Február 3. péntek, úton. Az a helyzet, hogy elfogyott az olvasnivalóm. Így aztán a komputerből előkotortam egy öt éve elkezdett, és azóta lassan-lassan írogatott fantasyt. Átolvastam, hát mit mondjak, nagyon tetszik. Csak az a baja, hogy dunsztom nincs, hogyan folytassam, és mit akartam kihozni belőle? De ettől eltekintve valóban érdekes!
Tulajdonképpen nem is könyvnek indult. Először kitaláltam egy világot, és megírtam a történelmét, ami nagyjából ezernyolcszáz évet ölel át. Ez tizenöt oldal, és inkább egy kronológia, bizonyos évszámokhoz események vannak rendelve. Utána kezdtem el a sztorit, de hiába minden, dunsztom nincs, mit akartam írni, hát hagyom az egészet, majd valamikor lehet, hogy tudok kezdeni vele valamit. Viszont az időrendet átolvasva találtam egy rendkívül érdekes időszakot, mindössze tizenkét év, és azt hiszem, hogy ebből ki lehet egy könyvet hozni.
Ezzel én igen nagy kedvvel foglalkozom, csak az a baj, hogy azt hiszem, senkinek, magamnak, mert hol tudok ehhez kiadót szerezni majdan?
Persze nem baj, mert igen jó szórakozás az egész, csak kissé fárasztó a nevek gyártása, hiszen nem használhatok semmit, ha egyszer ugye nem a Föld a színhelye a történetnek! Ettől függetlenül elkezdtem a történetet, mégpedig azzal, hogy leírom a katonai tábort, ami egy folyóparton van. Nos, írom a folyót, hát nem oda pofátlankodik egy kölyök, és elkezdett kacsázni a vízparton? De honnan szedte a kavicsokat, ha egyszer homokos a part? És egyszer elvágtatott egy lovas mellette, és már tudtam, hogy mi történt, honnan szerezte a kavicsokat, és ezzel meg is lett az első fejezet, jobban, mint ahogyan elterveztem...
Hát ez az, amit többek között nagyon élvezek az írásban.

Február 4. szombat, úton, Kristiansund, úton. Délig minden a normális kerékvágásban ment. Fél egykor pilot, utána olajvételezés, mire a kikötőbe értünk ezerrel fújt a szél, hideg volt, mint egy frizsiderben a déli sarkon. A kikötés megvolt, olajozunk. Révkalauz, indulás, és a kilátások: éjjel kettőkor érkezés Thamshavenbe.

Joséról

Amíg az olaj csordogált, kikérdeztem Josét a januári festékfelhasználásról. Kérdezzem Vincente-et, mondta. Lassan-lassan lelibeg nekem a papírtantusz, és le kell vonnom a megfelelő tanulságokat: ha két embered van, akkor ez egyik mindenképpen okosabb, mint a másik. Nos a baj, hogy úgy látom, Vincente a jobb ebben a tekintetben. Hát így állok, kérem, itt beosztott munkaerő és kollégák tekintetében.
Az alapvető baj az, hogy José nem buta, nagyon jól beszél angolul, sokszor idegesítően udvarias, de ha bármit mondok, hogy meg kell csinálni, mindig egy grimasz a jutalmam, és látom, nem szívesen indul a dolognak. Ha lehet, elsumákolja a dolgokat, és amikor kiderül, akkor levág egy negyedórás bocsánatkérő, hallatlan udvarias tirádát, viszont ettõl a dolog megmaradt Vincente-nek. Megmondtam, hogy jegyezze fel, amikor kinyitnak egy festéket. Azért neki mondom a dolgokat, mert sokkal értelmesebbnek látszik, mint a kollégája. De vagy átpasszolja Vincente-nek, vagy valóban magas neki az észmunka, mint tyúknak az ábécé.
Így most kettejük közül Vincente az értelmiség.
Pedig José az, akivel lehet beszélgetni. Olajvételezéskor, amikor az ember csak támasztja a falat, van rá idõ. A Társadalom és nyelvhasználatban olvastam a pidzsin és kreol nyelvekről. A kettő között az a különbség, hogy a pidzsin egy korlátozott lehetőségű kontaktnyelv, ami ha tovább fejlődik kreol lesz belőle, és ez már alkalmas anyanyelvnek, azaz teljes körben használható nyelv. A pidzsin nyelvek mindig bennszülött nyelvtan alapúak és európai szókincsűek. A kreol nyelvek nem ragozó nyelvek (erről kikérdezem Josét, addig én úgy képzelem a nem ragozást, mint az eszperantóban: ragozatlan szó párosul a személyes névmással).
A Zöldfoki-szigeteken a portugál a hivatalos és a kreol az anyanyelv. Ha valaki olvasta a Lys Chrisen írt naplómat, emlékezhet, hogy Vitalino azt mondta, hogy 2005. január elsejével be akarták vezetni, mint hivatalos nyelvet. Josét kikérdezve azért ez még távol van, most csak a lokálpatrióták álma. Hiszen nincs írásbelisége, nincsenek újságok, rádió és tévéprogramok anyanyelven.
Viszont ami engem is, meg Josét is meglepte (Kiss Jenőt, a szerzőt nyilván nem, mert írt a könyvben erről) az volt, hogy a kreol nyelvek nagyon hasonlítanak egymáshoz. José volt a Karib tengeren és nyolcvan százalékban megértette az ott beszélt kreolt, pedig az övé portugál az ottani francia alapú.

Február 5. vasárnap, úton, Thamshaven. Háromra el is felejtettük a manővert. Éjfél előtt egy órával hirtelen nyolc fokot esett a hőmérséklet, ezzel mínusz kettő lett, és mivel addig is esett az eső, átalakult havazássá. Az egész hajó fehér, a fedélzet nem tudott eléggé áthűlni, így aztán alul latyak van, rajta a vastag hópárna. Na ez az összeállítás úgy tud csúszni a vason, hogy minden képzeletet felülmúl!
Most manőver után írom a naplóm, fél négykor, de hát nem vagyok álmos, mert aludtam kilenctől majd három órát. Reggelizni nem megy senki, mert az általános délelőtti program az alvás. Még Little Johnt (Jan a szakács, a little a magasságára utal, mert szélesség szerint véve másfélnek kéne hívni, olyan kis gurulós fajta, vigyori manus) is leállította a barba, ne keljen fel a reggeli miatt.
Jaj, de jót aludtam!
Tizenegykor ébredtem, és ezzel én voltam a legfrissebb, a szakácsot nem számítva. Kimentem a fedélzetre, és azonnal átmentem rendkívüli hómunkásba, nappali műszakért kapok ezerhatszáz "istenfizzesemeget", vagy még azt se. De ha nem akarom kitörni a nyakam, akkor el kell takarítani a rengeteg havat. És amilyen háládatlan az élet, estére mintha nem is dolgoztam volna, mert még nagyobb volt a hó, mint reggel!
Ami rosszul sült el: holnap hajnali ötkor kezdenek dolgozni, így négy negyvenkor le kell takarítani a raktártetőket, hogy ki tudjam nyitni. És kezd tele lenni a hócipőm, hogy amikor mondom Josénak, egy fintor a jutalmam.

Február 6. hétfő, Thamshaven, úton. Ébresztő hajnali négy húszkor. Vincente már a szalonban volt. Felkászálódtunk a raktártetőre. És mint meghatalmazott és rendkívüli hómunkások, nekiveselkedtünk a hónak. Az a helyzet, hogy este, amikor még javában zuhogott, megállapítottam, hogy reggel nem lesz nehéz dolgunk, mert könnyű lesz elsöpörni, majdnem porhó hullott.
De reggel arra ébredtünk, hogy esik az eső! Így a finom kis porzós havacska összeállt, súlyos, vizes matéria lett belőle, amit seperni nem lehetett, fél lapát súlya alatt leszakadt a karom, hát mit lehet tenni, megpróbáltam letolni a tetőről. Még ez bizonyult a legszerencsésebb ötletnek, csak dög fárasztó volt. Azt rögvest elfelejtettem, hogy az egész tetőt letisztítjuk. Csak a két első szelvényt, és még azzal se végzünk reggel ötig. Hát öt tízkor megjött a két munkás, akik el akartak kezdeni dolgozni. Megegyeztünk, hogy kapunk még tíz percet, és ha akkor még nem nyitjuk a raktárt, akkor visszajönnek kilenckor. Régi szép Mahartos időkben azonnal rávágtuk volna, hogy rendben, jöjjenek vissza kilenckor. Most viszont bele kellett húzni, és öt húszkor már mentem nyitni. Aztán be a kabinba, levetettem mindent, mert csurom vizes voltam. Kívülről az eső, belülről az izzadtság áztatott el teljesen. Most írom a naplót, és remeg kezem-lábam, mert a kétszer hat óra ücsörgés a hídon nem egy kimondott tréning a fizikai munkára.
Napközben Encsi többször hívott. Kétszer azért, hogy felolvassa azt az í-mélt, amit a honlapomról, illetve annak kapcsán kaptam. Az egyik egy kedves tengerész-unoka hölgy volt, gratulált a honlaphoz. A másik egy nagyon komoly fiatalember, aki saját bevallása szerint két év múlva fejezi be az általános iskolát, és tengerész szeretne lenni, és ennek kapcsán tett fel kérdéseket. Annyira aranyos volt, hogy az csuda! Valami ilyesmikről érdeklődött: amikor a hajón lakom, akkor mi van itthon. Van-e családom? Csak úgy passzióból hajózom, vagy néha kell dolgoznom is? A Dunán vagy a tengeren hajózom?
Nem biztos, hogy pontosan így szóltak a kérdések, de effélék voltak. Viszont volt egy megjegyzése, amitől eldobtam magam: azért örül, hogy a honlapomra akadt, mert "egy szakmabelivel tud beszélni"... Hát, ha hazamegyek, akkor majd beszélünk í-mélen keresztül.
Ilyenkor az ember azt érzi, hogy érdemes a honlappal foglalkozni.
Pontosan este hatkor fejeztük be az indulási manővert, így jöhettem rögtön az ólamba. Lezuhanyoztam, kezelgettem a lábamat, befejezem a mai naplót, és tűzök aludni!
Jó éjt!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...