Szerző: Szalma Botond
Meghívtam társszerzőnek, de valami tévedés folytán kommentbe tette be. Most én kiteszem a bejegyzések közé:
Bizony volt egyszer egy MAHART! És hitem szerint lesz is!!! 1989-ben azt hittük jó kezekbe kerül.... (Itt ne Muradin Péterre gondoljanak, mert ő volt az első kereskedelmi szemléletű, és jól működő vállalatban gondolkodó vezér, még szocialista nagyvállalati vezetőként is!) A tehetetlenségre egy példa: Mi, akik hajóbérléssel és szállítmányozással foglalkoztunk, azt kértük a vezetéstől, hogy alapítsunk egy olyan céget, ahol a MAHART a fő tulajdonos, a dolgozók pedig kisebbségi, de tényleges tulajdonosok. (Mivel a részvénytársaság zárt volt és részvényt akkor nem engedtek jegyezni) Miután 2 éves tárgyalások után sem akart a felügyelő minisztérium a szállítmányozásra és hajóbérlésre céget alakítani kiléptünk, és elszegődtünk egy olyan vállalathoz amelyik erre hajlandó volt.
Egy másik példa: a hajóbérlési és szállítmányozási osztály éves eredménye 1989-ben nettó 160 millió forint volt. A MAHART - ma konszolidált eredménynek nevezhetjük - teljes eredménye pedig 80 millió. Vagyis az egyéb területek - folyam, tenger, kikötő, hajójavító, ingatlanok, üdülők, Balaton kisebb nagyobb mértékben, de veszteséget termeltek már akkor is.Nem hiszem, hogy ezt nem látta senki sem!
Még egy példa: 1998-ban dicsekedtek a vezetők, hogy 200 milliós szenzációs eredmény született - csúcsév a Mahart történetében! - Egy dolgot nem jeleztek. Abban az évben 400 millióért eladtunk egy telket a sok ingatlanunk közül Csepelen! Józan paraszti ésszel nekem ez azt jelezte, hogy az alaptevékenységek veszteségesek voltak! Mi pedig hordtuk ki a lekvárt a spejzból, de a nagymama nem főzött be újat.
Hozzá kell még tenni az igazság kedvéért, hogy a Mahartnak eltűnt az addigi betonbiztos szocialista árualap legalább 50%-a. Az a piaci felállás szerintem már sosem fog összejönni. Ma sokkal nehezebb a hajózásoknak, mint volt 15-20 éve. Sem új piac, sem új forrás. És közben mi éltük fel a vagyont, igaz akkor még szép csendesen...
Fáy úr idejében - őt már az MDF kormány minisztere nevezte ki - visszatért a műszaki szemlélet, és azt hitte mindenki, hogy az üzlet az ablakon repül be magától. Ez egy komoly hiba volt.
Véleményem szerint 1999-re tengerhajózást teljesen amortizálták, és a Mahart a teljes szétesés hatátára érkezett. Ehhez jön a mára elfeledett amerikai/NATO beavatkozás. Clinton úr két Lewinsky légyott között lebombáztatta a szerbiai Duna hidakat, ezzel a Mahart folyami flotta fele az Al-Dunán rekedt. Vagyis állt az üzlet, de ketyegett minden hitel! Ez egy drága eszközökkel operáló cég halálát jelenti. (Csak hab a tortán, hogy 1992-93 között egyszer már bombázás nélküli ENSZ embargó volt érvényben a Dunán, és a hajók csak engedélyekkel tranzitálhattak a magyar import és export árukkal. A szerbek pedig extra pótlékot szedtek, aminek a veszteségét a kutya sem kompenzálta. Viszont volt olyan hónap, hogy nem jött engedély NEW Yorkból. Addig mi álltunk, a vevők őrjöngtek, a hajó pedig veszteséget termeltek)
Én ekkor vettem át a céget. Úgy éreztem magam, mint egy mentőtiszt, aki csupa súlyos sérültet és egy halottat lát, amikor kiérkezik az esethez. A halott a tengerhajózás volt. Képletesen szólva nekem a temetés maradt. Sajnos. Azért tudjanak róla, hogy Vörösmartyt nem egy dollárért, hanem 1 millió 230 ezer $-t adtuk el. A teljes összeg a Mahart magyar bankjába vándorolt. A hajót 5 hónappal később az új tulaj roncsként adta el és partra futtatva szétvágták. Értéke akkor kb. 700 ezer $ volt. Vagyis a létező legjobb időben adtuk el.
A baj ott volt, hogy az előtte értékesített 10-15 hajó értékét, és a teljes kereskedelmi bevételt a cég felélte és nem rakott félre új hajókra, fejlesztésre, vagyis a jövőnkre. Történelmi hiba volt, és nem volt egy miniszter sem aki segített volna!!!
Egy 2001-es „vasárnapi újságban” leadott rádióriportban sok mindenről beszéltem.
2001. április 13-án - a nagycsütörtöki mise után este fél 8-kor – behívattak az ÁPV Rt-be, indoklás nélkül kirúgtak, és másnap délig kaptam időt arra, hogy átadjam a céget. Utána támadtak mindennel, csak azzal nem, hogy gyerekeket erőszakolok. Az ok: Az orosz államadósságos hajók pénzét a Mahartnál akartam tartani, és közép Európa legjobb logisztikai szolgáltatócégét terveztem kiépíteni. Egyik lába a Mahart - mindenestül!- , másik a magyar mezőgazdasági export és import, harmadik pedig a Dunaferr import és export árualapja. Ez 3 olyan stabil láb, amiből egy mindig a földön marad.
A politikusok szerint ez rossz ötlet volt. Mivel nem engedtem, én, mint gyengébb repültem.
Ma is mindent el szeretnék követni azért, hogy a magyar lobogó fennmaradjon, azért, hogy legyen hajósképzés, és legyen magyar hajózás. És mielőtt őrültnek, vagy szentnek gondolnak, azért is, hogy ezzel én is, és a hajósok, munkatársak is pénzt keressenek.
Végül egy kedves történet:
vitéz Dávidházy kapitány úr – a MATE tiszteletbeli elnöke volt – egy MATE ülés után, ahol elmondtam a tengerészeknek mit miért teszek- azt mondta: „Úgy jöttem ide mint az ellenséged, és úgy megyek el, mint a barátod”. Haláláig barátjának tekintett.
Nekünk építkeznünk kell és nem rombolni.
Következőkben jön a tengeri hajók és az ingatlanok története. Az is izgalmas :)
