2004. FEBRUÁR
Február 12. csütörtök, úton, 19 nap. Reggel elhagytuk a Shetland-szigeteket, a legközelebbi cél a Faeroer-szigetek.Vannak bizonyos dolgok, amikor az ember új parancsnokot kap, amit nehéz megszokni, illetve furcsa az új főnöktől. A mai nap különlegessége, hogy nem tudtam felébreszteni délután, amikor egy megválaszolandó í-mél jött a cégtől. Pedig Rohdenék háklisak arra, hogy a válasz azonnali legyen. Kétszer csengettem a telefonnal, aztán lementem és kieresztettem a hangomat az irodában, nem válaszolt, hát az asztalán hagytam az üzenetet.
A második legszebb nap
A következő üzenetet nem vittem le, csak csendben örvendeztem magamban. A hajózásban a legszebb nap, amikor hazautazik az ember. A második helyen az áll, amelyiken megtudja, hogy mikor. Nos, ma megjött Ciprusról, hogy Dániából, Skagenből váltanak. Már a váltóm adatait is megküldték, egy vén orosz szivar lesz a chief, 54 éves. Én meg csak ötvenhat vagyok, és fiatalember...
A mai harmadik távirat a rakományról szólt. Ha most pesszimista lennék, azt mondanám:
- A fene egye meg, két mozgatható válaszfalat (bulkhead) is kell állítani Izlandon a berakás előtt. De mivel sose voltam pesszimista, ezt mondom:
- De jó, hogy Dániában már nem kell a bulkhedeket visszatenni a helyükre, az már a váltó chief dolga lesz!
És persze ilyenkor nincs telefonvonal, várhatok az érkezésig, hogy elmondjam a jó hírt a családnak.
Február 13. péntek, úton, 18 nap. Ez a 18 nap nem is igaz, csak annyiban, hogy annyi van a szerződésem végéig, de kevesebb a hazautazásomig. De mivel biztos csak akkor lesz, amikor a gép leszállt Ferihegyen, ezért egyelőre nem változtatok rajta. Hajnalban a Faeroer-szigetek mellett jöttem el, és volt mobilhálózat. Nagy volt a kísértés, hogy felhívjam az asszonykámat, de mégse tettem, hiszen olyan rossz alvó. Holnap már az izlandi hálózatról beszélhetek.
Február 14. szombat, úton, Reydarfjördur, úton, Fáskrúdsfjördur, 17 nap. Hajnalra jól beködölt, de mire az őrséget átadtam, már elmúlt. Úgy időzítettük az érkezést, hogy világosban jöjjön be Vladimir. Tizenegy felé felmentem a hídra, horgonyon álltunk.
- István, olyan szép volt a bejövetel, hogy készítettem felvételeket a kameráddal, hátha kimenetkor nem tudsz... Nyeltem egyet, mert ugye senki olyan jó felvételeket nem tud készíteni, mint én, de amikor visszanéztem, eléggé elégedett voltam, viszonylag keveset kell kivágni belőle, csak amikor kaszál a kamerával egy kicsit.
(Beszúrás 2006-ból: hát alig használható amit Vladimir készített, kb húsz másodperc a hárompercnyi anyagból.)
Utána felhívtam az asszonykámat.
- És veled mi van? - kérdezte miután beszámolt az otthoni hírekről, de a sors egy automata szőke hölgy képében közbeszólt:
- Tizenöt másodperc múlva bontjuk a vonalat, elfogyott a pénz a számláról. Hja, kérem, most nem Németországban vagyok, ahonnan egy perc 125 forint, hanem Izland, és 350-re jön ki a percdíj. Hatezer forintot dumáltunk el húsz perc alatt. És nem tudtam elmondani, hogy megyek haza. Egész nap úgy vártam, hogy rátegyen az asszony pénzt a számlára, mint a messiás. Sajnos hiába. Persze, nem gondolja, hogy milyen fontos lenne. Nem baj, kúrálgassa otthon a fejét, az többet ér.
Ronda, házsártos öregember vagyok
Állandóan morgolódom magamban az új barbára, és mind olyan dolgokért, amiért nem kéne, hiszen természetes, hogy minden parancsnok a szája íze szerint rendezi át a hajót, a dolgokat...
Én meg eszem a kefét, hogy ezt minek kellett, azt minek... Ez a kisebbik baj, ezt belátom. A nagyobbik, hogy egyre többet aggat rám az eddigi parancsnoki feladatokból. Attól tartok, hogy Vladimir egy lusta dög, lustább a leglustább német barbánál, pedig az nagy szó! Nagyon örülök, hogy nem kell vele sokat hajóznom. A legaranyosabb az egészben, hogy mindez úgy adja elő, hogy nem lehet rá igazán haragudni. A baj az, hogy egy ronda, házsártos, mérgelődős őregember lettem... (Beszúrás 2023-ból: nem is! Hetvenöt évesen se vagyok, a naplóm költői túlzás!!!)
Izlandból alig látok valamit
Ahogy part mellé álltunk, elkezdték a kirakást, és addig raktak, amíg üresek nem lettünk. Ezért délután kisétáltam a városba. Láttam két bankot, egy iskolát, egy szupermarketot, egy cafét, egy benzinkutat, meg utcákat. Voltam Izlandon, senki nem tagadhatja...
A környék fantasztikus! Kopár, csupasz, hóborította hegyek veszik körül az öblöt, és az öböl végében a kisvárost. Nem tudom, hogy az első telepesek mikor érkeztek ide, de biztosan nem télen, mert akkor lakatlan lenne ez a környék, mert nincs olyan elvetemült lélek, amelyik ezt a vidéket megélhetésre alkalmasnak találná. Nyáron biztosan szép lehet, minden zöld és virul az élet. Készítettem néhány igazán szép videó felvételt. Este fél tízkor indultunk. Vladimir mondta, hogy átviszi a hajót, nyugodtan lefekhetek. Kimentem a hídról, és elállt szavam a csodálkozástól. Az égen egy fehér sáv jelent meg, mintha egy halvány Hadak Útja lenne, de ez vibrált, változtatta az alakját... Ezt még életemben nem láttam, ez az
Északi fény
Egyszerűen hihetetlen látvány! Sajnos a videó nem adja vissza. Valami sejlik a felvételen, de nem az igazi. Ezt a finom, fátyolszerű "valamit" látni kell, ahogyan északról előbukik a horizont (jelesül a hegyek) mögül, és valamerre dél felé vezet. Közben fantasztikus görbéket, örvénylő fénycsigákat rajzol a fekete égboltra, a széle "kirojtosodik", mint az égbolt függönye, lüktet, az ember azt gondolná, hogy valami élő anyag, pedig tudjuk, hogy mindössze elektromos fényjelenség. De annak valami gyönyörű! Elragadja az ember fantáziáját, mintha felhőjáték lenne, csak ez sokkal gyorsabban változik, még nem döntöd el, hogy égi országutat látsz-e vagy csak egy óriási, fényes érdemrend szalagját, már össze is csavarodik, hogy egy közeli galaxis formáját vegye fel, a karja gyorsan egymásba fonódnak, és máris kész az égi briós...
Nem győzi az ember bámulni, nem lehet eleget gyönyörködni benne...
De abba kell hagyni, le kell menni a kabinba, mert három órás menet után kikötés, majd bulkhead állítás, nem irigylem magam a vasárnap hajnalért... Lementem a kabinba.
Ez a videó a rakodásról készült
Ez a videó a mai naplóhoz készült!
Már megint lemaradtam... ez a videó a hajó átnevezéséről készült
Ez a video december 15-én készült, de elbambáskodtam, ha gondolod, nézd meg mit láttam Kantvikban: RMS Androméda Kantvikban
Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
