2004.
Szeptember 18. szombat, Muuga, úton. Egykor ébresztett Vitalino, mert meghagytam, ha munkával elérkeznek egy pontra, keltsen. Reggel nyolcig 1060 tonnát raktak be, így biztosnak látszott, hogy vasárnap dél körül indulhatunk. Műszakváltáskor elmentem, megint aludtam egy órát, fél héttől fél nyolcig.
De a következő műszak belehúzott, igaz, nehezebb gurigákat raktak, duplájára nőtt a teljesítmény.
Délelőtt a barba kiment vásárolni a hajónak. Vett mindenféle zöldséget, kaját.
- István, rettentő szomorú hely... a szovjet típusú panelházak, minden szürke, kopott, lerobbant. - mesélte. ő tudja, én nem voltam kint.
Fél kettőkor megint aludtam egy órát, Encsike keltett, apáék nálunk voltak, ma ünnepelték az asszony névnapját. Apával is beszéltem, hamarosan megjelenik a legújabb könyve, és egy novellásköteten is dolgozik. Szerintem az is megjelenik, mire hazamegyek. A lényeg: teljesen jól van a műtét után.
A berakás fél kilencre lett kész. Az utolsó két órában sokat rohangáltam, be kellett állítani az úszáshelyzetet. Minden becsület a munkásoké, mert mindent megcsináltak az első szóra, nem kellett vitatkozni semmit.
Kilenckor beleájultam az ágyba.
Éjfél előtt alig tudtam kikászálódni.
Szeptember 19. vasárnap, úton. A hajnali őrséget végigültem. Kókadoztam, álmos voltam, de csak kibírtam.
Beáztunk
Dél előtt öt perccel jön a barba:
- Chief, menjen le a raktárba. Tizenegykor bejelzett a fenékkút, kiszivattyúzták, de beázunk több helyen.
Ó, hogy a fene egye meg... gondoltam, de nincs mit tenni, gyerünk átöltözni, és le a raktárba. Három helyen, ahol a raktártetők illeszkednek a jobb oldalon van a falon a csurgás. A szép az egészben az, hogy a hullámok balról jönnek. Fel a hídra, jelentem a captainnek.
- Menj a srácokkal, én a hídon maradok, és próbáljátok eltömíteni habbal.
Vagy öt flakon habot elhasználtunk. Utána le a raktárba. Hiába mondtam a barbának, hogy a habnak időre van szüksége, amíg kiterjed, és megkeményedik, csak leküldött, persze semmi eredmény nem látszott. Most a parancsnok is lement a raktártetőre, még kinyomtak vagy három flakon habot. Utána én le a raktárba, továbbra is folyt.
Utolsó akcióként még nyomtunk két flakon habot a keretre a raktártetőn hasalva. Kicsit azért ciki volt a dolog, mert nem leányálom a hülye sima raktártetőn mozogni, amikor billeg a hajó, fúj a szél és hordja a vizet. Persze mindenki tudja, hogy a biztonsági öv előírás, de az a baj, hogy a kötél végét nem lehet az előíráshoz rögzíteni, a raktártető meg sima, és nincs mihez...
Végül nem sokat tudtunk csinálni. A raktártető továbbra is beengedi a vizet. Szerencsére éjfélre elcsendesedett, de még így is fél éjfélkor felkeltett a barba, hogy menjek, nézzem meg.
Kevés víz folyt be, a fenékkútban mindössze tíz centi víz gyűlt össze.
Szeptember 20. hétfő, úton. Délelőtt küzdöttek a vízzel, de délre minden elfelejtődött, napsütés, sima tenger, szép az élet gyerekek!
A délutáni kávé után fejtágítást tartottam a hídon, és mire befejeztem, megint dühöngött a szar. Elég volt fél óra, hogy a szél felkorbácsolja a hullámokat. Estére jócskán mozogtunk, de ez nem volt vészes. Volt némi vonal így a barba felhívta Mr. Heldet, a tulajdonost. Ehhez tudni kell, hogy reggel telexet is küldött, amiben részletesen leírt mindent. Erre nem is reagáltak. Váltáskor úgy beszéltük meg, hogy fél éjfélkor felkelek, és tartok egy körutat a raktárban szolgálat előtt.
Tizenegy húszkor jön a barba, és felkeltett, hogy aludjak nyugodtan, csak éjfélre jöjjek fel a hídra.
Aranyos!
Öt perccel fél után jön, hogy mégis menjek, mert segíteni kell.
A két matróz vödrözte a fenékkutat, és mivel nem látta őket a hídról a barba, ezért én a fedélzetről szemmel tartottam Emanuelt, és időről időre "beszámoltam" a barbának, hogy mi történik. Ez főként kézjelekkel történt, mert hallani semmit a szél süvöltése miatt.
De jó, hogy nem én vagyok a parancsnok!
Sajnálom szegény Fabiant. Ugyanis látszik rajta, mennyire "szűköl". Félti a hajót, félti a személyzetet, félti a rakományt, félti az állását, igyekszik minden oldalról bebiztosítani magát... De ha valaki megnézi a hajónaplót, amibe utólag mindenfélét beírtunk, sorok közé nyomorítottunk, akkor nyilvánvaló, hogy utólagos bejegyzésekről van szó. Hiszen más kikötőknél nem szerepelnek, akkor Muugában miért tettünk volna másként?
Szegény feje most gyárt "Night Order Book"-ot, ("Rendelkezések az éjszakai szolgálat számára", valami ilyesmi az értelme) ami egyébként előírás, de minden hajón lazán veszik, most két hétre visszamenőleg bejegyzéseket ír, hogy a mostani szar időre is írhasson mindent, ami bizonyítja, hogy mindent megtett.
Persze mindent megtettünk, amit mi tehettünk. Rossz időben nincs sok esély, hogy találomra befoldozhassuk a rést, ahol bejön a víz!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
A kedvtelési tengeren hajózók minden igényét kielégítő többkötetes enciklopédia kötetenként is megrendelhető, megvehető.
Kérem, nézze meg a tájékoztatást: https://www.jachtnavigator.hu/jachtnavigator-iv/
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
