Április 30. kedd, úton. Elkészültem a hó végével. Ma se jött semmi Ciprusról.
Viktor beszélt egy bizonyos Ruszlán nevű barátjával (rádión keresztül). Utána nevetve mondja, hogy a barátja együtt hajózott a szakácsunkkal, de a német barba kirúgta, ugyanis karácsony estére makarónit készített fasírttal.
Mit mondjak? Elhiszem, mert pontosan ilyen "típus". Rettentő spórolós, ez ennél a cégnél elsőrendű, és rettentően nem szeret pepecselni a kajával, Már ami megjelenést, a tálalást, a külalakot illeti. Mert egyébként elszöszmötöl, van neki egy igen fontos fegyvere: egy baromi éles kés. Ezzel képes egy bélyeget élére állítva felszeletelni. Erre is használja: egy paradicsomból vág minimum 12-14 szeletet, van, hogy többet is, és kitesz az asztalra öt embernek egy paradicsomot, és egy negyed uborkát, azt is hajszálvékonyra vágva. El lehet képzelni, hogy a két szelet parizer, sajt, vagy szalámi (amit egy főre kiad) olyan vastag, hogy át lehet rajta látni.
Amúgy semmi baj vele.
Itt az április vége, fuss el véle...
MÁJUS
Május 1. szerda, úton, horgonyon. Viktorunk kijelentette, hogy ma ünnep van, mert ez a nemzetközi munkásosztály ünnepe, ami a kajából nem látszott (az ünnepiség), hanem csak a túlóralapon: ma minden óra duplán számít.
Érkezéskor Grip pilotállomás közölte: azt az értesítést kapta az ügynöktől, hogy horgonyra állunk, és csak vasárnap este megyünk part mellé.
Ez hatalmas alkalom a pecázásra.
Az biztos: jobb itt bent a fjordok között "lébecolni", mint kint a nyílt tengeren esetleg lityegni. Bár az utolsó napon elcsendesedett a Norvég-tenger, s szép napsütésben jöttünk.
Tipikus "skandináv" égbolt volt, ezzel a látvánnyal sose tudok betelni: a felhők viszonylag alacsonyan, úgy 4-600 méter magasan úsznak az égi tengeren, és követik a vízfelszín, a Föld domborulatát. A szem messzi mérföldekre ellát, némelyik felhő fölé is belátni, az alja sötét, de a teteje verőfényben izzik.
Freifjordban dobtunk horgonyt, Frei szigete Kristiansund alatt van. Van egy másik hajó, egy tanker is horgonyon. A viking tavasz is kezd beleadni mindent: zöldellnek a szigetek, a gyep harsány zöld, a fák is erőre kaptak, új levelek borítják az elmenetünkkor még csupasz ágakat. A hőmérséklet is tűrhető, este hatkor 12 fok volt, bár ez messze van a lisszaboni 29-től, de itt az ilyen meleg "rémálom" számba megy amúgy is.
A váltásunkról az a hír, hogy semmi hír
Május 2. csütörtök, horgonyon. Leszek éjfélkor szomorúan mutatta az árva halacskát, ami a horgára akadt. Nem az igazi horgászó hely, de majd reggel!, mondta, mert ő ilyen, bizakodik.
Egész nap teljes csönd, ami azt jelenti, hogy mindenki: a hajóbérlő, a tulajdonos és a Marlow hallgatnak.
Szép, napos idő, csak gyenge szél kerekedett délutánra, de estére az is elmúlt.
Este a hídon Leszekkel és Viktorral boroztunk, beszélgettünk.
Május 3. péntek, horgonyon. Éjfélkor még nem volt teljesen sötét, tegnap pedig fél háromkor kezdett megtörni az éjszaka feketesége. Ez mutatja, hogy meglehetősen északon vagyunk, ha feljebb mennénk még egynapi hajóútnyira, akkor már a sötét nélküli féléves nappal birodalmában lennénk.
Fél egy táján feljön Viktor a hídra, és meginvitált a kabinjába. Leszek már ott volt, sör, mogyoró, csoki előkészítve.
- István, bort vagy sört? - kérdezte Viktor, a bor mellett döntöttem. Erre a barba lement a konyhába, hozott sajtot is, és kinyitotta az egyik üveget. Finom, száraz, spanyol vörösbor volt, egy dobozban két palack, elegáns meg minden.
Töltött.
Kaptam egy söröspoharat, csurig borral. Leszek sörözött, Viktor borozott, később sörözött.
Beszélgettünk, s Leszek felhozta, hogy a szovjet Vörös Hadsereg miért állt meg Varsó előtt amikor a felkelés volt, és tétlenül nézte, hogy a németek leverik?
Ebből aztán nagy duma támadt a II. Világháborúról, Sztálinról, a szovjet vezetőkről... Vita nem volt, Viktor volt az úriember, Leszek már ihatott előbb is, mert kissé kekec volt. A parancsnok csak úgy ontotta magából a neveket és a dátumokat, látszott, jól megtanulta az iskolában oktatott történelmet. Azon csak ámult, hogy volt lengyel emigráns kormány Angliában, erről nem is hallott. És ami számomra furcsa, de nem meglepő, volt, hogy Viktor a sok millió gyilkosság mellett úgy beszélt a rendszerről, hogy az "nice time", azaz szép idők voltak. Pedig a nagyapja is áldozatul esett Sztálinnak, de erről a családban nem beszélnek. Struccpolitika.
Szó szót követett, s Viktor elsütött egy rigmust lengyelül. Magyarul a szó szerinti fordítást adom, nem tudom "rigmusítani":
Wojska ruska pomogal.
A lengyel hadsereg bevette Berlint
Az orosz hadsereg segített.
Ettől Leszek barátunk teljesen magába roskadt, bár ez túl sokáig nem tartott, mert van vagy 162 centi magas. Kényszeredetten nevetett, és mondta, hogy erre a polyákok harapnak, nem szeretik ezt hallani. Nem tudom, hogy mi az eredete, és az oka, de nem is akartam rákérdezni. (Orosz "költemény", a lengyelek cukkolására, amint később megtudtam.)
Később elkezdtem egy kicsit borászkodni, hogy eltereljem a szót az egyre "kényesebbnek" ígérkező témáról.
Háromkor szedelőzködtünk fel, én a hídra, ők aludni.
Délben semmi hír nem volt semmiről.
