2004.
December 4. szombat, úton. Éjfélkor, mielőtt feljöttem szolgálatba megtisztítottam a szemüvegem. Sikerült elpucolnom az orrnyerget védő kis párnácskát... Most nyomja az orrom, csálén áll, rontja a szemet, remélem Lisszabonban ki tudok menni, s egy optikus megreparálja majd.
Délután útvonalakat készítettem: Lisszabonból Setubalba és onnan Montrose-ba. Ezzel december közepéig megvan a program.
Rosszul aludtam délelőtt. Kilenckor arra ébredtem, hogy az egész bal kézfejem szinte lángol, borzasztóan zsibbadt, és rohadtul fájt az egész, nemcsak az ujjak. Ilyen még nem volt. Dél körül elmúlt, de hát alig tudtam aludni. Jellemző, hogy mielőtt felébredtem volna azt álmodtam, hogy műtétre várakozom, és az orvos azt mondta, hogy most már mindenképpen itt az ideje... Most egy csöppet be vagyok tojva, hogyan fogom kibírni a szerződés végéig, nem tudom.
A való félelemnél a képzelt rém nagyobb. Shakespeare
December 5. vasárnap, úton. Már nem jön a Kossuth, Kuwait és egy spanyol adó versenyt brekegnek az 540-en... Nem fogom megtudni a népszavazás eredményét, csak kikötés után, ha tudok beszélni a családdal. Remélem, nem kell szégyenkeznem a hajón az eredmény miatt.
A honlapomat programozom. Az azért fantasztikus, hogyha nem HTML szerkesztő programot használok, hanem a kódot írom, akkor egy-egy bonyolultabb oldal nagyságát felére tudom csökkenteni. Csak elég nagy meló! És most derül ki, hogy az Internet Explorer mennyivel gagyibb böngésző, mint a Mozilla! Egyre jobban tetszik a honlapom.
Figyeljük csak meg: az értelmes dolgok csak igen ritkán az értelem művei, és az ember úgyszólván sohasem az értelem által éri el azokat. Montesquieu
December 6. hétfő, úton. Ahogy elhagytuk a Vizcayát megszűnt a lityegés, szép, késő őszi napsütés és 21 fok meleg a portugál partok mentén.
Hajnalban nosztalgiáztam
Kiálltam a külső hídra, és néztem a csillagokat. A jó isten se tudja, mikor tettem utoljára. Az biztos, hogy amikor a Fehérváron hajóztunk Szabó Petivel, éjszakánként rendszeresen bámultuk az égboltot. Kíváncsi lennék, hogy a fiatal tengerészek között hányan ismerik ki magukat a csillagok között? Mert ugye egy ilyen coasteren még csillagtérkép sincs, mint hajdanában minden hajón. Kíváncsi lennék, hogy az új építésű nagy hajókon, ahol még megvan a három tiszt, ott vajon van-e? Ezt én már saját tapasztalatból sose fogom megtudni.
Mindenesetre sokáig bambultam a csillagképeket, gyönyörű tiszta égbolt volt, a Kaszás, a Bika, a Cassiopeia, az Oroszlán, Kis és Nagy Göncöl, mind-mind jól látható volt. Ilyenkor aztán elszabadul az ember fantáziája, a gondolat szárnyal, és milyen érdekes, végül is a családnál és Encsikénél kötött ki... Vajon Óbudán mit lehet ebből látni?
A barba készül haza, csomagol, és pucol. Mindenhonnan kiirtja „magát” és a nyomát, nehogy Liebének hagyjon valamit. Arra nem gondol, hogy a német barba ötödszörre jön vissza, hát nincsen rászorulva semmire.
Na, mindegy, nem az én dolgom.
Délután kellemes meglepetésre í-mél jött a portugál ügynökségtől, hogy kedden egész nap raknak, majd csütörtökön folytatják, szerda állami ünnep, nincs munka. Hát akkor elkaptuk itt, Lisszabonban, pedig a Lys Line mindenképpen azt akarta, hogy egy nap alatt rakjanak ki. Az egy dolog, hogy ki mit szeretne, és a másik, hogy mi valósul meg belőle.
Aki a szellemre vadászik, az ostobaságot ejti foglyul. Montesquieu
December 7. kedd, úton. Lisszabon. Éjfélkor azt mondta a barba, hogy reggel nem kellek az érkezési manőverhez, de ezt reggelre elfelejtette. A vonal négy után jött meg. Negyedkor elkezdett a mobil csilingelni, és tizenegy sms jött az asszonytól. Elmondta a népszavazás eredményét, aztán még fél órán keresztül kesergett. Van min! Szegény otthon van, a hangját is alig hallottam, úgy be van rekedve, és begyulladva a torka.
Hatkor érkeztünk a fairway bójához, nyolcra kötöttünk ki. Persze rögtön kezdték a kirakást, de ezt én már nem vártam meg, hanem tűztem aludni.
Délután kettőkor jött meg Fabian váltója. Egy óra átadás, és már a német parancsnoksága alatt ittuk a házi pálinkáját, amit behajózni hozott. Hatvankét litert főztek az ősszel, igazi finom szilvapálinkát, 52 fokosat. Később snóbliztunk, gyufával, a vesztes fizette a karton sört.
Ez most én voltam.
Amikor Liebe kiszállt, akkor Manu volt a vesztes. Ha most nem én vesztettem volna, akkor is elvállaltam volna tőle. De nem kellett. Így aztán ma adtam az alkoholizálásnak, benyomtam két felest, és három doboz söricilint.
Vito és Manu este kimentek, mert mindenképpen látni akarták a Porto - Chelsea meccset, így kerestek egy kocsmát, ahol a fizetős sportcsatornát láthatták. Teljesen elképedtek, amikor azzal fogadtam őket, hogy én is láttam, mert az RPT 1 is adta. Edi az angoloknak szurkolt, mint az egy rendes orosztól elvárható (hiszen a tulaj Abramovics elvtárs/úr), én viszont több gólnak örülhettem.
Sokat kell ahhoz tanulnunk, hogy egy keveset is tudjunk. Montesquieu
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!Ez a kiadó csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! Aki az első kötetre várt, az most megvásárolhatja e-könyv formában: pdf, epub, mobi. El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
