2004.
November 14. vasárnap, Lisszabon. Jaj de szép dolog is magamtól ébredni, alaposan kipihenve! Fél éjféltől aludtam reggel fél nyolcig! Megegyeztem a barbával, hogy délelőtt kimegyek, csak 16:00-ig érjek vissza, mert ő akar menni Jacekkel, megint vásárolnak, mint tegnap este.
Ezt is szeretem Fabianban. Kimegy vásárolni, cipel mint egy málhás teve (nem taxizik!), csak azért, hogy jobban kijöjjön a kajapénzből. Német kaját csak Brémában kaptunk augusztus elején, ott olcsó minden, és a tulaj fizeti, nem terheli a hajó készpénzkasszáját, de azóta arra vagyunk utalva, amit itt-ott beszerzünk. A súlyosabb dolgok kivételével az apróságokat itt veszi meg Fabian, majd La Corunában a fagyasztott húsokat, a nagy tételű kenyeret, krumplit, hagymát, meg cigit és italokat a shipitől.
Na, szóval kimentem...
Lisszabonban
voltam már vagy ötször, hétszer, tízszer, de kint eddig csak egyszer, amikor a bevásárlócentrumban volt dolgom. Az, hogy a kikötő mellett sörözni voltam Leszekkel, azt nem számítom.
A 28-as busz a kikötő előtt áll meg, vártam rá vagy fél órát (szerintem az orrom előtt mehetett el). A Praca Comercióig mentem, ezt Vitótól tudtam, hogy ott célszerű leszállni.
Most nagyon elkelt volna egy bedekker, mert csak mentem, találomra, amire számítottam, az nem jött be, mert a turista információs bódék zárva voltak (lehet, hogy november közepe már nem turista szezon?). Ez a része a városnak teljesen romba dőlt a nagy földrengéskor, mindent az után építettek, így hát eléggé egységes a városkép.
Azért találtam egy ipari műemléket, egy acélvázas kilátótornyot, egy szűk mellékutcában volt, a háztetők fölé lift vitt. Onnan szétnéztem.
Aztán még barangoltam egy órát, majd kinéztem a minden megállóban levő közlekedési térképen, hogy érdemesebb kimennem Belembe.
A 15-ös villamos hosszan repesztett, több kilométer az út. A villamosról beszéltem a családdal, így aztán elvétettem a megállót, nem Belémnél szálltam le, hanem eggyel később, szerencsémre. Ugyanis ez a Jeronimo monostor volt, valami fantasztikus kőcsipke épület és a kerengőfolyosója valami csoda! A monostor előtt park, le akartam menni a folyópartra, hogy a felfedezők emlékművét közelről megnézhessem, de az utat elzárta a Cascaisba menő hév zárt pályája. Azért addig mentem egy parkban, amíg egy hidat nem találtam, ahol át lehetett mennem. Ott derült ki, hogy tévedésben voltam. Ugyanis ez a Belém egy másik Belém, mert itt csak személyhajó-kikötő van, a híres torony az jóval messzebb, még délebbre. Már fáradt voltam, így nem gyalogoltam, pedig a népművészeti múzeum nagyon vonzott, csak dunsztom nem volt, mennyit kellene gyalogolnom a rossz lábaimmal.
Így aztán kerestem egy éttermet, és beültem, nem csak pihenni, hanem ebédelni is. de mikor az úton átmentem, látom, hogy egy kocsimúzeum van a sarkon. Érdemes volt bemennem! Fantasztikus, aranyozott hintókat láttam! Mindössze egy terem volt, hát nem időztem sokat. Szóval átmentem a szomszédos vendéglőbe
Arroz dos mariscos
azaz tengeri herkentyű rizzsel volt a rendelésem. A pincér kérés nélkül elém tett egy kerek sajtot, később piritóst is hozott. Ha már itt van, akkor csak nem hagyom érintetlenül, nem igaz? Hát elmondhatom, nem sok ilyen finom sajtot ettem eddig életemben! Kívül a héj keményebb, belül majdnem folyós, de benne keményebb csomók. Az íze alapján juhsajtnak gondoltam, s mint később kiderült, nem is tévedtem. Kiskanalat adtak mellé, azzal kell kivarázsolni a belső, kenhető masszát. Hozzá vörösbort kértem, háromdecis palackot tett elém a pincér.
A tengeri rizs finom volt, csak egy picikét sós. Volt benne rák, kagyló és apró polip. A pincér megelőlegezte a bizalmat, amikor így kérdezte, hogy ízlik-e: - Very good, very good? Szóval csak bólintanom kellett. A szomszédos asztalnál nagyon néztek, nem tudom, mi volt olyan érdekes. Három eset lehet:
1: olyan esztétikus, sőt gusztusos látvány vagyok, hogy nem tudták a szemüket levenni rólam...
2: a sajt héját nem biztos, hogy ezek a népek megeszik, én meg befaltam...
3: azt bámulták, hogy mi a francot videózom a kaját, amit elém tesznek.
Lehet választani. Én viszont azt bámultam, hogy mennyien voltak az étteremben. Zömmel a környékbeli nyugdíjasok lehettek, akik vasárnap nem főznek, hanem ide jönnek ebédelni. Ezt vajon otthon mikor engedhetjük meg magunknak? Mikor lesz olyan polgárság és nyugdíjas réteg, amelyik keres annyit, hogy megengedhesse magának ezt a luxust?
Kávéval fejeztem be, és fizettem 20 eurót.
Innen már a hajóra vezetett az utam, mert a barba négyig "engedett" ki. Azaz azzal köszönt el, ha később jövök, akkor ő már nem lesz a hajón. Hát nem mondott igazat, mert fél ötre értem be, és még bent találtam, igaz akkor már menetkész volt, csak a szakácsra várt. Megint vásárolni mentek a hajónak.
Este Vito mutatja a meccsjegyét. A Sporting 6-1-re elkapta a Boavistát. A tesójával volt kint, a jegy 40 euró volt. Mikor lesz otthon olyan bajnokság, ahol egy jegyért elkérhetnek tízezer forintot, és a stadion zsúfolva lesz? Ugye, sohanapján, kiskedden...
Magányossá akkor váltam, amikor hangos hibáimat dicsérte valaki és értékeimet ócsárolta. - Kahlil Gibrán: Bolond - Homok és Tajték
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek
linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!Ez a kiadó csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! Aki az első kötetre várt, az most megvásárolhatja e-könyv formában: pdf, epub, mobi. El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.
A második kötet természetesen kapható papírra nyomtatva, de ha tableten vinnéd hajóra, e-könyv formátumban is megveheted, ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
