2002. utolsó napjai
December 29. vasárnap, Bilbao - úton. Manőver után gyorsan elpakoltam a kabinomat, mert gale warning, viharjelzés: 8-9-es dél-délkeleti, van érvényben az egész Vizcayán. Kijövetel után már szépen rolláztunk (billegtünk). Kellemes szilveszterünk lesz, remélem a barba megduplázza, vagy megtriplázza a karácsonyi italadagot. Bár, ha matematikus ésszel gondolkodom, akkor azt hiszem, szorozhatom a nullát én amennyivel akarom, nem lesz abból még féldeci sör se... Nem azért, mintha hiányozna, de a szilveszter nem szilveszter pezsgő nélkül. Ha nem kapunk, akkor megtartjuk júniusban a szilvesztert, ha hazamentem.
Rollázunk, mint az őrült. Nekem általában nem szokott számítani, sőt, ilyenkor sokkal jobban tudok aludni, de ma nem tudtam. Este héttől próbáltam elaludni, de az állandó "fejreállás" (az ágyam keresztben van) miatt képtelenség volt. Illetve sikerült: fél tizenkettőkor, így magától értetődik, hogy jól elaludtam, a barba éjfélkor keltett, és úgy látszik, elég nehezen viseli a késést.
December 30. hétfő, úton. Alig tudtam fent maradni az őrségben, álmos voltam, mint a kutya. De azért sikerült. A délutáni őrség hozta meg a megkönnyebbülést. Ahogy három lépésben befordultam az Angol-csatornába, elmúlt a vad dülöngélés, most már a hátulról jövő hullámokon szép lassan csúszkálunk. (Nem tudom, miért van, de itthon mindenki La Manche-nak hívja az Angol csatornát, ez öreg hiba, mert tengerészül tök hülyén hangzik: a La Manche-ban hajózunk.)
Felhívtam az asszonyt, boldog új évet kívántam, de azzal a megjegyzéssel, hogy elképzelhető az is, hogy 31-én éjfél után tudok telefonálni (valahol Dover közelében leszünk).
December 31. kedd, úton. Elérkezett ennek az évnek is az utolsó napja. Ahhoz képest, hogy szilveszter estének ígérkezik, meglehetős lelki nyugalommal, és egykedvüen várom, tanulva a karácsonyi "ünnepek" megrendezéséből. Ha tudnék beszélni az asszonnyal, az igazi ünneppé tenné az évzáró estét. Meglátjuk, hogy mi lesz, írom ezt a nap első órájában, hajnali 00:55-kor.
Kíváncsi vagyok, milyen lesz a következő év?
Két dolog izgat:
1., Mennyit tudok majd hajózni, azaz mennyi pénzt kereshetek, mennyit tudok félretenni a nyugdíjtalan évekre? (Megmondom az őszintét: semmit...)
2., Hogyan jelennek meg a könyvek a Navigare Press kiadónál? (Megmondom az őszintét: sehogy, szegény kiadóvezető elhunyt)
Na, majd meglátjuk.
Vacsorára izés hogyishívják volt. Olyan, mintha brassói lenne, de sült krumpli helyett makarónival. Végül is meg lehetett enni, de aki szeretné a receptet, annak nem tudok a kedvére tenni.
Alkohol szilveszterre: amennyi alkoholtartalma van a citromos teának.
Hétkor elmentem aludni.
Éjfél előtt lementem a szalonba, hátha ott dorbézolnak a fiúk.
Biztosan megártott a tea, mert mindenki aludt, legalábbis a szalon üres volt.
Boldog Új Évet Mindenkinek!
2003. JANUÁR
Január 1. szerda, Vlissingen. Új év, új kötete a Naplómnak, hányadik is? Az első, ami nem teljes, azt 1995 nyarán kezdtem, tehát most kezdem a kilencedik évfolyamot, és a nyolcadik teljes év lesz, ha be tudom fejezni.
Teljesen az életem részévé vált, nem tudok meglenni nélküle, hogy ne írnám, és egyre többet sajnálkozom, hogy nem előbb kezdtem el. De azt hiszem, így a "normális". Amíg az ember fiatalabb, ne adj Isten: fiatal, nem érzi szükségét. Hiába noszogatom a kisebbik fiam, mert ugye ő szintén ír, hogy később sajnálni fogja, s nem lesz pótolható, látom, hogy milyen jól megvan anélkül, hogy lejegyezné élete történéseit.
Folytatom a "hajónaplóm" szerkesztését, kiadhatóvá tételét, és igencsak sajnálkozom. Ugyanis a napló egy bizonyos fajta biztonsági szelep is, amit nem mondhatok el máshol, azt itt nyugodtan:
Kedves naplóm, ma megint... és hű..., és ha... és azt mondta, és így, meg úgy...
Sajnos alaposan meg kell húzni.
Senkit nem sérthetek meg, pedig ha nem húzok belőle, akkor...
Az a napló - ami valószínüleg megjelenik - a hajózásról, a tengerész-életemről szól, nem pedig a politikai nézeteimről. Pedig hát...
Húzni kell.
Vannak bizonyos, a magánéletemmel kapcsolatos gondolatok: húzni kell.
De azért így is érdekes.
Vajon "meg-e jelenik-e" valaha is húzás nélkül?
Nem hiszem. (Megmondom az őszintét: se húzással, se húzás nélkül nem jelent meg egy naplóm sem...)
Többek között azért is jobb, hogy egyedüli magyarként hajózom, nyugodtan megírhatok mindent, és a véleményem is a személyzetről. Nem kell kozmetikáznom.
Azt hiszem, ezek a naplóim érdekesebbek is!
Boldog Új Évet kívántam a barbának, ezzel mindenfajta koccintást lerendeztünk. Végül is, ha menetben szesztilalom van, akkor mindegy, hogy milyen nap van. Hétfő, karácsony, vagy névnap, nincs alkohol. Most ez a nyavalygás olybá tünhet, mintha nem tudnék meglenni szesz nélkül.
Meg tudok, amint az ábra mutatja.
De az embernek kellenek az ünnepek.
És azok az ünnepek, amiket saját magának csinál.
A pezsgő csak a koccintás miatt hiányzott, meg hozzá tartozik az évbúcsúztató hangulathoz.
Nem baj. Nem vesztettem semmit. Egyszer így is kell "ünnepelni".
Ez a Wandelaar pilot hajó. A révkalauzok egy hetet töltenek rajta, ők fogadják a hajókat, és küldik a révkalauzokat az érkező hajókra, úgynevezett pilot shuttle-en.
Hatra kikötöttünk, bár egykor a Wandelaar forgalomirányítás a frászt hozta rám. Ugyanis minden hajót horgonyra küldtek, mert nincs pilot.
Ébresztem a barbát, az meg úgy elkezdett sájzézni, hogy csak kapkodtam a fejem. De a forgalomirányítóknak is azzal kezdte:
- This is a big sájze... - mondta, és leteremtett mindenkit, hogy 24, 12 és hatórás értesítést küldött, mindhárom telexben 02:00 órát adott érkezésre, itt vagyunk pontosan, olyan nincs, hogy nem visznek be! Mi az, hogy nincs pilot?
A fotón a pilot shuttle, ez hozza a pilot hajóról a révkalauzt a hajóra. Ilyenkor oké, de rossz időben is kijönnek... az ám a teljesítmény!
Lett pilot.
Azzal érveltek a kiabálni kezdő, már horgonyon levő hajóknak, hogy mi Hollandiába, Flushingba megyünk, és holland révkalauz van, de belga nincs.
Azért újévi hangulat van. Nikolaus Harnoncourt karmester olyan újévi koncertet adott a Bécsi Filharmonikusokkal, hogy az csuda! A belga tévé is adta, így ebéd után meghallgathattam a Kék Duna keringőt és a Radeczky indulót. A közönség jó volt, igaz, Harnoncourt úr vezényelte őket is!
Szolgálati közlemények:
Az utóbbi időben már jártam úgy, hogy egy-egy buzgó admin letiltotta a bejegyzéseimet. Ez természetes a nagy számok törvénye alapján, nemcsak dicsérik az írásaimat, hanem pár embernek szúrja a szemét. Nem vagyok egy vitatkozó, hőbörgő típus, inkább odébb állok.
Ezért aztán létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet.
Folytatom a könyveim bemutatását: Hajós legendák, legendás hajósok,
Kiadta: Fluvius Kft., Budapest, 2013
Bikkes István ötletéből lett a könyv.
Létrehoztunk egy zárt, titkos Fészbuk csoportot, meghívtuk a hajós és tengerész kollégákat. A belépés feltétele az volt, hogy aki belép, annak sztorizni kell, élményeket mesélni, és a belépéssel hozzájárulását adja, hogy könyv formátumban megjelenjenek, természetesen szerkesztve.
Az ötlet Bikkes (Pici) Istváné volt, megcsinálta a csoportot, gyűjtötte a sztorikat és kimásolta őket. Úgy gondolta, hogy minden változtatás nélkül kiadják könyv formátumban.
A Fluvius Kft. ügyvezetője a szponzorálás feltételének szabta, hogy én szerkesztem, készítem el a könyvet. Nem volt teljesíthetetlen kérés, hiszen akik addig benne voltak az ügyben, jó hajósok és tengerészek voltak, ami nem jelenti azt, hogy tudnak írni, könyvet szerkeszteni...
Nem kis munka volt átolvasni, javítani a fészbukos posztokat. Egységes fazont kellett adni a kéziratnak. Úgy kellett a szövegekbe belenyúlni, erősen átírni, hogy senki ne vegye észre, hogy mást posztolt, és más jelent meg. Érdekes munka volt, és a legnagyobb elismerés az volt, hogy senki nem reklamált, hogy: "én nem így írtam", "én másképp fogalmazok"...
Egy vélemény:
"Pipi Bácsi (aki maga is sok sztorival szerepel a kötetben): Valóban kellett a Székely Pista stilizálása, mert igy jobbak lettek a történetek! Több ismerõsõm kérdezte,hogy miért nem árulják a könyvet az utcán? Biztos nagy lenne az érdeklõdés! (Mert volt rá vevőkör, és a könyvterjesztők az arcátlanság szobrai, szinte semmi nem marad a bevételből annak, aki megdolgozott a könyvért.)
A kötet különben hatalmas! Nem lehet letenni! Az a legszebb az egészben a történeteket valóban az élet irta nem mi! Az ismerõseim közül is többen elolvasták, semmi közök nincs a hajózáshoz, padlón voltak a röhögéstõl! Többen kérdezték,hogy miért nem adjuk ki nagyobb példány számban? Mindenkinek az a véleménye,hogy a Moldova könyvekkel egyenrangú, hiánypotló munka! At átlag emberek nem sokat tudtak a hajózásról, most megismerhették az igazi arcunkat is! Mindenki azt mondja,hogy nagyon jók a történetek és látszik nem kitalált dolgok! Ugy érzik mintha õk is részesei lettek volna a történeteknek! Ez adja meg a könyv nagyságát! Hozzáértõk egyetlen egy dolgot hiányoltak! Jó lenne a szerzõkrõl egy fénykép és egy pár sor a hajós pályafutásukról! Akkor még személyesbb lenne a kapcsolat a civillkkel is! A baráti köröm nagyrészt diplomásokból áll /most nem dicsekszem!/ nagyon sokan rákérdeztek egyes történetekre,egyszerüen nem hitték el, hogy ilyen tökös gyerekek voltunk! Egyik barátom /magyar tanár és filozofus/ külön kiemelte a könyv szerkeztését! (Ezt külön köszönöm!) Olyan az egész, minha Fülig Jimmy mesélné el Piszkos Fred történeteit! A célt elértük! Hagytunk némi nyomot magunk után!!!"
Itt pedig Wekerle Szabolcs kritikája
A könyvből utánnyomás készül, elő lehet jegyezni az ímélcímemre kell írni
