M/V ISARTAL
Április 26. szerda, úton, Északi tenger, horgonyon, Harlingen, úton. Tegnap beszéltem az asszonnyal, és mondta, hogy még nem érkezett meg a gaetai levelem. Ezek szerint igazam volt, amikor nem bíztam se az olasz postában, se az ügynökségben. Így nyilvánvaló, hogy apa nem igazán érthette a második levelem néhány kitételét.
Nagy bolondokháza lehet a mai nap.
Három napja fáztam a kabinban. Odakünn tíz fok volt sötétedés után, és a kabin két oldala a fedélzetre néz, és alulról se fűt a gépház, a szellőzés miatt, ha lehet, nyitva tartjuk a folyosó fedélzeti ajtaját is, hát kicsit fáztam a 16-17 fokban. Megkértem a gépészt, ha lehetne egy kis fűtést kapni.
Lehetett.
Most 37 fok van idebenn.
Csak ez a két állapot van: megfagyunk, vagy megfövünk a saját levünkben. Romek tudott 22-23 fokot tartani. Vissza kellene hozni, csak az a baj, mire elintéződne, én már megyek haza (remélem, ha minden jól megy, ha nem jön közbe semmi, ha az Isten is úgy akarja... mit mondjak még, hogy el ne kiabáljam?).
Apropó, hazamenetel. Lehet, hogy a hajóbérlő belecsinált az elképzelésembe. Ugyanis a barba szerint a berakás valamilyen fjord lesz (ki hinné, itt Norvégiában...) és Glasgow-ba viszünk műtrágyát. Így aztán teljesen feleslegessé vált minden számítgatás, lesz, ahogy lesz.
Révkalauz délután ötkor, így nekem ez optimális, nyugi lesz a hídon, a barba horgonyra áll, én meg mozizni fogok! Kíváncsi vagyok, hogy kezdés holnap reggel, vagy este a kikötés után? (A nyolcadik érzékem azt súgja, hogy rögtön, és indulás amint az utolsó csavart meghúzták - lenne -, de nem lesz, mert csak magas vízzel mehetünk.)
Csudapók révkalauz
A révkalauz, aki behozott nagy meglepetés volt. Ugyanis úgy ismeri Közép-Európát (amit mi hívunk annak, mert neki Kelet-Európa vagyunk!), hogy senki jobban a széles Németalföldön! Ismeri Munkácsot, tudta, hogy Lvov neve nem Löwenstadt hanem Lemberg németül. Tudta, hogy Hermanstadtot szászok alapították (az erdélyi Brassóról van szó, ha jól emlékszem, majd utána kell néznem). Tudta, hogy a magyar utak rossz minőségűek, (persze mindezt a tudást a szocializmusból hozta magával...), és azzal is tisztában van, hogy a magyar motorosok ész nélkül hajtják a gépeiket, a legveszélyesebben vezetnek Európában, ez már a rendszerváltás utáni időszakra vonatkozik.
Bejárta motorral a volt szocialista országokat, sajnos a "szíve csücske" országban, a Szovjetunióban ezt nem tehette meg, de ott viszont végigutazott a transzszibériai vasúton, Moszkvától Vlagyivosztokig...
A beszélgetés közben lementem valamiért, és mire visszaértem, bőszen rasszistázott. Hogy így a feketék, meg a karibi gyarmatokról sokan áttelepülnek, meg az idegenek, meg...
Ha egyszer kell a gyarmat, akkor kelljen a lakossága is, nem? Pofa be, volt gyarmattartók (franciák is!), és most, tessék megzabálni, amit főztek a dicső elődök!
Aztán a volt kommunista országok kerültek sorra, mert mi a francot akarunk mi Európában, onnan az izéből, keletről?
És miért ezt a vidéket turistáskodta végig a marhája?
Nos, gondolom a rasszista énjét legyőzte a fukar és sóher holland, ugyanis olyan olcsón és annyit nem lehetett csajozni máshol, csak az ágrólszakadt kommunista országokban...
Nyolc előtt tíz perccel part mellett voltunk, megszállta a hajót az összes szerelő. Csak egy pillantás a raktárnyitó hidraulikára, és a döntés, nem lehet hozzányúlni, ezt csak hajógyárban szabad megbontani. A többi munkára elég volt két óra.
Megjavították: a kettes segédgép indítómotorját, az orrsugárkormány fenékkútjának a riasztóját, elvégezték az EPIRB bója, a hordozható tűzoltó készülékek valamint a CO2 rendszer és a "menekülésre használható légzőkészülékek" éves szemléjét. (Az EEBD - Emergency Escape Breathing Device-ról van szó.) A két radart megreparálták, most mindkettő működik, sőt, a radarárbocemelő hidraulika is jó már.
Fél tízkor megjött az élelmiszer Rotterdamból, bepakoltuk, és indulás. Hát nem mondom, hogy nem fáradtam el, ugyanis ezek a fránya népek olyanok, hogy mindennel a chiefet keresik, és sose a szakácsot!
- Chief, hol van a...?
- Chief, merre találom...?
- Chief hozza le a...
- Chief, nézze meg...
És ez ment szinte megállás nélkül. Csak az volt a jó, amikor a barba azt mondta, hogy: - Chief, menjen a hídra, és figyelje, hogy a folyami radart megcsinálják!
Mert ekkor felmentem, és jól leültem, és erősen figyeltem a szerviz emberét. De aztán megint jött Jose:
- Chief, kellene a sztórkabin kulcsa...Indulás után addig voltam a hídon, amíg volt videózásra érdemes látvány. Fél tizenegykor estem le a kabinba, azzal, hogy a barba majd kelt, ha jöjjek szolgálatba.
Még 28 napom van hátra a szerződésből!
Április 27. csütörtök, úton, Északi-tenger. Három előtt húsz perccel keltett a főnök. Összeszedtem magam, feltámolyogtam a hídra. A barba teljesen fel volt dúlva.
- Chief, majdnem kétszer összeütköztem! Hogy milyen idióták tudnak lenni... Balról megelőzött egy hajó, és félkábelnyire előttem irányt váltott, és teljesen keresztbe fordult a marha harmadik tisztje! Kellett tennem egy teljes fordulót. A másik egy halász volt, persze, hogy az orrom előtt változtatott irányt...
Hál' Istennel, nem lett semmi baj. Most úgy látszik, rájár a rúd a főnökre, mert érkezéskor (Harlingenbe) is volt egy marha, aki majdnem nekiment.
Ja, tegnap nem írtam, megjavították a General Alarmot is, de én ezt nem tudtam. Vajon miért a barbának jelentették, ha mindennel engem cseszegettek?
Reggel negyed nyolckor lejöttem a hídról, lehoztam a kávéscsészét, meg ugye odafönn nincs WC se, és ha kell, akkor muszáj, halogatásra igen szűk időkeretet adott a természet!
Leértem a folyosóra, hát az idióta Dead Man Alarm felverte az egész hajót, mert megszólalt az általános riasztás... Loholás fel a hídra, érdekes, ilyenkor a természet is visszavonul ám, már nem volt olyan sürgős a WC-t elérnem!
Viszont a barba is felébredt a nagy csörgésre-sivításra, így nem kellett nyolcig lennem, illetve szolidáris voltam vele, mert nem látott ki a résen, még álmos lehetett, így maradtam még, kibeszélgettük az álmot a szeméből, csak akkor mentem le a kabinomba!
A délutáni őrségben egy kerge halász jön balról ezerrel. Nyilván nem halászik, ekkora sebesség mellett lehetetlenség (11 csomó). És nem akar térni a marhája. Balra nem térhetek, mert ha meggondolja magát, és manőverbe kezd, akkor kész az összeütközés, nincs más hátra, újabb rundó, egy teljes forduló jobbra, és mögötte mentem így el. Ránk jár ma a rúd!
Barba - Jan 1 - 0
Ez a Jan igazán érthetetlenül viselkedik néha... Hacsak nem ugratni akarja a barbát, de nem az a fajta, aki ezt megtenné. Inkább az "überolás" vágya hajtja. Ma azzal rukkolt elő, hogy...
Illetve lemegyek fél hat felé, és a barba nekem szegezte a kérdést a szalonban:
- Chief, Magyarországon mi volt az útja, hogy egy érettségizett gyerek hosszújáratú kapitány lehessen a magyar hajózási vállalatnál?
- Hát, jó kérdés, na lássuk csak. Ha felvették, elment egy évre katonának, 19 éves. Utána egy évnyi hajózás, bár ez általában 8-9 hónap volt csak, már a huszadikban jár. Három év akadémia, és már huszonhárom éves. Ezután tisztjelölt-matrózként hajózik, amíg nincs meg a 24 hónap hajózása, ez újabb két év, már huszonöt éves. Kinevezik harmadik tisztnek, mindegy, mi a beosztása, elvileg 24 hónap (3 év alatt jön össze) hajózás után mehetett kapitányi tanfolyamra, ami minimum fél éves volt. Ugye most huszonnyolc éves is elmúlt. Ezután kinevezhető elsőtisztnek, és ha szerencséje van, akkor egy év után már parancsnok is lehetett kis hajón (hetvenes évek eleje gyakorlata). Kétévi elsőtiszteskedés után, ha megírta és megvédte a hosszújáratú szakdolgozatát lehetett belőle parancsnok, azaz leghamarabb harminc-harmincegy évesen. Szóval kisebb hajón az elsőtiszt már lehetett kaftán, ott megvolt a lehetőség, hogy huszonnyolc évesen barba lehessen, de Deep Sea Master kinevezést harminc éves kora előtt nemigen kaphatott.
Nagyjából így vezettem le, mire a barba "diadalmasan" a szakácsnak:
- Na, látja, ez volt mindenütt Európában, hát hol a fenébe ismerhetett huszonhárom éves hosszújáratú parancsnokot?
És ebben a főnöknek tökéletesen igaza van. Nem értem Jant, miért hord össze ekkora marhaságokat? Hiszen itt "szakemberek" vannak, vagyunk, nálunk lebukik, ilyet csak otthon mondhat a bányászkocsmában, de még ott se nagyon hiszik el (a lengyelek).
Még 27 napom van hátra a szerződésből!
Nézzéteka bilbaói videót!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
