Január 9. hétfõ, Lisszabon. Hát kérem a pánikért felesleges volt, az ellenőrzés megvolt, nem "ett" meg a port state control officer senkit, így aztán déltől megint csak nagy nyugi volt. Dariusz kiment vásárolni ebéd után, én meg vacsora után.

Internet café

Vettem egy szép dzsekit, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Aldo Marzonától megkaptam a szógyűjteményem eredetmagyarázatát. A bevásárlóközpontban bementem egy internet caféba, és megnéztem a guglis leveleimet. Valójában a beérkezett több mint 100 levél közül ez az egy volt érdekes.
Két dolog lepett meg: az első, hogy a fiumano kifejezést abszolút természetességgel használja, azzal a megkötéssel, hogy benne foglaltatik a trieszti, isztriai, dalmát és fiumei tájszólás megkülönböztetés nélkül. Aztán meglepett pár szó, illetve az, hogy valóban jó helyen keresgéltem. Aminek nem tudtam a jelentését, csak kacifántos körmondatban írtam le hozzávetőlegesen, az a kanizsella volt. Nos ez fiumano szó: canisela - külső folyosót jelent, és az én körülírásomnak is ez a lényege.
Nem hittem volna, hogy a straca is fiumano: strazza, és izzadtságtörlő kendőt jelent. Azt se hittem volna, hogy a stopa szintén ide sorolandó: stoppa, és kócot jelent, miként a pajol is innen származik: pajol. Azt hittem, a matrikula útlevelet jelent, de nem, fiumánó szó és (útlevélül is szolgáló) tengerészkönyv a jelentése.
És egy horvát szót is találtak: mali ez hajósinast jelent a déli szomszédok nyelvén, de mi is használtuk. Hallatlanul örülök a magyarázatnak, és külön meg kell majd köszönni a szótárban Marzona úrnak és két fiumei segítőjének (mert elküldte a szavakat).

Január 10. kedd, Lisszabon, úton. Éjjel megjött Jan. Én ugyan nem vártam meg, kitettem a betegszoba ajtajára egy papírt, hogy: Isten hozott, itt aludj.
Csak reggel találkoztunk. Amiért megemelem a kalapom előtte, hogy egy éve megszerezte a 3. tiszti képesítést (most 59 éves). Igaz, tisztként nem dolgozott (mert nem nagyon keresnek nyugdíj előtt álló kezdő tisztet sehol, meg kis hajón kapitányi vagy első tiszti képesítéssel lehet csak tiszt).
Remélem többet nem kapunk reggelire megégett hagymás, száraz (mert reggel hat óta áll a sparherd szélén) tükörtojást, mint ma is volt, á la Mikola.
Mikola pontosan délben ment el, se a barba, se Romek nem volt bent, kaját vásárolni voltak a hajónak. Így csak én vettem érzékeny búcsút az ukrán szakácstól, aki havernak kiváló, szakácsnak kevésbé (a mi fogalmaink szerint, mert egészen biztosan jó szakácsa a honfitársainak).
Vacsorára már fasola bretonska (bretagne-i bab) volt (Dariusz szerint: fasola po bretonsku, azaz bab bretonul), az egyik kedvenc lengyel kajám. Ez igazából babfőzelék (ahogyan mi készítjük) egybefőzve hússal és kolbásszal. És ebédkor a spárgakrém leveshez volt pirított kocka! És ez még nem minden, mert a levest tálból kaptuk! Áttértünk az európai stílusra. Mert Mikola szegény kimerte a tányérba, azt hozta, s tette elénk az asztalra.
Jan két hónapot volt az előző hajóján, két napot otthon, és ide hat hónapra jött, ez azt jelenti, hogy Encsinek is ő főzhet. És azt is, hogy Mikola nem tud visszajönni.
Megvan az utunk: Marín - Amszterdam, bálázott cellulózt viszünk.
Az úttal együtt beköltözött egy kis pánik is.
Ugyanis ki és a berakás tető alatt történik, és 18 méter a hangár bejáratának a magassága. Na most. Dariusz megnézte a ship's particularsban (hajó adatai), mekkora a legnagyobb magasságunk.
- Hát úgy néz ki, hogy csak az első árbocot kell letennünk, de ezt nem hiszem el, amíg nem ellenőriztem le személyesen.
S így is tett, az 1:100 méretű hajórajzon megmérte, s örömmel mondta:
- Chifu, megmértem, úgy néz ki, hogy elég az első árbocot letenni.
Mit mondjak, ezt én már biztosan tudtam, amikor elment méricskélni.
Aztán pánikocska van, mert Amszterdamban lesz minden, mi szem szájnak ingere, és főleg bolondokháza. Szerelő, szerelő hátán, élelmiszer minden mennyiségben, fedélzeti és gépészeti anyagok. Így most negyvenkilencszer hallottam, hogy a marini indulásra írjam össze a rendelést.
Meglesz.

Január 11. szerda, úton, Marin. Nem vagyok túl vidám, mert az igaz, hogy a köhögésem jelentős mértékben enyhült, de nem akar elmúlni. Így szóltam Dariusznak, hogy ki akarok menni orvoshoz. Ötre érkeztünk, sima manőver volt, beálltunk a hangárba, így nem lehet akadálya a berakásnak az eső se, amelyik biztosan nem fog holnap esni.

Január 12. csütörtök, Marin, úton. Tízre ígérte az ügynök, hogy értem jön, így féltizenegykor Dariusz rátelefonált. Háromnegyedkor már az ügynökségen csücsültem, és vártam, hogy jöjjön már valaki kocsival.

Poliklinika Marin

Egy hölgy jött értem kék bőrdzsekiben és fehér Skodában.
- Ugye beszél spanyolul? - kérdezte a világ legtermészetesebb hangján, mintha a hajózás nélkülözhetetlen feltétele lenne a spanyol nyelv alapos ismerete.
- Egy kicsit... - mondtam az igazságnak megfelelően.
- Az jó - mondta, csak azt nem, hogy kinek. Nekem, vagy az orvosnak.
A poliklinikán is ezzel jöttek.
- Beszélek mediterránul - mondtam magamban vigyorogva.
- Az milyen? - kérdezte nagyot nézve az asszisztens kislány.
- Kicsi spanyol, kicsi portugál, és sok olasz...
- Az olasz jó, akkor tudunk beszélni - válaszolta, természetesen spanyolul. Ezek annyival jobb népek, mint a franciák, hogy itt nem tudnak, a gall kakasék pedig nem tudnak, de ha igen, akkor meg nem akarnak angolul beszélni.
Aztán jól otthon éreztem magam, vagy egy órát kellett várnom, mire bejutottam a doktor kisasszonyhoz. Az első kérdést nem ismétlem, mert unalmas, és azt válaszoltam, hogy kicsit, de ez neki untig elég volt, mert innen ezer kilométer per órás sebességgel mondta és kérdezett spanyolul.
Azért nagyjából megértettem, ő is engem, végül egy bronchitiszben kiegyeztünk. Adott valami tasakos gyógyszert, amit 10 napon keresztül szedjek, és ha nem segít, akkor röntgenre ki kell mennem.
Remélem, nem kell.
Jan spenótlevessel várt. Sokkal jobb, mint Mikoláé, pedig azt is szerettem! És gulyás (pörkölt) volt, tésztával, de semmi currys karfiol, vagy főtt zöldbab hozzá, csak uborkasaláta!

A videón Mikola alakítása a fő attrakció!

 

ITT EGY ELMARADT VIDEO:

Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

Szolgálati közlemények:

Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  

Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!

A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...