Február 7. kedd, úton, Mo i Rana. Jót aludtam őrség elõtt, jót aludtam őrség után, így hamar elillant a fáradtságom. Csak az volt a kellemetlen, hogy éjjel amint kiértünk a szigetek takarásából kegyetlenül elkezdtünk billegni, és amíg három után keletnek nem fordultam, lityegtünk, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Este hétkor fekvés, azt hittem, nem tudok elaludni, de aztán nem volt gond, mert minden további nélkül sikerült. Háromnegyed tízkor keltett a barba:
- Chifi, kelj fel, mert itt vagyunk. Még driftelünk, de mindjárt megyünk be.
Most tizenegy óra van, és írom a naplóm, mert nem megyünk még be. Ez azért rettenetes ennél a szivarnál.

Február 8. szerda, Mo i Rana, úton. Kikötés éjfélkor, fél egykor elkezdtek berakni. Természetesen az enyém a rakodás. Igen ám, de a barba azt mondta:
- Chifu, amikor félig beraktak, ébresszen fel.
Na, milyen rendes, nem? Hiszen mi másért, hogy leváltson. Hát nem. Megnézte, hogyan áll a rakodás, és utána félóránként kijött a fedélzetre fontoskodni. Fél tízig voltam egyhuzamban, akkor elküldött aludni, azzal, hogy kettőkor jövök.
Na, ez azért rendes tőle, nem?
És így is lőn! Bevackoltam az ágyikóba, és marhára nem kellett ringatni. Egykor felébredtem, negyed kettőkor kimásztam, lezuhanyoztam, ebéd, és húsz perccel kettő előtt a hídon voltam.
A révkalauz megmutatott három nevezetes hegyet. Az egyik az Elefánt-hegy, kimondottan úgy néz ki, mint egy elefánt, amelyik a földre kushad, maga alá húzott hátsó lábbal. A Lovunda szigetet csak akkor lehet elefántnak látni, ha kifelé megyünk a fjordból. Ha befelé, akkor egy félrecsapott varázslósipkának látszik. A másik egy király (megjegyezhetetlen nevű) feje, és valóban, megdöbbentő a hasonlóság! És végül a hét nővér, ez hét egyforma magas hegycsúcs egy vonalban, ilyesmi is ritkaság!
Persze mindegyikről készült videó.
Kiértünk a nyílt vízre, azonnal elkezdtünk billegni. És ugye ez a rakomány dög nehéz, alig van két kupac ferroszilikát a raktár alján, így aztán rángat a hajó, mint a rossz nyavalya. És ha "kis szerencsénk" van, így megy majd Livornóig. Előre borsózik a hátam.

Február 9. csütörtök, úton. Hogy teljes legyen az örömünk, éjjel felmondott a radar. Kép van, de a kezelőgombok nem működnek... És történt mindez akkor, amikor vagy negyven halásztól voltam körülvéve! Kicsit futkározott a hideg a hátamon, szerencsére a folyami radart bekapcsoltam, de ezzel meg az a feneség, hogy kilométerben mutatja a távolságot, és egyszerűen bizonytalan vagyok a távolság megítélésében. A mérföldet ismeri a rutin, s ez most nagyon idegen...

Dariusz terített betlije, szóló ásszal...

Ugye mindenki tudja, hogy mi a betli? Mikor mindent az ellenfél visz. De ha a betlizőnek szóló ásza van, akkor az esély nulla, mert azzal ő üt, de akkorát, hogy mindenki feje belesajdul, hát a betli esélye zéró, semmi, nulla, a maga legtökéletesebb nullaságával.
Szóval, amikor megkaptuk a berakási utasítást, az úgy szólt, hogy berakunk kétfajta ferroszilikátot ömlesztve, 1000-1000 tonnát a raktár elejébe és a végébe. A captain két bulkheadet fog állítani. Viszont Dariusz többször is elmondta, hogy mozgatható válaszfalat nem kell állítanunk, viszont jól le kell takarni a rakomány végét, hogy lehessen felvenni még máshol valamit.
Így is tettünk.
Az ügynökhölgy Mo I Ranában csodálkozott, hogy nem lesz bulkhead, azaz mozgatható válaszfal felállítva elől és hátul (írjuk inkább magyarul), de hát a barba az a barba, ő tudja, mit, miért és hogyan intéz. Viszont átadta a fényképezőgépét, hogy készítsünk róla fotókat. Elmagyarázta szépen, hogy ez digitális fényképezőgép, nem papírképet készít, hanem rá lehet tenni a komputerre, bizony ám! - várt egy sort, hogy emésszük meg ezt a meglepő információt -, és sokkal több képet lehet vele készíteni, mint a hagyományossal.
Kellőképpen és illedelmesen végighallgattam, és bólogattam is, és amikor megkérdezte, hogy megmutassa-e, hogyan működik, még azt is elviseltem röhögés nélkül, hadd lássa, miféle ázsiai barbárok vagyunk a kifinomult digitális technikához. Viszont az európaivá vedlett viking kalcsörből (culture) kifolyólag elemet nem hozott, így aztán azonnal le is merült a fene elegáns fotoapparátja, nem lehetett fényképezni vele. Hát mit tehet egy nomád elsőtiszt? A saját gépemmel fotóztam, lemezre írtam, és azt adtam át, amit nagyon köszönt, amikor megkapta, és szabadkozott a gyenge minőségű elemek miatt.
Szóval ma jött a távirat fél ötkor, miszerint a Lys Line elvesztett egy rakományt, mert nem állítottuk fel a válaszfalakat, és ezt elmulasztotta a barba annak ellenére, hogy erre írásbeli utasítást kapott. Erre neki semmi meghatalmazása nem volt, és soha, semmilyen körülmények között nem cselekedhet a hajóbérlő utasításaival ellentétesen!
Ezután jó utat kívántak Livornóba, aláírás Lys Line A.S.
Na, mostan... ha az aláírás a cégé, és nem a munkatárs írja alá a nevét, akkor az nem baráti, hanem teljesen hivatalos, rideg, a cég részéről jövő dörgedelem.
Hogy miért tett így Dariusz, el nem tudom képzelni. Ő, aki abszolút az utasítások embere, ő, aki attól retteg állandóan, hogy valamit elszúr, ő, aki attól tart, hogy a munkatársai hibáját is rajta kérik számon... Talán éppen ezért. Kiengedett egy pillanatra...
Azt hiszem, ez lehet ama eset, amit Encsike úgy szokott jellemezni, hogy a férfiak időnként, rajtaütésszerűen és minden átmenet nélkül, megmagyarázhatatlanul, átmennek hülyébe.
Hát, nem mondom, hogy a parancsnokon azt láttam, hogy repes az örömtől, amikor öt előtt feljött, és szó nélkül a kezébe adtam a telexet. Valószínűleg többször is átolvasta, s mert a várt dicséret helyett ezt kapta csak annyit mondott: - This is very nice... Ez nagyon szép...
Percekig bámulta, aztán elköszönt és lement. Gondolom, most fűnyírózik, és magyarázatot keres, és addig nem nyugszik, amíg el nem hiteti magával, hogy nem hibás, nem hibázott. Mert az ember ilyen: akar, és tud magának hazudni, bármilyen helyzetből ki tud kerülni saját maga előtt erkölcsi nyertesként, máskülönben nem működne a világ, tele lenne erkölcsi hullákkal, öngyilkosjelöltek rohangálnának az utakon...
És ez nem következik be, mert önigazolás mindig van! Ha nem hiszed, nézz körül dicső politikusaink között, minden pártban megtalálod őket!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...