2004.
Augusztus 1. vasárnap, Szczecin. Nem volt reggeli, ugyanis a barba "engedte" Jaceket aludni, mondván, úgy bezabáltunk este, hogy majd elég lesz délben ennünk. Mondjuk én nem éreztem, hogy túlettem volna magam, de nem hiányzott a reggeli. Kávé előtt egy szelet sajt meg egy szelet szalámi, két karika paradicsommal, elég.
Már megint a húsáruval van bajom...
Amilyen bogaras, zsémbes kezdek lenni, nem csoda, hogy megint kedvenc témámon lovagolok: azt hiszem, jóval a lengyelek előtt járunk az EU-ban. Már ami az EU-s technológiát illeti. Mert ők jóval kevesebb szóját használnak egyelőre a húsipari termékekben, mint mi. Amióta egy otthoni sonkásdoboz oldalán olvastam, hogy összetétele: hús, víz, szója és sonkaaroma, azóta nem veszek otthon semmit, amit dobozolnak, meg összedarálnak (ezért ettünk annyi főtt, füstölt tarját...). Aztán egyszer vettem fóliázott "bőrös sonkát", amibe ugye nem lehet tenni szóját!
Gondoltam én, az együgyű vásárló. A fóliát feltépve láttam, hogy a szalonnát és a bőrt úgy préselték rá a szójásvacak, aromával sonkaillatosított vizes húsra... És ugye az összetétele ott van rajta: hús, víz, szója, szalonna... A húsipar becsapja a vevőket, a paraszt meg nem tudja eladni a disznait. Nesze neked jövő.
Lehet, hogy a dédunokáink már a szexet is szójás-aromás-vizes hússal intézik?
Tegnap délután a barbának segítettem komputerben. Excell trükköket mutattam, hogyan lehet cellára függvényt meghatározni, nagyon boldog volt vele. Ezen ma felbuzdulva HTML-oktatást kért, mert szeretne weboldalt készíteni. Adtam neki egy HTML-editor programot, ami szerintem a kezdőknek a legjobb. Megmutattam az alapok alapjának az alapját, most szorgalmasan készít linkeket és kattingat oldalról oldalra...
A berakást este fél tíz felé kezdtük el. A barba vitte éjfélig a rakodást, enyém lesz reggel hatig, utána megint ő jön, mert nem fejezik be egyhamar.
Augusztus 2. hétfő, Szczecin. Kissé mérges volt a captain éjfélkor, mert a két matróz, Arturo és Emanuel nem érkeztek meg a városból, és neki kellett a szemeteszsákot kiadni a raktárból. Valamikor fél egy felé estek be a hajóra, hát szomjasak nem voltak...
Reggel hatkor még nem úgy látszott, hogy elmehetünk, de délelőtt megemberelték magukat, és délután négyre készen lettek. Az utolsó három órában lassan ment a munka, mert el kellett egyengetni a rakomány tetejét lapátosoknak (kokszot rakunk be), hogy a raktár becsukható legyen.
Magyar paprika
Délelőtt kitettem a szalonba egy füzér pirospaprikát, amit András öcsémtől kaptam. Felakasztottam a villanykapcsolóra. Azt mondja a parancsnok, pont olyan, mint otthon a magyarok háza, azoknál látni így füzérbe fűzött, száraz pirospaprikát. Ebédnél ki is próbálta, és elmondta, hogy otthon mindig főznek a levesbe. Adott Arturónak és Emanuelnek is, hogy kóstolják meg, és azok utána köszönték szépen, de többet nem kértek, mert ez "méreg és tűz" egyben.
Pedig ez nem is az a vad erős paprika. Csíp, az tény, de nem mar utána!
Hatkor jött a pilot, három órás út ki a tengerre. Mire kiértünk, már aludtam.
Augusztus 3. kedd, úton (Kieli-csatorna). Azzal fogadott a barba a hídon, hogy: - Igaz, kicsit korai, de Isten éltessen, chief! Hoppá, ma van a születésnapom! Nem csoda, hogy így hajnaltájt nem azon járt az eszem, s majdnem elfeledkeztem róla. ő nem, mert beszálláskor mondta, hogy akkor söröket isznak...
Születésnapom
Vettem is egy kartonnal. Azért nem többet, mert ez a szokás, és a nyomósabb ok, hogy ez az utolsó karton a hajón. De ez a sörtelen állapot csak a Kieli-csatornáig tartott, mert ott megjött a kaja, s azzal együtt némi sörutánpótlás. A gépész is felköszöntött, s kaptam ajándékba egy csomag kolbászt! őszintén és töredelmesen bevallom, hogy hosszú pályafutásom alatt először esett meg, hogy efféle szülinapi ajándékkal kedveskedjen valaki!
Az örömben üröm, hogy a captain is adott valamit, három darab Notice to Marinerst, ami semmi más, mint munka, kezdhetem a szakkönyvek és a térképek javítását! Nem tudom, hány térképünk van, de jóval több lehet, mint bármely más hajón, hiszen Finnországtól a Fekete-tengerig jár a hajó.
Augusztus 4. szerda, úton. Nem kellett éjfélkor kelnem, mert a barba akarta kihozni a hajót Cuxhavenig. Ha akarja, tegye. Az ő felelőssége. Azt is nagyra értékeltem, hogy nem keltettek fel Brunsbüttelnél zsilipelni.
Sokkal jobban mennek a dolgok, mint az Andromédán volt szokásban: nem kell kézi rádió a manőverhez. Mutatja, ha meg kell kötni a springet, a többi kötelművelet meg már automatikusan megy. Indulásnál mutatja, hogy dobd el, és kész... És hát ugye ott mindig kellettem Olegnek a manőverhez a zsilipekben...
Na, mindegy. Azért is jöttem ide szívesen, mert hallottam Oltmannstól, hogy így csinálják. (Ugye azt nem is említettem, hogy a berakás kezdetekor is mehettem aludni, csak éjfélkor kellett kelnem, s hatkor jött a barba. Gondolom Oleg megy Vlagyimir csak nézne, ha erről tudomást szereznének!
Augusztus 5. csütörtök, úton, Ghent. Hajnali érkezés. Kettőkor vettem fel a pilotot Steenbanknál, négykor cseréltük le Vlissingennél, és már a Terneuzen zsilip előtti védett vízen voltunk, amikor a barba feljött.
Fél hétre vége a zsilipelésnek, innen még másfél óra az út Ghentbe. Ledőltem ruhástul, mert érkezésre kellek ugye... Hétkor cseng a telefon, az asszonykám keresett. Szegény, a lehető legrosszabbkor, amikor az ember éppen belezuhan a mély álomba...
Vissza tudtam aludni, mivel semmit se mondott (a legfontosabbon kívül), és azonnal letette.
Nyolckor keltettek a draft surveyor már várt.
Ez azt is jelentette, hogy nem ébresztettek az érkezési manőverre.
Fél tizenegyig elvackolódtunk, mert a pasinak az új hajók esetében majdnem a teljes hydrostatikus Táblázatot be kell vinnie a laptopjába, szóval jól elszórakázott.
Miért szeretem Jaceket?
Ugye Jacek a szakács, mint már volt alkalmam említeni. Több oka van annak, hogy kedvelem:
Pro primo: jól főz. Ez persze fontos. Még akkor is, hogyha van némi túlsúlyom, amit le kell adnom, és otthon úgy búcsúztak többen: - rossz szakácsot kívánok.
Az hogy jól, és ízletesen főz, még kiegészül azzal, hogy van minden alapanyag, és bőséges a kaja. Így aztán folytatni tudom azt amit az RMS Andromédán elkezdtem, hogy nem eszem kenyeret, és ez ott kilenc kiló mínuszt jelentett fél év alatt. Szerintem itt is össze fog jöünni.
Pro secundo: ha azt mondom Jaceknak, kevés spagettit adjon vacsorára, akkor tud keveset adni, nem úgy mint Jan az Isartalon, vagy Staszu az Andromédán. És amikor az ember éjfélkor felkel, akkor mindig van sajt, valami felvágott, amiből két szelet, meg a termosz kávé (halványpiszkos víz...) elég reggelig.
Mára valamikor késő estére váltót várunk.
Bizonyos Vitalino jön, és Arturo megy. Ez az érkező matróz is vagy négy éve visszajár, az azért jó, mert "mindentudó", ami a hajót illeti.
Este fél hét felé hívott Encsike. Hazafelé jöttek Fehérgyarmatról, fél füllel rám figyelt, féllel Attila unokatestvérére, aki éppen nem tudott átkelni a Tiszán, és vissza kellett forduljanak. A vonal rossz volt, így nem sokat beszéltünk, de azt azért elmondta, hogy az "őskutatás" jól sikerült, mert az anyakönyvekben 1741-ig vissza tudták vezetni anyai nagyapja családját.
Este nyolckor megjött Vitalino Lima, az új matróz, szintén a Zöldfoki szigetekről való. Szép hosszúkás, keskeny pasas, ha lapjával állok is szélesebb vagyok, mint ő. Természetesen Arturo elment.
A kirakást este 10-kor folytatták és éjfélre be is fejezték.
A barba kilenckor elment aludni, azzal, hogyha minden kész, csak akkor keltsem.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
