Február 20. hétfő, úton, Portugália déli csücske körül. Na, mit mondtam? Ha sokáig mondják, hogy fordul, akkor előbb vagy utóbb. Hát most utóbb, de végre!
Na, ez persze nem jelenti még azt, hogy nem billegünk, és ne akarnék kiesni a cipőmből, de átfordult, és a sebességünk hét és fél csomóra növekedett ( a négyről, ami majdnem duplája, de hol van még a kilenc és fél teljes sebességtől!)
Délben már a billegés is elhanyagolható, befordultam Sagresnél, irány a Gibraltári-szoros!
Újabb telex a Lys Line-tól. Most Hi, Sadlo a megszólítás, ami a viking barátságosság csúcsa (Dariusz szerint). És aláírás Peter, tehát nem céges dörgedelem, hanem csak kérdés jött, mennyi lesz a raktárszáj magassága kirakás után? Ehhez ugyebár ki kell számítani a merülést, majd meg kell mérni, ezért Dariusz elrohant egy hajórajzért. Rajz megvan.
- Chifi, van itt egy hosszú vonalzó?
- Nincs - mondom, és azért, mert nincs. Kétszer kijavítottam már minden térképet, kiürítettem a fiókokat, ki is takarítottam, ha itt lenne, akkor tudnám.
- Nézzük meg - mondja, mert ugye csak az a biztos, amit ő leellenőrzött, lehetőleg kétszer. Akkor nézzük meg. Ehhez a fiókokat ki kell húzni, s a mélyére nyúlni, kitapogatni a semmit.
Kihúzza a legalsó fiókot. Sikerült neki. Ezt csak azért mondom, mert a hajón azért néhány dolog nem úgy működik, mint a szárazföldön. A fiókok is ilyenek. Előbb meg kell emelni őket, majd kihúzni. (Ez azért van, hogy mozgáskor ki ne zuhanjanak.)
Most jön a következő fiók, és Darusz kapitány megint, teljesen váratlanul átmegy hülyébe. Meghúzza a fiókot emelés nélkül. Nem jön, mert miért is jönne. Vörös lesz a feje.
- Dupe mac... (ezt dupe maty-nak olvasd) - üvölti, és elkezdi rángatni, de olyan vadul, hogy a harmadikra sikerült letépnie a fiók elejét. És apró ráadásnak lenyúzta a bőrt a mutató ujjáról. Persze, hiba próbáltam nyugtatni. Ezért lehajoltam, megemeltem a következő fiókot, kihúztam.
- Ja, persze, ezt meg kell emelni! - mondja, mint aki soha az életben nem látott ilyen szerkezetet!
Na, szóval megint találtak valami elfuserált rakparton levő szállítószalagos berakású rakományt. Majd biztosan siftelhetünk.
Sajnos a szorosba reggel hat körül érkezünk, így Encsikémet kiugrasztom kora reggel az ágyból, feltéve, hogy akar velem beszélni.
Február 21. kedd, Gibraltár előtt és az Alborán tengeren. Encsike felhívott, amikor megkapta az sms-ek visszaigazolását a kézbesítésről reggel ötkor. Megnyugtattam, hogy nem vesztem el, csak a dög vihar... Jól kibeszéltük magunkat, én mindenre emlékszem, az asszony részéről ez nem biztos.
Megjött a következő utunk. Porto Torresbe megyünk, bentonitot rakunk be Bilbao számára. Na, majd meglátjuk, hogy mekkora a rögzített szállítószalag.
Az a helyzet, hogy az utóbbi napokban kissé elhanyagoltam a naplót, mert most más írnivalóm van. A fantasy felfüggesztve, nem szalad el, most egy novellát írok, tengerész szimfónia címmel. Hallatlanul élvezem, csak nem tudom készre írni, mert előbb Utassy Ferivel kell konzultálnom zene, zenekar, hangzások és hangszerek ügyében. Ettől függetlenül meg tudom írni, otthon csak simítások lesznek.
(Ha esetleg elolvasnád, itt a linkje)
Aztán megvan a következő novella is a fejemben, kész, csak le kell írni, és az a címe, hogy: Az oroszlánnak mindig igaza van! Ez apáról és rólam szól. És a két novellát az köti össze, hogy mindkettőben van reinkarnáció. Na, most lehet furdalni az oldalakat a kíváncsiságnak!
Február 22. szerda, úton, keleti spanyol partok. Nyugis őrségek, elkészítettem a két útvonalat, fejben írogatom a novelláimat, és este a kabinban meg belekerül a szövegszerkesztőbe.
Farsangi fánk
Délutáni őrségváltás. Jön Dariusz:
- Chifi, a szakács nagyon finom farsangi fánkot készített! Ismerik Magyarországon?
- Persze.
A dolog ezzel el van intézve. Gondoltam, jöhet a hízókúra, jó kis fánk lekvárral az igazán nem rossz vacsora. Erre mit hoz Jan? Golonkit! Ezt lehetne töltött káposztának fordítani, de nem az. Úgy készül (majdnem) mint a töltött paprika, de nem az. A rizses, húsos töltelék az édeskáposzta levélbe megy, majd sütőben, tepsiben megsütik, paradicsomszószt öntenek rá, és burgonyapürével adják. Hát ez finom, de hogyan tudta ezt Dariusz farsangi fánknak nézni? Rejtély!
A megoldás éjfélkor: ott volt egy tálcán a kész fánk. Persze más mint a magyar, kerek gömbök, megemelve is súlyosabbak, ráadásul az ujjadhoz ragad a cukormáztól - ez az, amitől a hátam is borsózik, hát van benne valami jó is, mert biztosan nem fogok rájárni nassolgatni - és benne van a lekvár, mint töltelék. Azt már megtanultam, hogy más népek eledelére, ha nem dicséred éppen, akkor lehet kritikát mondani, hogy: köszönöm, nem kérem, vagy nem ízlik, vagy azt is, hogy nem a mi ízlésünknek felel meg. De egyet nem: Magyarországon jobban készítik. Mert ez már a nemzeti önérzet kérdése! Még annyit se lehet, hogy nálunk jobb liszt van...
Ez még a német önérzetét is sértette, mert a német lisztnél nincs jobb (ők persze mindenre mondják, hogy az övék jobb, de hát ők übermencsek).
Így csak a naplómnak mondom el, hogy köszönő viszonyban sincs Jan farsangi fánkja a miénkkel!
Február 23. csütörtök, úton. A hajnali őrség végére megjött a rossz idő is, úgy látszik, ez már így megy Livornóig!
Még volt vonal, úgy látszik itt Mallorca környékén sokkal jobb a mobilhálózat, mint máshol a partok mentén. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a magas part menti hegyekre telepítették az antennákat, ezért sokkal nagyobb a hatósugara a rendszernek. Persze nem biztos, csak elmélkedem.
Délelőtt megjött, hogy Dariusz megy haza, jön egy német parancsnok. Csak jót mondanak rá, de ezt majd meglátjuk! Ennek remélem az is lesz a hozadéka, hogy nyugodtan lehet majd minden kikötőbe érkezni, mert mostanában pánik van, ugyanis Dariusz Port State Controll látogatást vizionál mindenhova, és úgy készülünk, mintha hat hónapja nem lettek volna ellenőrök.
Persze arról fogalmam sincs, hogy Dariusz lapáton van-e, vagy D.-nek letelt a szabija, és ezért jön vissza. Az jól jön a lengyel barbának, hogy már akkor, amikor megtudtuk, hogy Livornóba megyünk, úgy beszélgettünk, mint akik biztosak abban, hogy ott lesz a parancsnokváltás. Dariusz még a feleségének is úgy tálalta, hogy letelt a szerződése, és hallottam, hogy vitatkozik, mert hat hónapot írt alá, és azt hiszem, az építkezés miatt az asszony cseszegeti, hogy nem erről volt szó... Na, mindegy, végül is engem különösképpen nem érdekel.
Jose feje
Délelőtt írok, nyitva a kabinom ajtaja, Jose meg elkezdi felmosni a folyosót. Vidáman dolgozik, miért is lenne szomorú, nem igaz? Tillárom haj, meg pim-pam-pam, énekel a matróz, közben keni a padlót a mosószeres vízzel. Újabb tillárom haj, és a hajó megbillen, s José úgy esett a fejére, ahogyan az meg van írva a nagykönyvben! A gumipapucsos lába nyomot hagyott majdnem a plafonon, a feje koppant először, a háta másodjára, utolsóként a sarka csattant a padlón. Volt ám puta Madonna, meg minden, és utána sűrű keresztvetések közepette kért az égre tekintve bocsánatot.
Aztán délután takarítják a hidat. Jose a középen levő ablak előtti párkányt törölgeti, pam-pa-ram, pam-pa-ram, meg tillárom haj, mondja a zöldfoki csujjogatóst, mert Jose vidám. Ekkor Vincente valamit kérdez.
Jose felemeli a fejét. Egyenesen a busszola periszkópjába, de úgy lefejelte, hogy beleremegett még a szomszédos világítótest is. Nem volt ám káromkodás! Mert azonmód leborult a radarra, és vagy két percig ott zokogott a fájdalomtól. Amikor felemelte a fejét, könnyes volt a szeme, úgy mondta:
- Chief, nagyon fáj...
Erre Vincente-el gyorsan kiröhögtük, amihez szegény végül csatlakozott, gondolom kínjában, mert mi mást tehetett volna?
A videón Mikola alakítása a fő attrakció!
ITT EGY ELMARADT VIDEO:
Sunndalsöra
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
