Ebben a fejezetben beszéljünk egy kicsit a tengeri flottafejlesztési tervről, amit az orosz államadósságra alapozhattunk volna, de nem úgy sikerült.....
Az újszülöttek kedvéért az orosz államadósság úgy keletkezett, hogy a KGST (Ez volt az ex szocialista országok által használt gazdasági gittegylet, ahol bölcs emberek eldöntötték, hogy a román elvtársak traktort, a magyarok autóbuszt, a keletnémetek személyautót gyártanak, a többiek pedig örömmel átveszik ezeket.) országok egymás között úgy számoltak el, hogy a végén mindig mi jártunk rosszul. Így maradt fenn több milliárd dollárnyi tartozás felénk, Vietnamtól Kubán át, Líbián keresztül, egészen a volt Szovjetúnióig. A magyar kormány megállapodott az oroszokkal, hogy az oroszok saját termékekkel fizetik ki - készpénz híján - a tartozás egy részét, a maradékot pedig elfelejtjük a nagy barátságra való tekintettel. Így vettünk többek között MIG repülőket, és így jutottunk 5 tengeri hajó megrendeléséig is.
Annyit még hozzá kell tenni, hogy a magyar vállalkozók versenyezthettek az államadósság lebontására. Vagyis felajánlották, hogy a 100% értékből ől xy%-ot az áru átvétele után befizetnek a költségvetésbe. A többi a költségeik és a hasznuk fedezetére szolgált volna.
Itt követtük el az első hibát, és vettük be az első orosz lövőcselt. Ugyanis az oroszok fülébe jutott, hogy a magyarok "csak" 58%-ot fizetnek be költségvetésbe. Mit tettek. Felemelték azon termékek árát, amit mi vettünk volna tőlük. Így volt ez a tengeri hajók esetében is. Rátettek az alapárra 20% költséget és 7% közvetítési jutalékot. Így már 75%-ra nőtt a befizetési kötelezettség. De azt is mondhatjuk, hogy 127%-ot fizettünk 100% helyett az oroszoknak.
Ehhez jött a magyar állami "segítség.", vagy a második hiba. Ez abban merült ki, hogy az átvételt követő 30. napon az államkincstárba bötelezően befizetendő a teljes összeg. Esetünkben ez pl. hajónként 6 millió 90 ezer dollár volt az utolsó 3 hajónál, amiből ez elsőt - 2 éves késéssel! (lásd harmadik hiba) - én vettem át 1999 decemberében . Ugyanis mindenki tudta, hogy ez lehetetlen, mert a Mahartban 1 dollár kp sem volt fellelhető. Mit tesz a magyar állami vállalkozás. 100% hitelt vesz fel! Még egy porszívónál is van önrész. Nem, mi tökös magyarként egy haldokló cég útján egy német bankkonzorciumtól vettük fel a teljes 5 hajós hitelkeretet. (Ezt a kinevezésem után felmondtam, de ehhez el kellett adni a már úszó 2 hajót, és a befolyt összegből - 5 millió dollár -azonnal visszafizetni a felvett hitelelket. Ez a 2 hajó - M/V Pannon River és M/V Pannonn Sea - volt, amik évente fejenként közel 600 ezer dollár veszteséget termeltek (lásd 5. hiba))
A harmadik hiba abból adódott, hogy a hajóépítési késedelmet a hitelkeret szerződés nem tolerálta. Vagyis a rendelkezésre állási díj ketyegett. Az orosz hajógyár nem épített, a magyar hajózási cég viszont fizetett a konzorciumnak, mint a katonatiszt. A banknak teljesen mindegy mikor készül el a hajó. Ügyes...
Negyedik hiba. Az db 5 máltai cég megalakítása. Ez nem offshore trükk volt, hanem a bankok diktátuma. Miért? Mert így 100% jelzálogot jegyezhettek be első helyen. A magyar állam, és minden követelése kizárva....
A legnagyobb átverés, és hiba: (5. pont): A Mahart menedzsment előkészítette az anyagokat a saját igazgatósága és FB-je, azok pedig a felügyeletet ellátó ÁPV Rt igazgatósága és FB.-je számára. Ezek pedig az államközi bizottság és a miniszter elé tárták a végső kalkulációt. A kezemet figyeljék, mert csalok. Az átadott táblázatokban hajónkénti megtérülési számítást is mellékeltek. Gyönyörűen benne volt, hogy mennyit keres a hajó naponta, és szemben vele, hogy mik lesznek a várható költségek. Ki is hozták, hogy a fedezet naponta 1200-1500 dollár. Gyönyörű, azonnal vegyünk 100 db hajót és gazdagodjunk meg. Egy apró hibát jeleznék: szerepelt ugyan napi 153-300 dollár kamatköltség, de egy dolog kimaradt. Nem volt tőketörlesztés. oszlop. És ezt nem látta senki az előbb felsorolt igazgatósági, felügyelő-bizottsági és egyég miniszteriláis nagykutyák közül. Szép. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a tényleges 2300 dolláros napi törlesztési kötelezettség mindössze 15%-aval kalkuláltak csak. Vagyis a hajók a kalkuláció kinyomtatásakor már papíron is veszteséget termeltek. Aztán a gyakorlatban ezt be is mutatták....
Hatodik hiba: A kereskedelem "elbutítása". A cég átvételekor észleltem, hogy valami nem stimmel a tengeri hajók kereskedelmi tevékenysége körül. Hívattam a felelős vezérhelyettest és kértem, hogy a kalkulációkat adja át. Hozott egy olyan kalkulációt, amitől csak azért nem kezdtem el sírni, mert azt hittem viccel, és nevettetni akar. Sikeresen kötöttek egy olyan dél-amerikai szójaimport üzletet, amin a kötés pillanatában látni kellett kb 180-200 ezer dollár veszteséget. erre tett rá Clinton elnök bombázása még kb 50 ezeret. Egy hajó, egy út, 250 ezernyi mínusz. Ezt a Mahartnál egészségesebb cég sem bírta volna el. A kereskedelmi emberünk repült, engem meg támadtak, a Magyar Fórumban, hogy szadista vagyok, és a zseniket elüldözöm a cégtől.
Aki idáig ért az vegyen be nyugatatót, mert itt még nincs vége. Nagy nehezen lemondtam a hitelt, eladtam a két "veszteséggépet", felmondtam 2 máltai és egy offshore céget, és készültem a harmadik "asztrahányi" hajó átvételére, és a negyedik vízrebocsájtására. Első körben azzal próbálkoztam, hogy ha már ekkorát vesztettünk az első kettővel, legalább az utolsó három maradjon a miénk. Átveszem, de ne kelljen fizetni érte a költségvetésnek. Az oroszoknak mindegy, a cég pedig ezzel a három hajóval - az érte kapott készpénzzel - talpra állhat. Ugyanis azt eddig nem mondtam, hogy az oroszok a hajó alapárát 10 millió 500 ezer dollárban állapították meg. Ennek kellett fizetnünk az 58%-át, ami akkor 6 millió 90 ezer dollár volt. Csak a hajókereskedelemmel nem foglalkozók kedvéért írom. A piaci értéke akkor 6 millió és 6 millió 250 ezer dolár között mozgott 8 hónapos intenzív piackutatást követően is. És akkor jött a szerencsés ötlet és lehetőség. A német fogorvosok adómentesen fektethettek be, a jövedelmük egy részét, ha tengeri hajóba fektettek. Találtunk egy német hajótulajdonost akinek az oroszok csak 8 millióért adtak hajót, amit nem ért csak hatot. Mi megvettük az oroszoktól a hajót, és a németeknek eladtuk 6,5 millió dollárért. Keresett az orosz, a német és a Mahart, valamint a magyar állam is. Befizettük a 6 millió 90 ezret az államnak, és maradt 410 ezer dollár haszon. (Akkori árfolyamon ez 120 millió forint volt!) Ezt szerettem volna megismételni a másik kettővel. Ez összesen kb 360 millió forint friss tőke. Ekkor a Mahart nullszaldóssá vált volna. 4 hónapra rá, mivel nem egyeztem bele, hogy átjátszuk a pénzt a negyedik hajónál bárkinek is, indoklás nélkül kirúgtak...
A legszebb, hogy a német még 10 hajót vett volna ugyan ebben a konstrukcióban. Az orosz hajógyár nem állt szóba csak velünk. A német a fogorvosok pénzét költötte volna. rajtunk, mint kizárólagos beszerzőn keresztül. Az orosz hajógyár megrendeléshez jutott volna és örök hálával tartozna a magyaroknak. A Mahart és a magyar állam pedig pénzt keres. Az csak hab a tortán, hogy a második öt hajóból már a Mahart is hajóhoz juthatott volna közös üzemeltetésben. Nos ebből nem lett semmi. Valahol itt lett vége a tengerhajózásnak.
Gyermekkoromban faltam a Verne regényeket (többek között), s bizonyára eljátszottam a tizenöt éves kapitányt, kerestem én is gondolatban Grant kapitányt a gyermekeivel együtt, nagyon intenzíven átéltem az olvasmányaimat, s alakítgattam magamban egy világot, amiben nyilvánvalóan a tenger, a végeláthatatlan víztükör előkelő helyen szerepelt.