M/V ISARTAL
Április 13. csütörtök, Gaeta, úton. Korán feküdtem, és hétig húztam a lóbőrt. Reggel korán eltűzött Romek, egy órával korábban jött a taxi (ez nem is igazi taxi, mert nem volt rajta az a kis világító biszbasz a tetején...). Délelőtt a barba bőszen járt ki vásárlani kaját, és még így se tudott mindent megvenni. Egy kanyarra kimentem, mert vettem magamnak rostos gyümölcslevet. Elkísértem a húsboltba, hát az áraktól eldobtuk magunkat mindketten. Egy kiló marhahús (szép és gyönyörű) 18 euró, egy kiló sertéscomb 9 euró, egy kiló tyúk 3 euró, és így tovább. 
Délután a galambunk visszajött. A külső hídon gondosan összeszedte a magokat, amiket előzőleg a nagy bőségben kiszórt a fedélzetre. Aztán három lépést előre totyogott, elfordította a fejét, és rám sandított. Mintha azt mondta volna, hogy még jól esne egy kis mag... Szóltam Vincente-nek, az kiszolgálta, vitt vizet is.
Újabb Darek a fedélzeten
Darek Grzenekowicz, az új gépészünk tetszik a barbának. Negyvennégy éves, motorman (gépmester) képesítése van, és mindent egyszer kell megmutatni, és érti, és tudja.
Nekem azért van egy kissé más tapasztalatom is:
Délután lemegyek a gépházba, mert átírtam a kifüggesztett riadóterveken Romeket Grzenekowiczra, ahogyan ez a Dariusz hívja magát. (Jaj, az jó kis szlávos mondat lett nyelvtanilag... "Dariusz sie nazywa - Dariusz hívja magát"). Kérdem tõle:
- Átadás átvételkor beindítottátok a vészüzemi tűzoltószivattyút?
Aszondja ez a derék Darek, hogy:
- Moment! - és eltűzött a gépházba. Kíváncsi lennék, vajh miért? Ott tartja az angol szótárát? Vártam kicsit, nem jött, elmentem az irodába, hogy kinyomtassak néhány dokumentumot. Hamarost megjelent Darek.
- A tűzoltószivattyút beindítottam. - mondja elégedetten.
- Miért? - kérdeztem meghökkenve.
Erre ő is meghökkent, így ketten voltunk hökkenve egymással szemben.
- So... ponyevázs... múviles... (hát, mert mondtad... angol polyák pidzsin).
- Nem, nem mondtam... - és elmondtam újra ékes angolsággal, amit akartam.
Felderül Darek pofija: - Aha! - mondja és elrohan.
Ezt nem értettem miért rohangál, ha kérdezek valamit, mert sehova se küldtem, és ha küldtem volna, azt nem értette volna. Öt perc múlva vissza, jelenti boldogan:
- Pompa pozsarovi... ööö... emergency... ööö... hodzsi... - azaz: vészüzemi (angol) tűzoltószivattyú beindítva (lengyel).
Újra hökkenek.
- Miért?
Ő is meghökken, de már nem meri mondani, hogy mondtam, mert lehet, hogy nem mondtam? Így aztán döntő elhatározásra jutottam, és jelentettem is a barbának:
- Angol nyelvleckét nem fogok venni az új gépészünktől...
- Hát nem beszélgetni, hanem dolgozni jött... - mondta a parancsnok, és ebben megegyeztünk. Végül is a barba is azt mondta, hogy egyszer kell neki mutatni, és nem azt, hogy egyszer kell mondani. Lehet, hogy nekem is mutatnom kellett volna a kérdésem?
Manőverkor nem nagyon tetszett a galambunknak, hogy a pilot kiment és kihajolt fölötte, de látva, hogy nincs bántva, megpihent, és azóta is boldogan utazik. Kíváncsi leszek, meddig akar velünk jönni?
Április 14. Nagypéntek, úton a Tirrén tengeren. Éjjel elkészítettem a Gaetában felvett anyagot, azt hiszem elég jól sikerült film lett. Mivel radar még mindig nincs, így José is velem van szolgálatban, ő nyomigálja az alarm gombját, én meg elvagyok...
Felébredek a szokott időben, hajnali tízkor. Nagy álmosan leülök a komputerhez, hát látom, valami nem smakkol. Az ágyam fejénél az ágytól a szekrényig csurom víz a padlószőnyeg. Rohanok oda rutinosan, azonnal a mennyezetet vizsgálom, hát ömlik a víz. A kimenős nadrágom tök vizes. A kabátom, a téli nadrág szintúgy, a gyönyörűséges tengerészsapkám (Hansa sityak) is elázva. Rohanás le a szalonba, hátha a gépész kávézik. Ott is volt, hívom, s mutatom, mi a helyzet. Elmondtam gyorsan, hogy Romek hogyan javította meg, hát meglátjuk, mennyit értett meg belőle.
Mindenesetre elment, hogy vissza se jöjjön (pedig semmit se kérdeztem), ez a helyzet a délutáni kávé előtt fél órával.
Kávéra lementem. Belépek, a plafonra mutatok, megvonom a vállam, a kézfej forgatásával jelzem: ez kérdés. Mindenki tudhatja, hogy Darek bent volt, és hozzá mutattam a kérdésem: mi lesz a plafonnal a kabinomban, mert amióta elment, ázik minden, ő meg sehol.
Erre a padlóra mutat, a kezével teker kettőt, és megvonja a vállát, azaz mondja, hogy a gépházban van dolog, nem tehet róla, ott kell dógoznia.
Mutogat, pedig én tudok angolul...
Este hatkor megyek le, hát a barátunk lezuhanyozva a kabinját rendezgeti. Nem mondom, az is nagyon fontos, de amíg a sürgős dolog nincs kész, addig nem szokás lelépni... Így aztán meginvitáltam a barbához a hídra, hogy mutogassa el ő, hogy mi a dolga.
Erre, ha nem is nagy kedvvel, de nekilátott a kabinomnak, igaz, Vincente segített neki, meg én is. Gumiszalaggal körbetekerték a melegvíz vezetéket, ám a folyás nem szűnt meg, de ez a derék Darek fél nyolckor eltűzött a fenébe.
Ez a fószer is csak azért van itt, hogy ne legyen üres a gépészkabin...
Lefeküdtem, de alvásról szó se lehetett. Akinek a feje mellett víz csurog, bele a lavórba, az ha el is alszik, a minimum, hogy bepisil... Így aztán lehurcolkodtam a betegkabinba. Ott meg tömény húgyszag fogadott, mert valami barom kinyitotta a WC ajtót, s miután használhatatlan, a fekáliatank arra szellőzik...
A klotyóajtót becsuktam, s nyitott ajtónál aludtam el kilenc óra felé.
Április 15. Nagyszombat, úton, Földközi-tenger. Éjfélkor mondja ám a barba: - azért ez nem olyan jó kis gépész, mint Romek volt, és meg se közelíti azt, amit először gondoltam róla. Afféle orosz stílusban dolgozik.
Nos, nem tudom, ez konkrétan mit jelent a barbának, mert általában el van ájulva az oroszoktól (én egyáltalán nem).
Hajnali kettőig próbáltam szolgáltatót "lehelni" a mobilba, de valami miatt nem sikerült. Pedig még a partot is láttam, de nem "kapta" el a mobil a hálózatot, se automata, se kézi hálózatválasztással. Reggel megint a betegszobában aludtam, de mire felkeltem, tízkor, már kész volt, megjavították, nem csöpög! És kérem ez így ment teljes három órán keresztül! Egykor a barba lejött aludni egy sort, én megnéztem a kabint, és újra zubog a víz a plafonból. Mit lehet tenni? Az ember elmegy, és hívja a gépészt.
Az jön, megszakérti, és kinyilatkozza: - bullshit.
Ebben speciel teljesen igaza van.
Szegény feje nekiállt, hozott valami plastic steelt, ez asszem kétkomponenses kenyhető fém, ami ha megköt, akkor az kérem, meg van kötve.
Igen, de csak akkor, ha száraz felületre hordják fel. Ez a marha meg a nedves csövet kenyegette, hát csoda, ha nem zárta el a likat?
Azt mondja a barba, hogy ezt úgy kell felhordani, hogy előbb el kell zárni a vizet, és ha száraz, akkor mehet. Nos tíz centiről úgy látszik nem látta, hogy folyik, ezért felhívtam erre a szíves figyelmét.
- Nincs elzárva a melegvíz... - szólok neki.
- De, el van... - mondja.
- De nincs, mert ha megnyitom, akkor jön a csapból - közöltem vele, és mutatom is. Kinyitottam a mosdó csapját, vígan zubog a forró víz.
- Én elzártam - mondja, és tovább kenyőcsözi a csövet, és teljesen az a látszat, hogy abszolút nem ad a látszatra, azaz nem érdekli, hogy úgy látszik, nem zárta el.
Hát ezt se az eszéért fogják elrabolni...
Hogy lehet valaki ennyire... nem is tudom, mit mondjak... szakmailag nulla, hogy képtelen felfogni, ha folyik a víz, akkor tutira nincs elzárva, nyilván valami hiba van odalent a gépházban is a szelepek körül. Hát nincs más hátra, megvárni a barbát, és konzultálni vele, mert ezzel a lükével nem lehet szót érteni. És ami rettenetes, ezt abszolút nem érdekli, amivel foglalkozik. Jön az öt óra, eldobja a szerszámot, ő kérem, befejezte, hiába nem tudta megjavítani, majd holnap reggel...
Persze holnap reggel is ugyanilyen hülye lesz hozzá, mint ma.
Na, beszéljünk másról.
A galambunkról. Tegnap késő délután eléggé idegesnek látszott, és körülbelül ugyanott, ahol jött, fogta magát és szárnyrakélt. Nyilván bekapcsolt a GPS-e, és megérezte, hogy hazaérkezett. Szóval elment.
Éjjel figyeltünk, nem jött vissza.
Délben elégedetten mondja a barba: - hazament a galambunk.
Nos, délután egy körül megjelent őkelme, azonnal nekilátott enni, és utána letelepedett a kartondobozkája elé, és félszemmel bámult minket, mi meg őt, és nem értettük, miért jött vissza?
Az is lehet, hogy csak egy gólyánál járt, és eltanulta, hogyan kell fél lábon ácsorogni, mert vagy fél órán keresztül így ácsorgott a napon.
Igazán kíváncsi vagyok, hogy meddig jön velünk?
Nézzéteka bilbaói videót!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
