M/V ISARTAL
Április 16. Húsvét vasárnap, úton a Földközi-tengeren. Hallom, hogy csörög az ébresztő a mobilon. Felveszem, rosszul nyomtam ki, a "szundi"-t kapcsoltam be. Ha már így történt, úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg újra ébreszt. Újra csörgött, gondoltam, minek keljek fel mindig olyan korán, ebéd úgyis fél tizenkettőkor van, hát van még időm, most úr leszek, és szundikálok még. Aztán felébredtem, kialudtam magam, felkelek, és nézek, mint a lőtt medve: ahelyett, hogy verőfényes napsütéses délelőtt lenne, hajnali háromnegyed kettő, és koromsötét van.
Ajjaj!
Én ezt most nagyon elcsesztem!
Hiszen az éjféli őrségváltást "aludtam el"!.
Kapkodás, öltözés, rohanás a hídra. Na, mit kapok én a barbától!
- Sorry captain... - léptem be a hídra.
- Don't panic, don't panic... - vigyorog rám a parancsnok. - Van úgy, hogy a test megkívánja a pihenést... semmi baj nem történt, legalább jól kialudta magát...
Ilyen hozzáállást még nem tapasztaltam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rendes szivar!
Így aztán reggel hétig maradtam őrségben.
Lefekszem.
Felkelek. Majdnem hasra estem az ágyazás közben. Rá akartam borulni az ágyra. Ez az egy ágy van a hajó hossztengelyével párhuzamosan elhelyezve. Valahogy kivergődök a folyosóra, úgy meg vagyunk dőlve, azt hittem, menten felborulunk. De Jan vigyorogva terített, hát nagy baj nem lehet. Felméltóztattam vonulni a fürdőmbe - mert ugye csak én lakok több helyiséget a hajón, mint hajdan a kastélytulajdonos főrendek -, onnan hallom, hogy jár egy szivattyú, nyilván a fekáliatankból varázsolják kifelé a szmötyit.
Ja, hogy el ne feledjem, hiszen e szerződés alatt nem igazán megszokott: gyönyörűséges szép időnk van, sima tenger, süt a napocska, meleg van. Ez a mi tengerünk! Holnap reggel körül érkezünk.
Szóval szó se volt arról, hogy szándékosan meg kell dönteni a hajót, hanem egyszerűen kinyomjuk a 4-es szárnytankokat, és a derék Darek így tud ballasztolni, hogy nem veszi észre a dőlést. Ja, mert ha észrevenné, akkor tíz percre leállna az egyik oldallal, amíg kiegyenesedünk, és kész... A barba viszont még így is örül neki, hogy ő jött Romeket váltani, és nem egy bizonyos Adrian, aki régebben itt volt vele. Na, látod, mindig van valaki rosszabb is, aki elfogadhatóvá tudja tenni a jelent.
Április 17. Húsvét hétfő, úton, Garrucha, úton. Ezek az igazán szép napok, amikor az őrségem végén érkezünk, berakom a hajót délelőtt, és a délutáni őrségem már a tengeren fejeződik be.
Révkalauz fél hétkor, hát le kellett lassítani, úgy érkeztünk. Hétre kikötve.
A barba utasított, hogy csináljam meg a draft surveyt, illetve készítsek ki minden adatot a surveyornak, mert a ballaszttal nem várhatunk. Rendben.
Elkezdi Darek a ballasztolást, hát valami nem smakkol, nagyon lassan megy ki a víz. És a szivart egyáltalán nem érdekli, megvonja a vállát, és sétál le fel a gépházban.
Megjön a gázolaj, a matrózok csatlakoztatják a csövet, meg minden, mert ő nem képes, átadja a gépész munkát a fedélzetnek... Mire beraktak vagy háromezer tonnát kinyomott mintegy 150 tonna ballasztot a 600 tonnából.
Közben a barba kint volt a városban élelmiszert vásárolni a hajónak (a szakáccsal), így nem tudtam konzultálni vele. Úgy döntöttem, hogy egyenesre rakatom a hajót, akkor leszondázom a ballasztot, és amennyi van bennünk, annyival túlrakom a hajót, és később a vizet kinyomjuk. Amikor bejött a parancsnok, teljességgel egyetértett. Így 440 tonnával kellett túlrakni, a pilot el is szörnyülködte magát, amikor meglátta, hogy a plimsoll fél méterre a víz alatt van induláskor (remélem, tengerészek nem olvassák...). Ugye a radarszerviz nem jött, ezért a tulaj értesítette a hajót, hogy bemegyünk Rotterdamba, ott megjavítják a radart meg a raktárnyitó hidraulikát.
A berakás irtó talpalással járt, így amikor manővereztünk, már alig álltam a lábamon. Utána fel a hídra, mert az én őrségem még hatig.
- Menjen chief aludni -, mondta a barba.
- Mikor jöjjek? - kérdeztem, mert ugye ez teljesen felborítja az őrség rendjét.
- Amikor kialudta magát - volt a válasza.
Gyors zuhany, fél négykor már mentem a betegszobába aludni. Nyolckor felébredtem. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy elhagyjuk Cabo de Gatát, és elmegy a telefonvonal, így felkeltem, kávé és fel a hídra. Megnyugodva láttam, hogy éppen akkor fordultunk be, még van vonal. Kis beszélgetés, bekapcsoltam a telefont, hamarosan csengett.
- Én megyek aludni... - mondta a barba, és arra gondoltam, hogy amíg mi beszélünk, úgy gondolja, kialussza magát. Éjfélig nem beszéltünk, és addig a barba se jött fel a hídra.
Április 18. kedd, úton, Alborán tenger, Gibraltári szoros. Hajnali fél négykor robbant be a parancsnok a hídra, én már nagyon kókadoztam akkor.
- Fantasztikus jót aludtam! - mondta. - Menjen, és folytassa...
Nem kellett kétszer mondania, tűztem le, még a gyógyszereket se vettem be, nem mértem vérnyomást, hanem zuhanás be az ágyba.
Háromnegyed tízkor ébredtem, a telefon tízkor csengett.
Kávé, fel a hídra. Jól meg voltunk dőlve, a derék gépész Darek még mindig nyomta ki a ballaszttankokat. Ami újság, hogy nem Rotterdamba megyünk, hanem Harlingenbe, északabbra van Rotterdamtól, és jóval alacsonyabbak a kikötői illetékek.
A kabinban áll a víz, sőt a folyosóra is kifolyik. A barba délután lekapartatott mindent a csőről, és speciális módon elzárta a víz útját. Most várjuk, hogy megszáradjon a cső, és akkor mindenféle üveggyapottal(?) (glass-fiber) betekeri, meg plastic-metal izével befasálja, és varázsol, mindegy, hogy mit, csak használhassam a kabinom...
A galambunk elment Garruchában és nem jött vissza. Kicsit hiányzik...
Megnőtt a respektem...
A barba előtt. Ugyanis adott volt a probléma: volt 55 ezer liter gázolajunk, és vételeztünk 50 ezer litert. Vajon mennyi olajunk van? Ő elővette a számológépet, én meg mondom, hogy 105 ezer liter. Azért bepötyögi, kiszámolja, és megjegyzi:
- Fantasztikusan jól számol fejben chief...
Meg beszélgetéseink közben is el- elcsodálkozik... Múltkor nézi a fotóimat, amiket a komputerben tárolok. Van egy livornói kép Garibaldiról. Kérdem ugye, tudja ki volt?
Hát halovány dunsztja se nincsen, hát pár percben elmondtam, amit az olasz egyesítésről tudni kell, a magyar légióról, meg Türr és Tüköry, stb. stb...
Derék Darek ballasztol
Egész nap próbálta kivarázsolni a ballasztvizet a tankokból. A baloldalról sikerült is, de a jobbról nem. Sőt, az egyiket sikerült kiszivattyúzás közben teletöltenie. Ez azért nem semmi! Aztán öt órakor, mint akinek legjobban sikerült a napja, leállította a szivattyúkat, elment lezuhanyozott, és befejezettnek nyilvánította a mai napot.
Ettől a barba teljesen kiakadt. Hogyan képzeli, hogy nem végez a ballasztolással, és lelép? De azt is belátta (a parancsnok), hogy sokkal jobban jár, ha maga megy le a gépházba és utánanéz a dolgoknak.
Utána is nézett, és jött föl hahotázva. Még jó, hogy így áll a dolgokhoz, és nem rúgta ki azonnal a gépészt két lábbal saját költségére!
- Chief, egész nap nyomatta a szivattyúkat, csak éppen a szelepeket nem nyitotta ki!
No comment!
Nézzéteka bilbaói videót!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
