem tévednek.
Azért ez nem rossz érzés ám!
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
