2004.
December 23. csütörtök, úton. Ugyanolyan ramaty az idő, tehát, kedvünkre van. Csak hol előről, hol oldalról, hol hátulról jön. Meglehetősen változékony. Egy óra alatt, pontosabban 13.00 és 14.00 óra között volt majdnem koromsötét és havazás, aztán sütött a nap, szivárványt videóztam, később azt, hogy jégeső esik, és végül egy tavaszi zápor elmosott mindent. De a lényeg, hogy 6-7 csomóval megyünk maximum, és holnap reggelnél előbb nem érkezhetünk.
A Kvitsöy VTS kérdezte is a barbát, amikor telefonon bejelentette az érkezést:
- Hogy lehet ez, captain, mit rontottak el a Lys Line-nál, hogy maguk kikötőben töltik a karácsonyt?
Aztán beszélt Mr. Helddel, a tulajjal is, ezt hallottam, és jót röhögtem, mert igaz, csak annyit értettem, hogy "eierkopf", azaz tojásfejű, de kivettem, hogy az auditorról beszél, és azt mesélte el, hogy az idiótája azt kérte számon a szakácson, hogy miért nem vezet hűtőszekrény-naplót! No comment!
Este megírtam egy CD-t Vitónak karácsonyi dalokkal, cserébe levágta a hajam. Most aztán szép vagyok, mint a Dunántúl! Hegyek, völgyek vannak a fejemen, hol ritkább, hol sűrűbb, hol rövid, hol hosszú, de nem baj. A fő, hogy nem idegesít. Otthon levágatom kopaszra, azaz elmegyek a fodrászhoz, és megmondom, hogy igazítsa a legrövidebbhez.
Mindenekelőtt ne az igazzal és hamissal törődjünk, hanem a gonosszal és a jóval, mert nem a tévedés a félelmetes, hanem a gonosz. Joubert
December 24. péntek, úton, Karmöy, szenteste. Éjfél körül még volt vagy hatvan mérföld, így aztán visszavettem a sebességből, nehogy fél hét előtt érkezzünk, és még valami csúnya történjék velünk. Hatkor úgy adtam át, hogy tizennyolc mérföld volt vissza, ezzel pontosan nyolcra kellett érkezni a pilotfelvevő helyre. De csak fél kilencre érkeztünk, ez azt jelenti, a barba még levett a sebességből... Kilencre kötöttünk ki.
A gyári melósok kikötöttek, rögtön a főnököt kerestem.
- Viszlát hétfő reggel fél nyolckor! - integetett ez a kedves szimpatikus Erik, és elmentek. Délután kettőig megállás nélkül jöttek a kuncsaftok, mind whiskyt keresett, de azzal nem szolgálhattunk. Hiába, karácsony van...
A kikötés után mindenki letette a lantot. Ez azt jelenti, hogy nincs munka hivatalosan csak hétfő reggel. Ezt is megértük! Délután kabintakarítás. Alaposan felporszívósztam, kitakarítottam, rendet tettem. Ez negyed óra. Mert a kabin oly hatalmas, hogy ennyi időt kell rá vesztegetni.
Délután sms-eket küldtem szerteszét, kaptam is párat. Beszéltem az asszonnyal is, gyertyagyújtás otthon kilenckor lesz, mert a két srác éjszakás volt, s alszanak. Nimród a szállodában, Szabolcs pedig reggelig karácsonyozott, ez a gimis baráti kör szokásos baráti összejövetele volt.
Karácsony 2004
Vacsora hatkor.
Persze közben megy a duma, mindenféléről, videó készül, koccintunk. A barba elmesélte a karácsonyi üvegdíszek történetét:
A szálak természetesen Németországba vezetnek, az első világháború utáni évekbe, amikor nemcsak a német volt szegény Európában. A nagy szegénységben is voltak még szegényebbek is... Így a volt NDK területén lévő egyik kis falu, a barba nem jegyezte meg a nevét, hát én se tudom.
Addig karácsonykor a fenyőfát almával, körtével, dióval, süteményekkel díszítették. De a nagy szegénységben, ebben a faluban még erre se tellett. Viszont a hagyományos kézműipar az üvegfúvás volt, hát kitalálták, hogy üvegből fújnak almát, körtét, diót, igaz, megenni nem lehet, de legalább szépen csillog a fán.
És a kényszer szülte ötlet viharos gyorsasággal elterjedt, előbb Németországban, aztán átkerült az Újvilágba, és hamarosan az egész keresztény világban ez lett a karácsonyfa fő ékessége.
Persze minden ország a saját igényeinek megfelelően készíti, például a hongkongiak mini gömböket készítenek, mert a mini lakásban levő mini fára ez illik. Az amerikaiak sztriptízt bemutató angyalkát meg csillogó, aranyfogú aligátort festenek az ízléses díszekre (nyilván nem ez az általános, de a Deutschewelle jegyzetírója ezt emelte ki, ahonnan a barba az átadandó tudományt szerezte).
Én mindig hiányolom a szaloncukrot, anélkül a karácsonyfa csak színes kirakati látványosság, nem a családi otthonba való.
Megpróbálom leírni a menüt, de ha kihagyok valamit, az nem az én bűnöm, hanem Jaceké, mert miért készített ennyi félét. Szóval: gombaleves (na, ez zacskós leves volt, nem írom le a márkát, de az a keserű igazság, hogy elveimmel ellenkezve szeretem ezt a fajta kemikáliát, és most is ízlett), zöldségkrémmel töltött kalamári, aztán kalamári a lá gulash (kicsit zöldséges, paradicsomos, hagymás, mártásban a feldarabolt tintahal, Manu szerint pontosan olyan, ahogyan otthon, a zöldfoki-szigeteken készítik), kápsztás piroski (káposztás barátfüle prézli nélkül), káposztás cvekkedli (ezt úgy adta Jacek, mint valami hallatlan karácsonyi különlegességet, igazán finom volt, főleg, ha hozzáteszem, hogy gomba is volt a dinsztelt káposztában), ezek voltak a meleg kaják.
Aztán volt egy szép lazac- és egy aszpikos haltál, és lengyel szokás szerint aszalt szilvából készült ital, és gyümölcssaláta kiwiből, sárgadinnyéből, banánból, almából, mandarinból. Sütemény nem volt, de délután már tortát ettünk, mert érkezéskor az ügynökkel bejött a gyár képviselője és hozott egy óriási tortát Kellemes Karácsonyt felirattal, ami Gud Julnak hangzik idevalósi eriknyelven.
Miután délután jól besöröztünk, ezért a vacsorához bor volt, portugál vörös és török fehér.
Vacsora után valahogyan szóba került a komárnói hajógyár, és a barba mondja, hogy vagy tizenkét hajót készítettek a Mahartnak, és még háromra van opciójuk. Nohát, és én erről itt szerzek tudomást? Otthon utána kell nézni, hogy érdemes lenne-e és át lehet-e menni egyáltalán?
Amit sokan nem tudnak: Legszebb állapot az önkéntes függés, s hogy volna ez lehetséges szeretet nélkül. Goethe
December 25. szombat, Karmöy. Így ünnepek táján az ember étkezéstől evésig él... Ebéd finom pulykahúsleves, és sült pulyka. A száraz mellehúsához ribizlimártás volt, meg főtt burgonya, mazsolás, földimogyorós rizs, és fagyi. Az egészben az a jó, hogy nem kell kenyér, mégis jóllakik az ember. Vacsorára meg maradék, és frissen sült rák.
Napközben nyugi, igaz, engem reggel fél hétkor felkeltett a kezem, de a többiek 9-10-ig aludtak. Nem akarok panaszkodni, mert azért éjféltől kialudtam a hat és fél órát, csak egyszer ébredtem fel közben.
Napközben mozi, a barba filmjeit nézem, magyar feliratosak és a Pelikán ügyirat még szinkronizált is. Igaz, nem kimondott karácsonyi témák, de nincs választási lehetőség.
Kalasnyikov adott délután valami kenceficét a kezemre, mert látta, hogy sokat kínlódom, de nem használt, pedig valami kígyókivonat: Viprosal B.
A tévedés felzaklat, az igazság megnyugtat. Joubert
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
