2004.
Szeptember 14. kedd, úton. Dühöng a vihar, de hátulról kapjuk, így nem jelent gondot.
Szeptember 15. szerda, úton, Sipoo. Isten éltesse Encsikét a névnapján! Négyre értünk a helsinki pilot beszállóhelyre, negyed hétre kikötöttünk. A révkalauz nevetve mutatta, hogy egy parti őrség hajó követ minket. Nagy valószínűséggel nálunk teszik majd tiszteletüket, ugyanis török volt a berakó kikötőnk.
Látszik rajtam, hogy rendes ember vagyok
Nem is csalódtunk. Kikötéskor megjelent a tulli, azaz vám feliratú autó, bejött két szivar, elvégezték a beléptetést, majd megérkezett a tengerészek által "black gang"-nak nevezett csapat, akik ilyenkor alaposan átkutatják a hajót. Végigmentek a kabinokon, az összes helyiségen, fedélzeten, gépházban.
Bennem volt a frász egy picit, mert ugye Gibraltárban vettem egy vodkát, azt még nem volt időm kinyitni, és a barba is adott egyet, hogy legyen mit adni a melósoknak, ha végeztek a kirakással. És ugye fejenként csak egy üveg ital lehet mindenkinél. Szerencsére nem jutott ember egyszerre minden kabinba, hát volt időm bemenni a sajátomba, kinyitottam az ablakom, és az orosz vodkát kidobtam a vízbe. Inkább vesszen 3 angol font, mint fizessek büntetést. A vámosok leragadtak Emanuel kabinjánál. Egyszerű a magyarázat:
Emanuel barna bőrű, göndör hajú, tehát csak drogcsempész vagy terrorista lehet.
Na, arról nem is beszélve, hogy van Manunak egy DVD lejátszója és egy hifi tornya, azt semmi másból nem vehette, mint csempészeten keresett pénzből.
Totálisan felforgatták a kabinját.
Persze semmit nem találtak, de ne higgyük, hogy a vámosokon kifoghat egy zöld-foki szigeteki bunkó!
Elmentek a drogkereső kutyákért.
Ez nekem meglepetés volt, mert német juhászra számítottam, és valami hosszú szőrű, fekete foltos, fehér blökiket hoztak - ja, az a fajta, mint Mézga Aladár kutyája, a Blöki - és ráeresztették a matróz kabinjára. Nagyon "idegesnek" tűntek, szinte vibráltak a feszültségtől. Kíváncsi lennék, mi az ára egy ilyen kiképzett jószágnak. És persze csak Manu kabinjába mentek! Máshova nem vitték be, illetve a tisztesség kedvéért a végén szabadon kóricálhatott egyet a kutya a felépítményben.
Természetesen semmit se találtak.
Ezen az egészen csak én vesztettem. Egy üveg vodkát, mert kidobtam, pedig megtarthattam volna, hiszen hozzám be se jöttek. Elvégre én fehér ember vagyok, az első tiszt, ugyan miért keresnének nálam drogot? Ez teljességgel ki van zárva! Nyilván látszik rajtam, hogy rendes ember vagyok, ezért még úri becsületszavam se kérték, hogy nincs nálam kábítószer.
Ezt hívják úgy, hogy a jog előtti egyenlőség.
Így működik az EU-ban a harc a rasszizmus ellen.
Jó itthon lenni Európában.
Nyolckor elkezdték a kirakást. Két nap, valószínű holnap este elmegyünk.
Van térképünk Kamcsatkáról
Megkaptuk a rendelt gépalkatrészeket, meg egy csomó navigációs kiadványt, köztük tíz új térképet. Bőszen cseréljük le a Malak féle állományt, ugyanis ez a szivar nem rendelt egyet sem, sok 1993-ban nyomtatott térképen dolgozunk. Ezt segítette az a hülye német szemlélet (más hajón is találkoztam vele), hogy a partvonal nem változik, minek új térképet venni?
Nos, a salátának valók között volt a Szicília déli partját ábrázoló 2123-as számú térkép is. Ezt megrendeltem, és ez úgy megy, hogy odaadom a barbának, ő pedig elküldi a cégnek.
Nos, nézem az új térképeket, az első az egy kamcsatkai kikötő és az approach, azaz a kis léptékű megközelítő térkép. Hogy a fenébe lehet?
Töprengtem, megkerestem a faxot amit Fabian elküldött, ott a 2128-as térkép szerepel, és arra jutottam, hogy ahogyan a hármas számjegyet írom, azt ő nyolcasnak olvasta.
Megpróbálja visszaküldeni.
Délután leállt két órára a daru, lehet, hogy csak péntek reggel megyünk el. Jobb lenne, mert akkor nappal mennénk át Tallin mellé Muugába.
Szeptember 16. csütörtök, Sipoo. Egész nap kirakás, gyakran néztem az időjárást, mert állandó viharjelzés van érvényben, ez már a hülyeség határát súrolja, mert Koppenhága óta folyamatosan dühöng a rossz idő. Reggelre csak egy kis munka maradt.
Szeptember 17. péntek, Sipoo, úton, Muuga. Nyolcra kirakták a hajót. Pilot tízre. Manőverre menet jól lefejeltem a raktár oldalára szerelhető trepnit, persze a sarkát kaptam el, szerencsére csak egy puklit kaptam, nincs seb.
Jó hosszú út lesz, át kell menni a Finn öblön, és ott van Muuga ami valójában Tallin kikötője, oda csak a személyhajók mennek, a kereskedelmi kikötő ez. Acélgurigát rakunk be.
Furcsa dolog ez a naplóírás.
Ugye az nyilvánvaló, hogy az ember nem akkor írja, amikor a dolgok történnek, hanem utólag. Tehát már tudja, hogy mi lesz a végkifejlet, ha valami kerek egészet ír le. Így én már most tudom, hogy milyen dög fáradt leszek, és mennyire ki leszek dögölve... de még nincs itt az ideje:
Fél ötre kötöttünk ki, a munkát nyolckor kezdték. Huszonnégy órás munkarendben dolgoznak, így jók a kilátásaim. A barbával azért megbeszéltem, hogy a matrózok adnak őrséget, és én időnként elvonulhatok egy kis pihenőre. A kikötő meglepő látványt nyújtott, mintha nem is szovjet utódállamé lenne. Tiszta rakpart, modern épület, berendezések... Aztán kiderült, a Galvex amerikai-angol tulajdonban levő vállalat, így már érthető. Az is, hogy a melósoknak mindenük megvolt, ami a jó munkához kell, normális munkaruha, modern szerszámok, így aztán jó munkát is kaptunk. Ez teljességgel elképzelhetetlen volt a szocializmus alatt. Nem ittak úgy, ahogy beszéltek angolul, flottul ment minden. Jó, a munkához való hozzáállásnak vannak szocialista jellemzői, így a nyolc órás munkakezdés azt jelentette, hogy kilenc előtt tíz perccel szállingóztak össze a hajó mellett.
És még annyit: a gyár vámszabad területen működik... Hiába no, ha valaki barátja a hivatalnak, erre is kap engedélyt.
Fél tizenegykor elmentem alunni.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
