M/V ISARTAL
2005. december
December 25. Karácsony, Thamshaven. Ez egy nagyon nyugis nap volt. Mindenki addig aludt, meddig akart, így én is, és megragadva az alkalmat háromnegyed nyolcig húztam a lóbőrt.
Tengés-lengés, telefonálás, kávézás, kis duma, filmkészítés, a mostani videóimat filmesítem. Szegény Mikola, csináltunk pár azonos jellegű felvételt, és most látja igazán, amikor a két felvétel egymás mellett van, hogy milyen ócskaságot sóztak a nyakába a görögök. Mert Szalonikiben vette, ha mást írtam volna, akkor bocs, tévedtem, de most nem keresem meg.
Délután felhívott Martin (Liebe), azt hitte, otthon vagyok. Ezt én nem igazán értettem, mert küldtem sms-t, hogy ide jövök. Márciusban megy vissza, szerintem azt akarta, hogy beszéljük meg, mikor megyek le. Hát nem találkozunk előbb, mint 2006 ősze, mert most úgy tervezem, hogy május végén hazamegyek, és csak ősszel (nem előbb, mint szeptember végén) jövök le hajóra.
Encsivel is beszéltem, kétszer is. M. J. felhívta, mert nagyon érdekelte, hogy mióta és mennyire, milyen mélységben foglalkozom a lélekvándorlásos dolgokkal. Remélem, tetszeni fog a kézirat.
Este megint moziztunk, a Gyűrűk Ura harmadik részét (négy óra mindössze) néztük meg.
December 26. hétfő, karácsony, Thamshaven. Jelentem, megjött az első fagy. Reggel kilenckor mínusz 3 fok volt. Ez a nap is nyugis. Déltől este nyolcig CD-ket írtam Romeknek. Egy csomó 60-as 70-es évekbeli zenét, sok tengerésznótát, olasz népzenét. Örült neki, mint majom a farkának, kapott vagy 150 nótát.
Előbb kellett lefeküdni, mert előbb jön majd a révkalauz. Hajnali fél háromkor teszi tiszteletét. A baj csak az, hogy hiába bújtam ágyba nyolckor, a két nap késői fekvés elég volt, hogy kizökkentsen az alvási ritmusból, és még tizenegykor is forgolódtam. Nem baj, holnap reggel hatkor viszont nem lesz gond az elalvás. (Most Enikő mondaná, hogy: reméljük!)
December 27. kedd, Thamshaven, úton, Sunndalsöra. Hajnalban mínusz hét fok volt. Ez azt is jelentette, hogy a kötelek jól megfagytak, inkább lehetett tolni őket, mint húzni. Valamilyen marha szerzett és küldött (mindkettő egy állat, aki kérte, és aki küldte) egy tankerra való combvastagságú kötelet, amit springnek használunk. Azt hittem, belepusztulunk, amíg kézzel beszedtük Joséval. Csörlővel nem lehetett, mert még nem melegedett be az olaj a hidraulika rendszerben. Őrület volt!
Utána nyugi és menet... Illetve Dariusz kissé nyûgös volt, mert Mikola nem kelt fel manõverre, és senki se ébresztette. Ez persze Vincente sara, mert az õ társa, hát neki kellett volna utána nézni, miért nem jött. Így Romek ugrott be vendégszerepelni. Dariusz szerint legközelebb manõverhez riadóval kelt mindenkit, mert ez nonszensz.
Délután kicsit lehorgonyoztunk a szokott helyen, Frei szigeténél, így aztán este hatra érkeztünk, de ez is korán volt, mert a hajó a helyünkön csak nyolckor ment el. Kikötés, és nyugi.
December 28. szerda, Sunndalsöra. Sikeresen bevásároltam, vettem egy zuhanycsövet, mert a csatlakozónál a régi eltörött, és este végre normálisan tudtam zuhanyozni.
Egész nap a vízvételezéssel nyűglődtünk, de holnapra maradt, mert a vízvezeték befagyott, így délutántól elkezdték fűteni, hogy holnap vehessünk.
Hajnalban egy nagy bulkcarrier érkezett. Több mint kétszáz méter hosszú, a merülése 10 méter, és 35 ezer tonna alumíniumgyártási frincfrancot hozott. Nem is ez az érdekes, hanem reggel, ahogy megyek raktárt nyitni, meglepetten látom, hogy két vontató darál mellette, egy-egy a faránál és az orránál. Hamar kiderítettem, hogy nyilván túl nagy a merülése, és nem tud part mellé állni, és a két vontató eltartja biztonságos távolságban. És így is volt, vagy két méterre a rakparttól volt. Ilyet még nem láttam.
December 29. csütörtök, Sunndalsöra. Valójában nagy nyugi van. Ma sikerült kipróbálnom a norvég tudásom... Azt azért tudni kell, hogy nem tudok norvégül.
Tizenegy körül a rakomány körül ténferegtem a parton. Szép narancsszínű overall, ugyanolyan dzseki, meg sárga munkavédelmi védősisak, ami kötelező a rakparton. Bejön a gyárudvarról egy teherautó, és a sofőr elkezd marhára integetni. Milyen kedves pasi, gondoltam, és visszaintettem. Azt hittem, nekünk hozott vizet, mert tankautóval volt. Kiszáll a fószer, és elkezdi rám zuhintani teljes anyanyelvi szinten a norvégot.
Meghökkentem.
- God nytt år... - mondom neki, hogy boldog új évet, hogy lássa, én is tudok valamit. Ezen nem lepődött meg túlságosan, mert ő is beszúrta:
- God nytt år... - és folytatta a kinorvégozást a szájából.
- Barna i gata ikke kiosk - mondtam, és ezzel minden tudásom kimerült. A barna szót egy újság címlapján láttam és megtetszett, hogy lám, ők is úgy mondják, mint mi, a barna színt. A gata az utcát jelent, ezt többször kifigyeltem skandináv országokban. Az ikke a kikötői darura van felírva, és tetszik, csak jó lenne tudni mit jelent. A lengyelek meg azzal szoktak dicsekedni, hogy a kiosk norvég eredetû szó a nyelvükben. Az "i" is "szok" szerepelni helynevek előtt is... meg mit tudom én. Szóval megmondtam.
A barátom torkára fagyott a mosoly... Csak nézett, mint a rénszarvasbocika. (Aki tud norvégul igazán megírhatná, hogy mit mondtam!)
- A hajó tisztje vagyok - mondtam, persze angolul, és még hozzátettem: - ennyit tudok norvégül, sajnálom...
Erre elkezdett röhögni, mint a hülye, odament a stivadorokhoz, elmesélte, azok is vidultak. Később mondták, hogy először a sofőr azt hitte, valami hibbant, falubolondja vagyok...
A rakodás megy, akkor is, ha nem bámulom őket, csak vizet nem nagyon sikerült vennünk, mert a földben levő vezeték elfagyott, és hiába van körbetekerve fűtőszállal (!), nem melegedett fel eléggé (vagy zárlat miatt nem működött), így aztán az épületből vezették ki a slagot, vagy kétszáz méter hosszan. Igaz, nem napközben, hanem este hatkor, amikor part mellé álltunk (igen, ugyanis az Emma, egy konténeres hajó megjött, azt kirakták három óra alatt, addig mi kint sodródtunk a fjord vízén).
Így most van minden. Víz, elégedettség, és Meglepetés.
A Meglepetés ma délben jött meg, benne a rólam szóló cikkel (otthonról, levélben egy magazin...). Igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, hogy jók a fotók (kettő ráadásul az én felvételem). Amikor Dariusz meglátta, hogy ő rajta van az egyiken, majdnem elsírta magát...
- Ha ezt tudom, akkor én is kértem volna egy példányt... - hajtogatta szomorúan. Mivel van még otthon, ezért megígértem, hogy kiolvasom a magazint és megkapja. Örvendett, de nagyon!
Itt még nincs vége a napnakm a következő részben folytatom!
A videón Mikola alakítása a fő attrakció! Nagyon ajánlom megnézésre! Fészbuk kommentben írdd meg, miről mesélt Mikola!?
ITT EGY ELMARADT VIDEO:
Sunndalsöra
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
