Október 14. kedd, úton, Amszterdam. Ebédre halat kaptunk, mindenki igen elégedett volt. Kirántva, ahogy tegnap este is a kóstolót kaptam. Az őrségem után, este hétkor érkeztünk Ijmujden elé. Itt zsilipelés, majd egy órányi út a hangárig.
Fedett helyen rakodtunk, nem kell félni, hogy elázik a rakomány. Ez viszont azt is jelentette, hogy le kellett hajtani az első és hátsó árbocot. Az elsővel nem is volt gond. Előszőr várakozóhelyre kötöttünk, itt vártuk ki, amíg az uszály a hangárban kirakja a rakományát. Egy óra alatt végzett. Addig küszködtünk a hátsó árboccal. Az istennek se működött a hidraulika, s mivel muszáj volt letenni, ezért a kézi hajtányt használtuk. Közben a barba rájött, hogy Demes pötyögött neki valamit arról, hogy egy biztosíték kiégett, csak mi nagyok vagyunk, és nem férünk hozzá, hogy kicseréljük. Sztyepan becsavarta, bebújt a pult alá, és csodák csodája, az árboc fél perc múlva a pihenőbakon nyugodott. Addig viszont a kézfejemről sikerült egy kis bőrt lepumpálnom...
Amikor Skagen körül jártunk, Oleg mondja, hogy kapott egy telefont egy elektrikustól, hogy Amszterdamba érkezik. Ez aranyos volt, mert semmit se tudtunk róla, a cég nem értesített. Amikor a zsilipben voltunk, akkor jött a következő, hogy fél tizenkettőkor érkezik.
Jó lenne tudni, hogy mi célból jön? A pasi időben érkezett, megkapta a kabinját, és bevonult elájulni.
A szénrakodóval szemben állunk.

Október 15. szerda, Amszterdam. A hangárban biztonságban voltunk, mert éjszakára leengedték a kapuját...
Reggel urasan keltem, hét után mentem ki a deckre, már elkezdték a kirakást. Igaz, az érdemi munkát még nem, csak a kötözőpántokat vagdosták. Uszályba rakták az acélt. A stivador egy kicsit húzta a száját, mert az áru fele Antwerpenbe megy, és nincs bejelölve, melyik szól oda. Ez egy kicsit lelassítja a munkát, de azért ma végeztek vele.
Az elektrikus későn, kilenc körül kelt. Igazából nincs sok dolga a hajón, csak egy dobozt hozott, mindenféle "iratokkal". A megrendelt szakkönyvek voltak, meg négy üveg neszkávé, kérés nélkül. Kicsit szabódott a pasas a késői kelésért, de mint mondta, az utóbbi négy napban három éjszaka nem aludt. Mi vagyunk az ötödik hajó, amit felkeresett.
Kicsit körülnézett a gépházban, átadta a dobozt, és tűzőtt haza alukálni. A második műszaknak, fél öt utánra alig maradt rakomány, jószerivel a kötözőanyagok és az alátétfa kirakása maradt rájuk, ha a 110 tonna acéllemezt és a tizenöt tekercset nem számolom. Totálisan nyugis nap volt.
Semmi rohangálás, semmi kapkodás, időnként ránéztem a rakodásra, kész.
Az egész nap azzal telt, hogy én Oleget kérdeztem, nem jött-e telefonon utasítás az RMS-től (a rövidítés jelentése: Rhein-Maas-See), ő pedig azt, hogy nem jött-e telex?
Estére annyit megtudtunk, hogy itt éjszakázunk, holnap reggel megmondják a következő utat.
Sose rosszabb hírt!

Október 16. csütörtök, Amszterdam, úton. Hiába várakoztunk egész délelőtt, semmi hír nincs a következő útról.

Reggeli és rizs

Ma reggel Staszu nagyot alakított. Valamelyik nap Oleg megkérdezte a legénységet, hogy ki szereti a tejberizst? Mindenki igennel válaszolt, kivéve Augustót, aki húzta a száját, de a több mint kétharmados többséggel szemben tehetetlen volt. Így ma reggelire ezt készített a szakács. Illetve: amit feltálalt, nem tudom, minek nevezzem? Vagy fogalma sincs arról, hogy mi az a "milk rice", vagy a lengyelek így készítik? Ezt nem akarom elhinni, ugyanis az asztalra tett egy tál főtt rizst, meg egy másikban forró tejet. A rizs kicsit rágós volt, valahogy nem volt az igazi. Mindezt még megtetézte egy adag főtt spagettivel, de hogy minek, arról halovány dunsztom se nincsen. Ha már a főzés: az eintopfot, amit igencsak szeretek Jan, az Isartal szakácsa sokkal változatosabban, és sokkal finomabban készítette. Staszu jó szakács, gyors mint a villám, tiszta, mindig vidám, de a gyorsaság ára néha az, hogy a rizs rágós, hogy az eintopfban a bab nem fő meg rendesen. Na, és a rizs amit készít az abszolút lengyeles. Ez biztos, mert mindegyik lengyel szakács - és ő már a kilencedik akinek a főztjét eszem - így készíti: megfőzik a rizst bő vízben, állandó kavargatgás mellett, majd az egészet leöblítik hideg vízzel. Mintha kifőtt tészta lenne. Francisszal valamelyik manővernél erről beszélgettünk. Úgy emlegette az otthoni rizst, mint az égi mannát, nagyon hiányzik neki egy igazán ízletesen elkészített adag.
- Chief, otthon előbb egy kevéske olajon megfuttatjuk, és amikor kifehéredik, akkor felengedjük vízzel, de nem sokkal... - magyarázta. Pontosan úgy készítik, ahogyan én az édesanyámtól tanultam. És így a rizs pereg, nem áll össze, bár a lengyeleké se, de ízes, finom, szóval egészen más.
A cégtől telefonáltak, hogy most van időnk, javítsuk meg a fenékkutakhoz tartozó csővezeték szelepeit. Ugyanis nincs rakomány, és a hajóbérlő úgy informálta őket, hogy keddig itt állunk. Ez szinte hihetetlen! Örömömben nekiálltam a tegnap érkezett Notice feldolgozásának. Ilyen lelkiismeretesen még nem javítottam a Világítótornyok jegyzékét... Addig Sztyepan a barba felügyeletével a két matrózzal szelepeztek. Én minek álltam volna ott, nem tudok a gépésszel beszélni, csak eggyel több szájtátó lett volna. Aztán négykor rohan Oleg:

- István, hatkor indulunk, Hamburgba kell mennünk.
- És az út? - kérdeztem teljesen jogosan.
- Nem tudom. Az ügynök telefonált, ha bejön a Sailing Permittel (indulási engedély), akkor többet tudunk.

Tankot bezárni, utat előkészíteni, raktárt csukni. Megjön az ügynök. Indulás előtt mutatja Oleg a telexet: Stadéban rakunk be, az Elbán, közel Hamburghoz, Newportba szól a műtrágya. De a baj az, hogy kétféle minőség, ezért válaszfalat kell állítani. Ezen a hajón sokkal utálatosabb munka, mint az Isartalon volt.

Hatkor pilot, fél nyolckor zsilip. A zsilipben nem kellett megvárni a kimenetelt, elmehettem aludni.

Felhívtam apát, már megműtötték, otthon van, a helyzethez képest igazán jól érzi magát.
Nem igazán aludtam, jóval tíz után szenderedtem el.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...