HTML

Számlálóm:

Könyvvásárló

Csak be kell írnod a keresőbe az írót, vagy a címet...

Hajók, gépek, tengerészek

Egy tengerjáró főgépészéről írt cikk hatására több hozzászóló lelkesedett a témáért, és ez a blog ezért jött létre. Tehát: hajókról, motorokról, főgépekről, kütyükről, gépészekről, kápók történeteiről és efféléről szól ez a blog. A hajó nemcsak tengeren jár, hanem minden vízen, a hajót nemcsak többezer kW-os gép hajtja, de a speedboat is ez a kategória.

Friss topikok

Link Wire

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék

9/11 (1) adriai járat (1) ady (1) aka (1) államadósság (1) anekdota (2) aqaba (1) Aranykapu (1) Balázs Géza (1) Baltic Ice (1) bejrut (1) béla (1) Béla kaftán (10) béla kaftán (23) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) bizonyítványok (1) biztonság (2) black gang (1) Black Irish Band (1) blog (1) bodrog (1) bomb (1) bonzsúr indonézia (1) Bosuns Alphabet (1) bős nagymaros (1) Brindisi (1) Brunsbüttel (1) budapest (1) buék (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) c (1) capstain shanty (1) chrys (1) Ciprus (1) Clavigo (7) Corvus J (1) costa concordia (11) costa crociere (1) Czakó Gábor (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) ddr. capt. Juba Ferenc (1) De Ruyter (1) distress (2) dsc (1) Dumbrody (1) duna (2) duna tengerjáró (1) Dunbrody (1) edmond (1) epirb (4) értékmentés (1) esküvő (2) evezés (7) fabiola (1) Fairport Convention (1) farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) félmilliomodik (2) fényképezőgép (1) Fluvius (1) fogászat (1) forróság (1) futball (1) garay (1) gdynia (1) genova (1) gépész (2) gépgyár (1) gépház (1) german sky (1) Ger Loughlin (1) gmdss (4) Greenore (1) Grip (1) hajó (9) hajógyár (1) hajókatasztrófa (1) hajósbál (1) hajózás (3) Hans Albers (1) Három királyok (1) hazautazás (1) hibajavítás (1) Hóki (1) honlap (1) hőség (1) huba (1) Humber (1) humber (1) humor (3) Husnes (1) inmarsat c (1) internet (1) Irish Rovers (1) ír népdal (1) isartal (4) Jachtnavigátor (1) JFK (1) johanna (1) John Kanaka (1) kalóz (1) kalóztámadás (4) karácsony (3) Karmöy (2) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) keresés (1) Kıbrıs (1) kihajózás (1) kisbér (1) kk döntő (1) könyvkiadás (2) Kopervik (1) környezetszennyezés (1) Kossuth Rádió (1) Közelről (1) kvargli (1) Labuan (1) láng (1) Legendás hajósok (1) Levi (1) Le Havre (1) lirycs (1) lys (1) Lys Carrier (2) Lyubov Orlova (1) M/S Székesfehérvár (1) Magyar Nemzet Magazin (1) mahart (14) Maláj (4) Malajzia (2) Marseille (6) mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) minarik lászló (1) mini magyarország (1) MN Magazin (1) mob (1) moerdijk (1) moon (1) Mostaganem (1) Mr1 (1) ms (1) ms radnóti (1) MV Clipper Caraibes (12) mv humber (1) MV Isartal (49) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (25) MV Lys Chris (46) MV Lys Chris 2 (19) MV Petra (38) MV Priwall (20) MV Priwall-2 (12) MV RMS Andromeda (57) nagyszekelyistvan.hu (1) Napló (2) napló (335) nato (1) navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norb (1) norvégia (1) nosztalgia (1) novella (1) nyikolajev (1) nyugdíjas klub (1) óceáni (6) óceáni evezés (6) off (1) off hire (1) olvasás éjszakája (1) Oran (2) orosz (3) összeütközés (1) Padua (24) Párizs (1) Pelyhecske (1) Pierre (1) Plomin (5) potyautas (3) president (15) privatizáció (1) rabszolgaság (1) rakonczay (8) rapid (1) réni (2) rijeka (1) Santander (3) sart (1) Sauda (2) sex (1) shanty (23) Sharpness (3) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) Skinny Lister (1) spanyolország (3) statisztika (1) stratégia (1) Strzemionego! (1) sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) szarkeverés (1) szavak a hullámok hátán (6) széchenyi (1) székesfehérvár (1) szeremley (1) szótár (3) sztori (37) szuezi csatorna (1) tata (1) tengeralatti kábel (1) tengerész (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (22) tengerésztörténet (6) tengerhajózás (5) tengeri körzet (1) térkép (1) terv (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Pouges (2) The Seekers (1) Tisztás (1) Tolkien (1) tricolor (1) Trieszt (1) trieszt (1) Tutajos (1) t com (1) új (1) újságcikk (1) union (1) US shanty (1) Valencia (1) Van Damme (1) vasas (1) velence (1) Veperdi András (6) vészhelyzet (19) vicc (1) video (3) videó (4) virág (1) vitéz (1) Woody Guthrie (1) zátony (1) Kopervik (1) Napló (1) tengerésznóta (1) Címkefelhő

Némi hallgatás után itt vagyok ismét, és „boldogítom a népet” barbaságom történetével.

A hallgatásnak jó oka volt: az előző hajón az utolsó két hét kissé kapkodósra sikerült, ami magában foglalta a következőket:

Elsősorban Snato Tomasban jól betörték a híd egyik ablakát a rakodók a spreaderrel (a konténert emelő keret, amit a darura akasztanak – a szerk.), jó nagyot szólt, én meg ugrottam akkorát, hogy a Carl Lewis megírigyelte volna fénykorában. Erről az ablakról tudni kell, hogy 20 mm-es biztonsági üveg, tehát el lehet képzelni a hanghatást. Kedvenc és zseniális második tisztem természetesen nem vette észre, mi történt, 20 percig nem is értette, amit próbáltam neki elmagyarázni. Természetesen tartaléküveg nuku, helyben sem lehet szerezni, bónuszként kiderült, hogy a híd ablakairól készült rajz még véletlenül sem a hajónkról szól. Végül plexiből vágtunk vele valamit, 5 réteg 4 mm-es plexi, remélve, hogy kitart, amíg jön az üveg, amiről mi készítettünk rajzot a keret alapján. Utolsó információim szerint a május elején megkapott üveg nem volt jó, mivel nem vettük észre, hogy két oldal nem 90 fokot zár be egymással, hanem 91 fokot. Éljenek a kínai mérnökök. Száraz kenyéren és poshadt vízen. Ezek után, hogy ne legyen unalmas a kora hajnal (az ablak befedése olyan laza 8 órás akció volt), az oiler érkezet a városból, enyhén ittasan, de alaposan bevert fejjel, teljesen kirabolva. Mentő, ügynök, kórház, rendőrség, ezekkel jól el voltam indulásig.

Másnap pedig felmutattam a sárga lapot a 2. tisztnek, Andruska ugyanis bár sok dolga nem volt sem a betört fejjel, sem a betört ablakkal – mindkettő az ő őrségében történt – azért szépen megoldotta, hogy 4-5 konténert berakjanak twistlock nélkül, az egyik raktártetőt meg rárakják egy 3 méteres kötöző rúdra. Az olyan kis darab, hogy neki nem tűnt fel. A watchman ugyan szót neki kétszer is, de a nyelvi nehézségek… Ezért szóbeli feddésben részesült. Tudtommal az engem váltó német parancsnok 3 hét után megvált tőle, mert nem annyira türelmes ember.

Azután az én hazajövetelem is kissé csuklásosra sikeredett, mivel amikor a váltóm éppen leszállt Savannában, akkor szólt a bérlő, hogy vegyük az irányt Norfolknak. Így 5 nappal tovább maradtam a hajón, mint tervbe volt véve. Ebbe még belefért egy amerikai Port State Control, ami a maga nemében az egyik legnehezebb (már ha van egyáltalán könnyű) és nem kis meglepetéssel konstatáltam, hogy sem hiányosság, sem megjegyzés nem került a papírra.

Hazafelé az Air France még sikeresen elhagyta az egyik bőröndömet – rossz az arányuk, eddig háromszor repültem velük, háromszor nem oldották meg a feladatot -, ami ugyan meg lett, de csak 3. nekifutásra sikerült a jó bőröndöt házhoz szállítaniuk.

Szabadságomat a „rövid, baráti látogatásra hazánkba érkezett” címszóval lehetne jellemezni, teljes 37 napot sikerült otthon lennem, amikor a tervekkel ellentétben visszarángattak. Elvileg május végéig, június elejéig lettem volna otthon, de május 9-e Dubaiban talált engem, egy nem túl sok csillagos, de indiai személyzettel és vendéggel bőségesen ellátott szállodában, ahol a hajó kikötésére vártam. A nyaram amúgy is ablakban lenne, hát gondoltam miért ne, beszállok május elején, így kis szerencsével otthon lehetek, amikor a fiam elkezdi az iskolát. Ez mondjuk nem valószínű, de a második hétre talán.

Na ez nagy hiba volt.

Sem a hajó, sem a járata nem az a kimondott mauritiusi nyaralás. Inkább mint egy munkatábor. Kezdjük a körülményekkel. Mindössze két kikötőnk van, Jebel Ali (Emirátusok) és Bandar Abbas (tessék megkeresni a térképen, mert ma aljas hangulatban vagyok). Mindkét helyen piszok meleg van, már most 33-37 fok, ami júliusban és augusztusban 45-50 fokra is felmegy, minden helybéli ezzel bíztat. Én meg nem bírom a nagyon meleget, 3 hét után konstatálnom kell, talán még annyira sem, mint korábban.

A másik a hajó. Eleve balszerencsés a vas, az előző barba kétszer is ütközött vele, egyszer nem jött meg neki a hátra, másodszor meg nekimentek A cég tavaly kapta meg több máskkal egyetemben, kifejezetten a vicchez igazított alapon: hé, Sánta! Van púpod? Nincs? Nesze, itt van egy! Úgy kellettek nekik ezek a hajók, mint púp a hátukra. 15 -17 évesek és hát igencsak hümm állapotban. Az előző tulajdonost az általa megbízott menedzsment szépen csődbe vitte, így a hajóira hitelt adó bank vitte a boltot, úgy 22 hajót. Ebből 11 azonnal ment ócskavasnak, de másik 11 nálunk landolt, nesztek, mi ebből pénzt akarunk látni. Pedig egybehangzó vélemények szerint két hajó kivételével az összes megérett a vágásra. A hajók többsége másfél – két évig munka nélkül le volt állítva, mindenféle karbantartás nélkül, ami meg is látszik mindenen, festéstől a gépi berendezések állapotáig.

Bár a főgéppel eddig csak kétszer történt némi csuklás, a generátorok nincsenek túl fényes állapotban. Az orrsugárkormány is csak 85%-ot tud leadni, és minden nap valami szét akar hullani. Hol a vákuumos wc rendszer – ez olyan, mint a repülőkön -, ami ha nem működik, akkor nagyon kényelmetlenné teheti az életünket.

A legrosszabb a légkondi. Van, de olyan, mintha nem lenne. Bár a kompresszorát felújították, régi a rendszer, nem képes megfelelő klímát adni nekünk a felépítményben. Nincs belső keringetés funkciója, mindig a kinti forró levegőt szívja és hűti, így 19 fokos levegőt fúj, ami a kabinomhoz érve 23 -24 fokos, a hídra pedig 28 – 29 fokosan érkezik. Napközben a kabinomban 5-6 fokkal van hűvösebb, mint kint, a hídon pedig alig 2-3 fokkal van kevesebb a kinti hőmérsékletnél. Gondolom a radarok, számítógépek nem sokáig fogják bírni. A gépészek az elmúlt 3 hét alatt mindent megpróbáltak, sajnos ez a maximum, amit ki lehet hozni a rendszerből. Próbáltam kérni legalább a hídra egy „háztartási” légkondit, hogy kissé hűvösebben tartsuk a berendezéseket, de „nem fér bele a költségvetésbe”. Majd biztos olcsóbb lesz szervízelni  a megsült radarokat, számítógépeket, mint egy egyszeri, 400 eurós beruházás. Jó tanács persze volt: nyissunk ki minden szervizajtót a pultokon, radarokon és mindenhová tegyünk ventillátorokat, hogy jó hűtésük legyen a berendezéseknek. Hehehe. Vicces fiúk ülnek az irodában. Eleve nincs sem annyi dugalj, sem ventillátor, meg hogy nézne ki, ha így látnák a hatóságok a hidat?

A járatra visszatérve: a két kikötő között mindössze 13 óra az út, a lehető legkisebb sebességgel megyünk, jóformán az üzemanyag gőzén él a főgép. Bandar Abbas nem a szívem csücske, a helyi „hatóságok” majdnem nigériai szinten tekintik bevásárló központnak a hajót. Cigarettából egy teljes dohánygyár termelését el tudnák vinni, amivel csak az a baj, hogy a hajóbérlő nem akar fizetni érte. Így én meg csak nagyon keveset adok. Sebaj, cserébe viszik a kávét, csokoládét, kakaót, sampont, fogkrémet, de még a whiskyt és a bort is, pedig ugye muzulmán ország. Minden egyes kikötés után egy újabb dolgot próbálunk meg eldugni előlük, de legutóbb a légfrissítőt és a WC tisztítót vitték, hátvazze.  Azt hittem, ilyesmi már csak Nyugat Afrikában és a Marlboro Csatornánál létezik (azok között, akik megfejtik, hol a Marlboro Csatorna, semmit nem sorsolunk ki – a szerk.), de úgy fest, itt is él még ez a fajta néphagyomány. Biztos, hogy szegények az embargó miatt, na de a mohóságuk undorító. Minden 4. napon itt vagyunk, tehát fixen adjuk a cigit, na de nem akkor, ha számolatlanul vinnék. Mindennek van határa.

Viszont legalább a tisztek okésak. Jó a csúf is, a lengyel 2. tiszt is, aki velem szállt be, és a litván 3. tiszt is rendben van, mondjuk négyünk közül ő a legidősebb. Zárojelben: fene megegye, hogy öregszem, 17 résszel ezelőtt parancsnokként én voltam a legfiatalabb a hajón, ma meg csak a kápó, az elek, a szakács és a 3. tiszt idősebb nálam. A 3. tisztet egyébként a hajóval együtt kapta a cég, kb. ő az egyetlen, aki tudja mi hol volt, miként működik, kétszer is volt már ezen a hajón. Jól is jön, mert egy évvel az átvétel után is borulnak ki csontvázak a szekrényből.  Leginkább olyan zavarba ejtő dolgok, hogy egy – egy berendezésről fogalmunk sincs, mikor volt utoljára karban tartva. Ilyesmi főleg a gépházban van, semmilyen elvégzett karbantartásról nincs feljegyzés, illetve ami van, az meg vagy nem egyezik az üzemóra számlálók állapotával, vagy pedig az adott berendezés állapotával. Szóval a gépészeknek szó szerint fel kell újítani az egész gépházat, végigmenni az összes gépen, berendezésen, hogy sejtsék, milyen állapotban van a hajó. Nem biztos, hogy én ezt szeretném tudni, rossz érzéseim vannak. A kápó nagyon jó figura, és a német 2. géptiszt is tudja a dolgát. Sajnos a filippínó 3. géptiszt jócskán ront az átlagon, nem szívesen állok mellé, mert finoman fogalmazva is bántó a vákuum a fejében, egy agyrágó bogár éhen halna odabent. Nem is értem, miként kapott géptiszti papírt az ember, valójában három szót nem tud angolul leírni. Őt is megörökölte a cég a hajóval együtt szeptemberben, most szállt vissza alig másfél hónapja, nem tudom, miként adta el, hogy érti a dolgát. a horgonyzóhelyen.

A hátra már nekem sem jött meg egyszer, megmondom piszok rossz érzés. Szerencsére a 2. géptiszt észnél volt, és azonnal helyi irányításra váltott, és kézi vezérléssel behátrázott, nem kellett a kikötő közepén ledobni a horgonyt. Azt nem tudom izzadtam-e emiatt, mivel alapból mindig szakad a víz rólam, de vulgáris kifejezéseket eléggé sűrűn hajtogattam, mire a pilot megkérdezte: Á, captian, magyar?  Többször jár már Budapesten, és bizony pár szót beszél magyarul, köztük néhány csúnyábbat is. Meg is fogadtam, figyelek a számra. J

 

Aztán itt vannak a szívem csücskei, a magasan kvalifikált és szellemileg túltáplált indiai és filippínó tisztek. Az elmúlt években Európa környékén és legutóbb az Karibi térségben elvétve botlottam össze velük. De itt annyian vannak, mint az oroszok. A 16-os csatorna állandó műsorszáma az „ekkotincsár” (ez az indiánok hívójele), a „banana port kontrol” (ez a filippínóké), a „filippínó mánki” (meg ez is), amikor összebotlanak az éterben – és persze összebotlanak – akkor a „fákjú”, mert azért szeretik egymást. Természetesen az a tiszt, aki játéknak tekinti a rádiót, az olyan is. Az indiaiak ugye olyanok, hogy csekklist szerint lealakiznak mindent, de végrehajtani, logikusan végiggondolva? Na azt nem, ahhoz értelem kellene. Mert mit csinál az egységsugarú ungur (bulgár, román lengyel, akármilyen gondolkodásra képes) marinájó? Látja, jön a másik hajó, mutatja pirosat. Ami piros az tilos. Kitérek neki, mindenki örül. Mit csinál az indiai? Megy a rottán, amihez mintha oda lenne szögezve, a waypointot azt meg kell csinálni, ha a fene fenét eszik. Hoppá, jön a konténeres piroson. Felhívjuk, hogy mit akar csinálni. Mert nem egyszerűbb tekerni egyet a robotkormány állítógombján.  Ha meg pont előttünk ballag a konténeres és ha megelőzzük, akkor nem lesz megcsinálva, azaz pontosan áthajózva fölötte? Hát hívjuk fel, hogy menjen már odébb. Nem sűrű van az, hogy valamiért navigálok, de már volt az elmúlt 3 hétben példa, hogy elmagyaráztam a minket előzőnek, hogy akkor mi most ragaszkodunk a ColReg (a tengeri kitérési szabályzat – a szerk.) betűihez. Mi megtartjuk sebességünket és útirányunkat, ő előz, biztonságos távolságban. Erre előadja túl végen a szubinteligens, hogy hát akkor ő nem tud a wayponton áthajózni és így nem tudja rendesen kitölteni a „csekklistet”. Hja, barátom, navigálni meg gondolkozni sem tudsz, amellett az a lista bakfitty.

A filippínó ennél rosszabb, mert az indián a hülyeségével maximum csak idegesítő. De a fülöp az meg veszélyes. Szintén látja, jövünk a piroson, de felhívja az embert, hogy mi a szándék, mert ő úgy gondolja piros a piroshoz. Remek, mi is így gondoljuk, csak a mi olvasatunkban ez úgy fest, hogy megyünk, mint eddig, és majd ő elfordul – ahogy a szabály is írja. Csakhogy az ellen nem így érti. Ő úgy érti, hogy piros a piroshoz meg van beszélve, ő jön tovább, a másik meg oldja meg. Pot ma hallgattam végig, hogy a csúf elmagyarázza a balról érkező bulker tisztjének – aki feltehetőleg szintén a csúf volt-, hogy mégis miként kellene fordulnia, hogy a környéken küszködő vontató vontatmányába ne akadjon bele, de a piros a piroshoz nekünk se kelljen már északra fordulni a délnyugati iránytól.

Szóval nem egyszerűek, viszont a rádiócsatornákat remekül tudják blokkolni, így aztán információéhségben szenvedünk, mert nem halljuk, hogy a kikötő mit mond, most akkor jön a révész, vagy sem, várjuk a hajózócsatornán kívűl, avagy „pedal to metal” rongyoljunk befele?  Egy a biztos, semmi sem biztos, minden mindig változik. Szervezetlenség arab felsőfokon, indiai precizitással végrehajtva.

De legalább a révkalauzok többsége jó, főleg Jebel Aliban, ahol ha nem helybeli az ember, akkor 15 év gyakorlattal veszik fel. Kedvencünk a Capt. Tarik névre hallgató úriember, aki úgy jelentkezik be a kikötőnek, hogy „the dangerous blackie is here” (a veszélyes fekete jelentkezik). A manővert meg muszáj végigröhögni vele, mert sztorizik, viccet mesél, show műsort csinál az egészből. A kormányos is dől a röhögéstől, mert vagy karmester módjára kézzel adja az utasításokat, vagy viccelődik vele, na komoly a fazon, de megteheti, mert érti a dolgát.

Nos, mára egyenlőre ennyit. Ha a hőség, vagy a perzsák nem végeznek velem, vagy az idegeimmel, akkor  jelentkezem nemsokára, azaz folytatása következik.

 

 

 

 

Címkék: sztori hajó béla kaftán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://shipengine.blog.hu/api/trackback/id/tr595352303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása