2004. FEBRUÁR
Február 9. hétfő, Oslo, 22 nap.Reményeim részben váltak valóra, sajgott reggel mindenem, de legalább a lábam, úgy ahogy, használható volt.
Szerencsére nem reggel kezdték a berakást. Azért kellett hátrább jönni, hogy a hajóbérlő másik hajója beállhasson. Oda is beraktak jó pár épületelemet, meg konténert, s délben elment. Na, nyilvánvaló, húzhatjuk magunkat előre a kötelekkel. Egyre vissza shifteltünk, és rögtön elkezdték a berakást. Az izlandi átvevő, egy szimpatikus fiatalember állandóan ott volt, figyelte a berakást.
- Chief, holnap reggel nyolckor jön három ács, és kiácsolják a rakományt. A matrózok segítségével, persze. - mondta a legnagyobb megkönnyebbülésemre, mert a berakás kezdete óta azon törtem a fejem, hogyan kössük meg, rögzítsük a rakományt.
Délután negyed négyig dolgoztak, akkor elmentek. Egy körül megjött Mr. Schultze helyett Mr. Rohden. Körbejárta a hajót, végig aggódta, elmondta, hogy nagyon nem örül az izlandi útnak. Ebben nem volt egyedül. Mindenféle utasításokat adott, hogy mit csináljunk, mit, hogyan kössünk meg, hogyan biztosítsunk az indulás előtt. Mindez nagyon is érthető: félti a hajóját. Amikor elment, akkor elköszönt. Ez egy meglepő új tulajdonsága...
Váratlan fejlemény
Oleg délután háromkor mutatja a táviratot, Ciprusról érkezett. Este hatkor érkezik az új parancsnok, ő holnap reggel megy haza.
Valamikor este hatkor lejött a kabinba, lehozta a névjegyét, meg a lánya í-mél címét, hogy szükség esetén írhassak, s ha Klaipedába megyünk, van egy érvényes meghívásom. Én is adtam egy névjegyet. Azt hittem, még találkozunk, hiszen nem köszönt el, de ekkor láttam utoljára. Az új barbával este nyolckor találkoztam. Egy jókedvű pasasnak látszik. Csak köszöntünk egymásnak, sok volt az átadni való Oleg részéről.
Február 10. kedd, 21 nap. Reggel, raktárnyitás után találkoztam Vladimirral, a parancsnokkal. Nem sokat beszélgettünk, mert közben megjött Mr. Rohden, és nekem menni kellett a raktárba a rakodás miatt.
Délre berakták az összes elemet. Ezekből egy barakksor épül Izlandon építőmunkásoknak. Hát, nem luxus lakosztályok lesznek. Mindegyik helyiség be van rendezve, a pici szekrény és hozzá illesztett a heverő kiadja a hosszát, a fekvőhely fejénél az íróasztal van, ez meg a kiadja a szélességét az egyszemélyes szobának. A konyhában is minden bent van, sőt az irodák is be vannak rendezve. Egy-egy ilyen fadoboz közepén megy a hosszú folyosó, és két oldalt egy-egy helyiség, és mindez 7,4 méternyi széles dobozban van kialakítva.
Az ácsok igazán szakszerűen és gyorsan kiácsolták a rakományt, nem hiszem, hogy gondunk lenne vele az út során. Három körül beszélgettünk egy sort a barbával. Miután kalinyingrádi, kérdeztem, nem ismeri-e Viktort, aki a Lys Carrieren volt a parancsnok.
- Vitya? Valóban? A legjobb barátom! Az előző lakásom az övével szemben volt... - mondja a barba, pedig amíg nem mondtam ki a nevét, ingatta a fejét, hogy nagyon sok a tengerész Kalinyingrádban.
Négykor indulás. A manőver olyan, amilyennek szeretem. Nem kell walkie-talkie, minek, hiszen egy dudaszó jelzi, amikor a springet el kell dobni, más dumára nincs szükség. Ahogyan a Priwallon, a Lys Carrieren, az Isartalon csináltuk, csak Oleg nem tudott meglenni nélküle...
Ez a barba régen a HAV cégnél van, ismeri őket, jó a kapcsolata velük, és ami külön jó: többször volt Izlandon, ismeri a körülményeket. Valahogy megnyugtatóbb vele hajózni.
Február 11. szerda, úton, 20 nap. Az ember azt hinné, hogy egy átlagos menetnap semmi nem történik. Igaz, ez nem átlagos, mert Vladimir első napja a hajón (volt a tegnapi, de az eset tegnapról datálódik). Reggel jön a hídra a barba:
- Jaj, chief, olyan kényelmetlen helyzetbe kerültem tegnap este... Kicsomagoltam, nyilván kitettem valahova a pecabotom, és később nem találtam. A gépész kabinba mentem panaszkodni, a szakács is ott volt, és mondtam, hogy eltűnt. Később megtaláltam, de a szakács magára vette, hogy lopással gyanúsítom... Most mit tegyek? Délben Staszu csak úgy szidta, mint a vízfolyás:
- István, meggyanúsított azzal, hogy elloptam a pecabotját! Hát kell az nekem? Jobb van nekem, és ráadásul kettő is...
Na, most kinek adjak igazat? Nyilván senkinek, az ember hümmög, és bólogat, azt remélve, majd csak elmúlik...
A szakács annyit profitált az esetből, hogy amikor a barba szóvá tette, hogy nem takarított nála, akkor kijelentette, hogy be nem teszi a lábát, nehogy meggyanúsítsák valaminek az ellopásával. Azt hiszem, ezek ketten nem puszipajtások lesznek... Köszönet a Jó Istennek a mai napért, hogy elhozott minket ide, minden különösebb viszontagság nélkül, már csak 760 mérföld van előttünk...
Ez a videó a rakodásról készült
Ez a videó a mai naplóhoz készült!
Már megint lemaradtam... ez a videó a hajó átnevezéséről készült
Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban
Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
