M/V ISARTAL
2005. december
December 29. csütörtök, Sunndalsöra, folytatás.
Mikola
Mivel a szakács január 8-a körül megy haza, elkértem a spenótleves, a céklaleves és a lengyel mártással készült hal receptjét, ezeket nagyon finoman készíti.
Egy sör mellett volt egy sztorija is:
- A volt szovjet államok közül a balti köztáraságok, meg Ukrajna főznek európai módra, a többi, hát... sajátos nemzeti koszton vannak - kezdte a mondókáját, s aki akar, egyetérthet vele, meg vitázhat is, én egyiket se teszem. - Az orosz konyha, hogy is mondjam, talán nem sértem meg őket, ha azt mondom, hogy szegényes. - (Ez nyilván az ő tapasztalata, ő tartja a hátát érte.)
- Egyszer, még a Szovjetunió idejében egy rokon fiút vissza kellett vinnem a laktanyába, mivel sorkatona volt. Izmailtól 1400 kilométerre, bent Oroszországban szolgált (mondta a város nevét, de "elfelejtém vala"). Megérkeztünk, de már késő volt, rossz kapuhoz mentem, nem engedtek be, így a közeli kisvárosban megszálltunk. A szállodában egy "szoba" volt mindössze, de hosszú, és afféle állások, beugrók voltak benne, mint egy istállóban. Mi voltunk ketten vendégek. Kérdezzük a "recepciós" hölgyet, hogy van-e étterem a városban.
- Persze, öt perc sétálva - mondta.
Megtaláltuk. Kérdezzük, mi van enni?
- Van káposztaleves, káposztasaláta és hús káposztával.
Egymásra néztünk, aztán bólintottunk. Jöhet. A vodkában nem csalódtunk, de a káposztasaláta erjedt volt, a hús büdös. Így aztán nem ettünk, csak ittunk. Visszamentünk a "szállodába", elővettük a hazait, kolbászt, füstölt húst, füstölt halat, és nekiláttunk. Az illat becsalta a portásnőt.
- Hát, ami nálatok van, az ötcsillagos étterem, minek kellett akkor nektek a városba menni? - mondta, hatalmasat nyelve.
Megkínáltuk.
- Nem tudom, mikor ettem hasonló finom luxusdolgokat - mondta a nő.
Szóval, ha jól belegondolok, nem is kell sok a boldogsághoz, mindössze annyi, hogy találjak magamnál egy valaki ágrólszakadtabbat...
December 30. péntek, Sunndalsöra, úton, Kristiansund, úton. Szerencsésnek mondható a mai nap. Hál' Istennek, előbb indultunk, mint a tervezett délután négy. Egykor dobj el mindent, így aztán hatra meg is érkeztünk az olajvételező helyre, manőver után alvás, szóval minden összejött.
T-com, akikkel nem szabad szóba se állni
Még Encsi is hívott, meg is lepődtem, mert tegnap este lemerült a kártya, eldumáltuk az összes pénzt róla. Befejezte a rémtörténetét a T-commal.
Egyszerűen elképzelhetetlen, mennyire kiszolgáltatott ez ember az efféle lelkiismeretlen szolgáltatóknak, ahol az ügyfélszolgálatnál buta, nemtörődöm, hozzá nem értő emberek ülnek, akik nem mernek semmi felelősséget vállalni, az ügyfelet egymáshoz küldözgetik, képtelenek egy ügy menetét kiolvasni a hülye számítógépükből, képtelenek rájönni, hol tart a reklamáció, szóval borzalmas!
És ami egyenesen rettenetes, ez a személytelenség, hogy teljesen ki vagy szolgáltatva, ők a basáskodó urak, az elérhetetlenek, a teljességgel megközelíthetetlenek, csak egy idióta menürendszert érhetsz el, amin alig lehet kiigazodni, és muszáj meghallgatnod az idétlen reklámjaikat, szóval borzalmas egy kupleráj, ami a Matávnál uralkodik. Mert lehet, hogy a profitot elviszi a német, de hogy semmit, de semmit nem tett hozzá abból ami jó a német anyacégnél ehhez a szocializmusból ránk maradt vállalatszörnyhöz, az biztos.
Egész karácsony alatt nem volt internet, és ma sikerült kicsikarni szerelőt, de erre ráment vagy ötven ügyfélszolgálati hívás, reklamálás az alvállalkozónál, kétnapi szerelőre való várakozás, miközben ki se adták neki a munkát, szóval borzalmas.
Miért nincs egy európai szolgáltató nálunk?
Miért nem számít semmit a vevő, a megrendelő, akinek a pénzéből élnek ezek a rohadékok?
Ezek is csak olyanok, mint az ELMÜ...
A családban most egy-egy a kilátástalan harcok aránya. Az ELMÜ ellen főleg én küzdöttem (de Encsi is benne volt, természetesen), a MATÁV ellen most egyedül Encsike. (Milyen érdekes olvasni ezt 2024-ben, amikor... hát én durcásan otthagytam a Vodát és több éve újra Telekomos vagyok!)
December 31. szombat. Hétvége, hónap vége, év vége. Mi meg megyünk, egyelőre még elviselhető az idő, de körülöttünk mindenütt viharjelzés van érvényben, hát előbb-utóbb beletenyerelünk. Nagyon kíváncsi vagyok, most reggel (11. 00-kor), hogyan búcsúztatjuk el az óévet?
Ma is Vincente
Délben ezzel fogad a barba:
- Majd jön Vincente és kitakarítja a hidat. Reggel mondtam neki, de valamiért nem jött.
Reggel a munkát a következőképpen adja ki a barba: nyolckor a két matróz felmegy a hídra, és megbeszélik a munkát. Ekkor mondta, hogy jöjjön takarítani.
Mivel nem jött délután se, kérdem a barbát (persze gondoltam, hogy délután nem fog jönni, mivel szombat van, és ilyenkor nincs munka):
- Na, mi van Vincente-el?
Rám néz Dariusz és elkezdett röhögni.
- Délben lementem a szalonba. Ott ül az asztalnál, és eszik. Csak ránéztem, nem szóltam. Erre elkezdett a feje vörösödni, nagy ártatlanul rám nézett, és a világ legtermészetesebb hangján mondta: - Elfelejtettem felmenni a hidat takarítani.
Na, ehhez mit tetszik szólni? Nem egészen nyolc másodperc alatt elfelejtette, hogy mi a munkája. Esetleg van egy másik lehetőség is, hogy úgy ver át minket, ahogyan csak akar, mert ennyire hülye embert ötödik generációs számítógéppel se lehet tervezni...
Ma is Mikola
Vacsorára húsgombóc, bélszínből, hát majdnem zokogtam, hogy ilyen finom húst, hogyan lehet ennyire, de nagyon elbarmolni? És kagylótésztával, hát borzalom! Csak azt nem értem, Dariusz miért hagyja, hiszen egyszer megbeszéltük, hogy nem engedi, hogy ennyire megcsúfolja a nemes marhahúst. Tűkön ülve várom a lengyel szakácsot, Lisszabonban lesz a váltás.
Ja, az ebédet nem is mondtam. Szerencsétlen flótás. Nekem akart nyilván kedvezni, mert emberileg semmi baj vele (és ukránoknak biztos finom a kajája is). Szóval valamelyik nap arról beszélgettünk, hogy nekünk a gulyás szó levest idéz, hát ma "gulyás zuppe" volt ebédre.
Jaj, istenkém!
Amit gulyásnak ad, az valami pörkölthöz hasonló, csak pirospaprika és hagyma nélkül, szóval ez felengedve egy kicsit vízzel, de azért jó sűrű volt, benne sárgarépa és zöldbab, de krumpli egy szál se, és jó rágós hús. Annyira, de annyira nem volt jó, hogy az már őrület... Azért az ilyet úgy kellene csinálni, hogy megnézi, hogyan főzöm, és utána ő is elkészíti, nem pedig a saját feje után. Ukrán észjárással, recept és tapasztalat nélkül nem lehet magyar ételt jól elkészíteni!
Nyilván senkinek se ízlett, mert estére most nem ajánlotta senkinek, ez az elsõ alkalom, hogy a déli leves nem került este az asztalra.
Ezek után nincs sok kedvem 23.00-kor felkelni, éjféli partira, bár az ukrán kaját jól tudja (ha nem húsgombóc).
Sok sms-t küldtem, és kaptam.
Fél tizenkettőkor felkeltem, bár öt perccel előbb, mint az óra megszólalt volna, egy sms ébresztett, Dér Gyuri küldte, nem gondoltam volna, hogy még itt is lesz vonal, de ez valami kósza, leszakadt ág lehetett, mert később semmi, válaszolni se tudtam. Így lementem a szalonba. Mindenki ott volt, a barbát kivéve persze, mert ő a hídon. Ettem egy kis halsalátát (rettentő finom), kis lazacot, franciasalátát. Koccintottunk pezsgővel, aztán fel a hídra, ott is koccintás a mi szilveszterünk alkalmából. Ugyanis tizenegykor Mikola ünnepelte az újévet az ukrán otthoniakkal egy időben, most mi, kettőkor pedig José és Vincente zöldfoki idő szerint csókolóznak majd össze.
Hiába kiabáltam bele a VHF rádióba, hogy Boldog Új Évet mindenkinek, senki nem válaszolt.
Koccintottunk, a családot, a feleségeket, gyerekeket és az otthoni barátokat is belevéve.
Boldog Új Évet mindenkinek!
Jöhet 2006!
A videón Mikola alakítása a fő attrakció! Nagyon ajánlom megnézésre! Fészbuk kommentben írdd meg, miről mesélt Mikola!?
ITT EGY ELMARADT VIDEO:
Sunndalsöra
Ez egy elmaradt videó a második részből.
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!
Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.
Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...
Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
