Január 17. úton, Amszterdam, úton. Egy órára értünk a zsiliphez, egy órát rostokoltunk, fél négyre kötöttünk ki, itt is hangárban, négy után kerültem ágyba.
Fél hétkor kelés, mert hétkor kezdenek.
Reggelizni még normálisan tudtam, de aztán beindult a verkli.
Megjött Michael, a Dirks cég szerelője. Egy indítómotort, egy kormánymotort kellett megjavítania és a Navtex panelt betenni az időjárás fakszimilébe.
Hamarost megjött némi kenőanyag, és oldószer, hordjuk be. Megjött a kenőolaj, Romek elkezdte vételezni. Nyomta a teherautó a csövön rendesen. Oly annyira, hogy - életemben először ez is megtörtént - túlfolyt a tankból, ki a fedélzetre.
- Stop, sztoj, állj, zárd már el! - kiabáltam.
Romek úgyszintén, de ő megtűzdelte némi kurwával és pierdoléval is (ezt ne fordítsuk le, mert bammeg...). Csap elzárva, a gépész majdnem sír. Én, meg mint akit puskétából lőttek ki, rohantam fűrészporért, meg rongyokért, hogy dugjuk be a kifolyócsöveket, nehogy kiömöljön a folyóba.
Romeknek innen megvolt a napi programja. Ha nem adódott más, olajtalanította a fedélzetet, bezsákolta az olajos rongyokat, elszórakozgatott.
A legnagyobb olaj közepette megjöttek a Sailorék, a rádiószerelők. Ők egész nap itt voltak, mert valóban megjavították a készüléket. És hogy legyen hab is a tortán, egy vámcsónak kötött ki mögénk, és szépen belibasorozott a narancsszínű overallos black geng. Ami azt jelenti, hogy ők most az egész hajót átvizsgálják. A kabinvizsgálatot megvártam, semmit se találtak, mert nem is volt mit. A fiatal vámosokat a parancsnok előre küldte, ők bemásztak a lánckamrába, kinyitották a fore peak tankot, mind a három emeletét átvizsgálták.
- Legalább azt mondja meg, jó állapotban van? - kérdeztem.
- Igen, de lemehet és megnézheti... - mondta vigyorogva a vámos.
- Én ugyan nem! Hogy olyan koszos legyek, mint maga?
- Nem számít! Monden nap új overallt kapunk! - válaszolt a fiatalember, én meg arra gondoltam, hogy nekem a Marlow-tól most sikerült először behajózáskor szereznem egyet!
Vesztemre mentem hátra, mert megjött az élelmiszer, amit a tulaj rendelt a hajóra. Négy raklap kaja. Lejártam a lábam, mire beszedtük. Közben megjött a tulaj, ő is hozott kaját, meg fedélzeti és gépész anyagot, azt is szabad volt behordani.
Közben korszakalkotó felfedezést tettem: ahogyan korosodik az ember, egyre magasabb lesz. Ez teljesen nyilvánvaló, mert egyébként miért tartana sokkal hosszabb ideig lehajolni a földig? Nem?
Hordás közben arra gondoltam, hogy meg kéne puszilni a cipőmet, mert nem fájt a menés, csak fárasztott a sok mászkálás, de az piszkosul. És még csak egy óra volt!
A kaja eltevése után gondoltam egy nagyot és merészet, s elmentem ebédelni.
Ebéd közben Mr. Scheepers azt mondja, hogy valahonnan ismerős vagyok neki.
- Ja, az lehet - mondom - a két utóbbi szerződésemkor a Lys Chrisen voltam, négyszer találkoztunk, előtte meg az Isartalon is.
Így hát elképzelhető, hogy most már dereng neki a fizimiskám, persze neki is van némi igaza, mert az Isartalon akkor bozontos szakállam volt. De akkora, hogy Ferihegyen Szabolcs shalommal köszönt, amikor meglátott, és megkérdezte: - Vizet is tudsz fakasztani a sziklából?
A Lys Chrisen is láthatott a tulaj, de ott majdnem kopaszon, hárommilliméteres volt a hajam, most meg Romek megnyírt, ennek tetejébe felvettem a biztonsági sisakot aminek a pántjai barázdákat sajtoltak a hajamba, hát frankón olyan a fejem, mint egy zilált vécékefe. Csoda, hogy rémlettem az öregnek.
Ebéd után a két matróz nagyban ügyködött, hogy a tető alá beszorult járódarut kiszabadítsák. Ki is jött, csak éppen a gémtartó kötele szakadt el, baromi nagy durranással.
A rakodásnak negyed négykor lett vége. Jött a révkalauz, de várni kellett három térképre.
Ja, volt a radarszerelő is, meg a raktár hidraulikát is meg akarták javítani, de nem lehetett, mert a tulaj csőcserét rendelt meg, holott egy szelepdoboz folyik orrán-száján, de ezt már nem mondom el. Ezek csak azért lennének érdekesek, mert ezek a népek sose a szakácsot keresik, hanem a chiefet, s nekem kell velük rohangálnom, és ha valami kérésük van, akkor is én vagyok nekik kéznél...
Manőver, egy óra a hídon, zsilipelés, és ezzel lejárt a szolgálatom. Vacsorázni még volt erőm.
Utána a kabinban ücsörgés és naplóírás.
Most azon gondolkozom, hogy menjek-e zuhanyozni, vagy aludjak-e büdösen?

Január 18. szerda, úton, Flushing. Hajnali kettőre tette Dariusz az érkezést Steenbank pilotállomásra, de nem volt révkalauz, hát várni kellett, fél négy körül szállt be, hatra kikötöttünk, azonnal beájultam az ágyba, s csak fél délben tértem magamhoz.
Mivel rakodni csak holnap reggel kezdenek, ezért szépen beosztottam magamnak a napot. Vacsoráig a térképeimet raktam rendbe, elkészítettem az útvonalat Bordeaux-ba és onnan La Corunába. Vacsora előtt kabint akartam rendezni, de megjött a stivador, és felvidított azzal, hogy hatkor kezdenek. Az ügynök jól felhúzta Dariuszt, hogy vigyázzunk, mert lehet, hogy szakadt és koszos bálákat is be akarnak rakni, azt feltétlenül utasítsuk el.
- Chifi, valakinek állandóan felügyelni kell a berakást, és kíméletlenül vissza kell utasítani minden szakadt bálát. - Ezt úgy mondta, mintha az élete függne a berakástól.
Aztán amikor elkezdték a rakományt hordani, majdnem röhögőgörcsöt kaptam. Ha minden szakadt bálát visszaküldünk, akkor ítéletnapig is itt állhatnánk, mert mindegyiknek ramaty állapotban volt a csomagolása. Így, jobb híján elkezdtem vadul fényképezni, hogy bizonyíthassuk: így rakták be. A barba meg surveyort hívott.
A rakodás alatt egyfolytában a rohadt nénikéjét szidtam minden sajtfejű stivadornak, meg kikötői melósnak, hogy így elrontották az estémet.
Január 19. csütörtök, Flushing, úton. Rendes időben kezdték a melót. Ötre végeztek. Belegondoltam: ha minden az eredeti terv szerint megy, akkor 23.15-re lettek volna kész, mert tegnap ekkor mentek el. És akkor lehettem volna egész nap, és utána a szolgálat. Így mégis jól jártunk, hogy tegnap este jöttek dolgozni. Visszaszívva a sajtfejű, és a melósok rohadt nénikéje, mert ezek előrelátó rendes népek!
Így manőver után alaposan kialudtam magam.

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...