M/V ISARTAL
Május 5. péntek, Glomfjord, úton. A főnök riadtan kijött, de addigra a két szivar eltűzött. Mondom, mi van, mit lehet tenni? Kirúgtuk a két matrózt, kinyitni a raktárt. Középen mindkét összeeresztésnél a gumi elengedte magát. Visszaragasztani, és ahol "folyik" oda mindenhova felnyomtunk egy csomó szilikont. Fél háromra végeztünk is. Raktárcsukás, elmentem megkeresni az ellenőrünket.
Megvan az iroda.
- Hahlihóka, valaki...!
Tök csend. Végigjártuk az összes irodát, senki. Végül az ebédlőből kijött a surveyor, hogy miért kiabálunk annyit? Elmondtuk, merthogy a barba is jött. Persze, mert közben beszélhet nekem...
- Fél négyig kajaszünet, utána megyünk...
Na, most ki hiszi el, hogy azt válaszoltam neki:
- A kurva nénikéteket! - és dühösen otthagytuk, hogy zabáljanak, mert itt az ideje. Az persze marhára nem érdekli őket, hogy éjfél után az alvás ideje lenne, és ha másért nem, ezért érkezéskor kellett volna, hogy a hajóra dugják a norvég királyi viking pofájukat.
Visszamenve, teáztunk, de előbb a srácokat elküldtük aludni. Fél négykor megjön a két ellenőr. Fel a raktártetőre, bekapcsolja a vevőt, meg se nyikkan (az adó a raktárban). El kell mennie elemér, pedig nem is Elemér a neve (jó szóvicc mi?).
Visszajön, mér.
-Rendben van.
Egy kő esett le a szívünkről, mert ha nincs rendben, akkor fogalmunk sincs, mit lehet tenni.
- Csak a raktárban sok a víz a ballaszttankok fedele alatt, ha rálépek, fröcsög belőle... - mondja a pasas, és erre már igazán rosszul lettem. Hát miért nem mondta a marhája, az elsõ alkalommal?
Bejöttünk a lakótérbe.
- Chief, menjen aludni, látom, majd összeesik. - mondta a barba, és ez is bizonyítja, hogy milyen jó megfigyelő! - Én sokkal frissebb vagyok. - folytatja.
Hát persze, hiszen fél tizenkettőtől éjfélig összealudta magát, ahogy csak tudta...
Fél nyolcra beállítottam az órát, mert nyolc órára mondták, hogy a Wilson hajó végez, és akkor manőver.
Ébredés, kinéztem a kabinból, senkit nem találtam, minden csendes. Kimentem a deckre, fel a hídra. Hihetetlen volt, nem akartam a szememnek hinni, ezért mindkét oldalon megnéztem a hőmérőt, tizenkilenc fok van! A Wilson rakodik, ezt megelégedetten láttam, visszajövet belebotlok egy pasiba, aki valami irkát nyújtogat felém. Még jó, hogy rajta volt a Shell embléma, így aztán rájöttem, hogy most másfél óra nyugalom köszönt ránk, mert amíg üzemanyagot veszünk, nem lehet manőver.
Addig le a szalonba reggelizni.
A reggelihez Jan adja a mérgelődnivalót:
Észt vagy litván?
Ez a kérdés a Wilson hajót illetően merült fel. Ugyanis az elsőtiszten kívül mindenki lengyel rajta.
- A chief litván, de valószínű, hogy orosz nemzetiségű - mondja Jan.
- Nem, Észtországbeli orosz - mondom Jannak -, mert érkezés után a barbával a rakparti séta alkalmával kikérdeztük, és ő így mondta.
- Nem, a lengyel gépész azt mondta, hogy a chief litván, nem észt... - mondja Jan.
Mit tegyek hozzá?
- A hülyéje... - mondom Jannak.
- Miért? - kérdezi megütközve.
- Mert fingja nincs arról, hogy hol lakik, és milyen útlevele van... - mondom, de a szakács egyáltalán nem vette a lapot.
- Litván az útlevele, ezt mondta a gépész - így Jan, és befejezettnek nyilvánítottam a diskurzust az észt elsőtiszt állampolgársága felett.
Kilenckor megjött az ügynök, így a barbát, bármily édesdeden aludt a szófán, fel kellett ébresztenem. Gyorsan végzett, beült hozzám egy kis diskurzusra, amíg felébred. Közben csöng a mobil. Kivonul, aztán hamarosan jön vissza röhögve.
- Chief, a tulaj volt, és azt akarta tudni, hogy lemostuk-e éjjel a hajóoldalt a nagynyomású vízzel?
Na, ehhez nincs mit hozzátenni, illetve lenne, de az valamilyen alkatrész, ami nincs, és ezért hál' Istennek nem is lehet beindítani a masinát.
Fél tízkor beült hozzám, és én azonnal elkezdtem a jó fenébe kívánni, hiszen inkább aludni kellene, mint hallatlanul fontos dolgokról beszélgetni. Többször felszólítottam magamban, hogy tűnés, de nem használt.
- Édes Istenem, vidd már el... - mondom magamban, erre feláll, és elment aludni.
Három perc múlva a szófán hortyogtam.
Délben ébredtem, ebéd, vissza a szófára...
Május 6. szombat, Glomfjord, úton. Valójában semmi különös nem volt, rendben beraktak, csak az éjjel kettő helyett négykor végeztek, így aztán megint nem alvásra használtam az éjszakát.
Mit mondott a néma viking?
Becsukom a raktárt, és jön egy néma norvég. Azt kérdi:
- Chief, miért csukta be a raktárt?
- Mert vége a berakásnak.
- De hát Angliába megy a rakomány (most Skócia is angol), mindig le kell fedni plasztik fóliával.
Mondom, hogy néma a viking melós, mert ugye néma gyereknek az anyja se érti a szavát, hát miért nem mondták idejében? Raktárnyitás, kirúgtam a matrózokat, mire befedték a rakományt én újra becsuktam a raktárt, és elől megcsináltam a manővert. Fel a hídra fél öt után.
- Chief, menjen aludni, de nehogy bekapcsolja a telefont csörgőre. Felébred, amikor felébred.
Zutty! Máris az ágyban voltam. Még jó, hogy este tízkor lezuhanyoztam, mert már nem bírtam a szagom a sok ruhástól szundikálás miatt...
Felébredtem, teljesen kialudtam magam. Mondom magamban, biztos van már dél is. Nézem az órát, fél kettő is elmúlt! Több mint kilenc órát aludtam egyhuzamban! Édes jó istenem, nem tudom, mikor esett ennyire jól alvás az utóbbi kétszáz évben!
Az egyedüli baj csak az, hogy manőver után roppant valami a combom tájékán, és most alig tudok lépni, bal lábam csak húzni tudom, úgy kell lendíteni, ha át akarok valamit lépni. A fenékizom csúcsában érzem a fájdalmat, idegi eredetű lehet, mert ha van, akkor mozdulni se lehet, ha rosszul fordulok, akkor nyilall. Azt hiszem, ez a combizület, és oda sugározza ki a fájdalmat.
Szóval ennyi az üröm, a napi örömben.
Kettőkor híd, sms az asszonynak, Nimród bőszen tanul, hétfőn vizsgázik matekból.
A barba háromkor ment le, addig kitárgyaltuk a vadmacskákat, a hiúzokat (lux), a kócsag, gém, és gólyákat, a jávorszarvast, a rénszarvast, és a barba vesz egy holland hajót másfél millióért. Mondtam neki, hogy nem keltem vacsorára, aludja ki magát õ is. Nagyon elégedett volt a hír hallatán.
A barba után én is lementem kávéért, hát mindenki csak aluszik, és a munka frontján szerzett sebeiket nyaldossák.
A térerő utolsó nyúlványaival megesemestem Encsinek, hogy csütörtökön hajnalban érkezhetünk Ayrbe.
A Lys Line már megint álmodozik, mert ők szerdán már ki akarják rakni a hajót, és pénteken berakni valahol a környéken, de szerintem jobb lesz valahol megülni a hét végén, és csak hétfőn berakni.
No, meglátjuk.
Végül is este kilencig voltam a hídon. Nyolc körül feljött Jan. Beszélgettünk egy sort. Látja, hogy a radaron nem a szokott kép van. Mondja is:
- Most nem "course up" üzemmódban használod a radart, ugye?
- Nem, én nem szeretem. Én északállandósított módban használom. (Ez azt jelenti, hogy a térképnek megfelelően látom a képernyőt, azaz észak mindig fent van.)
- Ez nem az. Ez a valódi mozgást mutatja (True Motion üzemmódról beszél, olyan, amit ezen a radaron soha nem használok.)
Ugye belátható, hogy nem vitatkozom? Mit lehet ilyen embernek mondani? És még ennek van tiszti bizonyítványa?
Még 18 napom van hátra a szerződésből!
Május 7. vasárnap, Anyák napja, úton a Norvég tengeren. Tegnap köszöntöttem az asszonykát anyák napján, tudván, hogy ma nem lesz vonal, megint megköszöntem a fiaim. De nemcsak neki van Anyák Napja, ezért tisztelet és köszöntés minden édesanyának, aki ezt a naplót olvassa.
Néha elnézem a barbát, és azon gondolkodom, hogy miért a nőket mondják bőbeszédűnek? Hiszen ha Encsivel összehasonlítom, akkor az asszony egy szófukar, szótlan teremtés. Tulajdonképpen mindegy a főnöknek, hogy kivel beszél, ő mindig kibeszéli a világnak a gondolatait, egy félmondatnyit nem hagy magában. Soha az életben nem fogok ennyi dumát hallani!
A másik, amiben verhetetlen, az a melegigénye.
Ha megint csak az asszonnyal hasonlítom össze, akkor Encsike egy hidegtűrő, fagykedvelő, télen lengén öltözködő valaki.
A főnök az alábbi módon szeret megjelenni: egy rövid ujjú póló, rajta egy hosszú ujjú, egy flaneling, egy ujjatlan mellény, egy dzseki. Az alján visel egy darab jégeralsót, egy suhogós melegítőnadrágot, és igazán akkor tudok benne gyönyörködni, amikor a deckre kimegy, mert ennek a hegyibe akkor felhúz még egy rövidnadrágot is. Kötött sapka, és torokmelegítő, és kész.
A hídon a dzsekit leveszi, az ajtókat bezárja, és hármasra kapcsol minden fűtőtestet! Én feljövök őrségváltásra, levetkőzöm egy szál pólóra, és három perc múlva elkezdek a melegtől haldoklani.
És még valami vele kapcsolatban, hogy ne csak az asszonyt hasonlítsam hozzá, hanem legyen valami velem kapcsolatban is. Ugyanis sokszor rám szólnak, hogy ne üvöltözzek, mert csak beszélgetünk, nem vitatkozunk...
Nos, ha a barba bejön a szalonba, és elkezd viccelődni, akkor mindenki füldugót vesz magához, minden nyílást gondosan elzár a fején, mert másképp nem lehet elviselni, ahogyan a főnök társalog.
Ezeket "csak úgy" elmondtam, mert persze semmit nem jelent, csak ez is hozzá tartozik.
Tegnap este, miután lementem a hídról, a barba trappol a kabinba, vizet hoz, meg a konyhából egy szelet magos kenyeret.
- Utasunk van chief, egy pici madárka... - mondja.
Éjfélkor egy doboz volt a térképasztalon.
- Benne van a kismadár, leviszem a kabinba magammal.
Reggel a dobozzal a hóna alatt jön a hídra. Kiengedte, a madár azonnal elkezdett repdesni. Örömmel figyelte.
- Remélem, megmarad - mondta.
De délben azzal fogad: - Meghalt a kismadár.
Érdekes, a sólymot nem pátyolgatja ilyen szeretettel. Mert az is van, csak az sokkal félénkebb, és nem tudtam lefényképezni se, mert mindig huss... A barba egyszer elkapta, el kellett a képet kérnem tőle.
Viszont beszélgetünk, és az Al Kaida kerül szóba, meg az arabok fanatizmusa. A barba neveltetésénél fogva, mindig a szegények pártján áll, hát védi az arab terroristákat is, bár az eszközeiket mindketten elítéljük.
És ekkor egy meglepő fordulat:
- Tudja, chief, ha tudnám, hogy rákos vagyok, gyógyíthatatlan beteg, akkor fognék egy géppisztolyt, és szívfájdalom nélkül kiirtanék vagy száz ügyvédet, akik bűnözőket felmentetnek, legalább "hős" leszek, és egyszer az életben belekerülök az újságokba. (A cél "nemes" voltát itt is látom.)
Még 17 napom van hátra a szerződésbõl!
Nézzéteka bilbaói videót!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
