M/V ISARTAL
2005. december
December 13. kedd, Lisszabon, úton. Kilencre jöttek, így annak ellenére ki tudtam aludni magam, hogy csak egy óra után kerültem ágyba. Ja, a foreman állandóan csak hitegetett, hogy tizenegy körül elmennek, de fél egy lett belőle. Majdnem kidolgozták a munkaidőt. Utána zuhanás az ágyba.
Éjszakai látogató
Negyed kettőkor kopognak.
- Nem kelek fel, akárki az... - gondoltam, és falnak fordultam. Még kétszer megzörgették az ajtóm, aztán abbahagyta, akárki is volt. - No, hál Istennek, alhatok - nyújtóztam el kellemesen.
- Captain! - hallom, hogy megzörgetik Dariusz ajtaját, hát erre már fel kellett kelnem, mert a valakinek úgy látszik, mindenképpen tisztre van szüksége, hát kinéztem a folyosóra. A hang alapján már tudtam, hogy Jose az.
- Mi a baj? - kérdeztem álmosan, kócosan.
- Chief, a kapunál valami igazolást kérnek a hajótól, hogy a rokonaim legálisan vannak a hajón.
Ez igen csak elképzelhető volt, mert Dariusztól engedélyt kapott, hogy a nővére, sógora és annak a fia meglátogassa. Oly annyira, hogy aztán itt is ebédeltek. Így aztán megírtam a kért papírt, Jose nagyon hálálkodott, de én már nagyon vártam, hogy tűnjön el, mert csak zokniban volt, és olyan büdös volt a lába, hogy az felért mindenféle altatógázzal, teljesen elkábultam tőle, így aztán nem is emlékszem, hogyan kerültem ágyba, csak arra, hogy reggel hétkor csörög a vekker.
Talán valami ilyesmit kellene felírni az asszonynak is alvászavar ellen... (Jaj, ez csúnya volt!)
Itt állunk miniszter nélkül...
Igen, mert Edmond kihajózott. Szállodába megy, és Rotterdamba repül holnap hajnalban, majd onnan haza Accrába. Nos, egy kész kabaré volt, amikor kicuccolt a partra. Már akkor gyanús volt, amikor elkezdte kérdezni, hogy mennyi a súly, amit magával vihet. Hát nem tudja, hogy negyven kiló? Húsz kiló kedvezményünk van. Aztán amikor elkezdte kihordani a csomagjait, az ügynökségi fullajtár csak nézett!
- Az egész hajó hazamegy? Ennyi csomag hat embernek is sok!
Hát nyilván ezért érdekelte annyira a súlyhatár! Szerintem rendesen megközelíti a 100 kilót a poggyásza. Amikor látta, hogy a taxiba se fér be, annyi holmija van, két ötkilós mosóport itt hagyott. Nem értem, mi a fenének viszi haza? Otthon nincs? Egyszer már hazaküldött holmikat egy rakat euróért. Most fizeti a másik felét, mint túlsúlyt, feltéve, hogy lesz elég pénze.
Teljesen úgy ment haza, mintha magyar tengerész lett volna a szocializmusban...
Ez a fajta hazautazás abszolút jellemző azokra a tengerészekre, akik "templom egere" országban laknak. Cipelnek mindent haza.
Hét óra körül megtudtam, hogy ellentétben az egész napi "előrejelzéssel" csak kilenc körül fejezik be a kirakást, hát Dariusz elküldött aludni. Ledőltem az ágyra, és úgy elaludtam, mintha ezért fizetnének. Nem tudom, mit tud a Lys Line, de nekünk a la corunai ügynökség azt mondta, hogy csak péntek reggel kezdik a berakást, és mi állandóan csütörtök délutáni indulással számoltunk, hát úgy tűnik, megcsípjük a karácsonyt Norvégiában (csak nehogy pofára essünk, és karácsony után érkezzünk rossz idők miatt!).
December 14. kedd, úton. Azt hiszem, nem nagyon kell számolni, mert minek? Azt se tudjuk, mikor érünk La Corunába, nem tudunk számolni, mert hol 4, hol 7 csomóval megyünk... Északkeleti 6-7-es szél van, mi pedig üresek vagyunk. Nagyon tele a hócipőm a ballasztmenetekkel már!
Arra "ébredtem", hogy nincs WC. Azaz van, csak víz nincs hozzá. Valami szivattyú eltört. Dariusz nagyon ki van akadva, hogy nap, mint nap elromlik valami.
Olvasom a Müller könyvet. Most olyan részhez értem, amit kétkedve fogadok, illetve nagyon nehéz így elfogadnom. De azért érdekes. És van egy megállapítása rögtön a könyv elején, amiről most látom, mennyire nem igaz! Ugyanis arra kéri az olvasót, hogy mivel tudja, hogy a második rész érdekesebb, azért haladjunk sorban, és előbb az első könyvön rágjuk át magunk. Engem az első sokkal jobban megfogott! Az első rész a mély tartalom, a második könyv a mese, sztori, történet... Nagyon szívesen elbeszélgetnék az íróval ezekről a dolgokról, főleg úgy, hogy előbb olvasná el az én könyvem, a Mi lenne, ha... címűt, mert ez lett a végleges címe a Mocsárvirágnak. Nagyon sok hasonlóság van a két könyvben, de úgy, hogy még csak nem is rímel az enyém, az övére. Amikor a két könyvet be kell "skatulyázni", mindkettő azonos címke alá kerülne, a reinkarnációhoz. Roman este belehallgatott a zenémbe, amit CD-re írtam itthon, és nagyon megörült, amikor megígértem, hogy írok neki audió CD-t, ha vesz ürest.
December 15. szerda, úton. Ma délelõtt kilenckor kellett volna érkeznünk, ha rendesen tudtunk volna jönni.
Hajnalban találkoztam egy őrülttel. Onnan tudom, hogy az volt, mert vitorlással jött. Ilyen időben! Az ember nevű állat még mindig tud meglepetéseket okozni.
Ez egy kurwa hajó
Délután Dariusz magából kikelve jön a hídra:
- Kurwa... kurwa... ezen a hajón minden elromlik! Bármihez hozzáérsz, az tönkremegy! Most mi a fenét csináljak? - üvölti vörös fejjel, és ököllel úgy hátba vágta a kamionülést, hogy beszakadt a hátulja.
- Nyugi, nyugi - próbálom csendesíteni. - Mi történt?
- Nem működik a rohadék nyomtató! Most hogyan nyomtatom ki az érkezési papírokat? Hogyan, chifi? - kérdezi vörös fejjel, majdnem sírva.
- Na, lemegyek, megnézem, hátha lehet vele csinálni valamit.
- Oké - kap az alkalmon. - Addig én figyelek - mondja, és beült a lyukas hátú ülésbe.
Ám hiába próbáltam bármit: duguláselhárítás, tesztoldal, tintakazetta csere, semmi se segített.
- Nem megy... - jöttem vissza a hídra.
- Vetetek egy újat az ügynökséggel - mondta mérgesen -, de addig is mi lesz? Négy oldalt ki kéne nyomtatnom! Hogy ezen a rohadt hajón minden elromlik...
- Holnapig kihozom a saját nyomtatóm - mondtam.
- Chifi, megtenné? Ez jó lenne!
Megtettem. Kihoztam. Gyorsan kinyomtattam a szükséges iratokat, és mentem a hídra.
- Na, akkor minden rendben.
- Köszi! - mondta vigyorogva. - Akkor most lehet nyomtatni, ugye?
- Hát persze.
- Akkor megyek és megcsinálom a beszerzési számlaösszesítőt. - vigyorgott.
Tíz perc múlva megjelenik, vörös fejjel:
- Nem a nyomtató a rossz, hanem a komputer. A te nyomtatód se működik! - és csapkod, és káromkodik.
Mint a hülye nézek rá:
- De hát nekem működött! - aztán kapcsoltam. - Egy pillanat, kijavítom a hibát...
Ő is jött le velem, mert kíváncsi volt, mi a baj.
Gyorsan kiválasztottam, mint alapértelmezett nyomtatót a vezérlőpulton, onnan kezdve minden rendben volt.
A lakótér úgy bűzlik, mintha klotyóban laknánk, de legalább is ennénk, mert a szalon odalent van. Jó lenne, ha a két matróz a WC-t leöntenék vödörből használat után...
ITT EGY ELMARADT VIDEO:
Sunndalsöra
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
