2005. JÚLIUS
Július 24. vasárnap, úton. Ronda esős időben jöttem egész éjjel... Nappal viszonylag oké, de állítólag nyárnak kellene most errefelé lenni.
Július 25. hétfő, úton. Letelt a fele! Innen már kifelé megyek a szerződésembõl! Hajnalban, Dovernél beszéltem az asszonnyal. Elmondtam, hogy Nimród írt, jól van, az egész vasárnapot strandon töltötték, röplabdáztak meg minden, 25-30 fokot mondott, ez a vikingek honában borzasztó hőség!
Amikor januárban kihajóztam, a hajó laptopjában hagytam egy jó kis draft survey programot, ami a stabilitást is számolta, persze úgy, hogy a hidrostatikus táblázatokból kellett az adatokat megadni hozzá. Ezt a programot Dariusznak sikerült teljesen hazavágnia. (Ahol a cellákban képlet volt, azt nemes egyszerűséggel felülírta. El nem tudom képzelni, hogy működik az efféle okostojás agya? Ha valamit nem ért, akkor az nem is lehet jó? Mondjuk Sadlo esetében ez tökéletesen így működik, ez biztos, de nem először találkoztam ezzel a hozzáállással.) Nos, most kijavítom, alkalmassá teszem, hogy a táblázatok adatait automatikusan kikeresse, és védelemmel látom el. Hogy ne írhassa felül senki a mezőket. A barba előre dörgöli a tenyerét, és igényt tart a kész programra.
Július 26. kedd, úton. Hajnalban befejeztem a programot, ha a merülést és a tankok adatait megadom, akkor a rakományt és a stabilitást kiszámolja. Itt a vállam, ni, lehet veregetni...
Ez a Grzeszek gyerek egy különleges lengyel szakács! Képzeld el, miket ad: volt "gulasz wegierski", ez ugye magyar gulyás (valójában pörkölt pirospaprika nélkül), de ehhez minden más polyák kuksi párolt zöldbabot vagy karfiolt szerkeszt a főtt krumpli mellé, de ez a szakács friss zöldségből készült salátát adott! Aztán valamiféle - mondjuk tokány - szaftos apróhús csigatésztával, és nem volt hozzá főtt sárgarépa, hanem ecetes uborka! A rántott húshoz se kaptunk semmiféle szétfőtt zöldséget, hanem paprika, paradicsom és olíva salátát. Vasárnap este lagzi volt: csirkekocsonya, spanyol füstölt sonka görög salátával, kaszinótojás meg ilyesmik… Hát ilyen változás van a kajákban...
Július 27. szerda, úton. Ma hajnalban másik programon dolgoztam. Tegnap délután bevittem a számítógépbe az összes fordulópontunkat, és most programot készítettem hozzá, illetve az eddig használt útvonaltervezőmet átalakítottam úgy, hogy csak be kell írnom a fordulópont sorszámát, és mindent kitölt automatikusan, a földrajzi helyzetpontot, a távolságot az előző ponttól, a két pont között kormányozandó irányt, az indulás óta megtett és a hátralevő mérföldeket.
Most leadtam néhány olyan "feladatomat", amit a lengyel barbákkal kötelezően meg kellett csinálnom. Nem untatok vele senkit, három dupla adminisztrációból most három szimpla lett, és nem kell a heti és havi ellenőrzésekkor az ellenőrző lista "hibák" rovatába beírnom azt, hogy nincs hiba. Erre egyszerűen nem lehet néhány parancsnokot rávenni, csökönyösen ragaszkodnak hozzá, pedig a hibalistába a hibát kell beírni, nem azt, hogy OK, vagy nincs hiba.
Ja, a mai rántott húshoz párolt kelkáposztát is kaptunk a főtt krumpli mellé, de nem masszává főzöttet, hanem finom roppanós volt még az ere, puha a levele, szóval finom volt.
Beszéltem az asszonnyal, Nimród dolgozik, mint egy igásló, hajnali ötkor kezdenek és legkevesebb tizenkét órát dolgoznak naponta. Küldtem neki esemest, de nem válaszolt. Nyilván munka közben nincs nála, hiszen hívni senkit se tud, őt meg ne zavarják (az ő költségére), de azért este megnézhette volna, és válaszolhatott volna. Szabolcs is befejezi a tábort, vett egy sátrat (mert az ifjúsági szállások mind foglaltak), és még körülnéz Portugáliában. Remélem, csak szép emlékekkel érkezik haza. Tõle kaptam üzenetet, minden szép, sokfelé járt, a munkát élvezte.
Megígértem Encsinek, hogy felhívom apát ma este, mert holnapután lesz 78 éves, de elfelejtettem, hogy nem tudom hívni. Norvégiában a mobil hálózat állami kézen van, nincs maszek szolgáltató (ha hinni lehet a barbának), ezért nincs semmiféle multi jelen (még a Voda se), ezért csak fogadhatok hívásokat és esemesezhetek.
Nincs szerencsém. Hoyangerből csak 300 tonna rakomány lesz, ez öt, legfeljebb hatórányi munkát jelent, viszont Sunndalsörában péntek délutántól harmadikán estig leszünk (vajon part mellett?), itt beleesik a hétvége, meg minden, és ez nagyon messze van ahhoz, hogy a nagyfiam egy nap alatt megjárhassa, mert csak a vasárnapja szabad. Bár lehet, hogy el tud így is jönni Hoyangerbe.
Július 28. csütörtök, úton, Thamshamn. Isten éltesse Szabolcsot a neve napján! Ezt meg is esemestem neki.
Semmi túlbonyolítás, egyszerűen megérkeztünk a pilotfelvevő helyre, tudtam magamtól telefonálni a Defence Command South-nak anélkül, hogy Liebe leírta volna, hogyan kell tárcsázni és mit kell mondanom, felvettem a révkalauzt, anélkül, hogy beleroppantam volna a felelősség súlyába, és még a barba is jól aludt közben, és nem ette fel a fene a hídra fél órával előtte, hogy vad számolásba csapjon az érkezést illetően, s negyvenkilenc másodperc késés miatt eszelős, aggódó tekintettel lerágja a körmét, egyszóval vége a harcászatnak, a katonás módinak, a túlbiztosításnak, a mindent háromszor való leellenőrzésnek s a pániknak, nyugi van, s ez azt is jelenti egyúttal, hogy Dariusz végre otthon piheni ki a Lys Chrisen szerzett lelki sérüléseit, és ha okos, márpedig Mirek szerint van esze, de csak iskolában szerzett tudása, családból hozott műveltsége nem sok, persze ő más szóval illette, afféle vidéki surmó jelzővel, és ebben azért a lengyel gépész a mérvadó, mert ők az anyanyelvükön beszélgetnek, én ehhez csak azt tudom hozzátenni, ahogyan a tegezéshez viszonyult, az tipikusan jellemző az efféle emberre, szóval ha egy csepp esze van a volt barbának akkor elmegy nyaralni valahova, lehetőleg nem a tenger mellé, hanem a hegyekbe, ahol nyugalom van, és friss levegő, ami mindenképpen jót tesz a felborzolt idegeknek, kicsit rendbe hozza az ideggörcstől feszülő gyomrát s megpróbálja, ha haszontalanul is, eltüntetni a homlokára vésődött legújabb ráncokat, melyet a felesége fedezhet fel a hazaérte után, s mindeközben testileg és lelkileg is felkészülhet a következő hajón újólag megvívandó saját, kis privát háborújára a felelőtlen tisztekkel, a hanyag és ellenséges ügynökségekkel, akik neki, de csakis neki, semmit se akarnak elintézni, mert lusták, mert nemtörődöm alakok, mert nincs bennük együttműködési készség, a pénzt az ablakon kidobó hajóbérlőkkel, akik visszafogják a hajót, nem engedik száguldozni és horgonyozni, akik miatt olyan lassan kell menni, hogy az már minden elképzelést alulmúl, az értetlen hajótulajdonosokkal, és az egész világgal, akik mind-mind azért vannak, hogy a tisztességben megőszült - őszülőfélben levő - lengyel barbát úton-útfélen, nap, mint nap, álnok módon próbára tegyék, s megkíséreljék átvágni, bolondot csináljanak belőle, s nem utolsósorban, hogy gonoszul összenevessenek, érdemtelenül kifigurázzák szegény fejét a háta mögött.
Pont, vége a mondatnak.
A fenti mondatocska hosszas toldozgatás és foltozgatás után azért született meg, mert az alábbi passzusokat olvastam a Nyelv és a nyelvek című könyvben:
"Lehetséges mondat azonban végtelen sok van. Ez ugyanúgy bizonyítható be, mint az, hogy a természetes számok-ból (azaz a nem negatív egész számokból) végtelen sok van. Ha egy természetes számhoz 1-et adunk, ismét természetes számot kapunk - azaz nem lehet legnagyobb természetes számot mondani, a sor a végtelenségig folytatható. A "hozzáadást" a mondatok esetében a bővítéssel helyettesíthetjük. Például úgy, hogy egy mondatba újabbat ágyazunk bele (Péter elfutott. Péter, aki félős, elfutott), vagy úgy, hogy másikat kapcsolunk mellé (Péter elfutott. Péter elfutott, de Mária a helyén maradt). Igaz, hogy a hangzó beszédben az ilyen bővítéseknek határt szab a memóriánk, de írásban, ahol ez a tényező kiküszöbölődik, valóban hihetetlen hosszúságú mondatok jöhetnek létre - például szépirodalmi művekben, mint Juhász Ferenc, Bohumil Hrabal vagy G. García Márquez műveiben...
...(Hangsúlyoznunk kell, hogy a bővítgetés nem azt jelenti, hogy bármelyik tényleges mondat végtelen hosszú lehetne - mint ahogy egyik természetes szám sem végtelen nagy -, hanem azt, hogy bármelyik mondatból egy még újabbat lehet csinálni ilyen módszerrel.)"
És ezt:
"Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy a végtelen sok mondat megalkotásához vagy végtelen sok elem, vagy végtelen sok szabály szükséges. Ha azonban ez így lenne, akkor senki sem lehetne anyanyelvének "szakértő" birtokosa, hiszen agyunk teljesítőképessége véges. Végesnek kell tehát lennie mind az elemkészletnek, mind a szabálykészletnek. Egy ilyen rendszer pedig csak akkor lehet alapja végtelen sok különböző mondat megalkotásának, ha legalább egy szabálya rekurzív, azaz újból és újból alkalmazható. Fenti példánk már mutatta is, hogy ez mit tesz: például a mondatépítés szabálya ilyen rekurzív szabály."
Hát nem érdekes?
Tudom, nem mindenkinek, de azért a nyelv, a világ, az embert körülvevő világ legnagyobb, egyszeri, és felülmúlhatatlan csodája! Hiszen az emberi civilizáció a nyelvnek köszönhető. Az igazi tyúk és tojás kérdés, az, hogy mi volt előbb: a gondolkodás vagy a nyelv, lehet-e nyelv nélkül gondolkodni?
Délután fél háromkor érkeztünk. Attila esemest küldött, hogy az ő mobilján keressem apát, ha köszönteni akarom pénteken vagy szombaton. Viszont Nimród nem válaszolt eddig. Remélem, fog.
Óvatosan merem csak elmondani, és közben háromszor lekopogom alulról felfelé az asztalon, bal kézzel, hogy megszűnt teljesen a fogam érzékenysége, nem tudom már nyomogatással se kitapintani, hogy hol volt érzékeny a foggyökér. Lehet, hogy lehet nekem is szerencsém valamiben mostanában, ami az egészségügyi dolgaimat illeti? Ebédkor azt mondta a barba, hogy a Lys Line megpróbál egy rövid utat intézni, hogy ne kelljen négy-öt napot várakozni. Ezt nem szeretem, ez afféle rohanás, meggondolatlanság, Dariuszos kapkodás. Sokkal európaibb kivárni a sorunkat, ha a rakpart foglalt Sunndalsörában, akkor Frei szigeténél horgonyon. De lehet Thamshavenben is várakozni, mert erre is használják a környéken, afféle nem operatív móló, ha nincs kirakó hajó.
Okosabbak lettünk kikötés után. Fél háromkor nyitva volt a raktár, azonnal beleharapott a hatalmas kőrakásba a markoló, hogy majd éjfél előtt elmenjen, miután végeztek.
Az ügynök szerint a sunndalsörai rakpart csak kedd reggel lesz szabad, így ha minden igaz, akkor hétfőn estig itt fogunk lebzselni. Nem rossz, ha lesz kilépő mágneskártya, esetleg elmehetünk Okrangerbe a legközelebbi kisvárosba.
A kirakásnak tizenegyre lett vége.
Azért a nap nem úgy fejeződött be, hogy gyerünk aludni. A helyünkre vártak egy Wilson hajót, hát azonnal hátra kellett mennünk a facölöpökből épült régi rakparthoz.
Egy óra alatt megoldottuk a feladatot, még akkor is, ha a farunk kilóg a móló végén túlra, és csak egy nagyon rozoga, a rozsdás vasgerendán jobbra-balra bicsakló, csavarok alig tartják kötélbakra tudtuk tenni a farköteleket. Amikor megszemléltük, a barbának nem tetszett, és úgy döntött, keresztkötelet csinálunk az egyikből. Elkészült. Nem valami tengerészes, mert ott a fedélzeten nincs bitánk, hát az egyik konténertartó oszlopra rá marinénicsomóztuk a kötelet. De tart.
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
