2004.

A mesterséges intelligencia így képzelt el római kori filozófusként... ez pont ide illik, mert... 



Október 18. hétfő, úton. Szép időben hajózunk, egyelőre... Északon és délen be van durranva minden. Reménykedem, hogy Ushantig elmúlik az igazi rossz idő a portugál partoknál...
Továbbra is olvasok.
Ma elolvastam:

Lukács Béla: Utazások térben, időben és téridőben
című, nem is tudom, minek hívjam, tanulmányát, kötetét? Mindenesetre kiadói előszó van benne, hát biztosan valahol megjelent. Hallatlanul érdekes volt, megpróbál magyarázatot adni bizonyos dolgokra, én teljes egészében elfogadom amit mond, azon kevesek egyike, akik a tudományos gőgöt levetve tudnak írni a nép egyszerű nyelvén is. Úgy, hogy én is megértsem.
Amikről többek között ír, az sokakat érdekel: a marsi csatornák (konklúzió: nincsenek, de igazán érdekes a levezetése, hogy meddig tekinthető tudományosnak, és melyik az az időpont, ahonnan kezdve tudománytalan hinni bennük), Atlantisz létezése vagy nemléte (nem volt, de bemutatja, hogy 1960-ig tudományos - néprajzi, etnográfiai - érveket lehetett felhozni a létezése mellett, és addig, amíg ki nem mutatták az Atlanti-hátság létezését, érvek voltak mellette, mégpedig milyen érdekes: az amerikai nyelvek és a baszk nyelv jelentősen hasonló szerkezete, tehát az atlantisziak Európába jöttek és a maradványnép a baszkok, meg Amerikába is átmentek, a maradvány népek a fehér amerikai bennszülött törzsek - ez jó kis érv lehet a baszkok atlantiszi eredetére, amit aztán nacionalista módon ki lehet(ne?) használni, mint 15 000 éves múlt és jelenlét az Ibériai félszigeten, amire nálunk is van példa [a magyarság Szíriuszi eredete, ne röhögj, hanem sírj, mert vannak akik ezt a marhaságot komolyan veszik] - meg fehér bennszülött törzsek Afrikában és Amerikában), időutazás lehetősége a téridőn keresztül, és ezek csak kiragadott témák.
Visszaolvastam az előző bekezdést, jó kis mondat, nem?
Ezeket - lehetne-e másképp? - letöltöttem az internetről, mert efféle olvasmányokra volt szükségem a készülő könyvemhez. Meglehetősen vegyes irományokat hoztam magammal, leírom hát, hogyan jutottam hozzájuk:
A következő keresőszavakat "gugliztam és mekeztem" meg: reinkarnáció, újjászületés, hipnózis, téridő, húrelmélet, dimenziók... (Ezek után érdekelne, hogy miről szól majd a könyv?)
Ezek aztán hoztak találatokat ezrével, persze otthon nem győztem volna átnézni se, hát letöltöttem egy jó adagot, és most olvasom őket.
Lukács Béla könyvéből szerzett tudás végül is nem lesz benne a könyvemben, de bizonyos átalakításoknak biztosan az oka lesz!
A guglizás azt jelenti, hogy Google keresőbe beírtam a keresőszavakat, és amit találtam, azt megnéztem, letöltöttem (ez 2004-ben még nem volt mindennapos ám!), a mekezés pedig azt, hogy a MEK, a Magyar Elektronikus Könyvtár, állományában kerestem, s töltöttem le ami a tárgykörben található volt.
Így jutottam például egy rahedli újságcikkhez, a tórához, a világ teremtéstörténetei gyűjteményéhez, tudományos értekezésekhez, három keleti bölcsességeket, tanmeséket tartalmazó könyvhöz, egyetemi szakdolgozathoz (említettem Pintér Ferencet, aki Proustról írt diplomamunkát), és egy érdekes munkához:

Ungvári Béla és az ő egyesítő elmélete...
Ez egy jópofa ipse lehet...
Ha minősíteni akarnám a tevékenységét, akkor az általa idézett kritikával értenék egyet: áltudós vagy inkább (jóindulatú - szerintem) dilettáns a pasi, ha szabad ilyet mondani olyanról, aki a tudományok szintézisén, az egyesítő elméleten dolgozik. Hogy mennyire lehet komolyan venni, annak illusztrálására álljon itt a "mű" copyrightja, a szerző tollából (illetve szövegszerkesztőjéből):
"Copyright (c) Ungvári Béla Az elmélet és a hozzá tartozó leírás a szerző szellemi tulajdonát képezi, amelyet a szerző az általa a hosszú távú életben maradás feladataihoz képest erkölcsi- és szellemi fogyatékosnak talált emberiség számára a fejlődésük érdekében felajánl, minden ellenszolgáltatás nélkül, ezért ez a műve módosítás nélkül szabadon terjeszthető, a hordozó kivételével anyagi ellenszolgáltatás nélkül, bármely médián, a szerző minden külön hozzájárulása és szerzői jogdíj fizetése nélkül, változatlan tartalommal, és a név feltüntetésével, valamint azzal a feltétellel, hogy az elkövetkezendőkben soha senki ne használja fel a pusztítás és pusztulás céljára az elméletből származó, és a hozzá kapcsolódó további elméleti és gyakorlati eredményeket."
Nos aki leír olyasmit, hogy az emberiség erkölcsi- és szellemi fogyatékos (még ha bizonyos komoly megszorításokkal van is némi igazságtartalma), és az ő műve alkalmas az ebbéli állapotból való kilábalásra, azt nem kell komolyan venni.
Ez az én véleményem.
Nyolc általánosa van, vezető beosztásban dolgozott, mint gépkocsivezető (ezt nem humorizálnám elő mert olcsó poén, és minek sértegetni valakit feleslegesen, de ezek az ő szavai, maga magáról) és e mellé óriási filozófiai, természettudományos érdeklődése van, autodidakta módon olvasott a témában, de azt hiszem tökéletesen elkallódott a pofa. Ha tanult volna, sokra vihette volna, de azt bizony nem szeretett (az általános iskolában nem olyasmit tanítottak, ami érdekelte volna), és most van egy tanulmánya, ami elég érdekes ahhoz, hogy el lehessen olvasni, és sok esetben ne lehessen (laikusként!) eldönteni, mennyire hihetünk neki. (És azt hiszem, ezért ágálnak annyira a tudomány képviselői az efféle maszek, mindent megváltó önjelölt próféták, self made zsenik gondolatai, és műveik ellen: a laikus közönség - ez bizony én vagyok - nem tudja, hogy hihet-e neki vagy se, ha vannak részigazságaik, akkor mennyire és hol hihetünk bennük, és ezért aztán ha valami tetszetős dolgot tálalnak elé, az könnyen beépülhet a köztudatba, hatalmas károkat okozva a tudományos gondolkodásnak. Nem akar mást tenni, mint összegezni mindazt, amit ma a világegyetemről tudni kellene úgy lazán, cuzammen, bizonyos idealista beütésekkel, megspékelve bizonyos ezoterikus állításokkal. Szép vállalás. És még szebb, hogy eldöntötte, hogy ő alkalmas erre. Az ő világában Isten léte megengedett, se nem tagadja, se nem állítja, de megengedi a létezését, de nem elsődleges teremtőként mely az anyag fölött uralkodik, azaz ő teremtette volna, hanem valamiféle első - anyagilag is létező - lényként, aki képes lények teremtésére (vagy valami ilyesmi, idézőjel nincs!)... ez azért valami új, nem?

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.


Október 14. csütörtök, Sunndalsöra. Nem győzök csodálkozni, és gyönyörködni a tájban. Fantasztikusak az égbetörő hegyfalak körülöttünk, a fjord legvégénél. És ahogy reggel a napfény fentről, a legmagasabb csúcson megcsillan, és szinte szemmel láthatóan ereszkedik le a fényhatár az egyenesen megunhatatlan. Az biztos, hogy el lehetne tölteni jó pár hetet kellemesen a viking Erikéknél, de hogy itt lakni? No, nem!
Fabian mesélte ezzel kapcsolatban, hogy fent voltak jóval északabbra. Beszállt a pilot, a barba megdicsérte neki az időjárást, a gyönyörű napsütést. Áradozott, hogy milyen szép minden... Mire a révkalauz:
- Igen, igen, ez mind szép, csak a bibi az, hogy másfél éve ez a második nap, amikor tiszta az égbolt és látjuk a napot...
Szóval erről van szó!
A szél nem csökken, fúj, mint a veszedelem.
Sikerült a melósokat megrökönyödtetnem. Ebédeltem, amikor szólnak, hogy tele az édesvíztank, merthogy éppen vizet vettünk. Úgy ahogy voltam, kirohantam a partra elzárni a csapot. Az ebédhez pedig egy rövidnadrág és egy póló az öltözék. Persze, mert az ember leveszi a melós göncöt, ha a szalonba megy...
A munkások csak néztek kifelé a fejükből!
Estefelé szomorú voltam. Nem hívott az asszony... És fáradt vagyok, fáraszt a hajózás, mindenféle bajaim vannak a végtagjaimmal, és eszembe jutott, hogy a MAHART-tól már nyugdíjas lennék, most meg van még négy végtelenül hosszú évem. Így aztán elővettem a "Szagos Marcipános" szalvétámat, hogy jobb kedvre viduljak. (A nyárra emlékeztet, amikor az asszonykámmal a Református Zenei napok rendezvényein jól éreztük magunk, és elvitt fagyizni a Szamos Marcipán cukrászdába. Ezek az emlékek éltetnek ilyenkor...)
Nagy pecázás megy. Amíg horgonyon álltunk csak négy halat fogtak, de itt a kikötőben vagy nyolc darab volt délutánig, és abból három vagy négy-öt kilós! Két tőkehal, és egy másik.
Gyártelepen van a kikötő. A gyár területén tilos kóricálni, hát eddig az volt a rend, hogy a kaputól küldtek egy kocsit, ha valaki ki akart menni, ez ingyenes szolgáltatás volt... Mára gondoltak egyet, és 60 koronát kérnek el érte.
Ez amúgy szemétség. A személyes szabadság korlátozása. Feljelentem őket az ENSZ-nél, elvégre nem Amerikában vagyunk...

Október 15. péntek, Sunndalsöra, úton. Olyan finomat aludtam, hogy az csuda! Még akkor is, ha fél hatkor felébredtem, kialudtam hét órát, ami untig elég. (Lehet, hogy hozzá kéne tenni: ebben a korban... de azért se teszem!)
A berakással hétre végeztünk. Reggel még azt mondták, hogy három előtt, azaz a műszakváltás előtt kész lesznek. Kávékor már arról volt szó, hogy négy-öt között, aztán délben a barba hozta a hírt, hogy mivel egy másik hajót várnak ide a helyünkre, és azt nem akarják elkezdeni ma, ezért a miénket elhúzzák. Hát ez sikerült is nekik. A másik hajó fél öttől itt driftelt (sodródott) a fjord végében...
Indulásra nem kellettem, elmehettem aludni.
Nem rohantunk ki hebehurgya módon a szigetek közül, előbb Kristiansundnál olajat vettünk. Éjfélre annak rendje és módja szerint felkeltem, de még - illetve kiderült, hogy már, mert éppen hogy megérkeztünk - part mellett álltunk. Fabian elküldött aludni, mert nem kellünk ketten ahhoz, hogy kivigyük a hajót. Ha a pilot elmegy, kelt.

Október 16. szombat, úton. Kettőkor keltem, és nyolcig voltam reggel szolgálatban. Szép az idő, mindenki pihent, mert éjjel rajtam kívül mindenki talpon volt. Csendes, nyugis nap.

Október 17. vasárnap, úton. Hasonló a tegnapihoz, azzal a különbséggel, hogy most nem írok, hanem olvasok. Az internetről letöltött dolgaim között van pár dokumentum az Ercksoni pszichológiáról, azokat bújom, nagyon érdekes "esettanulmányok" vannak köztük, meg egy szakdolgozat, Pintér Ferencé: A prousti időélmény pszichodinamikai elemzése címmel.
Van egy pár oldalas dolgozata is, amiben bemutatja a szerző (Pintér Ferenc), hogy a pornó és a szappanopera azonos műfaj, azonosan épül fel, persze más közönség számára. A szappanopera nézői között az egyedülálló idős hölgyek túlnyomó többségben vannak, miként a pornó esetében a kamaszok, és azonos az adott filmtípus fogyasztásának oka: a kamasz kész a nemi életre de nincs módja gyakorolni az esetek nagy részében (úgy ahogy szeretné, amilyen intenzitással tudná), az idős hölgy alkalmas az érzelmi életre, de meg van fosztva a lehetőségétől, hiszen egyedül él, az unokák a gyermekek hébe-hóba látogatják, hát ugyan kire pazarolja szeretetét...
Mindkettőben érdektelen a környezet, többnyire zárt helyen játszódik, azonosak az operatőri fogások, mindkettő csak "szép emberpéldányokat" alkalmaz szereplőnek, a szappanoperában gondosan ügyelnek arra, hogy minden korosztály képviselve legyen egy-egy "kívánatos példánnyal", megadják az érzelmi feltöltődést, hisz az egész sorozatban nem történik semmi más, mint látványos érzelmi kitörések követik egymást, keresztbe szeretések, nemszeretések... bármikor be lehet kapcsolódni, bármikor mindenféle veszteség nélkül abba lehet hagyni a nézését...

Éjfélkor érünk az Ekofisk norvég olajmezőhöz, ahonnan smsni tudok az asszonykának. Majd jól felébresztem, vagy lehet, hogy nem is alszik majd még.

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 11. hétfő, úton. Elfogytak a brit térképeink, a norvég partok mentén norvégokat használunk. Vége a nagy jóságnak, már ami a szép időt illeti. Késő este szél kerekedett, szerencsére déli, délnyugati, így most nekünk hátulról jön, hát csak annyi gondot jelent, hogy tol minket, pedig Fabian világosban akar Griphez érkezni, így most lassítva megyünk.

A barba és a németek

Én még emberrel nem találkoztam, aki annyira gyűlöli a németeket, mint a parancsnok. Neki még mindig mindegyik náci fenevad, emberi mivoltából kivetkőzött fasiszta, az emberiség söpredékének tartja őket, gyűlöl német kikötőbe járni, mert akkor "jópofizni" kell a "szemetekkel"...
Ez mostanában egy lengyel film kapcsán - aminek a címe a Zongorista -, felerősödött. Naponta traktál német rémtörténetekkel, és nem tudom, hogy a filmből veszi a jelenetet, vagy családi emlék.
Azt hiszem, és úgy rémlik, tett rá valami utalást is, hogy a rokonságból valakik valamelyik koncentrációs táborban végezték be az életüket.
Szóval valahol meg tudom érteni. A személyes érintettség mindig erős szenvedélyt vált ki. E miatt nem lehet hibáztatni senkit.
Érdekes: most kevésbé haladok a könyvvel. Persze így is van napi másfél-két oldal, de nem az igazi. Leírtam egy mondatot, ami szinte teljesen leblokkolt. Utána egyszerűen nem jött a többi. És hiába húztam ki, ott kísértett... De ezen már túl vagyok, most az a baj, hogy olyan akadályaim vannak, hogy olvasni kellene még hozzá. Na, majd otthon. De lehet, hogy találok megoldást, mert már többször kiderült, hogy bizonyos ismeretek hiányát meg lehet kerülni, csak akkor a fejezet nem olyan érdekes, és nem úgy alakul ahogy elterveztem.
Október 12. kedd, úton, horgonyon Kristiansund előtt. Rendeletbe kéne hozni, hogy déli szél ne lehessen hideg! Ha itt ilyen, akkor milyen hideg lehet a leszálló ágban, ahol északi szélként van jelen! Ez Lengyelország környéke, mert Fabian felesége azt mondja, mínusz két fok van. őrület, majdnem itt a tél, hat fok van, hideg eső, vacogok a hídon, be kellett kapcsoljam nagymama olajradiátorát. Ugyanolyan fűtőtest van a hídon, mint az övé volt. Ne tessék elfelejteni, hogy a hajó magyar építésű, csak a tervek németek, az apró biszbaszok között vannak magyar gyártmányúak.
Azt mondja a barba, hogy egész

Lengyelország egy képviselőn röhög

illetve képviselőasszonyon. Az illető honanya benyújtotta a Szejm gazdasági hivatalának éves gépkocsi-elszámolását. Ezek szerint a képviselőasszony egy év alatt 221 ezer kilométert vezetett személyesen. Persze élelmes újságírók azonnal számoltak, osztottak-szoroztak, és ugye akkor megkapták a napi 605 kilométert, a szombat, vasár- és ünnepnapokat is beleértve. Ez, tekintve, hogy a hölgy varsói, hetven kilométeres átlagsebességet véve alapul (mert nyilván vidéken is járt) napi nyolc és fél óra vezetést jelent...
Ügyes.
Ma

Csináltam egy zsidó orvost
Persze megint a könyvről van szó.
Böngésztem a lancianói weboldalakat, amiket otthon letöltöttem, és találtam egy érdekességet: a kis közép olasz városka normann vezetése 1191-ben menedéket adott nyolcvan zsidó családnak, akiket elűztek a Nápolyi Királyságból, és akik persze örömmel fogadták el a letelepedés, illetve a befogadás kemény feltételeit: egy tömbben kellett, hogy lakjanak (gettóban), csak kereskedelemmel foglalkozhattak, minden más foglalkozástól eltiltották őket, éjszakai kijárási tilalom vonatkozott rájuk, és sárga karszalagot kellett hordani.

Tulajdonképp ez fogott meg az egészben: a sárga szín és a karszalag. Ezek szerint az effajta megkülönböztetés nem fasiszta-náci találmány, korábban is létezett. Érdekelne, hogy hol és mikor jelenik meg először a történelemben?

Október 13. szerda, horgonyon, úton, Sunndalsöra. Valami csuda szép helyen állunk horgonyon. A Lys Carrierrel már voltam itt. Védett hely, viszonylag sekély a víz, harmincöt méter mélyen fekszik a horgonyunk. Délután fél ötre ígérte magát a révkalauz. Behozott egy hajót, és utána átszállt hozzánk.
Azt hittük, fél nyolc körül kikötünk, de kiderült, áldozatul estünk a labdarúgásnak: a gyárból üzenték, nehogy hét és kilenc között érkezzünk, mert most van a Norvégia - Szlovénia meccs. Nos Erikék három nullra győztek, negyed tízkor ennek örömére kikötöttünk, hiába kerekedett viharos szél. Bár ez helyi fenomén, mert csak három mérföldre az öböl végétől zúdult le. De azóta kitartóan fúj.

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Október 5. kedd, Aveiro, úton. Idejét nem tudom, mikor aludtam ilyen finomat! Fél tizenegykor feküdtem, hét tízkor ébredtem, nem kellett mobil csörgés. Már rám fért!
A révkalauzt reggel fél tízre ígérték, így nyilván nem akkor jött, hanem fél órával később. A Lys Line azt az utasítást adja, hogy menjünk Finisterre felé, valószínű Pasajes - Guness (Anglia) út lesz.

A nap híre:
2005 január elsejétől a Zöldfoki Szigeteki Köztársaság hivatalos nyelve nem a portugál, hanem a kreol. Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a karibi kreollal. Mára kialakult az írásbelisége, megalkották a nyelvtanát, és immár a beszélt, vulgáris nyelvből hivatalossá (irodalmivá?) lépett elő. Gondolom a portugál is használatban marad, de biztosan sorvadásnak indul, hiszen jövő évtől nem kell portugálul tudnia annak, aki hivatalos ügyet intéz. És ez biztosan előidézi a fiatalok körében a kreol megerősödését. Hiszen ők azok, akik fogékonyak az újra, legyen az jó vagy rossz, és hajlamosak gyorsan elfeledni mindazt, ami addig abszolút természetes volt. (Lásd:

Szabolcs fiam viszonyulása a tisztelgéshez
Ugyanis ő képtelen felfogni, hogy miért akadok ki mindahányszor azt látom, hogy amerikaiak hajadonfőtt tisztelegnek. Ő nem volt katona - boldog(?) ember -, honvédelmi ismereteit az amerikai filmekből - már amennyit látott az efféle baromságokból -, meg híradójelenetekből szerezte, és szerzi ezután is. És amit ott lát, az számára természetes. Így aztán meg se rökönyödik azon, hogy az amerikai elnök civilben, hajadonfőtt tiszteleg katonáéknak, és azok még fogadják is, ahelyett, hogy... Európai kultúrkörben teljességgel elképzelhetetlen szokások. Nem minősítem most, ahogyan pedig nagyon is szeretném, mert rohamosan el fog terjedni itthon is, hát fölösleges hadakozni ellene, és végül is nem jelent semmit. Csak annyit, hogy egy "rossz amerikai" szokás beglobalizálja magát, elfojtja a helyi kultúrát.) 2022. december 10: Időközben egy amerikai rokonom a West Pointon végzett, tőle kérdeztem meg, mi a helyzet, és szerinte a szabályzat erről nem rendelkezik. De akinek van pontosabb infőja, szívesen veszem, ha felvilágosít!
Úgy láttam, hogy Vito és Emanuel némi büszkeséggel olvasta a hírt a mai képújságban.
Még nem tudni, hova megyünk, mi lesz a berakó kikötő?
Egyelőre 7 csomós, "gazdaságos" sebességgel megyünk. Délután lefújták Pasajest, és megyünk északra. Bremen - Athladi (görög) úton dolgoznak, hallisztet vinnénk. Ez az út csúcs lenne.

Október 6. szerda, úton, Aradi vértanúk napja. Kíváncsi lennék, hány nap kell a rakomány lekötéséhez? Mert ugye tegnap is ezen dolgoztak, ma is, és még nincs lefixálva. Persze az igazság az, hogy fogalmam sincs, mi munka fekszik egy ilyen távirat mögött: berakó kikötő ez, berak annyi amazt, ügynök, kirak ott, ágens, kiállási idő... Szóval megyünk bele a bizonytalanságba.
Viszont nyár van, és ez is valami. Ha most is acél lenne bennünk, akkor mint a keljfeljancsi, úgy lityegnénk. Vacsorára bundás alma, egy nagy tányérral ettem.
Kitaláltam, hogy a kezemen meglazítom a kötést, és ezzel elértem, hogy legalább ébredés után nem zsibbad annyira a kezem, sőt, némi javulás is van.

Október 7. csütörtök, úton. Az történt, hogy nem tudjuk, hova megyünk. Még délelőtt jött egy hír: Rotterdam lesz, de estig nem kötötték le. Holnap muszáj valamit mondani, mert túlmehetünk Rotterdamon...

Október 8. péntek, úton. Délelőtt semmi. A barba teljesen fel volt spannolva, hogy mi lesz a következő út, de persze bármilyen egyezségre is jutottunk, a vége az, hogy bármi, mert oda megyünk, ahova küldenek. Fél négy felé, úti cél helyett kérdést kaptunk: fel tudunk-e venni 2600 tonna lisztet Rotterdamban King's Lynn-nek, azzal a kikötéssel, hogy a merülés nem lehet több mint 4,6 méter. Nem lehetett, és ekkor Fabian felhívta a hajóbérlőt. Gyorsan megegyeztek, hogy nem küldenek el ezért a rakományért, hanem menjünk egyenesen Norvégiába, Sunndalsörában rakunk be alumíniumot, valószínűleg Lisszabonnak (de lehet, hogy Gaetába visszük, akkor ez ugye olaszhon).
Délután Encsike hívott, gondolom bele a vakvilágba, csak egy próbálkozás volt, de megtalált, épp volt vonal. Mindketten megörültünk a lehetőségnek, hogy beszélhetünk, és jól kihasználtuk.

Október 9. szombat, úton. Szerencsénk is van. Most szép időnk van, Neptun velünk van, viszont a Vizcaya és az Angol csatorna bedurrant, na meg a portugál vizeken is vihar van.
Ennyi. Csendes nap, írom a könyvem és rettenetesen élvezem. Meglehetősen gördülékeny, de a téma... azt hiszem, ilyenekre szokták mondani, hogy eldurrant az agya a pasinak... Most az a címe, hogy Hárman a túlvilágról, de ez túl hangzatos, ehelyett kell egy jobb, bár ez egész jól kifejezi a lényeget. Viszont ilyen címmel szoktak horrort írni, ez pedig távolról sem az...

Október 10. vasárnap, úton. Hasonló körülmények között telt a vasárnap is. Majdnem olajtengeren hajózunk. A munkáimmal naprakész vagyok, így aztán éjjel is, délután is elég sokat írtam. Már 471 ezer bötünél tartok... Két nap múlva érkezünk, nagy valószínűséggel valahol horgonyra állunk, az volt a péntek esti info, hogy csütörtökön kezdik a berakást. Nincs ellenemre.
Hajnali négykor volt vonal, a norvég fúrótornyokon van mobil hálózat, hát küldtem egy "jó-éjt-puszis" sms-t az asszonykámnak. Szegény erre richtig válaszolt, még nem tudott elaludni... Majd otthon kézbe kell vegyem a kezelését. Tudhatná, hogy mindig jók az ötleteim, és be is jönnek a tippjeim. Majd elviszem egy dokihoz, aki hipnózissal kezel alvászavart. Ebben a témában most teljesen offé vagyok...

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Szeptember 29. szerda, Newport. Esős nap, így aztán csak délután fejezték be a kirakást. Közben kimentem orvoshoz, a jobb lábamon valami bőrnyavalya keletkezett a bokám alatt, a bal lábamon pedig nem gyógyuló valami van, amin képződik valami sprőd bőr, de fürdéskor mindig leázik, és kezdődik elölről.
Hétre ígérték a révkalauzt, aki kivisz a folyóra, de csak nyolcra jött, hülyén túlszervezett a pilotszolgálat, így aztán nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Jól elment az idő, a tingli-tangli is fárasztó ám, ha az ember már menne egy kicsit pihenni! Átálltunk, és tizenegykor már elkezdték a berakást.
Ennyi. Holnap vége a hónapnak.
Két hete itt volt az Isartal, Oltmanns a barba rajta, és orosz a chief. Biztosan Mihail.
Nem tudom, mit játszott a Fradi a Milwall-lal. Szabolcs nem smste meg.

Szeptember 30. csütörtök, Newport, úton. Ezt most elkiabálom. Már azt, hogy ma elmegyünk, mert tegnap este az volt a hivatalos álláspont, hogy az esti dagályt lekéssük, és holnap reggel megyünk el. Ma reggel egykor mentem aludni, és ötkor keltem. Amikor kimentem a deckre, láttam, majdnem a fele rakomány bennünk van. Na, majd meglátjuk. Pedig éjjel végig esett az eső, ám ez a "félkész" vasnak nem gond.
Apálykor a fenéken ülünk. De legalább nem olyan ocsmány helyzetben, mint amikor az Isartallal Inverkeithingben jártunk, vagy valahol a Temzén. Itt lapos a fenék, nem dőlünk, nem szakadnak a kötelek.

Aki utálja Budapestet és a magyarokat
Amikor ebédelni mentek a melósok, egy idősebb szivar szóba elegyedett velem. Hamar ott tartottunk, hogy magyar vagyok.
- Utálom a magyarokat... nem szeretem Budapestet... - mondta vigyorogva.
- Aztán miért? - kérdeztem kissé megbántva. - Volt egyáltalán Budapesten?
- Hát persze, hogy voltam! Utálatos kirándulás volt. Hogyne, amikor egy hetest kaptunk a magyar válogatottól! Bizakodva jöttünk Pestre a papával, akkor 13 éves voltam, hogy visszavágunk a 6-3-ért. Azt is láttam a Wembley-ben. Mindkét meccs után sírtam! Nagy játékosaitok voltak! Grosics, Hidegkúti, Bozsik, Buzánszky, Kocsis... Érdekes, Puskás nevére nekem kellett rávezetnem. - aztán nevetve hozzátette: - Budapest szép, a magyarok kedvesek, csak az emlék rossz! Hogy az a magyar csapat milyen fantasztikus volt! Azt sose felejtem el, ahogyan azok játszottak!

És aki szereti Budapestet a magyarokat
Nick, a foreman mutat a raktárba egy srácot, amikor kiderült, hogy magyar vagyok. ő is magyar, Borosnak hívják. A papája jött ki Walesbe, ő itt született.
Nyomás le a raktárba.
- Beszélsz magyarul? - kérdeztem bizakodva.
- Pardon?
- Do you speak Hungarian? Nick mondta, hogy magyar származású vagy.
- Ó, nem, a papám magyar, nem értek semmit. De Magyarországon voltam háromszor: amikor 7 éves, majd 15 éves voltam, és két éve. Budapest nagyon szép, szeretem. El kéne menni még, és egy kicsit megtanulni magyarul.
- Hát csak menj... Mond meg a papádnak, hogy a magyar chief üdvözli.
- Átadom, persze átadom - mondja vigyorogva.
A berakást negyed tízkor befejezték, félkor elmehettem aludni.

Október 1. péntek, úton. Amíg a Bristol öbölben hajóztunk, még csak-csak, elment, de nem volt az igazi. De aztán délután négy felől Scillynél délnek fordultunk, onnan már igazi szar volt. Jobbról elölről, félpofára kaptuk a hullámokat, hatra tengeribeteg is lettem. Nem kellett a vacsora, rögtön húztam az ágyba, azzal, hogy fél óra fekvés után elmúlik, de arra ébredtem, hogy az éjféli őrségre kelt a mobil.

Október 2. szombat, úton. Lityegős nap, de jóval kisebb mértékben. Olyannyira, hogy éjszaka írtam egy jó rakatot, már 414 ezer karakternél tartok.
Délután fejtágítás a hídon. Semmi más.
Hacsak az nem, hogy amióta beszálltam, újra zsibbad a bal kezem három ujja. És ez egyúttal azt is jelenti, hogy 80%-ban csökkent az érzékelőképessége. Nincs rá gyógyszer, ki kell kötni és rögzíteni éjszakára, ezt persze csinálom, de nem javul. Lehet, hogy meg kellene műteni a csuklóm, dr. Kómár tanár úr azt mondta, hogy ez egy kis operáció. Na, ja. Neki. Nem akarok még egyszer így behajózni. Ugyanígy jártam az Isartalon, és az RMS Andromedán is, beszállás után kiújult, és kínlódtam vele amíg ki nem szálltam.

Október 3. vasárnap, úton. Reggel is írtam, fontos részeket. Délre kitört a nyár: süt a nap, 19 fok van, sima a víz, csak enyhén billegünk, ahogy a hosszú, elnyújtott döghullámok jönnek. De négy után ez is elmúlt, amikor befordultam Aveiro irányába.
Jó lenne, ha érkezéskor kikötnének, holnap reggel 6-kor ott lehetünk. Kedd ünnep Portugáliában, és nem dolgoznak, valószínű, hogy csak szerdán kezdenék a kirakást, ez a helyzet az ügynök szerint.

Október 4. hétfő, úton, Aveiro. Hatalmas köd szállt ránk hajnali négykor. Azt tudtuk, hogy a kikötőbe csak nappal visznek be, így aztán nem lepődtem meg, hogy senki nem válaszolt a hívásomra, hiába kell érkezés előtt két órával bejelentkezni.
A köd miatt csak 11-kor jött a révkalauz.
Keskeny a bejárat, nyugati döghullámok jöttek, hát nem volt könnyű bekormányozni a hajót. Szinte nem is ismertem rá a kikötőre. Óriási beruházások, építik a rakpartokat, egy négyszögletes medencét építettek oda, ahol pár éve még csak egy rakpart volt. Biztos vagyok benne, hogy éveken belül jelentős kikötő lesz. Jó a fekvése, és tud terjeszkedni.
Kikötés előtt valami nem volt gömbölyű... Túl sokan vártak a rakparton.
Kitettük a járót, lementem merülést nézni, ott az ügynök. - Csak nem most kezdenek kirakni?
- De. Óránként 50 darabot raknak ki, legfeljebb 6 órára van szükség. Este elmehetnek.
Hát ez nem passzol ahhoz az információhoz, amit telefonon adott! Annyi jó azért volt, hogy az esti kimenetelt lekéstük, és holnap indulunk.
Encsi nem hívott amikor sms-t küldtem, és arra se reagált, hogy hívtam. El nem tudtam képzelni, mi történt! Ilyenkor tudok ám aggódni, de rendesen! Körülbelül olyan színvonalon, ahogyan ő félti Nimródot meg a Szabolcsot, meg engem... Aztán kiderült, otthon hagyta a mobilt. De azért este beszéltünk.

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

Szeptember 27. hétfő, úton. Ez mindig így van: ha lassan akarsz menni, akkor az istennek se tudsz, ha sietni kell, akkor meg mint a csiga. Most a reggel hatos érkezés érdekében éjfélkor lelassítottam. lassú menetben 9 csomót teljesítettünk, levettem egész lassúra, ezzel 8,7 volt a sebesség. Így kénytelen voltam egy kanyart csinálni, mert az utolsó órát teljes sebességgel akartam megtenni. Ez 14,2 csomó volt. Persze nincs mit csodálkozni, a tenger felmenőbe volt a Severnre, hát vitt minket magával.
Az ügynök kellemes hírt hozott: csak holnap kezdik a kirakást.
Nagyszerű! Akkor kimegyek! Mondom is a barbának, és fél délben nekivágtam.
Kifelé menni mindig kellemes, csak vissza ne kellene jönni.

Newport
Amilyen randa a kikötő, annyira kellemes a dél walesi kisváros. Első volt, hogy fodrászt szereztem magamnak. Kivártam a sorom, a kamerát betettem a táskába, és beültem a székbe. Elmagyaráztam a hölgyikének, hogy milyen fejet akarok, és megállt bennem az ütő: a táskám mellett ott ült egy fazon, aki látta, hogy beletettem a kamerát. Na, most egész idő alatt azon szurkoltam, nehogy vegye a táskám, és kisétáljon az ajtón. Ja, a fószer sötét bőrű, indiai volt. Elismerem, ez afféle ösztönös rasszizmus, ha egy fehér maffiózó ült volna mellé, attól nem féltettem volna. Biztosan ugyanaz a reakció, ami a finn vámosokat arra indította, hogy csak Emanuel kabinját forgassák fel. Mivel a kamera megvan, így látható, hogy az aggodalmam felesleges volt.
Lassan bandukoltam, semmi dolgom nem volt, csak a videózás és ha látok papírboltot, akkor oda bemegyek. És lám, milyen szerencsém volt, amikor végleg letettem arról, hogy találok egy üzletet, akkor megtaláltam. Vettem írógéppapírt, borítékot, két tollat, így most már tudok levelet írni.

Walesi emberek
Azt álmomban se gondoltam volna, hogy ennyi színes bőrű lakik errefelé. Minimum 50%-a a lakosoknak indiai és arab, persze van más is.
Én ennyi nagy seggű csajt utoljára Rióban láttam. Úgy saccolom, hogy 60-65 kilogramm az egy főre eső nagyseggsúly. És mindemellett a zöme testhez símúló göncbe préseli a tömény bájait. Hát nem mondom, néha igencsak én voltam zavarban helyettük. Úgy kell nekem. A pálmát az a fiatalasszony vitte el, aki emellett még kilencedik hónapban volt, és testhez feszülő nadrágban és pólóban kellette magát.
Láttam egy szerencsétlen pasast is. Azt hiszem, én nagyjából az egyharmada lehetek, olyan 330-350 kilóra saccoltam. Egy speciális motoros, négykerekű szerkentyűn görgött, biztos, hogy nem képes lábra állni. Mindene lefolyt a járműről, a tarkója olyan vastag volt, mint a derekam. Viszont nagyon határozottan közlekedett.

Milyen az idióta anyuka?
Elmondom:
Az idióta anyuka nagyjából huszonöt éves, kissé testes, hogy finom legyek, bundás szegélyű rózsaszín kabátot visel, piros hosszúnadrágot és fekete surranót. Nyilván azért öltözik így, mert bizony elmegy már a meleg ruha, és a surranóban nem fázik a lába, logikusnak tűnik, nem?
Az idióta anyuka nyitott gyerekkocsit tol.
A gyerekkocsiban az idióta anyuka gyereke ücsörög.
Az idióta anyuka szegény gyereke egy szál ujjatlan trikóban, rövidnadrágban és mezítláb fázik a gyerekkocsiban. A szája széle biztosan divatból kék szegénynek.

Megettem egy melós ebédet
Délben voltam kint, hát nagyon sok melóssal találkoztam, akik ebédelni mentek. Szobafestők, gépszerelők, mindenféle idősebb mesterek és a fiatalabb segédjeik. Szinte kivétel nélkül sült krumplit ettek. Egy zacskónyit, vagy egy papírtálcányit tartottak az egyik markukban, és a másikkal menet közben tömték a fejüket.
Na, gondoltam én is megkóstolom, mert az ebédet nem vártam meg, már elmúlt egy óra, és éhes is voltam. Találtam egy gyorsbüfét, ami burgonyaételekre specializálódott.
Kértem egy adag csipszet. Jól megpakolták a tálcát, ott volt a só, mindenki úgy sózta magának, ahogyan akarta. Volt ecet is, én nem öntöttem rá, mert milyen az, de az előttem levő idős hölgy úgy meglocsolta, hogy az illatát még én is éreztem mögötte. (Innen tudom, hogy ecet volt.)
Hát, mit mondjak? Olyan lágy, és málós-grízes volt, ráadásul jól átitatva az olajjal, egyszóval nem az, amit szeretek. Én sose dobok ki kaját, de most az egyharmadát a szemetesbe dobtam, még az is megfeküdte a gyomromat, a hajóra érkezve nem is ettem meg az ebédem, pedig Jacek félretette.



Valami olyasmit is láttam, ami a gyermekkoromat idézte. Akkoriban reklám nyista, illetve csak módjával. Így aztán vevőcsalogatónak kitalálták, többek között, a mozgó kirakati bábut. Ezt motor hajtotta, és bólogatott, vagy valami egyszerű műveletet csinált.
Hát egy cipőkelléküzlet kirakatban láttam egy ilyen figurát, amint szorgalmasan kalapálja a cipő sarkát...

A Newporti ökör
Van egy kis tér, ahol egy ökör bronzszobra látható. A talapzatra egy bronztáblán olvasható, hogy amikor megérkezett a kereszténység a világnak ebbe a sarkába, isteni sugallatra meg kellett keresni azt a helyet, ahol a fehér ökör él, és ott felépíteni a templomot. Nos a fehér ökröt megtalálták, és templomot emeltek azon a helyen... Viszont ahol áll, templom nincs, de van két szupermarket és egy bevásárlóközpont. Persze elmondhatjuk, hogy megérkezett a pénzisten és ezek a templomai...
Itthon aztán egész délután és este regenerálódtam. Jól elfáradtam, a visszaút 50 percig tartott. Azt hiszem, jó videót készítettem.


Szeptember 28. kedd, Newport. Reggel hétre ígérték a kirakás megkezdését, de nyolc előtt nem tudták beváltani az ígéretet, mert a szalagvágó a raktárban volt elfoglalva. Nem valami pompás szervezés, de ennek mi csak örülünk, mert biztosabb, hogy nem megyünk el ma este.
És persze nem is bíztattak semmi olyasmivel, hogy befejeznék ma. Esély az indulásra csak a holnap esti dagálynál lesz. Ez jó a brit folyami kikötőknél: az árapályhoz vagyunk kötve, és sokszor előfordul, hogy a rakodási művelet befejezése után van még 5-8 óránk egy kis pihenésre.
A másik, a berakó rakparton viszont 24 órás munkarendben dolgoznak, hát jól el leszek foglalva.

Kocsmaügyek
A két matróz kiment este a legközelebbi kocsmába. A tulaj minden este 10-kor tombolát rendez. A nyeremény 3x1 üveg bor. És a kedves közönség megvesz több mint 100 tombolajegyet, á 1 font, és reménykedik, hogy megnyerik. A bor finom, ezt mondta Vito, mert az egyiket ő nyerte meg. De azért a haszon se megvetendő, és az, hogy sok embert vonz a kocsmába, és addig, amíg elérkezik a 10 óra, addig is iszik a nagyérdemű.
Hadd csodálkozzam megint: a foreman feltette a szokásos "brit" kérdést.
- Chief, voltál inni az este?
Ez valami eszement dolog! Hogy az Istenbe lehet program az, hogy elmegyek a kocsmába és jól berúgok? Persze minden este. És ez a szórakozás egy valamirevaló férfiember számára! Őrület!

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Szeptember 21. kedd, úton. A váltáskor elmondta, hogy másfél óránként jelzett a fenékkút, hogy megtelt, eddig csak a szivattyúval szívták ki, de most vödörrel kimerik azt is, ami benne maradt, hogy egy kicsit tovább alhassanak a matrózok, később jöjjön a riasztás. Megadta az ukázt, mit csináljak, ha szivattyúzni kell megint.
Éjjel kettő után öt perccel jelzett az elektronika legközelebb.
Lassítás, hogy ne jöjjön annyi víz a deckre, eltértem harminc fokot, hogy a hullámok ne a jobb oldalon lovagolják végig a fedélzetet.
Vitalino elindította a szivattyút, ezt a hídról láttam, a jelzőlámpa kigyulladt. Utána jött Emanuel szólni, hogy mennek a fedélzetre. Villany felkapcsolva, kiálltam a szárnyra, a külső híd legszélére, és oldalt kihajolva láttam, amint lerohannak a keskeny fedélzetre, és mindegyik kinyitja a szelepet, amelyik rá esett, majd iszkiri vissza a felépítmény takarásába. Tíz percig ment a szivattyú, majd újra le a deckre, lezárni a szelepeket.
Utána elmentek aludni, én visszatettem a sebességet az eredetire, visszaálltam az útirányba, és "élveztem" a négy és fél csomós sebességet, amivel araszoltunk ebben a nagy moslék lavórban, amit Balti tengernek hívnak. Viszonylag kicsi, és mégis mennyi tragédia fűződik a nevéhez: a Jan Hewelius, aztán a komphajó, amelyik Rigából indult (a nevére nem emlékszem), hogy csak a legnevezetesebbeket említsem!
Három után egyre sűrűbben néztem az órát, mert másfél órára saccoltam, hogy jön a következő jelzés. De nem! És egész hatig semmi nem jött, a tenger elcsendesedett, a sebessséget vissza tudtam vinni egészen 8,8 csomóig. Hatkor jött a barba, akkorra a tenger már kezdett megint hullámos lenni és spriccelni az orrnál.
- Hihetetlen, hogy nem jelzett be éjszaka! - mondja zavart arccal.
Nem volt időm elmondani, hogy mikor csendesedett le, mert bejelzett a rendszer megint. Most megvártam, hogy a srácok beindítsák, és csak utána mentem aludni.
Hajnali kilenckor bejön a barba:
- István, kelj fel, le kell mennünk a raktárba, nagyon jön a víz... - mondja nagy aggódva, és elrohant.
Felöltöztem, hálát adtam Malaknak, az előző chiefnek, hogy itt hagyta a gumicsizmáját, másként nem tudom, hogyan tudnék létezni most?
Le a raktárba.
Vittem a kamerát is, készítettem egy rövid felvételt.
Utána fel a hídra.
Szóval nem volt sok értelme felkelnem és lemennem, mert csak a tényt tudtuk megállapítani. De Fabian felhívta a tulajt, elmondta, hogy mi a helyzet. Azt hiszem, az volt a legnyomósabb érv, hogy halljam, legyek fültanúja a beszélgetésnek.
Szegény feje, tele van stresszel, tudja, nem hajlandó elhinni, hogy nem tehetünk ebben a helyzetben mást, mint szivattyúzzuk a fenékkutat. Mr. Held mondta neki, hogy ki ne menjünk a Kattegatból, amíg az idő meg nem javul. Az Északi tenger még szarabb, mint a Balti. Ez kissé megnyugtatta.
Ha ennyire lenne biztos a lottó ötösöm!
Amikor a fentieket leírtam, bejön a barba:
- Gyere István, beszélni akarok a tulajjal, legyél fültanú.
Persze én csak azt hallottam, amit Fabian mondott, de abból egyértelmű volt, hogy Mr. Held nem akarja értesíteni a bérlőt, őszerinte nem is kellett volna lemennünk a raktárba. De a captain csak mondta, és érvelt, hogy a hajóbérlőt értesíteni kell, és ha ők nem teszik meg, akkor muszáj lesz hogy ő hívja fel a norvégokat.
Végül megígérték, hogy beszélnek a Lys Line-al.
Vagy fél óra múlva cseng a telefon.
A barba vigyorgott, fülig ért a szája... Örömmel mondta: - látod, beszéltek a bérlővel, ők azt mondták, hogy azonnal álljunk meg, és ha nem tudja a személyzet elintézni, menjünk be Fredrikshavenbe. Nagy kő esett le a szívéről, teljesen felszabadult lett.
Mivel nyugati szél volt, ezért Falsterbónál nem fordultunk Koppenhága felé északra, hanem bementünk a partok alá, és horgonyt dobtunk. Kinyitottuk a raktárt, ahol a folyás volt, a sarokgumik el voltak deformálva, kicseréltük őket. Két óra múlva már újra menetben voltunk. Most már csak azt kéne tudnunk, mit csináltunk? Nem hinném, hogy messze van a próba, mert mindenütt dühöng a vihar, a Kattegatban nyugati-északnyugati 8-9-es van.

Szeptember 22. szerda, úton. Viharban...

Szeptember 23. csütörtök, úton. Dühöng a fos idő...

Szeptember 24. péntek, úton. Szar a köbön...

Szeptember 25. szombat, úton. Az utóbbi napokban képtelen voltam elővenni a notebookot, hogy írjam a naplóm. A hullámok oldalról jöttek, és aki tudja, hogy mit jelent a hajóban teljes vasrakomány, az tudja, hogy mint a keljfeljancsi úgy billegtünk. A szél északnyugati volt, 18-22 m/s, ez átmenet a 8-as és 9-es vihar között. És ezt az idióta hajót (német tervek alapján) úgy csinálták, hogy csak egy kijárat van a lakótérből. Ez speciel a jobb oldalon van, tehát amikor kijöttünk a Skattegatból, elhagytuk a dán csücsköt a hullámok jobbról próbálták feldönteni a hajót. Ez azt eredményezte, hogy a bejárati ajtó úgy jó átlagban fele időt vízzel elárasztva töltötte. Nos, amikor nem volt víz, akkor kellett kiugrani, és hátrarohanni a lépcsőig, ami van vagy hat méter, de közte akadályok, tehát nem lehet célirányosan rohanni. Fogózkodni is kell... rettenetes volt!
Most már nyugodtan elmondhatom, hogy mindössze egyszer áztam el, és különösebb baleset nélkül megúsztam a három napot.
Csak a végére a lábam már fájt, annyit kellett kiegyenlíteni a billegést.
Hogyan lehet így enni? És főleg levest? Mert muszáj, Jacek nagyon finomakat alkot. Hát az ember a levegőben tartja a tányért, és arra koncentrál, hogy kitalálja, a leves melyik oldalon akar meglépni a tányérból. Aztán amikor megy fel az ember a hídra, előbb felveszi a gumicsizmáját, mert ez egy ilyen előkelő munkahely, úgy megyünk a hídra, mintha ganyézni mennénk a téeszistállóba, s ekkor jön a door service, vagy más néven az ügyeletes ajtónálló, és amikor mondom: most, kinyitja az ajtót, én meg uzsgyi, rohanok a hídra. Arra nincs idő, hogy az ajtó zárásával is bíbelődjek. Mert kilincs nincs, akkor csak be kéne csapni, de az már régen elhagyta magát. És persze a hat kallantyú, amivel rá lehet feszíteni, azok közül a felsők elég lazák, tehát mind a három kézre szükség van egyszerre, ha be akarja valaki gyorsan csukni.
A hídon az ember elvan. Leül a szófára, és amikor a pontot kell feltenni a térképre, és beírni a naplót két óránként, akkor valahogy összeszedi magát, feltápászkodik, és öt percet megpróbál a lábán megállni. Ilyenkor persze nincs lemenetel a felépítménybe, hát ha pisilni kell, mert bizony hat óra alatt rájön az emberre, akkor kiáll a szélbe, és úgy irányítja, hogy a vihar lefújja a hajóról...
Na, most képzeld el, a tengerészhölgyeket...

Tudok öt sört kérni...
Első alkalommal, 22-én hajnalban, amikor lejöttem, és még nem volt door service, a kezem tele termosszal, kávés eszcájggal, hát annak köszönhetem, hogy megvannak az ujjaim, hogy a termoszt törte a becsapódó ajtó apró ripityára, nem a kezem. Ekkor döntött a barba arról, hogy mivel a matrózok úgy se tudják kidolgozni a munkaidőt, mert naponta lemennek a raktárba, és a gumicsere után is kimernek négy öt vödörnyi vizet félnaponta, hát ajtóügyeletet adjanak éjjel-nappal. Ami annyit jelent, ha le kell mennünk a lakótérbe, akkor beszólunk a szalonba a hangosanbeszélőn, és Emmanuel vagy Vitalino az ajtóban lesi érkezésünket, és villámgyorsan nyitja-csukja az ajtót. Volt olyan is, hogy Vitalino nem volt villámgyors, hát én még beslusszantam, de őt telibe kapta a hullám, szegény ott állt zavartan a folyosón és intenzíven csurgott. Én meg, amilyen gonosz vagyok, jól kiröhögtem, persze végül ő is velem nevetett. Közben megjött, hogy a következő út: Newport - Aveiro, és vasgurigákat viszünk.
Ma az Angol-csatornában hajózunk, és a délutánt arra használtam ki, hogy az elmaradt adminisztrációt pótoljam, így most naprakész vagyok.
Időközben megjött a 7-es nyugati szél, és hullámok... A franc aki megeszi.



Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Szeptember 18. szombat, Muuga, úton. Egykor ébresztett Vitalino, mert meghagytam, ha munkával elérkeznek egy pontra, keltsen. Reggel nyolcig 1060 tonnát raktak be, így biztosnak látszott, hogy vasárnap dél körül indulhatunk. Műszakváltáskor elmentem, megint aludtam egy órát, fél héttől fél nyolcig.
De a következő műszak belehúzott, igaz, nehezebb gurigákat raktak, duplájára nőtt a teljesítmény.
Délelőtt a barba kiment vásárolni a hajónak. Vett mindenféle zöldséget, kaját.
- István, rettentő szomorú hely... a szovjet típusú panelházak, minden szürke, kopott, lerobbant. - mesélte. ő tudja, én nem voltam kint.
Fél kettőkor megint aludtam egy órát, Encsike keltett, apáék nálunk voltak, ma ünnepelték az asszony névnapját. Apával is beszéltem, hamarosan megjelenik a legújabb könyve, és egy novellásköteten is dolgozik. Szerintem az is megjelenik, mire hazamegyek. A lényeg: teljesen jól van a műtét után.
A berakás fél kilencre lett kész. Az utolsó két órában sokat rohangáltam, be kellett állítani az úszáshelyzetet. Minden becsület a munkásoké, mert mindent megcsináltak az első szóra, nem kellett vitatkozni semmit.
Kilenckor beleájultam az ágyba.
Éjfél előtt alig tudtam kikászálódni.

Szeptember 19. vasárnap, úton. A hajnali őrséget végigültem. Kókadoztam, álmos voltam, de csak kibírtam.

Beáztunk
Dél előtt öt perccel jön a barba:
- Chief, menjen le a raktárba. Tizenegykor bejelzett a fenékkút, kiszivattyúzták, de beázunk több helyen.
Ó, hogy a fene egye meg... gondoltam, de nincs mit tenni, gyerünk átöltözni, és le a raktárba. Három helyen, ahol a raktártetők illeszkednek a jobb oldalon van a falon a csurgás. A szép az egészben az, hogy a hullámok balról jönnek. Fel a hídra, jelentem a captainnek.
- Menj a srácokkal, én a hídon maradok, és próbáljátok eltömíteni habbal.
Vagy öt flakon habot elhasználtunk. Utána le a raktárba. Hiába mondtam a barbának, hogy a habnak időre van szüksége, amíg kiterjed, és megkeményedik, csak leküldött, persze semmi eredmény nem látszott. Most a parancsnok is lement a raktártetőre, még kinyomtak vagy három flakon habot. Utána én le a raktárba, továbbra is folyt.
Utolsó akcióként még nyomtunk két flakon habot a keretre a raktártetőn hasalva. Kicsit azért ciki volt a dolog, mert nem leányálom a hülye sima raktártetőn mozogni, amikor billeg a hajó, fúj a szél és hordja a vizet. Persze mindenki tudja, hogy a biztonsági öv előírás, de az a baj, hogy a kötél végét nem lehet az előíráshoz rögzíteni, a raktártető meg sima, és nincs mihez...
Végül nem sokat tudtunk csinálni. A raktártető továbbra is beengedi a vizet. Szerencsére éjfélre elcsendesedett, de még így is fél éjfélkor felkeltett a barba, hogy menjek, nézzem meg.
Kevés víz folyt be, a fenékkútban mindössze tíz centi víz gyűlt össze.

Szeptember 20. hétfő, úton. Délelőtt küzdöttek a vízzel, de délre minden elfelejtődött, napsütés, sima tenger, szép az élet gyerekek!
A délutáni kávé után fejtágítást tartottam a hídon, és mire befejeztem, megint dühöngött a szar. Elég volt fél óra, hogy a szél felkorbácsolja a hullámokat. Estére jócskán mozogtunk, de ez nem volt vészes. Volt némi vonal így a barba felhívta Mr. Heldet, a tulajdonost. Ehhez tudni kell, hogy reggel telexet is küldött, amiben részletesen leírt mindent. Erre nem is reagáltak. Váltáskor úgy beszéltük meg, hogy fél éjfélkor felkelek, és tartok egy körutat a raktárban szolgálat előtt.
Tizenegy húszkor jön a barba, és felkeltett, hogy aludjak nyugodtan, csak éjfélre jöjjek fel a hídra.
Aranyos!
Öt perccel fél után jön, hogy mégis menjek, mert segíteni kell.
A két matróz vödrözte a fenékkutat, és mivel nem látta őket a hídról a barba, ezért én a fedélzetről szemmel tartottam Emanuelt, és időről időre "beszámoltam" a barbának, hogy mi történik. Ez főként kézjelekkel történt, mert hallani semmit a szél süvöltése miatt.
De jó, hogy nem én vagyok a parancsnok!
Sajnálom szegény Fabiant. Ugyanis látszik rajta, mennyire "szűköl". Félti a hajót, félti a személyzetet, félti a rakományt, félti az állását, igyekszik minden oldalról bebiztosítani magát... De ha valaki megnézi a hajónaplót, amibe utólag mindenfélét beírtunk, sorok közé nyomorítottunk, akkor nyilvánvaló, hogy utólagos bejegyzésekről van szó. Hiszen más kikötőknél nem szerepelnek, akkor Muugában miért tettünk volna másként?
Szegény feje most gyárt "Night Order Book"-ot, ("Rendelkezések az éjszakai szolgálat számára", valami ilyesmi az értelme) ami egyébként előírás, de minden hajón lazán veszik, most két hétre visszamenőleg bejegyzéseket ír, hogy a mostani szar időre is írhasson mindent, ami bizonyítja, hogy mindent megtett.
Persze mindent megtettünk, amit mi tehettünk. Rossz időben nincs sok esély, hogy találomra befoldozhassuk a rést, ahol bejön a víz!

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő  többkötetes enciklopédia  kötetenként is megrendelhető, megvehető.

Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/    

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Szeptember 14. kedd, úton. Dühöng a vihar, de hátulról kapjuk, így nem jelent gondot.

Szeptember 15. szerda, úton, Sipoo. Isten éltesse Encsikét a névnapján! Négyre értünk a helsinki pilot beszállóhelyre, negyed hétre kikötöttünk. A révkalauz nevetve mutatta, hogy egy parti őrség hajó követ minket. Nagy valószínűséggel nálunk teszik majd tiszteletüket, ugyanis török volt a berakó kikötőnk.

Látszik rajtam, hogy rendes ember vagyok
Nem is csalódtunk. Kikötéskor megjelent a tulli, azaz vám feliratú autó, bejött két szivar, elvégezték a beléptetést, majd megérkezett a tengerészek által "black gang"-nak nevezett csapat, akik ilyenkor alaposan átkutatják a hajót. Végigmentek a kabinokon, az összes helyiségen, fedélzeten, gépházban.
Bennem volt a frász egy picit, mert ugye Gibraltárban vettem egy vodkát, azt még nem volt időm kinyitni, és a barba is adott egyet, hogy legyen mit adni a melósoknak, ha végeztek a kirakással. És ugye fejenként csak egy üveg ital lehet mindenkinél. Szerencsére nem jutott ember egyszerre minden kabinba, hát volt időm bemenni a sajátomba, kinyitottam az ablakom, és az orosz vodkát kidobtam a vízbe. Inkább vesszen 3 angol font, mint fizessek büntetést. A vámosok leragadtak Emanuel kabinjánál. Egyszerű a magyarázat:
Emanuel barna bőrű, göndör hajú, tehát csak drogcsempész vagy terrorista lehet.
Na, arról nem is beszélve, hogy van Manunak egy DVD lejátszója és egy hifi tornya, azt semmi másból nem vehette, mint csempészeten keresett pénzből.
Totálisan felforgatták a kabinját.
Persze semmit nem találtak, de ne higgyük, hogy a vámosokon kifoghat egy zöld-foki szigeteki bunkó!
Elmentek a drogkereső kutyákért.
Ez nekem meglepetés volt, mert német juhászra számítottam, és valami hosszú szőrű, fekete foltos, fehér blökiket hoztak - ja, az a fajta, mint Mézga Aladár kutyája, a Blöki - és ráeresztették a matróz kabinjára. Nagyon "idegesnek" tűntek, szinte vibráltak a feszültségtől. Kíváncsi lennék, mi az ára egy ilyen kiképzett jószágnak. És persze csak Manu kabinjába mentek! Máshova nem vitték be, illetve a tisztesség kedvéért a végén szabadon kóricálhatott egyet a kutya a felépítményben.
Természetesen semmit se találtak.
Ezen az egészen csak én vesztettem. Egy üveg vodkát, mert kidobtam, pedig megtarthattam volna, hiszen hozzám be se jöttek. Elvégre én fehér ember vagyok, az első tiszt, ugyan miért keresnének nálam drogot? Ez teljességgel ki van zárva! Nyilván látszik rajtam, hogy rendes ember vagyok, ezért még úri becsületszavam se kérték, hogy nincs nálam kábítószer.
Ezt hívják úgy, hogy a jog előtti egyenlőség.

Így működik az EU-ban a harc a rasszizmus ellen.
Jó itthon lenni Európában.
Nyolckor elkezdték a kirakást. Két nap, valószínű holnap este elmegyünk.

Van térképünk Kamcsatkáról
Megkaptuk a rendelt gépalkatrészeket, meg egy csomó navigációs kiadványt, köztük tíz új térképet. Bőszen cseréljük le a Malak féle állományt, ugyanis ez a szivar nem rendelt egyet sem, sok 1993-ban nyomtatott térképen dolgozunk. Ezt segítette az a hülye német szemlélet (más hajón is találkoztam vele), hogy a partvonal nem változik, minek új térképet venni?
Nos, a salátának valók között volt a Szicília déli partját ábrázoló 2123-as számú térkép is. Ezt megrendeltem, és ez úgy megy, hogy odaadom a barbának, ő pedig elküldi a cégnek.
Nos, nézem az új térképeket, az első az egy kamcsatkai kikötő és az approach, azaz a kis léptékű megközelítő térkép. Hogy a fenébe lehet?
Töprengtem, megkerestem a faxot amit Fabian elküldött, ott a 2128-as térkép szerepel, és arra jutottam, hogy ahogyan a hármas számjegyet írom, azt ő nyolcasnak olvasta.
Megpróbálja visszaküldeni.
Délután leállt két órára a daru, lehet, hogy csak péntek reggel megyünk el. Jobb lenne, mert akkor nappal mennénk át Tallin mellé Muugába.

Szeptember 16. csütörtök, Sipoo. Egész nap kirakás, gyakran néztem az időjárást, mert állandó viharjelzés van érvényben, ez már a hülyeség határát súrolja, mert Koppenhága óta folyamatosan dühöng a rossz idő. Reggelre csak egy kis munka maradt.

Szeptember 17. péntek, Sipoo, úton, Muuga. Nyolcra kirakták a hajót. Pilot tízre. Manőverre menet jól lefejeltem a raktár oldalára szerelhető trepnit, persze a sarkát kaptam el, szerencsére csak egy puklit kaptam, nincs seb.
Jó hosszú út lesz, át kell menni a Finn öblön, és ott van Muuga ami valójában Tallin kikötője, oda csak a személyhajók mennek, a kereskedelmi kikötő ez. Acélgurigát rakunk be.
Furcsa dolog ez a naplóírás.
Ugye az nyilvánvaló, hogy az ember nem akkor írja, amikor a dolgok történnek, hanem utólag. Tehát már tudja, hogy mi lesz a végkifejlet, ha valami kerek egészet ír le. Így én már most tudom, hogy milyen dög fáradt leszek, és mennyire ki leszek dögölve... de még nincs itt az ideje:
Fél ötre kötöttünk ki, a munkát nyolckor kezdték. Huszonnégy órás munkarendben dolgoznak, így jók a kilátásaim. A barbával azért megbeszéltem, hogy a matrózok adnak őrséget, és én időnként elvonulhatok egy kis pihenőre. A kikötő meglepő látványt nyújtott, mintha nem is szovjet utódállamé lenne. Tiszta rakpart, modern épület, berendezések... Aztán kiderült, a Galvex amerikai-angol tulajdonban levő vállalat, így már érthető. Az is, hogy a melósoknak mindenük megvolt, ami a jó munkához kell, normális munkaruha, modern szerszámok, így aztán jó munkát is kaptunk. Ez teljességgel elképzelhetetlen volt a szocializmus alatt. Nem ittak úgy, ahogy beszéltek angolul, flottul ment minden. Jó, a munkához való hozzáállásnak vannak szocialista jellemzői, így a nyolc órás munkakezdés azt jelentette, hogy kilenc előtt tíz perccel szállingóztak össze a hajó mellett.
És még annyit: a gyár vámszabad területen működik... Hiába no, ha valaki barátja a hivatalnak, erre is kap engedélyt.
Fél tizenegykor elmentem alunni.


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

•   2004.

  Szeptember 8. szerda, úton. Encsike az alvás-specialista orvosához ment. Előtte tudtunk beszélni, s mivel gőzerővel írom a könyvem, és ebbe a gőzerőbe beletartozik az olvasás is, hát elmondtam röviden, hogy mit tudtam meg eddig a hipnózisról, és igyekeztem rábeszélni, keressen egy dokit, aki hipnózissal gyógyít alvászavart. És ezt beszélje is meg Terrayval, ne a háta mögött csinálja. Biztos voltam benne, hogy ő is egyetért majd. Késő este direkt fennmaradtam, hogy tudjunk beszélni, és kikérdezzem, mit beszélt Terray dokival. Hát az alvászavarra biztos jó a hipnózis, mondta a doki, de a lábrángásra nem, mert az szervi baj.
  Nos, ezzel meg én nem értek egyet, mert Dr. Völgyesi Ferenc könyvében pont ellenkező állásponton van, és ezt a praxisa alapján állítja. (Nohát, miket írtam akkoriban!)
  
  Szeptember 9. csütörtök, úton. Írom a könyvet. Már több mint 300 ezer betűt hoztam össze. Bemásoltam az Isartalon megírt részt, most azt fésülöm át, és passzítom a mostani szerkezethez.
  Ezzel kapcsolatban: vannak benne utalások, amik akkor teljesen élő gondolatok voltak, most halvány dunsztom nincs, hogy akkor mire utaltam. Most újra ki kell találnom.
  És már nagyon látom, hogy totálisan más könyv lesz, mint amit elképzeltem.
  
  Szeptember 10. péntek, úton. Nem jött össze a telefon az asszonnyal. Ennyi történt ma. Borús, nyákos az idő, de nincs hideg, húsz fok körüli a hőmérséklet.
  
  Szeptember 11. szombat, úton. Korábban megjött a vonal, mint gondoltam. Felmentem a hídra, és máris ping-pingelt a mobil, csak úgy jöttek az sms-ek az asszonytól. Már nagyon élvezi a mobilt, azt, hogy tud üzenni, amikor akar (és én meg is kapom, csak az, hogy mikor, az mindig lutri).
  Lyngby Rádió egész nap adta a vészjelzést: megadta a pozíciót - ami az utunkba esett -, ahol egy orosz hajó eltrafált egy dán halászhajót. Egy ember eltűnt. Később egy hajó ment a helyszínre, búvárok is jöttek velük. Este hétkor négy hadihajó és két tengeri vontatót láttunk kereső alakzatban, lehet, hogy az eltűnt személyt keresték. Az ember csak találgat, mi történhetett? Nem volt senki a hídon? Valami géphiba? A halász volt a hülye, hiszen hallatlan könnyedséggel tudnak életveszélyes helyzetet teremteni pillanatok alatt, aztán amikor szar a helyzet, nem lehet velük kommunikálni, mert nem beszélnek semmi nyelvet.
  
  Szeptember 12. vasárnap, úton. Éjfélkor a rádió a WTC elleni támadás évfordulójáról beszélt. Most látom, hogy tegnap volt. Gondolom ennek örömére Észak Koreában robbantottak egy atombombát, mert a barba szerint a lengyel rádió beszámolt egy atomrobbanásról. De jobban tartok egy újabb Csernobiltól. Az észak koreaiak hallgatnak róla hivatalosan, de kínai források megerősítik a határ közeli robbanást.
  Koppenhága előtt vettem át a hajót, kettőre átértem, ott aztán jól beszart az idő. Szerencsére, mire le kellett menni, már használható volt a fedélzet, a hullámok nem oldalról, hanem hátulról jöttek.
  Azt mondja Encsi, hogy apa holnap akarja feladni a levelét. Kicsit meghökkentem, mert úgy tűnt Görögországból, hogy mindenképpen elé akarja küldeni.
  Akkor nem lesz levél érkezéskor.
  
  Szeptember 13. hétfő, úton. Jól megyünk, holnap este érkezünk. Már azt lenne jó tudni, hogy mi lesz a következő út, és főleg, hogy utána hova megyünk a Földközin?
  őrület: egy hete meg kellett veszni a hídon, most meg fűtünk. Tizenhárom fok van odakint hajnali kettőkor. Nos, délután meg is érkezett, hogy milyen útvonalon dolgoznak a norvégok: Muuga (észt, Tallin mellett) - Newport és acéllemez gurigákat viszünk. Szerdán reggel kötünk ki, ezért lassítva megyünk, csütörtök este elmehetünk.
  
  
  
  Szolgálati közlemények:

  Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 
  

  Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
  
  
  
  A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
  Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

  

  Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
  Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Augusztus 31. kedd, úton. Tegnap délután is, és most hajnalban is őrült erős a párásság, nehezen viselem. Tudtam Encsivel beszélni, Nimródnak boldog névnapokat üzentem.
Megkaptuk Finnországból a levélcímet, azonnal elesemestem az asszonynak, aki apának továbbítja. Apa elküldi az önéletrajzi írásának 3 évét, amiben édesanyámmal kapcsolatos emlékeit írja le.

Szeptember 1. szerda, úton. Minden nap készítek pár másodpercnyi videót, rámondva, hányadik napja vagyunk menetben.
Párás és dög meleg van.
Írom a könyvet, még nincs címe, eddig az volt fölé írva: Két életem egy halálom, de most inkább valami ilyesmire hajlok: Ideiglenes lakcímem: V. István.
Az a baj, hogy annak ellenére, hogy bennem összeállt, szinte kész van, nagyon döcögősen megy az írás. Mindig átírom, meg újraírom a kész részeket...

Szeptember 2. csütörtök, úton. Még mindig arra jövök fel a hídra, hogy áll a levegő, nem lehet kibírni a nagy párásságot, Pillanatok alatt vizes lesz a trikó rajtam.
Direkt élvezem a barbával a hajózást. Igazán nem értem a bemutatkozását. Normális, érti a dolgát, semmi baj vele.

Szeptember 3. péntek, úton. Meleg van, párásság. Eddig sokat nyűglődtem, aztán ma beindultam, és tíz oldalt írtam. Sokat kell hozzá olvasni is.

Szeptember 4. szombat, úton, Gibraltár, úton. Hatkor szépen kiszámoltam, hogy tízre érkezünk. A barba azzal engedett le, hogy ha kellek, hív.
Így aztán nyugodtam aludtam.
A telefont véletlenül bekapcsolva hagytam, hát fél tízkor megindultak az sms-ek. Hét érkezett. Oké, mondom magamban, majd ha felkeltem, megnézem. Másfél perc múlva hívott az asszony. Megkapta a visszaigazolást, hogy megjöttek az üzenetei. Persze a szokásos nóta: a vonal még gyenge, ahogy felvettem, megszakadt.
Az olajvételezés közben kimentünk egy gyors sétára, vettem egy baseball sapkát, hogy legyen mi tartsa a hajam, mert otthon nem vágattam le rövidre, és nem tudom, mikor lesz lehetőségem fodrászhoz menni. Már elég hosszú... A maradék fontért vettem egy Sztolicsnaja vodkát, így nem maradt gibraltári fontom.

Szeptember 5. vasárnap, úton. Reggel voltunk Sao Vincentnél, hát nem tudtam Encsit hívni. Este viszont sikerült Lisszabon előtt. Szegény, allergiás a gyógyszerre, amit az alvásközpontban kapott, így most megint szenved, hogy kitalálja, milyen gyógyszerkombináció lesz hatásos.

Ha úgy tűnik, hogy elhanyagolom a naplóm, akkor annak az oka, hogy írom a könyvet. Most a címe az, hogy: Ideiglenes lakcíme: Molnár Rudi. De ez nyilván alakulni fog, ez egy kiragadott mondat a kéziratból.
Ez jó: azt mondjuk kézirat, holott csak annyiban igaz, hogy kézzel verem a billentyűket. Ez a szó már nem hordozza a kézirat "kézzel írott szöveg" jelentését. Ma már "a szöveg nyomtatás előtti állapota" a jelentése. Az a pár posztmodern író, akik kézzel írnak, az utolsó mohikánok, és zömmel öreg indiánok. Bár ez így nem biztos, hogy igaz. Úgy gondolom, hogy a költők között sokkal több az, aki kézzel ír. A vers sokkal személyesebb műfaj, és persze rövidebb, bár a jó vershez esetenként sok papír kellhet.
Adyról mondják, hogy görcsösen igyekezett fenntartani a könnyen író költő látszatát. Egy kávéházi estén "rögtönzött" egy remek verset. Aztán másnap lebukott, mert a barátja meglátta a papírkosarát tele a piszkozat papírokkal...
Már 143 ezer karakternél tartok...
Vajon mikor tudom befejezni? Elég sok kételyem van, mert sok mindenről most derül ki, hogy utána kellene néznem még. És ami a legrosszabb, állandóan alakul, és már látom, nem az lesz belőle, amit írni akartam először. Bár a váz marad.

Szeptember 6. hétfő, úton. Portó magasságában hajózunk. Ezt most, tessék, át lehet számítani időpontra! Utálom, amikor azt mondják, nyolc óra magasságában. Bár, ha azt mondom, hogy félúton vagyunk, akkor az már időhatározás is!
Most élvezem, hogy nincs meleg. Enyhén billegünk, folytatom az írást és persze az olvasást is, mert rettentő sok anyagot hoztam le, amit az internetről töltöttem le.

Szeptember 7. kedd, úton. Ez egyszerűen rettenetes! A barba kikapcsoltatta a légkondit, nem lehet megmaradni a lakótérben, levegőtlen, büdös és meleg. Képtelenség aludni... Nem tudom, mikor tudom kipihenni magam? Mert az ideig óráig megy, hogy este nem alszom, de akkor megvan a veszélye, hogy a hídon elbóbiskolok.
Este végigmentem a lakótéren.

Este a hajón 1974-ben és 2004-ben Amikor a Hévízen és a Herenden voltam, menetben esténként ha lehetett összejöttünk a szalonban, ment a duma amíg el nem fogyott a vacsorabor. Hallgattuk a nagy dumásokat, minden hajóra jutott egy-kettő, ha jó idő volt akkor a pupára ültünk ki. Akinek volt jó olvasnivalója az vagy a decken keresett helyet magának, mások a kabinban hevertek és olvastak. Persze volt olyan is, hogy páran elővettek egy karton sört és elropogtatták, vagy valami tömény társaságában töltötték az estét. legfeljebb magnó szólt, tévéről szó se lehetett.
Ma este, vacsora után a kabinba indultam, hogy megnézzem a laptopomon a DVD-t, amit a szakácstól kaptam. A szakács videójátékot játszik a kabinban, van tévéje és egy playstation 2-je, de azon filmet is nézhet. A két matróz a szalonban Emanuel DVD lejátszóján nézték a filmet, a barba meg a hídon mondta, hogy délután megnézte a Leon című mozit, ő is a laptopján.
Mostanában gyakran összehasonlítgatom magamban a kezdeti időket és ahogy most hajózunk, és egyre többször jutok arra a megállapításra, most, amiben élünk, az akkori szemmel nézve a fantasztikus jövő!


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Augusztus 27. péntek, Bandirma. Éjfél után tíz perccel érkeztünk. Este arra ébredtem, hogy kibírhatatlan a hőség a kabinban. A barba leállíttatta a légkondit. Azért a panaszkodásomra visszakapcsoltatta. Délután háromkor mentünk be a kikötőbe.
Kezdtem megörülni, amikor megtudtam, hogy elektronikus mérlegelés lesz, de aztán lelombozódtam, amikor kiderült, hogy ez nem befolyásolja a draft surveyt. Hat volt, amikor végeztem, addigra megszállták a hajót a bőrösök, akik kuncsaftot akartak fogni, nem sok sikerrel. Viszont a barba kiment a szakáccsal, és sok finom friss zöldséget és gyümölcsöt vettek.
Már kezdtem megorrolni, hogy lehetek a kirakás végéig de aztán kilenckor jött a főnök, hogy feküdjek le, a watchman ügyel, ha van valami kelt, én csak a kirakás végére jöjjek ki a fedélzetre.

Augusztus 28. szombat, Bandirma, úton. Háromnegyed kettőkor keltettek hogy 500 tonna van vissza. Fél négyre kész a berakás, négyre a draft survey is, az elektronikus mérés szerint 3500 tonna van bennünk, a számítás 3501, 251 tonna. Nem rossz eredmény, főleg ha azt veszem, hogy erős hullámzásban kellett leolvasni a merülést.
A formanyomtatványt bedugtam a barba kabinjába az ajtó alatt, majd eltűntem aludni. Manőver elmúlt nélkülem, most jön egy újabb hosszú menet. Tizenhét nap tíz csomós átlagsebességgel.
A Dardanellákban ugyanaz a révkalauz jött, aki hozott. Este hatra értünk Geliboluhoz (itt száll be a pilot). Fél hétkor beszéltem apával, ott volt az asszonyka, és a mobilon hívtak.



Augusztus 29. vasárnap, úton. Szép idő van. Egész nap evett a frász, hogy mit játszott a vízilabda válogatott?
Délután adminisztráltam, térképeztem.
Ennyi.

Este a Dunán a híradót láttam, és azt is, hogy csak egyetlen egyszer vezettünk a szerbek ellen, a nyolcadik gólunkkal nyertünk. Ez rohadt fájó lehet az ellenfél számára, de ez egyáltalán nem számít. Megvédtük a címünket. Elmondhatjuk, hogy ez is "aranycsapat", a jó ég tudja, hányadik a vízilabda történetében? Amire emlékszem, hogy a Martinovics, Dömötör nevével fémjelzett gárda a tokiói olimpiát nyerte, aztán a Faragó, Csapó, Molnár, Szívós és a többiek is (azt hiszem) két olimpiát, a mostani is kettőt...
Reméljük, hogy a törvényszerű hanyatlás még jóval odább van. Mondjuk még egy olimpiai arany belefér ebbe a gárdába, és jönnek a fiatalok, is a következő generáció is sikeres lesz...

Augusztus 30. hétfő, úton. Az éjféli hírek szerint vége az olimpiának. Szereztünk nyolc aranyat, három ezüstöt, négy bronzot, de lehet, hogy az utóbbi kettő fordítva. A nemzetek rangsorában a 13. vagyunk. A polyákok a béka feneke alatt...
Két aranyunkat elvették(?), bár én nem nagyon hiszek abban, hogy ok nélkül akasszanak doppingvádat bármilyen sportolóra, ahol a testtömeg mellett a robbanékonyság számít: súlyemelés, dobószámok, sprint számok a futásban, és biztosan van még sportág, csak ezek jutottak hirtelen az eszembe.
Akkor elmondhatjuk, hogy siakeres lett az athéni olimpia a mi szempontunkból. Az aranyakért egyre jobban meg kell küzdeni...
A MEK-ről letöltöttem egy könyvet, a címe: Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? Alcíme: Hal(l)hatatlan politikai viccek az 1948-1988 közötti időkből. Szerkesztette: Homa János.
Sokat röhögök itt magamban, amíg olvasom. És vannak tanulságok: a viccekben csak a nevek cserélődnek, mert jelenségről szólnak, és nem Kovácsról, Medgyessyiről, Orbánról, Kádárról, Rákosiról...
Kettő, amit még nem hallottam:

Szovjetunióban bevezetik a tévében a 2. műsort.
Ivan Ivanovics leül tévézni, az egyesen a Párt KB ülését adják, nosza, gyorsan átkapcsol a kettesre. Itt egy rendőr lóbálja a gumibotját, és mondja:
- Nem nézzük az egyest? Nem nézzük...?!

Másik:
Oroszország, átlagos moszkvai háztartás. Az apa megbízza a fiát:
- Szaladj, fiam, kérj anyádtól pénzt, s hozzál nekem egy Pravdát, anyádnak egy Zsenyscsinát, magadnak meg egy Pionyerszkaja Pravdát!
Visszajön a gyerek, az anyja nem adott pénzt, mondván: minek költenének ennyit újságokra, mikor a rádió félóránként bemondja a híreket.
- Nesze, fiam, itt van tíz rubel. Szaladj, hozzál nekem egy Pravdát, magadnak egy Pionyerszkaja Pravdát, anyád meg törölje a fenekét a rádióval!



Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Augusztus 23. hétfő, úton, Astakos. Kora reggel érkeztünk volna, ha nem lassítunk. Fél hétre kikötöttünk. Új kikötő épül itt a védett kis öbölben.

Pilotmesék
A pilot elmondása szerint, mindenki csodálkozik, hogy miért ide telepítették. Az rendjén való, hogy 60%-át a költségeknek az EU állja, a kitermelt követ pedig eladják, és abból fedezik a másik 40%-ot, meg lesz nagy konténerkikötő, meg halolaj tartályok, de út nincs, és nem is beszélnek róla, hogy építenének az ország belsejébe valamelyik nagyobb várost elérni.
A kikötőnek van két állandó "lakója", egy indiai hajó, amelyik egy éve vesztegel itt, valami financiális nehézség adódott.
A másik egy kis (650 tonnás) hajó, horgonyon. A személyzete orosz - most már elmondhatjuk, hogy volt - és hadianyagot, robbanószert szállított az al Kaidának. A hajó amint elhagyta a Boszporuszt állandó műholdkövetés alatt volt, így pontosan követték, és a görög partoknál letartóztatták.
Kikötés után egy idős pasi köszönt fel:
- Jó reggelt, chief. A surveyor vagyok. Csináljon egy draft surveyt, a szállítólevélnek megfelelően, majd, ha kész a kirakás, bejövök érte.
Ezt hívják úgy, hogy üzlet görög módra. mert persze az én számításomat lemásolja, és benyújtja a hajóbérlőnek, hogy fizessen. A raktárat és a rakományt is a szalonból ellenőrizte. Igaz, megkérdezte, hogy minden rendben van-e?
Beszéltem Encsikével, többször is.
Apa valószínűleg már otthon van.
Éjjel sms-t küldtem Jani húgomnak. Köszöntöttem abból az alkalomból, hogy elmúlt húsz éves (azt nem firtattam, hogy mennyivel).



Augusztus 24. kedd, Astakos, úton. Reggel felhívtam apát, örült, hogy kerestem, eldicsekedett, hogy milyen strammul viselkedett. Attila holnap repül a két fiával Tuniszba, valahol fölöttünk húzhatnak el.
Délelőtt sétáltam egy kicsit a kikötő környékén, ez magát a természetet jelenti. Videóztam egy sort. Sajnos sehol nem találtam fürdésre alkalmas partszakaszt. A környéken mindenütt töltik fel a tengerpartot, készül az új kikötő.
A Duna tévében figyelem a kormányválságot. Ágh Attila és Stumpf István politológussal beszélgetett a műsorvezető. Valamit nagyon nem értek. Szerintem egy politológus feladta a politikai helyzet elemzése. Ezt mindkettő teheti a saját politikai beállítása és szimpátiája alapján. Passz. Mást nem vár tőlük a néző. Engem is érdekel a helyzetértékelés bal oldali nézőpontból, meg a másik oldalról, mert csak akkor tud az ember véleményt alkotni, ha mindkét oldalt mérlegre teszi.
Este hatkor indultunk.
Éjfélre értünk az "új" hídhoz, ami a patraszi öböl legkeskenyebb szakaszán van. Azért az idézőjel, mert az új azt jelenti, hogy 1984 után épült, mert akkor jártam erre utoljára.

Augusztus 25. szerda, úton, Korinthoszi-csatorna, úton. Úgy mentem le hatkor a hídról, hogy ébresszen fel a barba, ha bemegyünk a csatornába.
Tizenegykor ébredtem, és biztos voltam benne, hogy horgonyon állunk.
Délben mondta is a captain, hogy a csatorna le van zárva, egy úszódarut vontatnak át, és nem mennek a dolgok simán. Egykor indultunk. Készítettem videókat, most már erről is van, nemcsak dia.
Encsike dúlva-fúlva mesélte, hogy elvették a görögök a diszkosz aranyunkat. Nem részletezem, mert felmegy a pumpa. Persze amit elmondott, az a tortúra, mait el kellett viselnie a magyar diszkoszvetőnek, azt hiszem, nem valami különleges eset. Ilyen vizsgálaton nekik minden jelentősebb verseny után át kell, hogy essenek, tehát az a mese, hogy kikészült idegileg, nem igen állhatja meg a helyét. Nem tudom, nem tisztségem, hogy véleményt mondjak, úgy, hogy nem ismerem a tényeket. Állítólag a görögök rajtunk akartak bosszút állni, ez pedig tisztességtelen lenne.
De a görögök valamire mindenképpen jók: hogy feta sajtot meg olajbogyót készítsenek. Valami csuda finom kecskesajtot vettünk, meg zöld és sötétlila "fekete" olivát. Akkorák, mint egy kisebb szilva, és zamatos, roppanós, nem latykadt, két pofára zabáljuk..

Augusztus 26. csütörtök, úton. A Dardanellákban a révkalauz kötelező azoknak, akik török kikötőbe mennek. Nos felvettük a pasast, nem volt szimpatikus, annyira udvarias volt, hogy az inkább valami taszító simulékonyság volt, mint kedvesség. Mindig készségesen válaszolt, de nem beszélgetett.
Ha nem, hát nem, szíjjál gázt.
Azért kihúztam belőle a szoros legnagyobb városának a névmagyarázatát:

Çanakkale első tagja, a çanak ugyanaz, mint a mi csanak szavunk, hát erős a sejtésem, hogy török eredetű a füles, többnyire fából faragott, hosszúkás ivóedény neve. A kale pedig várat jelent, így most már azt is tudom, hogy az Aranyember szigetének a neve, (ha jól emlékszem Ada kale - Szigetvár), mit jelent. Ehhez annyit, hogy ada az sziget, ez kiderül a navigációs térképeinkről is.
Este, tekintettel a menetre nézhettem a Duna tévét.
Valami van Annus Adrián körül is, de az utalásokat nem értettem.

Innen, a hajóról nézve, nem a legsikeresebb olimpiának látszik ez az athéni. A női kézilabdások veresége a legfájóbb, mert a franciák ellen szenvedték el. De a vízilabdás lányok, Deák Bárdos a birkózó, kardozóink, ökölvívóink teljesítménye... Bár a végelszámolás messze van, s az eredményt majd a három érem számában mérjük. Vajon mi számíthat sikeres szereplésnek? Mondjuk, ha több lesz mint öt arany?
Persze, ha a kajak kenusaink megfelelnének a várakozásnak, akkor még szép lehet minden.
. 





Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

Augusztus 20. péntek, úton, Szent István. Hát akkor Isten éltessen a nevem napján. Éjfélkor 28 fok volt. Hallgatom a rádióműsoraimat. Ma a letöltött Világvevőket. Igazán jó műsor. Arra azért kíváncsi lennék, hogy honnan szerzi T. Péter a beszélgetőpartnereket. Jó, vannak akik szállítanak érdekes embereket (Takács András), vannak, akikhez mindig bizalommal fordulhat (Kulcsár István), de azért időnként nyomasztó lehet, hogy megfelelő embert találjon...
Délután négy van, és 37 fok. Alig lézengek. Időnként dolgozom, amíg össze nem csöpögöm a térképet. Akkor olvasok egy sort. Most fejeztem be Thorwald Dethlefsen: Az újjászületés élménye című könyvet. Nagyon élveztem, és igazán hasznos olvasmánynak bizonyult.
Délután távirat a Marlowtól. Ez is jellemző: a pénzügyi osztályon délután négykor (Cipruson már öt van) ébredtek, és adatokat kértek Liebe kihajózásával kapcsolatban. Nem kell azt hinni, hogy fontos, egyszerűen nem találják, amit Liebe elfaxolt a kihajózásakor, és ilyenkor egyszerűbb í-mélezni a hajóra, mint megkeresni. Tipikus irodista viselkedés. A barba nem is válaszolt. Azért a táviratot levittem neki.
Éppen jött föl a szalonból. Utána Jacek, egy bögre kávéval. A barba megállt velem beszélgetni a folyosón, a szakács a kávét az ablakba tette, és kiosont a fedélzetre. A duma végeztével a barba megy a kabinjába.
- Nem a magáé a kávé? - kérdeztem.
- Jaj, de igen... - mondja, és a felséges ujjaival megfogta a csészét és bevitte a kabinba.
Gondolom elvárta volna a szakácstól, hogy az vigye utána.
Ez a viselkedés (véleményem szerint) jellembeli fogyatékosságokra utal. De hát mi várható el attól, aki napokig tranzit részeg a szolgálatban, és azt se tudja, merre van a hajó orra?

Este Duna TV
Szent Jobb körmenet, kormányválság, Medgyessy megbukott, Gyurcsány lehetséges miniszterelnöksége, győztes meccsek az olimpián és este a Sacra Corona.
Hát mit mondjak, egy kicsit felment a pumpa, mert nem tudom, hogy tudatos félrevezetésről van-e benne szó, vagy csak egyszerűen nem ismerik a történelmünket?
Azon, hogy Salamon koronázása előtt emlegeti valaki Salamon tökét, az csak jelzi, hogy dunsztja sincs Nemeskürtynek, honnan ered a mondás? (Amikor bezárták Visegrádon a róla elnevezett toronyba, esténként az őrség a börtön ablakaiba világító töklámpást tett, s a parasztok feltekintvén mondták: fénylenek már Salamon töki. Csak a Képes Krónikát kellene ismerni ehhez.)
Történelemhamisítás, illetve a koronázási rituálé nem ismerte, ahogyan a Salamoni koronázást mutatják, mert nem igaz, hogy a nemesség megéljenezte volna háromszor Salamont (ami az előírás ahhoz, hogy valaki király lehessen) hanem csak kétszer. Először hangosan hangzott a vivát, másodszor gyéren, harmadszor egy nemes se kiáltott.
De az a jelenet a dukászi küldöttséggel egyenesen felháborító. Semmi, de semmi bizonyíték, írásos emlék nincs rá (többek között azért se lehet, mert nem igaz, hogy Dukász Mihály küldte volna, ez legalább annyira bizonyítható, mint az, hogy Gergely pápától kapta István, mert a hiedelemmel ellentétben, arra sincs semmi bizonyíték, semmiféle írásos utalás, mindössze egyetlen mondat, miszerint a pápa visszaadta - a latin szövegben a visszaadni ige szerepel, csak ezt mindig hamisan fordítják a "nép" számára - a koronát a magyarok küldöttségének), és akkor ez beleír egy ilyen jelenetet, ami csak arra jó, hogy bevésse a tudatlan néző agyába a hazugságot: a korona alsó része görög eredetű. Marhaság! Habsburg hamisítás, a tizennyolcadik század végéről, II. József, a kalapos király manipulációja, aki Mária képét kicseréltette Dukász Mihályéval. Tanú rá Révai koronaőr, aki jelentést írt arról, hogy milyen változtatások történtek a koronán, amíg Bécsben volt.
Nem akarok most dühöngeni, ennyit kapásból, ami eszembe jut.

Augusztus 21. szombat, úton. Délután partközelbe értünk, Encsike azonnal hívott, megérezhette, hogy van vonal, még ha gyenge is. Az első beszélgetés egy kölcsönös halló, és elment a vonal. De később bepótoltuk. Kibeszéltük a számlámat, aztán az asszony lerohant ráfizetni, és újabb 22 perc duma.
Apa, hál' Istennek jól van, hamarosan haza mehet a kórházból. Szabolcs is kigyógyult a tiszai fertőzésből, és ezen kívül alapos beszámolót kaptam az internet jelenlegi állapotáról, és arról, hogy mi mindent csinált az asszonyka egy elkóricált í-mél utáni hajsza alkalmával. Így a lomtárban is kereste, és sikerült visszaállítania több mint másfélezer haszontalan fájlt. Majd tisztogathatok, ha hazamegyek...
Estére egy kicsit elromlott az idő, friss északnyugati szél van, a hullámok billegtetnek, de mi ez ahhoz képest, ha vas lenne bennünk!
Az eintopfhoz a barba kért egy kis erős paprikát. Adtam neki, köszönte, egy életre elég volt... Gyenge legényke (már ami az emberes paprikát illeti).

Augusztus 22. vasárnap, úton. Elkészültem a két útvonallal, megvan a Bandirmába és a Finnországba menő is, bent vannak a GPS-ekben, ki is nyomtattam mindkettőt. Most húsz napig nincs gondom rájuk. A visszaúton térképeket fogok javítani. A Baltira újakat rendelek, mert a kezdetek óta, ez 1994-et jelent, nem cserélték, és már igencsak avíttak. Most arra való hivatkozással, hogy új szeparációs rendszer és forgalom ellenőrzés lépett életbe, újat rendeltem.

 2004.

Augusztus 17. kedd. úton. Éjfél után jött két í-mél, egy az asszonykától, egy a fiamtól, megírta az eddigi három érmest.

Mit jelent az "all" gomb?
Öt előtt pár perccel a hangosanbeszélő rendszer begerjedt, és elkezdett sípolni. Egyszerűen nem lehetett leállítani. Nyomtan én mindent, de nem, csak sípolt, mint a veszett nyavalya.
Egyszer csak - számomra - váratlanul, riadt pofával, megjelent mindenki a hídon. Először Emanuel, utoljára a szakács... Csak néztem, hogy mi ütött beléjük, de aztán kapcsoltam. Ezek szerint az "all" gomb minden kabinban riaszt, nem szükséges megnyomni hozzá a csengőt. Most már ezt is tudom.
Zbyszek kivarázsolta a sípolást belőle nagy nehezen és azzal búcsúzott, hogy majd reggel megvizsgálja a rendszert. Már mindenki elment, amikor megjelent a barba.
- Hány óra van? - kérdezte bizonytalanul.
- Csak öt, nem ébresztés volt, begerjedt, vagy zárlatos a hangosanbeszélő rendszer - mondtam neki. Gyorsan eltűnt a balfenéken aludni.
Hallgatom a Rózsa Sándor című rádiójátékot, már a tizedik részen vagyok túl. Apa a Móricz regényt alkalmazta rádióra..
Hatkor nem engedett le a barba, beszélgethetnékje volt, de azért hat húszkor erőszakkal otthagytam. Ilyenkor teljesen normális pasas, akivel jól ki lehet jönni.
Tizenegykor felkeltem, mert kiszámoltam, hogy akkor lehet vonal Cabo Sao Vincente-nél. Tudtam is beszélni az asszonykámmal. Mindenféle rejtélyes kalandjai vannak az interneten, például ismeretlenek hívják Nimród képében (ugyanis a Skype program, amikor egy partner hív, kirajzol egy sziluettet, és ez kísértetiesen hasonlít Nimród árnyképéhez. És mivel az ismeretlen hívó "ezt a képet használta", hát Encsike azt hitte, hogy Nimród hívja...) Legnagyobb meglepetésemre a hídon ott volt a következő út, ami le is van kötve: Bandirma (tütyő kikötő) - Sipoo (finn falu - esetleg kisváros - vagy 60 mérföldre a parttól, mindössze egy órányi hajóút Helsinkitől keletre), nyilván a tengerparton található egy gyár, ami oda adózik... A két kikötő távolsága 4260 mérföld, és 16 meg 1 nap alatt körbehajózzuk az Európa nevű, görög mitológiából ismert hölgyeményt.
A délutáni őrségben nem unatkoztam: összekészítettem a térképeket Astakos - Bandirma - Sipoo között, távolságot számítottam, és megmondom, ha nincs a szakács, aki már járt ebben a kikötőben, akkor még most is keresem.
Este tévé, abból is a Duna, megnéztem az olimpiai összefoglalót, de az élő közvetítés a női csapatdöntőről magyarok nélkül nincs olyan érdekes, hogy kilenckor el ne mentem volna aludni. A 200 méteres férfi mellen egy 15 éves srácunk bekerült a döntőbe, a legjobb idővel, valamilyen Dani. Hajrá Dani!

Augusztus 18. szerda, úton. Éjfélkor faxot akartunk küldeni, mert Gibraltárt közelítettük, és mobil ezután nem hamar lesz. Az istennek se ment, mert egy piros villogó lámpa mutatta: ellenőrizd a szkennert. Nem szkennelni vagy másolni akartunk, hát nem tudtuk mire vélni a dolgot.
A kezelési útmutató nem európaiaknak készült: németül van. Vagy egy óra próbálkozás után elővettem a német tudásom, és megnéztem a hibaelhárítást: ha nem tudunk faxolni, akkor nézzük meg a szkennert. Ekkor esett le a tantusz: hiszen a papírt be kell szkennelni, és azt küldi el a modem, nosza, kiemeltem, visszaraktam, és máris működött a ketyere. Ciprusra elment a barba bankszámla részletezése, de se Németországba, se Görögországba nem tudtam elküldeni az anyagot.
Mindegy, az egy elküldött bizonyítja, hogy tudok faxolni!
Encsikével nem tudtam beszélni, legközelebb Szicíliánál, ha nem éjszaka lesz megint!

Augusztus 19. csütörtök, úton. Az éjszakai őrség gond nélkül eltelt. Tovább hallgatom apa rádiójátékait, mesejátékait. Befejeztem a Rózsa Sándort, a tápéi szatyorszentelést, mára, utoljára maradt Szindbád nyolcadik utazása. De ehhez előbb elolvasom az Ezeregyéjszakából az "előző" hetet, éppen ezért töltöttem le a MEK-ről. Délben rekkenő meleg fogadott. A barba 30 fokot írt be délben, de kettőkor már 34 volt, és négykor 37. Számum van, Szahara forró déli széllel homokot és mindent kiperzselő száraz levegőt küldött. A híd sárga foltos, minden nyitva, mert nincs légkondi, alig lehet megmaradni bent. Felhoztam egy nagy ventilátort, az kicsit megkavarja a meleget. Az asszonytól kaptam 6 smst.  Már két aranyunk van, Igaly Diána arany agyaggalambot lőtt! A verseny után összecsókolta a puskáját, pedig igazándiből ő érdemelte volna meg.

 
Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

Augusztus 14. szombat, úton. Éjfél előtt találkoztam Emanuellel, mert utasítottam, maradjon fent éjfélig, és fél óránként lesse meg kívülről, hogy fent van-e a hídon, és ha elmarad, akkor keltsen. Azt mondja, minden rendben van, a barba csak egy-két percre tűnt el a hídról.

Alakul, alakul
Váltáskor jobb állapotban volt mint eddig. Megkért, hogy írjam be a naplót helyette, mert természetesen eddig üresen hagytam. Volt minden: bocsánat, meg elnézést, meg "nem értem, miért csinálom...", ezt pedig én nem értem... Ha valaki, akkor ő az, aki tudja, hogy miért? Nagyon nem szeretem az ilyet. Érzi, tudja, hogy sáros, és az az érzésem, hogy ez csak "fűt-fát ígérés".
Na, majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Mindenesetre fél éjfélkor be tudott fordulni, igaz, nem teljesen, hanem öt fokkal eltért az útvonaltól, de hát ne legyünk telhetetlenek, örüljünk, hogy nem aludt el, legyünk meghatva, hogy fent volt a hídon.
Legnagyobb meglepetésemre még Jobourg Trafficnak is bejelentkezett, erre következtetek abból, hogy be volt kapcsolva a második VHF is a 13-as csatornán.
Délután szakkönyvjavítások, meg a komputeren hallgattam apa rádiójátékait. Nagyon élvezem őket. Milyen parádés szereposztásban adták őket! A legjobb színészeket foglalkoztatta akkor a rádió. Mára teljesen megszűnt a műfaj, kivéve a Szabó családot, ők még a Barátok közben című szappant is túlélik.
Erre aztán este hatkor, amikor ébresztettem, olyan alkoholgőz fogadott a kabinban, mint még soha. Valahogyan felkecmergett a hídra...

Augusztus 15. vasárnap, úton. Éjfélkor azzal ment le, hogy nagyon fáradt. Érdekes szinonimája a részegnek. A hajónaplóból kiderült, hogy tízre már be volt rúgva teljesen, mert csak nyolcig írta a naplót.
Beírtam az éjféli pontot, majd feltettem a térképre. Ez nem lehet! Mindössze negyvenhét mérföldet tett meg? Valami nem stimmel. Nézem a kicsi GPS-t, az alapján hatvanöt mérföldet ment, tehát valami nem stimmel. A nagy GPS teljesen hülye irányt mutat és ad, amerre menni kéne.
Nézem a bevitt fordulópontokat, hát mind ki van törölve!
Mi az úristen történt itt?
A GPS "állt", ami annyit jelentett, hogy csak az óra ketyegett benne, egyébként minden adat "stabil", változatlan. Kikapcsolom, bekapcsolom, semmi.
A macska rúgja meg, hát mi a francot tudott összebarmolni?
Rutinból megbillentettem, megnéztem a hátulját. Nincs benne az antenna. Hát ez hogyan lehet? Visszadugtam, három perc múlva működik rendesen, de a waypointjaim oda vannak, azokat ez az állat átírta...
Arra gondoltam, hogy mivel GPS jelzett, hogy egy mérföldnyit eltért az útvonaltól, nem tudta, hogyan állíthatja le a sípoló jelzést, hát kihúzta az antennát.
Ez egy komplett idióta.
Délre, úgy látszott, kezd normális lenni. Beszélgettünk egy kicsit a hajó dolgairól, de aztán estére megint bűzlött a piától.

Augusztus 16. hétfő, úton. Reggel úgy tűnt, hogy minden rendben van. Úgy látszik, tudja, hogy mi a dolga, mert kérdezte, mikor érkezünk, hogy megadja a hajóbérlőnek, csak a szépséghibája a dolognak, hogy azért ezt neki tudni kellene.
Délben hosszabban elbeszélgettünk.
Vacsora után az Eurosportot néztem. Mutatták az éremtáblát, már van minden éremből egy-egy. És láttam Cseh Lászlót a 6. helyen beúszni a 200 háton. Hajrá Magyarország!

 
Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

 Augusztus 12. csütörtök, úton. Szóval jól kezdődött a mai nap, a házasságkötésünk 28-ik évfordulója! Pár perccel éjfél után sms-tem az asszonykának, arra gondolva, hogy majd reggel örül neki, de szinte azonnal hívott, mert még fent volt, nagymama bőröndjében rendezgette a ránk hagyott iratokat, papírokat amit az unokatestvérével böngésztek át, amikor visszajöttek Fehérgyarmatról az ősök kutatása után.

Senki sincs a hídon...
Egy óra körül le kellett mennem vécére.
Amikor visszajöttem, látom, két halász szerencsétlenkedte magát a közelembe. És hív German Bight Traffic (a németeseknek: Deutsche Bucht):
- Lys Chris, Lys Chris...
Válaszoltam. Jól lecseszett, hogy nem tértem a halászoknak. (Mondjuk, ha fent vagyok se térek, mert elmentem előttük és a szabályzat szerint másik irányba kell akkor kitérnem.)
- Vécén voltam lent, mert a hídon nincs - mondtam az éber forgalomellenőrnek az igazságnak megfelelően. Mire a kis csacsi:
- Csak nem egyedül van a hídon?
Hát hogyan, te bikkfafejű aktakukac? Majd watchmannal? És akkor ki dolgozik a fedélzeten nappal?
Persze, tudjuk a regulát, hogy tilos éjszakai őrséget adni egyedül, azért be is írjuk a naplóba, hogy velem Vitalino van reggel ötig. De ha csinálnánk is, akkor a nappali munkaidőből kiesne négy óra, és nem lehet a hajó karbantartását megfelelően elvégezni. Egy tulajdonos se vesz fel embert azért, mert előírás az éjszakai szolgálat a matrózoknak...
Meg tudnám a kicsi szívét zabálni a rendeletalkotóknak, akik egyre több terhet rónak ránk anélkül, hogy bármi segítséget is kapnánk.

Folyt. köv.
És akkor mindenek tetejébe itt van most nekem ez a Fabian...
Akiről azt reméltem, hogy bőségesen kialudta magát, és reggel háromnegyed hatkor felcsöngettem. Biztonság kedvéért hármat, és jó hosszan nyomtam a kabincsengőt, aminek amúgy igen randa hangja van, de biztos ami biztos alapon nem voltam hajlandó sajnálni a pasast. Hat előtt öt perccel még két biztonsági csengetést adtam neki, s mivel hatkor nem érkezett meg, lementem, s elkezdtem ököllel verni a kabinajtót, majd rányitottam, és láttam, békésen húzza a lóbőrt. Azannyát nekije!
Persze a zajomra és a kiabálásomra, miszerint:
- Good morning, captain, ez már a maga őrsége! - felébredt, és riadtan nézett.
- Persze, persze, megyek... - motyogta.
Hat után hét perccel jött föl. Ez a hét perc ilyenkor hosszabb, mint a 9-12-ig terjedő három óra, amit helyette voltam.
Lehanyatlott a székbe, én meg gyorsan jó őrséget kívántam, és húztam le aludni.
Délben ugyanott ült (lehet, fel se kelt a radar előtti székből?), a naplóba egy tollvonást se húzott. Természetesen hagytam úgy, mert nem dolgozom helyette, majd korrigálja ő, ha magához éled. Annyit azért megtettem, hogy a 06.00 - 12.00 között megtett mérföldeket beírtam, mert arra szükségem van a déli pontnál.
Kérdem, persze viccesnek gondoltam magam, hogy kér-e ébresztést? Mert ugyebár senki se szokott délután kérni, általában 16.00 óra körül felkel minden barba, aztán vacsora, és szolgálat. Meglepett a válasz:
- Yes, five... - azaz, igen, öt... Na, most ez mi akar lenni? Rá kell kérdezni, ez a legegyszerűbb:
- Ötkor ébresszem?
Rám nézett, mint aki valami szörnyűséget észlel maga előtt.
- Dehogyis, hat előtt öt perccel...
Ezek szerint nem vacsorál, biztos megint a vodka tartja benne a lelket, mert az alkoholistákra jellemző, hogy nem esznek, csak isznak. És ha van valami, amit nagyon, de nagyon utálok az életben, az a részeg ember. Ennél jobban csak azt rühellem, ha az a főnököm. És amit nem értek, és valószínűleg már sose fogom fel, hogy mi jó van a részegségben? Hiszen az oda vezető út borzalmas, a rosszullét környékez, és részegnek lenni ocsmány és hülye állapot, minden, csak nem kellemes. Persze nem vagyok absztinens, sőt, mindenfajta alkoholból a jót szeretem, de amikor érzem, hogy kezdek becsiccsenteni, tudom eltolni a következő poharat, mert akar a fene rosszul lenni, és hülyén érezni magam, és elaludni társaságban.
Jó, akkor hat előtt öt perccel van egy jelenésem a kabinajtóban, és addig nem tágítok, amíg fel nem ébred. Nos, ezzel nem is volt gond. Felébredt, mert persze húzta a lóbőrt, fel is jött a hídra 18.05-kor. A kezét tapogatta.
- Fáj? - kérdeztem.
Nem válaszolt, mismásolt, kummogott. Hát ha nem akar válaszolni, hát nem. Pedig alvás közben a pofáját is összetörte, mert tele van véraláfutással...

Augusztus 13. péntek, úton. Vajon kinek lesz szerencsétlen nap a mai? A legénységnek nem valószínű, mert megúsztuk a barba felelőtlenségét.

Péntek 13 szerencsétlen nap
Délben megyek fel a hídra, sehol senki.
Gondoltam, biztosan elment pisilni és nincs kedve visszajönni.
Elkezdtem a déli pontot felírni, amikor látom, a GPS furcsát mutat: 33 mérföldre vagyunk a waypointtól, és északkeletre van tőlünk. Pedig mi isten bizony délnyugatra megyünk!
Felteszem a pontot a térképre, hát megáll bennem az ütő: ha egyenesen jöttünk, akkor majdnem súroltuk a Greenwich világítóhajót, az útvonaltól tíz mérföldre eltávolodtunk, éppen készültünk belépni az északkeletre haladó szeparációs sávba, lett volna nemulass! Ha megnézem, hogy mikor hagytuk el a fordulót, akkor a 33 mérföld azt jelenti, hogy három órája biztos felügyelet nélkül megyünk.
Ez a faszi itt hagyta a hidat és lement aludni!
Ez azért a felelőtlenség Csimborasszója!
A srácok egyenként szállingóztak a hídra, kérdezni: valóban annyira "félrementünk"? Mert Zbyszeknek elmondtam, amikor dél után tíz perccel megjelent.
Aztán szép lassan kiderültek a dolgok:
Jacek tízkor fent volt, de nem találta a barbát, azt hitte vécén van. Le is csesztem, hogy fel kellett volna ébreszteniük. Aztán elmondta, hogy tegnap délelőtt lezúgott a lépcsőn, Vitalino szedte össze, akkor azt mondta, hogy minden rendben, de úgy látszik nem, most a karja rettenetesen be van dagadva.
Délután addig tökölődtem, hogy mit kellene csinálni, hogy amikor feleszméltem, már késő volt, hogy értesítsem a tulajt és Mr. Kremerst a Marlownál, és jön a hétvége. Lehet, hogy a jó isten így akar neki egy esélyt adni még. Persze az ember nem akar azonnal az utolsó eszközhöz folyamodni, de nem lesz más választásom, mint jelenteni, hogy nem képes ellátni a szolgálatot olyan "taj-picsa részeg". Pedig tudom, hogy nem érdemel sajnálatot. Aki iszik, annak nincs bocsánat...

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

 Augusztus 11. szerda, Bréma, úton. Hiába az esti shiftelés, reggel hatkor még tíz métert előre kellett mennünk, hogy a rakodócsőnek megfelelő helyzetbe legyen a raktár hátulja.

Hétköznapi csodák
Van úgy, hogy az ember elcsodálkozik a leghétköznapibb dolgokon. Így jártam tegnap és ma a pókokkal. Valószínűleg a halliszt vonzza a legkülönbözőbb rovarokat, hát nyilván sok a rájuk vadászó pók is. Tegnap reggel, shiftelés után, amíg megittam egy bögre kávét egy pókot figyeltem. A raktárházból érkezett csillogó, csak a napfényben megvillanó vékony szálon. A járó korlátját érte el. Azonnal munkához látott, leeresztette magát a földre, megragasztotta a "pányvát". Vissza fel, most másik irányban pányvázta magát le, aztán mindenféle "segédköteleket" rögzített különböző helyekre.
Ma reggel aztán ahogy mentem előre, a könyökömmel sikerült "beleszakítanom" az elkészült kis remekműbe, a jó két tenyérnyi pókhálóba. A pók rezignáltan vette tudomásul, és nem mozdult lesállásából a sarokban. Ahogyan mentem előre, sok háló csillogott a fényben, néhányukat pedig úgy vettem észre, hogy megfogták a pillekönnyű halliszt porszemcséket és a por kirajzolta a háló szálait még árnyékban is. Majd mindegyik közepén ott gubbasztott a gazda. Muszáj volt elővennem a videokamerát, és felvételt készíteni róluk.
Nem tudom, hogy hogyan működik a természetes kiválasztódás, de ebbe a hajó nyilván durván szól bele. Hiszen ezek a "kalandvágyó", felfedezni indult pókok sajnos csúnyán fogják végezni, mert indulás után tisztára mossuk a hajót, s odalesz a sok órás munka eredménye, s talán a pókok se élik túl a vízzuhatagot. De ha igen, akkor mit fognak majd tenni a 11 napos menet alatt? Akkor nincs légy, rovar a hajón (hál Istennek).

MARPOL vizsgálat és az eredménye
Délelőtt kifeküdt Zbyszek, a gépész. Tegnap elvittek megjavítani valamilyen ketyerét a gépházból. Ez egy mérőjószág, amelyik a kidobásra kerülő víz szennyezettségét méri, és ha 50 PPM fölött van, akkor lezár, az ennél szennyezettebb víz nem jut a szabadba. (1 PPM = 1 rész szennyező anyag milliónként = pollution per million.) Nos ezt kellett javítani, mert megbuktunk az ellenőrzésen.
Ma visszahozták, illetve teljesen újat szereltek be. Nem igaz, hogy rossz, csak ez a kényelmesebb út. Valószínűleg a német szakértelem sem mindenhol világszínvonalú, speciel ezen a készüléken csődöt mondott. De hajlok egy ennél erkölcstelenebb, de kifizetődőbb megoldásra is:
Mivel a javítóműhelyt a MARPOL ellenőr ajánlotta azzal, hogy ők a legjobbak Brémában, azt nem tette hozzá, hogy egyben a konkurens cég is, egyszerűen kiszerelték a régit és a sajátjukat helyezték be, és a hivatalos ember jattot kaphat. Mondom, ezt tartom valószínűbbnek, a gátlástalan harácsolást a másik kíméletlen megvágását hatósági segédlettel. Mert ez olyan demokratikus intézménynek tűnik, amiből sokan jól megélnek.
Majd szentségel Mr. Held a tulajdonos, hiszen a javítás 500 euró körül van, míg az új ötezerbe kerül.
Valami furcsa is volt ma: a barba előbújt kilenc körül, és mondta, hogy egy órát még visszafekszik. Oké, tegnapelőtt egész éjjel utazott, hát hadd aludja ki magát. Tizenegykor keltettem, hogy itt az ügynök, aztán amikor az elment, bezárkózott, és aztán nem láttam többet, csak amikor egyszer hívatott:
- Chief, mikor fejezték be?
- Még nyolcvan tonna, és kész a berakás - mondtam.
- Jé, még rakodunk? - kérdezte, és magára zárta az ajtót. Ekkor már kezdett gyanús lenni a dolog, hogy:

Ezen a hajón érdekes naplót fogok írni
mert lesz bőven témám kivel foglalkozni...
Amikor megjött a wasserschützpolicáj, hogy kiadja az indulási engedélyt, már egyértelmű volt, hogy nem szabad a barba kabinban gyufát gyújtani, mert felrobban az alkoholgőz.
Kész, beraktunk, mehetünk.
- Chief, indulásnál legyen fent velem egy kis ideig... - kérte, és természetesen igent mondtam, mert ugye most újnak számít, meg ő a barba (hogy a fene egye meg).
A manővert végigcsináltam a révkalauzzal, aki csak egy fintorral jelezte a véleményét a parancsnokról. Az közben hol bóbiskolt a lábát leejtve a műszerfalról, hol a feje bukott előre... Aztán azzal az ürüggyel, hogy kólát küld a pilotnak, eltűnt a balfenéken.
Egy kicsit összeszorult a gyomrom, arra gondolva, hogy vele kell a következő két vagy négy hónapot töltenem. Lementem zuhanyozni, tisztába tettem magam, majd vissza a hídra. Barba sehol.
- Chief, ha van valami dolga, menjen és csinálja, én fél tízkor szállok ki - mondta a révkalauz úriember módra. Gyorsan lementem, és mivel az a dolgom, hogy pihenjek, lefeküdtem, az ébresztőt beállítottam kilencre. Fél kilenckor becsörtet Fabian:
- Nincs a hídon senki, csak a pilot.
"A nénikéd", gondoltam, és megnyugtattam, hogy kilenckor megyek fel, amikor kiszáll a kalauz. Ezzel a kapitány úr el. Felette a fene a hídra, amikor kiszállt a német, ott téblábolt még pár percet, és mint az a világ legtermészetesebb dolga, elment, hogy aludni-e vagy vodkát zabálni, nem tudom.
Bremerhafentől vittem a hajót, és annak ellenére, hogy először navigáltam a Weseren minden különösebb baj nélkül kimentünk.
Éjfél előtt megittam egy kávét, merthogy ugyebár az én őrségem következik, és maradtam...


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

Augusztus 6. péntek, Ghent, úton, horgonyon. Kettőkor jött az ügynök, így aztán a captaint fel kellett ébresztenem. Jelentettem, hogy "rakományhiánnyal" raktunk ki, mert kerek 39 kilogrammal kevesebb a draft survey eredménye, mint a berakáskor volt. Először nézett, kikerekedett szemmel, aztán elnevette magát.
Negyed négykor indultunk, manőver után mehettem alunni, csak délben lesz jelenésem a hídon.
Azt hittem, korábban fogok ébredni, de kialudtam az időt, 11.10-kor a telefon ébresztett.
Még nem mentünk sehova, nincs meg a berakó kikötő, horgonyt dobunk Steenbanknál, és várakozunk utasításra. Délben Jacek azzal fogadott, hogy lehet, hogy Brémába megyünk és hallisztet rakunk be Görögországnak. Nem ellenezném.
Akkor most felmegyek szolgálatba, és megtudom, mi az igazság.
Este hat után elmondom. A hídon térképjavítok, fel se viszem a laptopot.
Délután kettőkor jött egy telefon a Lys Line-tól, miszerint menjünk Amszterdamba és onnan Husumba. Ez a Husum egy német kikötő, aminek rakpartja sincs igazán, mondta a barba. Szerencsére kútba esett a dolog, és most gazdaságos sebességgel megyünk Bréma felé, a Weseren horgonyt dobunk, mert csak kedden lesz kész a rakomány a görög Achaldi kikötőjébe.
Brémából megy haza capt. Liebe, és jön egy lengyel. Liebe azt mondja, hogy Malak, a volt chief nem jön vissza, így lehet, hogy maradok. Jó lenne.
Egy kissé kiakadtam délután. A térkép és a javítási rendszer totálisan érthetetlen, valamint ad hoc a waypoint nyilvántartás. Nem lehet egy pontot visszakeresni, nem lehet megtalálni... Szervezzem át, kaptam a feladatot, és ezt örömmel meg is teszem.
Vacsorára finom lecsót készített Jacek.

Augusztus 7. szombat, úton, Weser, horgonyon. Délután kettőkor dobtunk horgonyt a Weseren. Nem a legkülsőn, bejöttünk a torkolatba, így aztán itt egy picit védve vagyunk az időjárás viszontagságaitól (ha lesz, és az időjárás-jelentés szerint lesz).

Augusztus 8. vasárnap, Weser, horgonyon. Éjjel jó szeles idő volt. Egy draft-survey programmal nyűglődtem, amihez a hajó hidrostatikus adatait be kell vinni a gépbe. Meg is tettem, kemény három óra alatt 250 tételt pötyögtem be. Aztán kiderült, hogy nem fut a program a gépen... Nyilván konfliktusa van a Windows XP-vel, mert win 3.x, win 95, win NT-re készült. Szerencse, hogy egyedül voltam a hídon, mert olyat mondtam, mint még sose: "a varjak vájják ki a szemét annak, aki így csinálta...!" Bizony! Ebben az az igazi, hogy meg tudtam magam fegyelmezni, és még élveztem is!
Délután, amikor a progit nem a gépről indítottam, hanem a memory stickről, vagy szép magyarul a pen drive-ról, akkor meg lefutott, és megcsináltam a számítást vele. Most már csak annyi a gond, hogy egy oszlopnyi adatot át kell írnom, mert rosszul vittem be. (Ezres nagyságrendben, ahogyan a táblázatban van, de a program tízesben dolgozik az adattal. Ez így felettébb hülyén hangzik, erről van szó: a táblázatban 5672 van, azt 56,72-nek kell megadni a programnak.) Délután újabb esemesek jöttek, köztük rossz hír is: apát kedden műtik, a lábából eret vesznek ki és azt teszik a szívébe. Nagyon remélem, hogy sikerül.
Ma is szeretem a szakácsot.
Pár napja megmondtam neki, hogy nem eszem kenyeret és süteményeket, így aztán ma azzal fogadott délben, emikor a tálat fedő szalvéta alá kukkantottam:
- Prohibited! - azaz: tilos! A tálon lekváros bukta volt. Nem is ettem belőle, csak a nyálam csorgott. Mivel a fagyira nem mondta, azt megettem, és azt amúgy is ki tudom pisilni...
Rohadt sok a munka a térképekkel és a GPS-ekkel. Átírom az összes waypointot bennük, illetve újakat készítek. Hogy ne legyen egyszerű az élet, a GPS német nyelvű, és még nem tudom kiolvasni belőle, hogyan lehet rávenni az angol kommunikációra.

Augusztus 9. hétfő, horgonyon, Bréma. Egész éjjel az útvonalat csináltam. Délben arra ébredtem, hogy megyünk.
Egész őrség alatt az ár ellenében haladtunk, így öt is elmúlt, mire part mellé kerültünk. Nem messze állunk a bémai űrmúzeumtól. Az udvarán, a Weser partján egy Ariane rakéta áll, mellette egy lift, aminek a kosarába népeket láttam, és a ketrec sebesen mozgott fel, majd szinte szabadeséssel jött le. Biztosan edzették a látogatókat. Az Ariane-okat német-francia-spanyol vegyesvállalat gyártja, ha lehet hinni a barbának.
Este ellenőr jött, hogy átvegye a raktárat, holnap reggel hatkor kezdik a rakodást, és kettőkor hazamegy Hans-Martin Liebe captain Révkomáromba, s megjön az új barba.

Augusztus 10. kedd, Bréma. A szokásos műsor: kelés fél hatkor, raktárnyitás, utána shiftelés, 100 métert előre kellett mennünk, a rakodóberendezés alá.
Ehhez csak annyit, hogy amikor a barbának említettem, hogy remélem, nem kell majd shiftelni a cső alatt, azt válaszolta:
- Németország a világ legnagyobb exportőre, muszáj rendelkeznie a legmodernebb berendezésekkel. Hát rendelkezik is, csak nem mobil ( a miénk, az előttünk álló hajóé igen).
Reggelizünk a szalonban, amikor csendesen megjelenik egy pasas az ajtóban.
- Captain Fabian... - mondja a barba, és azt hittem, hülyéskedik, hiszen azt kaptuk, hogy dél körül érkezik, de azért kezet fogtam vele, anélkül, hogy bemutatkoztam volna. Egyszerűen hülye szituáció volt. Később korrigáltam, és megmondtam, hogy mennyire meglepett a megjelenése, és bemutatkoztam.
Néhány szó, és kiderültek a közös ismerősök, Balaska Lajos, Majlander Karcsi és capt. Bögelsack, alias Maci. Vele együtt voltam a Paduán majd a Niklason. Nos Fabiannak azért kellett most nyár elején lerohanni a Niklasra, mert a Maci útközben meghalt és a hajó bement Lisszabonba. Balaska találta halva a kabinjában.

Német-lengyel barátság
Rakodás kettőig, aztán jött az ukáz, shiftelés vissza. Erre Fabian nagy hangon:
- Ez is csak ebben a "fucken" országban történhet, hogy állandóan mozgatják a hajót kényre-kedvre... - mondta, nyilván a német-szlovák parancsnoknak címezve. A szakács meg én a bajszunk alatt somolyogva el...
Erre Liebe csak annyit mondott, hogy a rakodóberendezés 24 órában dolgozik, nem állhat amiatt, mert egy lengyel nem akar shiftelni...
Aztán fogta a bőröndjeit, és elment, bár a taxi még nem jelentkezett érte.
Nem szeretem az ilyen helyzeteket.
Ebédre Jacek fantasztikus zsureket főzött, nem ettem még ilyen finomat. Biztosan van valami forsza, mert más lengyel szakács (gondolom a lustábbja) állandóan "sírt", ha kértem, hogy főzzön, mondván nincs meg valamilyen alkotórész, azt hiszem, valami erjesztett kenyér kell bele, vagy mi a fenyő...
Este Encsike hívott, apa szerencsésen túl van a műtéten. Persze intenzív, és altatás, de egyelőre komplikáció mentesnek látszik. Adja Isten, hogy úgy legyen.
Felhívott Nimród is. Gratulált a szülinapomra, a nyolc napba belefér.
Este nyilckor siftelés vissza, a helyünkre jött uszályt megrakták.



Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2004.

Augusztus 1. vasárnap, Szczecin. Nem volt reggeli, ugyanis a barba "engedte" Jaceket aludni, mondván, úgy bezabáltunk este, hogy majd elég lesz délben ennünk. Mondjuk én nem éreztem, hogy túlettem volna magam, de nem hiányzott a reggeli. Kávé előtt egy szelet sajt meg egy szelet szalámi, két karika paradicsommal, elég.

Már megint a húsáruval van bajom...
Amilyen bogaras, zsémbes kezdek lenni, nem csoda, hogy megint kedvenc témámon lovagolok: azt hiszem, jóval a lengyelek előtt járunk az EU-ban. Már ami az EU-s technológiát illeti. Mert ők jóval kevesebb szóját használnak egyelőre a húsipari termékekben, mint mi. Amióta egy otthoni sonkásdoboz oldalán olvastam, hogy összetétele: hús, víz, szója és sonkaaroma, azóta nem veszek otthon semmit, amit dobozolnak, meg összedarálnak (ezért ettünk annyi főtt, füstölt tarját...). Aztán egyszer vettem fóliázott "bőrös sonkát", amibe ugye nem lehet tenni szóját!
Gondoltam én, az együgyű vásárló. A fóliát feltépve láttam, hogy a szalonnát és a bőrt úgy préselték rá a szójásvacak, aromával sonkaillatosított vizes húsra... És ugye az összetétele ott van rajta: hús, víz, szója, szalonna... A húsipar becsapja a vevőket, a paraszt meg nem tudja eladni a disznait. Nesze neked jövő.
Lehet, hogy a dédunokáink már a szexet is szójás-aromás-vizes hússal intézik?
Tegnap délután a barbának segítettem komputerben. Excell trükköket mutattam, hogyan lehet cellára függvényt meghatározni, nagyon boldog volt vele. Ezen ma felbuzdulva HTML-oktatást kért, mert szeretne weboldalt készíteni. Adtam neki egy HTML-editor programot, ami szerintem a kezdőknek a legjobb. Megmutattam az alapok alapjának az alapját, most szorgalmasan készít linkeket és kattingat oldalról oldalra...
A berakást este fél tíz felé kezdtük el. A barba vitte éjfélig a rakodást, enyém lesz reggel hatig, utána megint ő jön, mert nem fejezik be egyhamar.

Augusztus 2. hétfő, Szczecin. Kissé mérges volt a captain éjfélkor, mert a két matróz, Arturo és Emanuel nem érkeztek meg a városból, és neki kellett a szemeteszsákot kiadni a raktárból. Valamikor fél egy felé estek be a hajóra, hát szomjasak nem voltak...
Reggel hatkor még nem úgy látszott, hogy elmehetünk, de délelőtt megemberelték magukat, és délután négyre készen lettek. Az utolsó három órában lassan ment a munka, mert el kellett egyengetni a rakomány tetejét lapátosoknak (kokszot rakunk be), hogy a raktár becsukható legyen.

Magyar paprika
Délelőtt kitettem a szalonba egy füzér pirospaprikát, amit András öcsémtől kaptam. Felakasztottam a villanykapcsolóra. Azt mondja a parancsnok, pont olyan, mint otthon a magyarok háza, azoknál látni így füzérbe fűzött, száraz pirospaprikát. Ebédnél ki is próbálta, és elmondta, hogy otthon mindig főznek a levesbe. Adott Arturónak és Emanuelnek is, hogy kóstolják meg, és azok utána köszönték szépen, de többet nem kértek, mert ez "méreg és tűz" egyben.
Pedig ez nem is az a vad erős paprika. Csíp, az tény, de nem mar utána!
Hatkor jött a pilot, három órás út ki a tengerre. Mire kiértünk, már aludtam.

Augusztus 3. kedd, úton (Kieli-csatorna). Azzal fogadott a barba a hídon, hogy: - Igaz, kicsit korai, de Isten éltessen, chief! Hoppá, ma van a születésnapom! Nem csoda, hogy így hajnaltájt nem azon járt az eszem, s majdnem elfeledkeztem róla. ő nem, mert beszálláskor mondta, hogy akkor söröket isznak...

Születésnapom
Vettem is egy kartonnal. Azért nem többet, mert ez a szokás, és a nyomósabb ok, hogy ez az utolsó karton a hajón. De ez a sörtelen állapot csak a Kieli-csatornáig tartott, mert ott megjött a kaja, s azzal együtt némi sörutánpótlás. A gépész is felköszöntött, s kaptam ajándékba egy csomag kolbászt! őszintén és töredelmesen bevallom, hogy hosszú pályafutásom alatt először esett meg, hogy efféle szülinapi ajándékkal kedveskedjen valaki!
Az örömben üröm, hogy a captain is adott valamit, három darab Notice to Marinerst, ami semmi más, mint munka, kezdhetem a szakkönyvek és a térképek javítását! Nem tudom, hány térképünk van, de jóval több lehet, mint bármely más hajón, hiszen Finnországtól a Fekete-tengerig jár a hajó.

Augusztus 4. szerda, úton. Nem kellett éjfélkor kelnem, mert a barba akarta kihozni a hajót Cuxhavenig. Ha akarja, tegye. Az ő felelőssége. Azt is nagyra értékeltem, hogy nem keltettek fel Brunsbüttelnél zsilipelni.
Sokkal jobban mennek a dolgok, mint az Andromédán volt szokásban: nem kell kézi rádió a manőverhez. Mutatja, ha meg kell kötni a springet, a többi kötelművelet meg már automatikusan megy. Indulásnál mutatja, hogy dobd el, és kész... És hát ugye ott mindig kellettem Olegnek a manőverhez a zsilipekben...
Na, mindegy. Azért is jöttem ide szívesen, mert hallottam Oltmannstól, hogy így csinálják. (Ugye azt nem is említettem, hogy a berakás kezdetekor is mehettem aludni, csak éjfélkor kellett kelnem, s hatkor jött a barba. Gondolom Oleg megy Vlagyimir csak nézne, ha erről tudomást szereznének!

Augusztus 5. csütörtök, úton, Ghent. Hajnali érkezés. Kettőkor vettem fel a pilotot Steenbanknál, négykor cseréltük le Vlissingennél, és már a Terneuzen zsilip előtti védett vízen voltunk, amikor a barba feljött.
Fél hétre vége a zsilipelésnek, innen még másfél óra az út Ghentbe. Ledőltem ruhástul, mert érkezésre kellek ugye... Hétkor cseng a telefon, az asszonykám keresett. Szegény, a lehető legrosszabbkor, amikor az ember éppen belezuhan a mély álomba...
Vissza tudtam aludni, mivel semmit se mondott (a legfontosabbon kívül), és azonnal letette.
Nyolckor keltettek a draft surveyor már várt.
Ez azt is jelentette, hogy nem ébresztettek az érkezési manőverre.
Fél tizenegyig elvackolódtunk, mert a pasinak az új hajók esetében majdnem a teljes hydrostatikus Táblázatot be kell vinnie a laptopjába, szóval jól elszórakázott.

Miért szeretem Jaceket?
Ugye Jacek a szakács, mint már volt alkalmam említeni. Több oka van annak, hogy kedvelem:
Pro primo: jól főz. Ez persze fontos. Még akkor is, hogyha van némi túlsúlyom, amit le kell adnom, és otthon úgy búcsúztak többen: - rossz szakácsot kívánok.
Az hogy jól, és ízletesen főz, még kiegészül azzal, hogy van minden alapanyag, és bőséges a kaja. Így aztán folytatni tudom azt amit az RMS Andromédán elkezdtem, hogy nem eszem kenyeret, és ez ott kilenc kiló mínuszt jelentett fél év alatt. Szerintem itt is össze fog jöünni.
Pro secundo: ha azt mondom Jaceknak, kevés spagettit adjon vacsorára, akkor tud keveset adni, nem úgy mint Jan az Isartalon, vagy Staszu az Andromédán. És amikor az ember éjfélkor felkel, akkor mindig van sajt, valami felvágott, amiből két szelet, meg a termosz kávé (halványpiszkos víz...) elég reggelig.
Mára valamikor késő estére váltót várunk.
Bizonyos Vitalino jön, és Arturo megy. Ez az érkező matróz is vagy négy éve visszajár, az azért jó, mert "mindentudó", ami a hajót illeti.
Este fél hét felé hívott Encsike. Hazafelé jöttek Fehérgyarmatról, fél füllel rám figyelt, féllel Attila unokatestvérére, aki éppen nem tudott átkelni a Tiszán, és vissza kellett forduljanak. A vonal rossz volt, így nem sokat beszéltünk, de azt azért elmondta, hogy az "őskutatás" jól sikerült, mert az anyakönyvekben 1741-ig vissza tudták vezetni anyai nagyapja családját.
Este nyolckor megjött Vitalino Lima, az új matróz, szintén a Zöldfoki szigetekről való. Szép hosszúkás, keskeny pasas, ha lapjával állok is szélesebb vagyok, mint ő. Természetesen Arturo elment.
A kirakást este 10-kor folytatták és éjfélre be is fejezték.
A barba kilenckor elment aludni, azzal, hogyha minden kész, csak akkor keltsem.



Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2004.

Július 29. csütörtök, úton, Szczecin. Hajnali egyre értünk Swinoujsciéhez, hatra kikötöttünk. Onnan tudom, mert akkor ébresztettek. Enyém volt az éjszaka, és a reggeli raktárnyitás is.
Jópofa: ezen a hajón a matrózok nyitják a raktárt, hát legalább nem kell mindig nekem rohangálnom. Ugye én vagyok a security officer, és ezt komolyan kell venni. Mindenki kap egy kis bilétát, afféle kitûzõt, amire rá vagyon írva, hogy személyzet, és a beosztás, nyilván azért, hogy a tenorista ne helyi ártatlant durrantson le, lássa, kire kell lõni. Na, elég a hülyeségbõl, ez valóban komoly dolog, annyira, hogy minden hajóra lépõ idegennek alá kell írni egy papírt, és megmondani, honnan jött.
Kilenc körül elment Ryszard. Tegnap megnéztem a tengerészkönyvét, csak és kizárólag Lys Chris beírás van benne, õ itt az állandó tiszt, majd ha megunja a szabadságát, mehetek haza megint. Azért mondhatta volna a Marlow, hogy csak váltani kellek, három hónapra. Nem bánom nagyon, de azért böki a csõrömet!
A barba kitanálta, hogy fordítsuk meg a horgonyláncot. Na, ez nem egy "was ist das", ha hajógyárban vagyunk, mert kiengedik a dokkba a láncot, majd a másik végével behúzzák, de itt nem volt nagyon hova, engedni. A deckre fektettük, meg a fedélzeti raktárba engedtük le a búvónyíláson, végül is nem volt nehéz, csak irtó koszos lett minden és mindenki, valamint a két matróz jól elfáradt a lánc húzkodásába és fektetésébe.
Este kilencre kész a kirakás, a rakátrcsukást megszenvedtük, mert a hátsó szelvények gyakran nem mennek, az elsõvel kell õket a helyére vontatni. Szóval lesz majd kínlódás elég!
Este odaadtam a gépésznek a karórámat, hogy vegyen rá szíjat, mert sikerült a repülőn eltörni a csatját. A fia megígérte, hogy elintézi, de nem tudja, hogy mikor, mert holnap ügyel. Ugyanis ez a "suttyó kölyök" doktor. Egyszerűen fantasztikus, hogy ilyen fiatal legyen valaki, és orvos... Kezdek ideges lenni, a korom miatt. Mert aki velem hasonló cipőben jár, az tudja, hogy magam nem érzem semmivel se öregebbnek belül, mint a fiatalok, azt viszont el kell ismerni, hogy nem az én korosztályom...

Július 30. péntek, Szczecin. Laza nap, mert a gázolajtankkal dolgoztak a helyiek. Ki kell szivattyúzni, ki kell törölni szárazra, majd kimosni, újra szárazra törölni, és kiszellõzteteni. Ezután lehet nekiállni a hegesztésnek. Ma estig a törölgetéssel végeztek. Teljesen el vagyok varázsolva naptárból adódóan. Végre ma rájöttem, hogy 30-a van, átállítottam a telefonom naptárát, és minden a sínre került.

Utálom a kabinomat, avagy az erõsebb kutya esete a hajózásban
Nagyon haragszom a kabinra, pedig szegény nem tehet semmirõl.
1.,Picike. Az ágy és az asztal között van 60 centi, ilyen széles.
2.,Az ajtót csak annyira lehet nyitni, hogy én csak lapjával (lapommal?, lapomra állítva?) tudok bejönni, ugyanis kb. 40 foknyira nyílik. Ez azért van, mert az ágy végében van a frizsider, és az nem engedi kinyílni. Nyilvánvaló, hogy mindig beleakadok
3.,A fürdõ közös a szomszéd kabinnal, szerencsére abban senki nem lakik, tehát használhatom raktárnak.
4.,Alig van fény, az egy világítótest nem elég
5.,Padlószõnyeges, és olyan mocskosan kaptam, hogy nincs gusztusom rálépni mezítláb.
A hajó magyar építésű, az erõsebb kutya még Budapesten szállt be építés végén, és ő volt a gépész. Mivel ő volt az első, aki beköltözött a hajóra, elfoglalta az elsőtiszti kabint. És azóta is a hajón van... A chiefnek meg maradt egy picike lyuk...


Július 31. szombat, Szczecin. Laza nap, de nem nekem, mert a két matróz reggel fél kilenckor kiment, és valamikor fél hét után ette őket be a fene. Ez csak azért volt baj, mert a barbeque-t ezért kicsit később kezdtük. Volt sertés, csirkecomb és bélszín. Finom fokhagymás, petrezselymes olivaolajjal kenegette Jacek a húsokat, készített zöld salátát, hozzá Philadelphia sajtból öntet, volt francia kenyér, jó hosszú, és vörösbor, nem is akármilyen, Egri Bikavér.
Azért nem zabáltam túl magam. Mindenbõl egy szelet, kenyér semmi, és három sült krumpli, mert az is volt, héjában sütötte a szakács, alufóliába tekerte és úgy ment a sütõbe.
Napközben a számítógépre tettem azokat a dolgokat, amikkel dolgoznom kell.
Van egy asztali gép, de azzal rövid két perc alatt tele lett a hócipõm. Az egérre alig reagál, valami furmányos módon kell hozzányomni az egérpadhoz, a nyomtatványokat Wordben készítették el, olyan is, utálom azokat, akik nem a megfelelő programot használják. Egy ilyen űrlapot normál táblázatkezelővel kell megcsinálni, és nem agyonerőszakolni a szövegszerkesztőt.
Viszont az egyik GPS-re meglehetősen megorroltam. Jó régi, és valami idióta logikával megoldott módszert alkalmaznak, még nem tudtam rájönni a forszára. De ami késik múlik, majd holnap belevetem magam. Szerencsére van egy Furuno, amit ismerek, arra elkészítettem az utat, de a barba a régin kéri. Majd rá kell vennem, hogy szeresse ezt is. Persze ez se szeretetreméltó, csak a két rossz közül az elfogadhatóbb.
Este fél tizenegykor még hegesztették a tanktetőt.

Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

  2004.

Július 26. hétfő. Fél nyolckor keltem. Tisztálkodás, internet. Na, honnan jött í-mél? Hát persze, hogy a Marlowtól. Az utazás elhalasztva, persze csak egy nappal. Holnap megyek. Annyira elhalasztva, hogy még fel is hívott Vasoulla.
Telefon a reptérre, megvan a jegy.
Akkor van még egy napom.
Itthoni lityegés, elmúlt a kánikula, esett az eső, jó lesz utazni. Még néhány búcsútelefont elintéztem, valójában afféle ténfergés, már nem kreatív itthonlét. A honlapomra csak úgy dőlnek a látogatók, azt hiszem, mindenki a hajót nézi meg, mert a levlistákon elköszöntem azzal, hogy a hajóm megnézhető a honlapomon.

Július 27. kedd. Budapest - Frankfurt - Hamburg - Brunsbüttel - Kieli csatorna. Reggel természetesen azzal kezdtem, hogy megnéztem az í-méljeimet. Naná, hogy azt néztem, hogy keresett-e a Marlow?

Nem eseménytelen utazás
Hát, meg kell mondjam, hogy nem okozott egy pici csalódást se, mert ott volt a sügöny: ha leszálltam a gépről, üljek buszra, keressem a kieli járatot, azzal utazzam Kielbe, és ott taxival a zsilipbe, ott van a tengerészszállás, ott kell várnom holnap reggelig, amíg a hajó kiköt. Remek! Akkor így csinálom. Írtam választ, megköszöntem a szerződést, és minden rendben (látszólag)
Taxirendelés, sose hittem volna, hogy olcsóbb lesz két személynek, mint a reptéri minibusz. Induláskor, ahogyan egy jól nevelt babonás tengerészhez illik, háromszor visszanéztem a lakásra, és gyerünk a reptér. Hamar, mindössze 35 perc alatt kiértünk. Éppen a csomagomat adtam be, amikor cseng a mobil.
- Ki a manó kereshet? - gondoltam, és belehallóztam.
- Mr. Sekeli? Marlow Navigation... Hamburgban várják, és Brunsbüttelbe viszik, nehogy elutazzon Kielbe! Kicsit röhögtem magamban, aztán megígértem, hogy Hamburgban megkeresem, aki várni fog.
Becsekkoltam. Encsike felhívott, szinte azonnal, hogy a gép indulása mellett (11.55 a menetrend szerinti) kiírták, hogy 12.10! Vajon mit jelent?
Hát azt - mint kiderült -, hogy késve indul. Már egyáltalán nem tűnt bőségesnek a 45 perc az átszállásra. A sztyuvi megnyugtatott, hogy a hamburgi gépet elérem.
Nem értem el.
Pedig abszolút célirányosan mentem, egy pillanatot se vesztettem, még liftekre se vártam, hanem rohantam, ahogy a dög nehéz laptoptáskám engedte (laptop, nyomtató, CD író, kábelek, adapterek benne, volt vagy 12 kiló). Annyit elértem, hogy akkor értem oda, amikor a gép ajtaját becsukták. Még láttam kigurulni Nem tudtam megdumálni a pultos hölgyet, csak annyit értem el nála, hogy átírta a jegyem a következő gépre, beírta a komputerbe a szöveget, amit megadtam neki, hogy a Hamburgi reptéren mondják be, hogy a következő gépnél is várjanak. A hölgy igen készséges volt. Megmondta, honnan, mikor indul a következő gép, majd elkérte a jegyem, és összetépte, hogy ne keverjem össze az újjal, majd savanya pofával közölte:
- Kifogyott a nyomtatóból az üres jegy, nem tudja megírni, de adjak egy papírt, felírja az adatokat.
- Az sajnos nincs - világosítottam fel.
Ekkor a néni letérdelt a kuka mellé, kibányászta a kettétépett és összegyûrt jegyem, az egyik (használhatóbb felére) ráírta az indulási adatokat, mosolygatva átadta, jó utat kívánt és jól otthagyott a kétségeim között, hogy lesz-e olyan Lufthanzás kalauz, aki ezt a fecnit betudja egy repülőegynek.
Vártam, aztán elérkezett a 15.05, és senki nem jelent meg, hogy beszállítsa a hamburgi járat embereit. Nos, mit lehet tenni? Odamentem egy másik kapunál szolgáló pultos kislányhoz, kikérdeztem, honnan indul a gépem?
- Mutassa a jegyét... - mondta kedvesen.
Gondoltam, hogy most van a puding próbája, lássuk, megkajolja-e az összegyűrt, kettészakított, lejárt jegyet. Kikereste a járatszámot, ellenőrizte, varázsolt, majd átadott egy ticketet.
- Nekem van üres jegyem a nyomtatóban - mondta kedvesen.
Azt hiszem, minden azért történt így, mert "elektronikus" jegyet váltott a Marlow, és minden adat a komputerben volt. A gép jól tele volt, a 23-ik sorba, az utolsóba kaptam helyet. Felszállás után vagy öten okádták tele a zacsekjukat, úgy rázott, zötykölődött, "csúszkált" a gép. Én nem, csak be voltam szarva istenesen, csukott szemmel vészeltem át a közel 60 repülésem közül az első (gyenge) rossz időt.
Hamburgban várt egy pasi, aki jól beszélt németül, és elvitt Brunsbüttelbe. A kapus nem engedett be, de az ügynökségről (ami bent van a zsilip területén) beszéltem egy hölggyel, aki azt mondta, hogy biztos éhes vagyok, menjek el vacsorázni, a hajó még nincs itt.
Pizza és sör került elém egy kisvendéglőben.
Fél kilenckor bevittek, kilencre kimentem a kikötőhelyhez, ahová a hajót várták, s fél tízkor meg is láttam a Lys Christ. Kívülről hajónak néz ki, belülről egészen más, mint az eddigi Marlow hajóim. Kikötés alatt a barba köszönt: - Jó napot kívánok... - mondta jó sok akcentussal. Német, aki Révkomáromban lakik, immáron 22 éve nősült oda, innen a magyar nyelv pár szava, és az, hogy képes olvasni a magyar szavakat.
Beszálltam, rövid ismerkedés, majd indulás.
Ryszard Malak az első tiszt, lengyel, őt hazavisszük, mert Swinoujsciében lakik. Tíz negyvenkor lefeküdtem, hogy tizenegy negyvenkor keljek. Mentünk a hídra, szolgálatot adni...

Július 28. szerda, úton. Hajnalban, fél három körül azért elmentem lefeküdni. Csak Holtenau előtt, háromnegyed hatkor keltettek. Ha ide kellett volna utaznom, most szállnék be, és "órát lehetne igazítani" a Lys Chrishez, olyan pontosan érkeztünk.
Délután az őrség alatt átadás-átvétel, jól kikérdeztem Ryszardot, régen volt ilyen alapos és lelkiismeretes munkakör átadásban részem.


Szolgálati közlemények:

2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

 2003. június-július:

Június 30. Hétfő, Bilbao. 
Ez egy jó bolond nap volt: elgörbítették a pilot belépőnél a korlátot. összetörték az egyik raktári reflektort, kilyukasztották az ötös szárnytankot, a buldózer összeolajozta a raktárt, szóval volt elég rohangálni, kiabálni való, és amikor a munkavezetőnek azt találtam mondani, hogy ez a darus "stupido" még ő kérte ki, mondván, hogy a stupido nagyon csúnya szó: persze én csak makogom a spanyolt, de ezúttal azt hiszem, mégis telibe találtam...
Nem lett kész a lyukas tartály, mert a barba nem fogadta el a gányolást. Ragaszkodott hozzá, hogy szakszerűen csinálják meg, ehhez nem fűlt a foguk, így csak holnap indulunk, reggel jönnek újra.
Így van ez: ha az ember siet haza, akkor mindig közbejön valami.
Talán nem is baj, mert odakint tombol a kilences vihar. Talán holnapra alábbhagy.
Ma rohadtul fújt a szél a kikötőben is, minden csupa por lett, hát még én!

Július 1. kedd, Bilbao, úton. Délelőtt kilencre jöttek a hegesztők. Igazán kiváló munkát végeztek, a barba teljesen elégedett volt velük. Indulás ötkor. Persze ez jellemző, amikor sietnék haza, tolnám a hajót, akkor egy teljes 24 órát késünk...
Odakint nem volt nagyon rossz idő, de ez is elég volt, mivel ballasztban megyünk, hogy visszafogjon.

Július 2. szerda, úton. Hajnali háromkor arra riadtam, hogy nem megyünk. Nézem a fordulat-számlálót, nulla. Riasztottam a barbát, rohan fel, minden oké a hídon. Alarm nem volt, fogalmam se volt, mi történhetett.
A parancsnok le a gépházba. Egy óra múlva beindult a főgép.
Valami szűrő volt eltömődve.
Még egy óra késés, amikor a sebesség is csak 8-9 csomó körül van. Hogy érkezünk így, és hova?
Mert még nincs meg, hogy Flushingba vagy Antwerpenbe megyünk? Délelőtt jót aludtam, délben kérdi a barba:
- Minden oké?
- Hát persze, mi lenne?
- Kétszer is megálltunk, mindenfelől alarm…
Na, a lényeg, hogy nem hallottam semmit. Délután telexek tömkelege jött a tulajtól. Na, meg egy a Marlowtól: pénteken érkezik az új elsőtiszt, és ennél nincs fontosabb hír most számomra!


JÚLIuS 3. csütörtök, úton. Semmi, csak késéSben vagyuNK? Nem éRhetünK előbb? mint Holnap esTE FLUShINGba, így aztán a hazamenetelre is csak szombaton kerülhet sor.
SAJNOS SEMmI NEM MEGY JÓL: A BaRba BESZélT KreMERsSZEL? A VáltÓm NEM AKAR MÉG LEJÖNNI? MÁST KELL KERESNI? BIZTOS NeM EMGYek sZOMBaToN:
A FENE eSSeN bele MindENkIbe, Aki igy KISZÚR VELEM:

Július 4. péntek, úton, Vlissingen. Semmi telex nem jött, egész nap ideges voltam. Aztán délután végül megjött: először a chief holnap érkezik, majd két óra múlva: hétfőn este megyek haza. legalább nem kell vonattal mennem, mert ez is felmerült.
Érkezés után megérkezett Teichgraeber, Oltmanns gyorsan elment.
Este kicsit takarítottam.
Beszéltem Encsikével is. Örül, hogy megyek. Szegény már nagyon vár. Hát még én, hogy mennék haza!

Július 5. szombat, Vlissingen. Reggel befejeztem a kabintakarítást. Úgy Tünik? ma neM JÖN A PASI VÁLTANI. ATTÓL TartOk? CSAK HétFőN ÉrkEZik meG.
Hallatlan ideges vagyok: legalább egy telefon érkezett volna a Seaserve_től? HOGY hétfőn jön a váltó? de nem? le se szarják a hajót: nem voltak ezek sose tengerészek? hülye sajtfejÛ barmok:

Július 6. vasárnap, Vlissingen. Éjfélkor kopognak az ajtón. Jose volt. Megjött a új chief, mondja. Nem akartam hinni a fülemnek.
A pasas reggel indult Amszterdamból, és most érkezett meg! Ezután annyira kiengedtem, hogy nem tudtam elaludni vagy háromig.
Délelőtt átadás átvétel. Két óra alatt megmutattam, elmondtam mindent. Utána felhívtam Encsikét, hogy megnyugtassam, minden rendben.
Most már csak ki kell várni a holnap délelőttöt, és mehetek.
Zbigniew, mert így hívják a lengyel tisztet, szeptember 20-ig akar maradni, a előző hajóján már lehúzott négy hónapot. Ha lehet, akkor vissza akarok jönni, és miért ne lehetne?
HALÁL unalmas nap volt egyébként.

Július 7. hétfő, Vlissingen, Budapest. A leghosszabb nap! Az órák nem mennek, a percek nem telnek, a másodpercek vánszorognak. Reggel a barba megkérdezte a Seaserve-t, hogyan gondolják az utaztatásomat?
- Először úgy volt, hogy elhozzuk kocsival, de egyszerűbb, ha a vlissingeni ügynökség intézi.
Ez igazán aranyos! Ha dolgozni kell, akkor ezek mindent megtesznek az elkerüléséért! Na, mindegy, nem számít, mert úgyis szívesen megyek vonattal.
Így is lett: délután fél háromkor itt volt a taxi, érzékeny búcsú mindenkitől, és nyomás az állomásra.
Vonattal a reptérre.
Repülővel haza.
Pontosan, időben érkeztünk. Encsike várt, és ahogyan gondoltam, majd elalélt, amikor meglátta a szakállam! Minibusz, éjfél előtt pár perccel itthon.

Szolgálati közlemények:

2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. június:

 Június 23. hétfő, úton. Csendes menetnap, csak ez a rohadt komputer! Amikor tele vagyok ötletekkel az írást illetően, akkor egyszerűen feldobja a talpát...

Melegszik az idő.

Június 24. kedd, úton. Már nyár van. A hőmérséklet 19 fok árnyékban, lehet kicsit napozni is. A tenger olajsima. Csütörtök este érkezhetünk. Jól jövünk. Csak a baj az, hogy a dagályt este lekéssük.
Este folytattam az írást. Már a főiskolai éveknél tartok.

Június 25. szerda, úton. Éjszaka írtam tovább az emlékeimet. Délután két távirat érkezett: az első az érdekesebb.
A hajóbérlő nem akarja csökkenteni az ócskavas rakományok számát, ezért a hajótulajdonos nem újítja meg a szerződést. Az új bérlő a Lys Line lesz. Mr. Edba július 15. körül jön megnézni a hajót. Ez sokkal jobb lesz, mint a jelenlegi járat. Csak nem lesz több Skócia, Anglia...
A másik távirat szerint érkezéskor kikötünk, indulás július 1-én, kedden. A komputer szarakodik, nem tudok írni. Elvesz az életemből megint pár napot. Pedig most annyira menne...


Június 26. csütörtök, úton, Bilbao. Már megint eszi a fene a billentyűzet, most a "z" betű hiányzik... Gyűlölöm, nagyon gyűlölőm a komputert.
Délután kint voltam egy kis sétára.
Jól elfáradtam... GennAgyIJJAL TalálKoztam a VÁROSBan: AzT mondJA, hogY holnaP mEnjek el vele a Kaszinóba. Sajnos EL kelleTT UtASitaNOm AZ AjáNLAtát: SoseM hazárdirozok. Csak NézZEm? HOGYan NyER Mondta. Sajnos nem:.. ebben következetes vagyok. Nem tudta megérteni. Miért nem próbálod ki a szerencsédet, chief?, kÉrdEztE ÉrTetLEnül. Mert nEM, KéSz. EnnyI

Június 27, péntek, Bilbao. NekieSTEk, Raktak, elmentEk. A bIllEnTyü Meg IlyeN? HOGY A feNe ESSen beLe:

JÚNiUs 28. szombat, BilbaO. REGGeL SzOmOrÚAN mONDJa GENnaGyiJ: OdA a hÁroMszáz dollárOm. KETTőSzÁzzaL mEnTeM KI? nYErtem száZaT? AZTÁN mINdet ElveSztEtTeM: GY AZTÁN DÉLUTÁN hiába ment A barbához hogy adjon neKi szÁz Dollárt? MERT Ki AKAr mEnni a Lányokhoz? nEm kapott: MIElőtT vALAki ÚGY GondoLNá Hogy CSOrBULTak az embERI jOGoK? AZ VeGYE FIGYELEMBe? HOGY GENnAGyiJ FelVeTt már a JÚLIUSI iLLETmÉNYéBőL EGY szÁZAST? TÖBBET Nem AD NEKI A parancsnok HOGy ELVerJE

JÚNIUs 29: VASÁRNaP? BILBAO JÓ Dög mEleG VAN. Délután kimentem a városba. Busszal viszonylag hamar, fél órába se kerül. Nagyot sétáltam a Bilbao folyó partján, az óvárosban, aztán megláttam egy útjelzőtáblát: Guggenheim múzeum. Azonnal beugrott, hogy Bilbaóban van a posztmodern építészet egyik remeke a múzeum.
Elmondani nem lehet, milyen fantasztikus. Ahogy a folyóparton közeledtem, nem akartam elhinni, hogy ez lenne a híres épület. Ugyanis egy kicsit a folyón átívelő autósztráda hidjának a takarásában van. Kiderült, hogy hátulról közelítettem meg. Egyébként, ahogyan a híd alá értem, láttam, hogy a híd tartópillére és az épület szerves egészet alkot. A legszebb kiállítási tárgy az épület maga. Nyoma sincs a hagyományos építészetnek, Minden hajlított, csúcsos, gömbölyded, beton, üveg, acél és a falak külső borítása főleg rozsdamentes acél. A kiállítás termeit zömmel a modern művészek művei töltötték meg. Én a 60-as 70-es évek művészetet általában nem szeretem, de természetesen volt olyan alkotás, ami megragadott. Alexander Calder térplasztikái ezek közül valóak. A kiállítása címe: Gravitáció és kecsesség, és ez nagyon találó. Afféle mozgó "bizbaszokat" készít, zsinóron függenek pálcák, és a végein kiegyensúlyozva különböző festett lemezkék. Ezek a légáramban valóban kecsesen hintáznak, imbolyognak. Szépek. Tetszenek.
Persze ez a modern művészeti galéria kiállított olyanokat is, amiket nem tudok - én a laikus - értékelni. A 60-as évek "modernjei" közül volt egy kiállító, akit továbbra is a csalók, a lilák, közé sorolok, sznoboknak való izéket csinál. Két képe volt a szivarnak, olyan, mintha egy füzetlap lenne, egy nem figyelő nebuló irkájából. Firkák, és semmi más. Egy másik izé pedig csupa szürke vonal kuszaság. Az egész egy nagy semmi. Semmi, ami a figyelmet magára vonná. Átverés.
Ugyanakkor egy Ed Ruscha nevű pacák képei kimondottan jók voltak, pedig... A Heavy Industry című fekete alapon a fenti szöveget - fehér betűkkel - tartalmazza, semmi mást. És mégis megállnak előtte sokan. Én is. Van benne valami, ami valami súlyos, valami nehéz, valami, ami a tekintetbe kapaszkodik, és szinte érzi az ember, hogy húzza, lehúzza. Persze ezt nem kell komolyan venni, én nem értek a képekhez, csak nézem őket.Tetszett egy grafiti is. mennyivel más, mint amit az ember a vonatokra "ocsmányolva" lát, de még a Filatori gáti tűzfalakon se látni ilyesmit. Persze, akik azt készítik, csak firkálnak, sablonokat, előregyártott elemeket spraynak a falra.
És valami fantasztikus volt egy művészeti tanár kiállítása, a gyerekek munkáit gyűjtöttek egybe, hallatlan érdekes, kedves volt.
Aztán volt egy másik izé, ami előtt sok időt töltöttem.
Valójában egy terem volt. Benne hat, a földtől a mennyezetig érő oszlop. A terem valami sötét, de fényes festékkel volt telekenyve. A hat oszlop - azt hiszem, otthon így hívjuk: - hat villanyújság volt. Egy betű széles. Az angol nyelvű szöveg függőlegesen futott. Ha a terem hátuljába mentem, ott baszk nyelvű volt. Nem tudom, hogy vers-e, vagy csak egyszerű szöveg, mert a függőleges helyzet miatt nehéz volt eldönteni. Nekem mindenesetre költőinek tűnt. A szöveg, a terem, a félhomály, borzongató volt. Akik a terem hátsó felében voltak, azok a fényviszonyok miatt abszolút légiesnek, szinte áttetszőnek, vagy inkább valamiféle halóval, aurával körbe rajzolva látszottak.
A múzeum, vagy inkább galéria után villamosra szálltam, ez is a jövőt idézi, mint maga az épület. Visszamentem a központba, egy bárban megittam két pohár vörösbort, aztán busz, és be a hajóra.
Szolgálati közlemények:

2022. október 1-én a Millenáris D épületében dedikálom 11.00-13.00 között a könyvem! Mindenkit szeretettel várok!

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...

2003. június:

BBC hírek

Ma volt a Royal Ascot Derby utolsó, harmadik napja. A BBC mindent közvetített. A cilinderes urak mintha a múlt századot idéznék, de ez itt a "kőkemény" brit valóság, a hagyományok élnek, meghatározóak. Csodálatos kalapköltemények. Az első napon rózsaszín rózsa virított minden gentleman gomblyukában, ma sárga virág. A királynő is megjelent kíséretével, hatalmas éljenzés fogadta.
Az egyik futamot egy ausztrál ló nyerte. Először Ascot történetében...
Történelmi jelentőségű rögbimeccs: Ausztrália - Anglia, a hajdani anyaország sikerével. Persze volt már ilyen. Amiért rangot kapott: negyven éve nem győzött az angol csapat, most ráadásul a világbajnok otthonában.
A BBC egy másik fontos társadalmi eseményről is tudósított: Ma 21 éves William herceg, a trónörökös legidősebb fia. Születésnapi party volt Winsdorban. A tudósító a palota előtt, nem engedték be a tévét, hatalmas tömeg figyeli a meghívottak érkezését. "Szenzációs" riport volt a londoni jelmezkölcsönzővel való beszélgetés, mert elmondta, hogy afrikai jelmezeket kölcsönöztek. A sok-sok előkelőség között feltűnő volt a tarkára pingált mikrobusz, tele jókedvű, jelmezes fiatallal, az ünnepelt egyetemista barátai érkeztek. Engem ilyen dolgok általában hidegen hagynak, mert magánügy, legfeljebb brit belügy. De azért örülök, hogy egyszer láttam ezeket a tudósításokat.
Meg kell mondani, hogy igazán jóképű fiatalember, ha egyszer trónra kerül - az apja halála után, de még neki is várni kell a koronára - "jó svádájú" uralkodója lesz az Egyesült Királyságnak.
Este filmet néztem.
A Jedi visszatér, a Csillagok háborúja trilógiából. Szeretem, jó mesefilm, jó sci-fi, a jó győz, persze ideiglenesen, lehetőséget hagyva a producernek és a rendezőnek a folytatásra.
A reklám öt percében "zongorázom". Channel 4, a kereskedelmi adón világrengető esemény: Jon távozik a Big Brother házból. A pillanat feszült, kit szavaztak ki a társak, ki kerül a lakók közül az utolsó, a megsemmisítő helyre. A műsorvezető fokozza a hangulatot, húsz másodpercet vár, a két jelölt arcán feszültség, hiszen itt a lét a tét, s aztán elhangzik a név: Jon.
Jon arca pillanatra elkomorul, de aztán a rendezői utasításnak megfelelően mosolyog, karját magasba löki: hurrá! Én mehetek haza. A barátaim közé...
És Jon, a megszégyenített, a rangsorban az utolsó, "boldogan" csomagol, hiszen felvétel az egész, a rendező okos, nagyon okos, ő tudja, egyedül csak ő tudja, hogy Jon valahol mégiscsak ember, fel kell dolgoznia a vereséget, a szégyent, és amikor a műsorvezető közli: egy perce van a búcsúra, akkor már Jon újra a szerepet játssza, a szeme csillog, és boldogan csókolja árulóit, akik kiseprűzték a létért való küzdelemből, érzékenyen lapogatja azok hátát, akibe ugyanúgy kést döfne, mint tették ők vele, de a létért való küzdelemben mindig az erősebb győz, aki a falka tagja, a gyenge vesszen, aki egyedül van, az pusztuljon.
S Jon kilép a Big Brother házból, és elindul a felfelé vezető lépcsőn, mert a ház lent van, ahol a pokol, és most Jon a menyországba vonul, felfelé a sok csillogó, színes lépcsőn, a kommersz tévé kommersz műsorának kommerciálisan megvadított, őrjöngő, fanatikus nézői sorfala között. A lányok visítanak, a fiúk transzparenst lebegtetnek: Jon te vagy a kedvencünk!
És Jon boldog, az utolsó óráját éli, fürdik a népszerűségben, elhiszi, hogy ez mindez őérte van, az őrjöngő tömeg csak őt szereti. Integet, ugrál, bolondozik, ahelyett, hogy szíve szerint zokogna, mert elvesztette a létért való élet-halál küzdelmet, jó kedvű, ahogyan a magasságos show bizniszben törvényszerű, és megy a fellépése utolsó színhelyére, a stúdióba, ahol a nézők a "felállni" jelre érte felállnak, a "tapsolni" jelre érte tapsolnak, és Jon az "élvezni" jelre élvezi a népszerüséget, az autodafé pompáját, a füst már terjeng, a szégyen pírját vörös reflektorfény helyettesíti, s a szerencsétlen nem tudja, hogy rajta is beteljesedik a showbiznisz törvénye: a nézők porából vétettél, s haláloddal oda is süllyedsz.
S érdekes, amit mond:
- A kamerák előtt mindenki hazudik. Márpedig az élet a házban a kamerák előtt zajlik.
Hm, hétfőn én is tudom a vasárnapi lottószámokat...
Ebből elég.
Vége a reklámra szánt időnek.
Vissza a jedihez. Hiszen az ő fénykardja igazibb, a Halálbolygó gonoszsága sokkal emberibb, a Jodának sokkal több köze van a való világhoz, mint a Nagy Testvérnek.
Ugyanis a filmen a jóért szorít mindenki.
És ott a jó győz.

Június 22. vasárnap, Inverkeithing, úton. Megint beszart a billentyúzet. Reggel indultunk. Este jól jött a tévé. Megint érdekes műsort láttam!
Valami hasonló volt a címe, mint a "Dig Deep", azaz áss mélyre. Egy falut kiválasztottak a jelentkezők közül, amelyek hajlandók voltak ásatást végezni a falu területén. Sok szakértővel: archeológusokkal, régészekkel, településtörténésszel, "töredékek" szakértőjével, néprajzossal vonult ki a tévé. A településtörténész a rendelkezésre álló térképek alapján meghatározta, hogy a mai falu mely részén lehetne sikeresen kutatni. És a falu apraja-nagyja, ásóval felszerelve lelkesen követte a tudósokat, s nekiláttak a kijelölt helyen ásni. A kamera helyszínről helyszínre követte őket, a régészek magyaráztak, a csoportokat szintén régész vezette, a kiásott apró-cseprő leleteket rétegek szerint gyűjtötték össze, és egy-egy darabról elmondták, amit első látásra tudni lehetett:
- Ez viktoriánus kor béli csésze füle, ez egy palack töredék a 17. századból - és így tovább.
De találtak falmaradványt, és egy valamikori udvarház kövezetét. Egy hivatásos rajzoló lerajzolta a valamikori látképet, és lelkendeztek amikor egy római kori lelt bukkant elő...
Irigylem a briteket.
Ezzel a műsorral a falu lakói még britebbek lettek, nőtt az egészséges lokálpatriotizmus, mert valamit hozzáadtak ők is a múltjukhoz. És mindezt egy kereskedelmi adó, a Channel 4 közremúködésével.
Van ilyen is?
Egy kereskedelmi adó értéket ad?
Egy kereskedelmi adó hozzájárul a nemzettudathoz?
Egy kereskedelmi adó a kultúra terjesztője?
Szóval irigylem a briteket.


Szolgálati közlemények:

Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak! 

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!



A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...