2004. FEBRUÁR
Február 12. csütörtök, úton, 19 nap.
Ez maga a borzalom!
Villámgyors zuhany, majd fekvés. De azonnal fel is pattantam. Ha a vécé nincs a háló mellett, akkor összehánytam volna mindent kabinban. Mi lehet ez? Valahogy megmosakodtam, vissza az ágyba. Öt perc nyugalom után érzem, a gyomrom háborog. Fel, vécé, sugárban ömlik a kagylóba a gyomortartalom... Fekvés, öt perc nyugalom, és előlröl kezdődik minden. Két órán keresztül hánytam, közben rámjött a hasmenés is. Hajnali egykor bekopogtam Misához:
- Szólj a barbának, hogy nem tudok felkelni manőverre... - mondtam, de valószínűleg igen ramatyul nézhettem ki, mert a fiatal matróz igencsak rémülten nézett rám.
Amikor visszajött a barbától, éppen hánytam...
Február 15. vasárnap, Fáskrúdsfjőrdur, úton, Djupivogur, 6 nap a hazautazásig! A manőver így kimaradt az életemből. Kettő után lejött Vladimir, kérdezte, ne küldjenek-e kórházba?
- Nincs rá szükség - válaszoltam. - Biztosan valami rosszat ehettem, csak ki kell tisztulnom, és elmúlik. Legközelebb reggel kilenckor kopogott a parancsnok.
- Hogy vagy István? Hoztam három gyógyszert, vedd be. Ezek orosz pirulák, kettő csak gyógynővény, egy orvosság, biztosan segít.
Felkeltem, bevettem őket, valami borzadály keserű az egyik, biztosítottam Vladimirt, hogy fent tudok maradni, menjen aludni. A rakodás megy, hét óra alatt rakják be a hallisztet a középső raktárrészbe.
Rakodás közben sétáltam egyet a rakparton, köszöntöttem az "egyik" munkást, eldumáltunk, és végül megmutatta az üzemet. Mindössze öten dolgoznak műszakonként, egy műszak 12 óra, összesen 15 dolgozója van a hallisztgyárnak. Felmentünk az egyik tartály tetejére is, persze lifttel, csuda jó videót készítettem a rövidke sétáról.
Staszu kitalálta, hogy igyak zöld teát, és egyem meg a levelét, mert az pucolja a beleket. Dög savanya tud lenni egy falatnyi zöld tealevél... Eddig csak pirítóst ettem (szárazon) és teát ittam, keserűen, de hát mindig úgy iszom.
Késő délután indultunk, este már Djupivogurban kötöttünk ki. Hát ez se egy világváros. A kikötő nyitott a tenger felé, szemmel nem látható hullámzás volt, egész enyhe, de a hajót eléggé "stigóztatta", azaz csúszkáltunk a rakpart mellett előre-hátra, és addig távolodtunk el a rakparttól, amíg a kötelek engedték. Gondoltam, a kikötés után a barbával megbeszéljük, mit csináljunk, hol adjunk ki még plusz kötelet, de mire megtaláltam volna, addigra a rakparton pecázott. Egy springet azért szerkesztettünk Francissal. Vele ugyanis lehet dolgozni, ő nem morog mindenért, mint Misa. Most, hogy elmegyek, újabb orosz jön, és ha a ghánai matróz is elmegy, akkor azt hiszem Mr. Rohden megnézheti majd a hajóját. Eluralkodik az a szemlélet, és munkamorál, amit Misa képvisel: "minek azt megcsinálni... jó az, ahogy van... ez most nem nagyon sürgős... menjünk már kávézni, háromnegyed tíz van (holott a kávéidő 10-kor kezdődik)".
Nem mondanék igazat, ha tagadnám, hogy nem nézném igazán kárörömmel, ahogyan szemrevételezi a hajóját egy év oroszosodás után...
Ez a videó kicsit előreszalad, így tudhatjátok, a következő naplórészlet lesz erről a hajóról az utolsó!
Február 16. hétfő, Djupivogur, 5 nap. Reggel nyolcra ígérték a munkakezdést, de kilenc lett belőle. Régen látott módszerrel rakodnak: Hatalmas (1,5-1,8 tonnás) zsákokban emelik be a hallisztet, majd a melósok kioldják a zsák alján a kötözést, és a tartalma lezúdul. Meglehetősen lassú módszer. Nem nagyon kellett odafigyelni, hogy mit csinálnak, mert elbaltázni nem lehet a rakodást. Csak a végén kellett szólni, hogy milyen magasan töltsék fel. Délután négy elmúlt, amikor a hátsó rekesszel végeztek, és még hátra volt 640 tonna anyag. Azt mondták, addig dolgoznak, amíg be nem rakják a hajót.
Délelőtt, délután volt dolgom: az ISM listákat legyártottam erre a hónapra, elkészítettem a szolgálati lapokat, a munkaidő és pihenőidő kimutatást (ez egy állatság, hazugság a köbön, mert nem lehet a tényeket rögzíteni benne). Este már nem volt igazán dolgom, csak tébláboltam. Vladimír közben elment aludni, néha kinézett a deckre, és eltűnt a kabinban megint.
Február 17. kedd, Djupivogur, úton, 4 nap. Kettőkor kész a hajó, keltek mindenkit, indulhatunk. A manőver alatt a hídon voltam, aztán Vladimir eltűzőtt aludni, így maradhattam reggel hatig. Úgy látszik az a fajta parancsnok, akinek eszébe se jut, hogy egy kicsit is megkönnyítse a tisztje munkáját. Jó, hogy hazamegyek.
Nyugati, délnyugati ötös szél van, enyhe rollázás kíséretében repesztünk. Este hat helyett negyed hétkor jött fel a hídra:
- Sorry, István, nem végeztünk a szakáccsal a rendelés összeállításával...
Az anyád!
És volt pofája ezért késni! Az utóbbi öt évben nem volt parancsnok, aki késett volna a szolgálatból egy percet se! (A Petrán volt a francia részeges Flambeau barba.)
Ez a videó az oslói rakodásról készült
Ez a videó az osló városnézésről készült!
Ez a videó a hajó átnevezéséről készült
RMS Androméda Kantvikban
RMS Andromedával a Saimaa csatornában
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
